Ó Mondego tens nas águas todo o brilho desta cidade!

Kedves mindenki!

A jó hír: már alig egy hónap és otthon vagyok!Bár csak egy kis rövid időre, azért remélem sokatokkal tudok találkozni! Addig még sok-sok dolgom van, elsősorban megírni pár házidogát, készülni az otthoni vizsgáimra, ajj túllennék ezeken..
De ettől függetlenül csomó dolog történt velem ismét, amit meg kell osztanom veletek. Miután véget ért a nagy látogatós korszak, kicsit elszontyolódtam. Ám hétvégére elszállt a búskomoságom: jött a Márton-napi ünnepség, vagyis a magusto. Valahogy Magyarországon sosem tűnt fel annyira a gesztenyemánia, itt a város különböző pontjain kis öreg bácsikák-nénikék sütögetik a gyümölcsöt( a gesztenye gyümölcs??vagy termés szimplán??). Egyszer kajáltunk is belőle, és az angol haverom frankón bekapta az egészet héjastul...a Magda odavan érte,nekem elég volt pár szem. Szóval a sütögetés tetőpontja november 10körül van, ekkor ünneplik meg a Mártonokat is. Meghívtak a templom által szervezett ünnepségre is, ott volt egy csomó ember, gyerekektől elkezdve az öregekig. Feladatokat kellett megoldani, vicces volt, ahogy vonultak az emberek a városban. Összebarátkoztam egy kislánnyal aki nagyon cuki volt. Utána meg visszamentünk a plébániára, és kezdődött a dínom-dánom. Éppen tök ártatlanul beszélgettem pár emberrel, amikor jött a Joao, rányomta a kezét az arcomra. Azután esett le, hogy kormos volt...és onnantól kezdve senki sem könyörült a másikon. Kicsit a locsolásra emlékeztetett. Kár, hogy fehér kabát volt rajtam:pLényeg, hogy a végére konkrétan olyan lettem, mint egy feka. Bementem a boltba, csak kicsit néztek ám buggyatnak:)De ezt a hagyományt be fogom vezetni nálunk is, szent Márton amúgy is magyar származású...:))Mellesleg a portugálok egyik nagy szentje is, Santa Isabel, Szent Erzsébet unokája, és ugyanaz a rózsás sztori megtörtént állítólag vele is...persze lehet, hogy csak csak koppintották...:)de szóval azért vannak hasonlóságok, épp most fogok írni egy házidogát a közös eredetekről. Fura, hogy volt egy idő, amikor a portugálok azt hitték, az első királyuk Árpád-házi....(vissza lehetett volna hívni őket 1301 után..)
Aztán közben összehaverkodtam a az geyik pappal (4van, mind olaszok eredetileg), és mondta, hogy vasárnapra van két ingyen jegye valami színdarabra, meg, hogy ő meg akar hívni ebédre is. Ennek azért eléggé örültem, mivel hétévégre rendszeresen kifogyok a kajából, és mindig koplalósra kell vennem a figurát. Szóval Jonessal , mert őt is meghívták, a vasárnapi ebédünket a paplakban töltöttük. Elég vicces helyzet volt úgy alapból, de ezek a papok olyan jó arcok, teletömtek egy csomó kajával, gondolom rájöttek, hogy most kell ennem:))
Utána meg indultunk. Kiderült, hogy a darab nem is Coimbrában lesz, hanem Tomar-ban. Ez kb. 100km-re van. Tomar híres a régi, templomos-rendi kolostoráról, hát a darab természetesen ebben a kolostroban volt:)A Rózs neve c. darabot néztük meg. Egy olyan társulat adta elő, ami főleg nőkből áll, és különböző darabokat adaptálnak elég egyedi módon. Ezt úgy értem, hogy nincs színpad, nézőtér, ilyenek, hanem a darab magában a kolostorban játszódott, mentünk szobáról, szobára, együtt haladva a színészekkel és a cselekménnyel. A történéseket rendeszerint emgszakította egy kajaszünet, amikor is az "apátokkal" együtt beüétünk a kolostor ebédlőjébe, képzelhetitek a hosszú asztalok, visszhangzó terem, stb. és az éppen felelős kajaosztók már adták is elénk a cuccot. Összesen 6darab étkezésünk volt, én az olasz ebéd, és 6kaja után már tényleg azt hittem kidurranok...a darab így 4és fél óráig tartott, végigizgulhattuk az összes jelenetet, hiszen olyan volt, mitnha egy filmben lettünk volna láthatatlanul. Eszméltelen jó ötlet különben, ezt is meg kell csinálni:))És persze közben mint túristák belépőt nyertünk a kolostor kb összes szobájába, még olyanokba is, ahová más nem mehet be. Az utolsó jelenet egy vak sötét szobában játszódott, tapogatózva vezették a csoportot, na akkor már tényleg a középkorban éreztem magam:))és amúgy egész jól értettem mindent, amit mondtak, úgy érzem, fejlődtem.Szóval ez egy csodálatos élmény volt.
Hétközben a suliban besűrüsödtek a dolgok, beadandókat kell írni, közben olvasni kell a Delfim-t, ami egy elég nehezen érthető szürrealista regény, szenvedek vele. A Saramago-ba egész jól belejöttem már. De most még valahogy nem látom a fényt az alagút végén...ja, hétközben kiderült egy véletlen folytán, hogy nem vagyok még beiratkozva az egyetemre, mert valami hülye papírt nem töltöttem ki. Bementek a nemzetközi osztályra, ahol leordították a fejem. Mondtam, hogy és már szeptember első hetében elintéztem mindezt, és akkor azt mondták nekem, hogy minden ok, kész. Kifizettették velem még egyszer a beiratkozási összeget, jó nem nagy összeg, dehát basszus, már egyszer kifizettem!!A hülye bürokráciával folyton csak gondok vannak...
Szóval rohangálós volt a hetem. Csütörtökön a lengyel lányoknál volt event, csak lányok, már hiányzott egy ilyen lánybuli!Elvesztették az összes iratukat ketten, és valami 5-6euró kp-juk maradt, de most épp Portoban vannak, azt nem tudom miből finanszírzzák, merészek!De olyan jófejek, az egyik lánnyal kb ugyanakkor születtünk, már tervezzük a fesztet:))
Tegnap meg itt volt a Kinga egy másik magyar lánnyal, Zsófival. El akartunk menni a Santa Clara kolostorba, de senki se bírta elmagyarázni normálisan, hol is van, így aztán hagytuk. Ezek után minden bezárt már, szóval maradtunk a sétánál. Sajnos nem volt valami jó idő, így Nicoláztunk, aztán meg haza vacsizni. Otthon a helyzet változatlan, bár megbeszétük, hogy akkor mindenki mosogasson stb, a Rita ismét egész héten ott tárolta a cuccosát a mosogatóban. Ezek után tegnap bejöna konyhába, és szemrehányó arccal közli velem, hogy úúúú mennyi minden van a mosogatóban. Mintha én hagytam voltna ott!Aztán estére szerencséjére eltüntette, de ez akkora képmutatás!És az, hogy magad után elmosogatsz, az nem azt jelenti, hogy egy hét után mosogatsz el, addig a többiek bámulják a szemeted, hanem miután megettél, mosogass el!!Miért nem lehet ezt megcsinálni?Azon kívül a konyhapulton rohad már hetek óta 5doboz pörkölt hús, amivel senki nem csinál semmit, már penészes is.De most komolyan, ez egy lánylakás???!!!Most már komolyan nem tudom, szóljak, vagy tűrjek vagy mi a fene.
Na mindegy, este visszamentünk a városba, az orvosis Tuna most ünnepelte születésnapját, és a Santa Cruz-ban volt koncertjük. Hívtak más tuna-kat is a Minho-i egyetemről, mindenki énekelt pár dalt. Azt a felfordulást!!:))
Először felvonultak a mi egyetemünkről, aztán jött a Dagik csapata, ahol csomó duci fazon volt. Egyik jobb volt, mint a másik, a Kingáék odavoltak. Aztán jött a bajszosifjak tuna-ja, ahol komolyan mondom, az énekesek 80százalékának bajsza volt. Meg ilyen fura trubadúrruhába öltöztek, úgyl átszik, ott az a divat. De nem az a bajusz, ami jól néz ki, hanem a gáz, gagyi, lúzer bajusz.Remélem csak a koncert kedvéért viselték..:p
Aztán jött a pizsamás-udvari bolond tuna, ahol egy csomó srác szabályszerűen egy darab kék pizsibe öltözött, a többiek meg kék mintás trubadúrruhába, tényleg olyanok voltak, mint a bolondok:))Igazából mindegyik csoport ügyes volt, de ami igaz, az igaz: az übermaestro mégiscsak a coimbrai tuna. Olyan összeszokott, profi a hangzás, tiszta, és gyönyörűek a dalok. Az egyik Coimbráról szól, ezt meg kell tanulnom fejből. Közben zuhogott az eső, bár a Kinga szerint csak néha zendített rá:))
Ezek után felmentünk a Bigornába, de nem voltak sokan, azért egy Sangria belefért, örvendeztek a többiek ,hogy itt milyen olcsó minden Lisboa-hoz képest. Hát ja, ez bizony így van!
Másnap a Kingáék mentek tovább Portoba, úgyhogy nem maradhattunk a végtleenségig. Én is mentem volna, de mostmár nem merek kihagyni sok időt....bár a lengyel csajok nagyon hívnak Madeirára, mert találtak vm olcsó utat.És hát nekem Madeira nagy álmom...még nem tudom mi legyen...
Most igazából mindennel így vagyok, a jövőt illetően is, bízom benne, megkapom valamilyen úton módon a választ, hogy hol a helyem a következő félévben...de várom már nagyon a Karácsonyt, a Vörösmarty teret, a gyerekeket, mindent.
Addig is jók legyetek!
Anna

Ferencesekkel:))

jönnek az apátok...

kajaidő

kb ekkora az ebédlő

a boltozat se semmi

húúú de középkoros!

Tuna de Medicina

ezek asszem a pizsamások

ezt a dalt minden coimbrai diáknak tudni kell!!

Lisboa-holiday-Gali-meg miegymás

szóvalszóval...ismét itt vagyok!
sziasztok!

az elmúlt hetem baromi sűrű volt, megpróbálom pontokben összefoglalni mi is történt:

A,Szerda: korai kelés, 9-re suliba Língua órára rohantam, ilyenkor háromnegyed nyolckor kelek. Nehéz az ébredés, az első kávééig általánban csak ásítozom. Mi történt velem? Pár éve még vígan kiugrottam az ágyból 7-kor?!!De jók ezek a korai órák, legalább hasznossá teszem magam délelőtt is. Aznap rohantam haza, pakolás, utána 4-re vissza brazil órára. Utána Magdával tali, elmentünk menzára kajálni. Hát nem olyan palacsintaszerű- zöldséges pancake-t sikerült választanom, ami tele volt kukoricával?????De.Ott nyammogtam, én mindig kifogom a kukoricát,ó miért?Utána rohanás az állomásra, hideg volt. Már a kiskabát sem elég. Utána felpattantam a Lisszaboni vonatra s már suhantam is el. Ami vicc, hogy már mikor kiértem a városból, hiányzott Coimbra. Visszafordultam volna:))
Aztán 11-kor begördülés Oriente-re, ott gyorsan taxifogás, ki a reptérre. S ott néhány perc után köszöntés, szia Gali!Én amúgy nem is hittem ,hogy tényleg kijön:))
Aztán bepattantunk egy újabb taxiba, ami elvitt minket szélsebesen Szilvi s Kinga rezidenciájára. Már ismertem a járást, kb éjfélre érkeztünk meg, pálinkával alapoztunk, s Gali elmesélte utazása történetét. Doktorkodott egyet  a repcsin. De már baromira ki voltunk, inkább szunyáltunk.

B, Csütörtök.Korai kelés, de persze nem tudtunk elindulni dél előtt. A Kinga mostmár vágta, hogyan működnek a lisszaboni jegyek, a múltkor folyton meglepetés ért, mikor próbáltuk érvényesíteni a jegyünket, és érdekes mód sosem működött. Utána szépen legyalagolutnk Belémbe, s onna nbe Cais do Sodré-ra. Legalább volt 25fok, én még ilyet nem láttam novemberben!Elmetrózunk elsőre az Ocenário-hoz, ami olyan mint a Campóna, és a belépő is kb annyi, ergó belűről kihagytuk.De ott volt mellette az Oceán, meg a Vasco da Gama híd, ami a leghosszabb Európában, azért az elég szép látvány volt. Találtunk kék-fehér csíkos padokat, ami nagyon megtetszett nekem. Meg egy parkot ahol egy albínó zsiráf nézegette magát a tükörben.Vannak még furcsaságok...
Gali nagyon odavolt Lisszabon modern építészetéért, mint szaki sokat fotózta az épületszerkezeteket, meg az Orientét pl. Nekem a hajó alakú lakóházak is tetszettek,tisztára mint egy caravela.
Onnan visszametróztunk a citybe.Ja közben felszállt egy harmónikás bácsi a metróra, és a harmónikája tetején üdült egy kutyus:)
A belvárosban húú felmentünk Bairroba egy kicsit, megnéztük a nagy Elevador(lift) tetejét, ahonnan nekem megint tériszonyom támadt, és a Gali is kiröhögött,mint a Kinga. De azért már bátrabb voltam. Ő felment az abszolút legtetőre, ahová kellett volna fizetni, de tudat alatt, mint magyarok, sikeresen lespóroltuk ezt az összeget.
Innen kajahelyet kerestünk vagy két órán át, közben átsétáltunk a Baixán, majd felzúztunk az Alfama negyedbe.Már egész jól kiismertem magamat. Aztán végre valahára, mikor már hasogatott a gyomrom rátaláltunk tipikus portugál étkezdénkre, olyan helyre kell menni, ahol az asztalra nem terítőt, hanem ilyen kis papírcuccot tesznek. Meg persze fado ment a magnóban. Ettünk bacalhau á Brás-t, ez magyarul tőkehal Balázs módra-t jelent. Fincsi volt, csak kevés, és drága.Dehát ez a belváros sajnos. Aztán innen felmentünk még Casteloig, de oda már nem mentünk be, csak körülötte.A kis utcákon járkált két öreg néni karöltve, én nagyon oda voltam értük, az egyik hazakísérte a másikat, aztán mikor búcsúzkodtak, mondta, hogy aztán nehogy a zárban hagyjad a kulcsodat!:)
De asszem ekkorra már be is esteledett, mentünk Szilvihez, aki hétkor fejezte be a melót. Ettünk nála fagyit, utána meg beültünk serezni. Innen haza, ahol a punnyadás órái következtek.Azért fárasztó volt a nap. Én olyan hülyeségeket beszéltem, kevertem a szavakat össze vissza...de végülis nekiindultunk Bairro Altonak,hamár itt vagyunk s hamár 20fok van kb este!És meg is érte, Gali talált magának 1literes sört, ő azzal elvolt, én meg a morangoscámmal:)Találkoztunk régijó angolai cimborkákkal szóval nosztalgiás volt. Utána jött velünk haza Delcio is, jól bepálinkáztattuk, szegénykét. Pénteken sokáig aludtunk, a Gali elég rosszul volt, mert közben náthás volt. Ja, de ez a C pont.

C,Péntek.Sokáig aludtunk, mert ki voltunk dögölve. De utána sietnünk kellett, hogy eljussunk Cascaisba, ott elérjük a buszt Cabo da Rocha-ba. Ez a kirándulás Gali kérése volt, de jó ötlet volt, mert iszonyú szép hely, ez Európa legnyugatibb pontja. Ami előtted van az az óceán, egy hatalmas szikláról nézel le a vízre, egy hatalmas világítótorony őrzi a nyugalmat, nomeg egy hatalmas kereszt a szirt szélén. Útközben magyarokkal futottunk össze, kiderült, hogy az egyikük Lisszabonban Erasmusos és minő véletlen, ismerte az én lengyel barátaimat!Fotózkodtunk a magyar zászlóval és egy német pali megkérdezte, hogy ez milyen zászló...
Sok volt a tyompi. Én Coimbrában nem találkozom sokkal, de itt voltak rendesen. Na mindegy, közben csodálltuk a dombokat, gyönyörű zöldek voltak, a víz meg kék, jajj olyan szép volt, ilyenkor mindig rámtör a melankólia...na, aztán éhesek lettünk, indultunk vissza Cascais-ba. Ott kedves kis sétálóutcákra bukkantunk, találtunk egy helyet, ahol csak 7euró volt bacalhau á Brás, megint benyomtunk egyet.Itt nagyobb adagot adtak. Aztán kimentünk a partra, és picit bemártóztam az óceánba. De csak a lábammal, azért már hideg volt. Cascaisból visszafelé bénáztunk, mert nem állt meg a vonat Belémnél, csak a következő megállónál. Közben sietni kellett, hogy elérjük a buszt. Közben Szilvivel is összefutottunk, és elköszöntünk.Hát sajnos ez most elég rövidre sikeredett.A buszunk tíz körül indul, éjfél után érkeztünk meg Coimbrába.Onnan még hazabuszoztunk (csodák csodájára jött a négyes), és utána nyomás be az ágyikóba aludni.

D,Szombat
Reggel korán kellett volna kelnünk, de mindezek után ez lehetetlen volt, kilenc-tíz körül keltünk, hogy elérjük a fatimai vonatot.Nem értük el. Én nagyon puffogtam, mert ezzel kb az egész napnak lőttek, ráadásul a brazilkák ránk vártak Fatimában. Aztán találtunk egy buszt, amiről kiderült, hogy még olcsóbb is, mint a vonat, azzal mentünk el kicsit később. Előtte bekajáltunk kedvenc kávézómban, a Nicolában, amiről kiderült, hogy nem csak a kávéja finom...nagyot flashaltünk a hússal, meg persze pastel de natat is etettem a pajtival.
Aztán busszal egy óra volt Fatima. Az a hely....hihetetlen nagy, van két templom, vagyis inkább bazilika egymással szemben, az egyiket még régebben építették, a másik egészen újnak tűnt. A kettő templomot összefogja egy hatalmas tér, melynek közepén található a jelenés helyének kápolnája.Ebben van egy még kisebb kápolna, az a zeredeti, ott volt a jelenés. Először bementünk a modern templomba, ahová több ezer ember tömörülhet be nagyobb ünnepeken. Most is voltak zarándokok bőven. Aztán találkoztunk brazilkáinkkal, elmentünk misére.Nagyon szép volt, egy ilyen helyen...Innen még el akartunk menni valahová, de úgy elment az idő, hogy nem lett belőle semmi. A boltokban egészen érdekes emlék illetve kegytárgyakra bukkantam, volt ott Máriás műanyag kamerától kezdve mindenféle csecsebecse, szobrocskák, gyertyák, hatvanezer giccses rózsfűzér, sajna ebből is kicsit (az az érzésem) túrista látványosságot csináltak.
Közben Gali nagyon összehaverkodott a brazilokkal utána meghívtak minket magukhoz, irtó édes házban laknak, elvoltunk egy ideig.Mi aztán még este felgyalogoltunk az egyetemhez, ahol egy pucér srác próbálta rádobni a tógáját az egyik bölcsész szoborra...elég fura látvány volt...:))
Lementünk a Repúblicara, ott ilyen biciklis verseny volt, azt néztük egy darabig, utána hazabuszoztunk.

E.Vasárnap
Na végre aludhattunk!!Ez már jócskán ránk is fért, kb délig. Utána rohantunk le a városba, mert a Nicolában szerettünk volna ebédelni, de sajnos zárva volt. Ezt jó tudni. Beültünk egy másik helyre, ahol isteni húsos-és tenger gyümölcsös szendvicset ettünk,nyaaammmm naagyon fincsi volt!!Aztán rohanás Dolce Vita-ba, bevásárlás. Csomó ideig kerestük a darát, náluk ez kuriózum, az eladók nem is tudták mit akarok, csak egy házaspár, akik tök rendesek voltak, és segítettek. Aztán leteszteltük az önkiszolgáló kasszát, a Gali kiborult tőle. Én már ezt megtettem párszor, így nem. De valóban elég nehézkes.Bár modernnek tűnik.Aztán hazacipekedtünk, ekkor már ment le a nap!
Hazaérve nekiláttunk a főzésnek, mert hiszen magyar est volt!!!A menü töki pompos volt császármorzsával, de mivel a császármorzsa előbb lett kész, azzal kezdtük el etetni őket. Jó sokan eljöttek, csak kicsit korán, még kb semmivel nem voltunk készen. Jones beállt segíteni. Aztán megjöttek a lengyelek is, mostmár mindenki megértette, hogy amikor a Magdával azt mondjuk, hogy a város végén lakunk, akkor nem túlzunk:)
De kiderült, hogy a brazilkák közül egynehányan ugyanebben az utcában laknak! A vacsi király lett, a pálinka is megtette a hatását...a hangulat is baromi jó volt, közben a Gali hozott hungaricumos könyvet, legalább egy kicsit informáltuk őket. Aztán kezdődött a tánc:)Délelőtt gyorsan kigyakoroltam egy-két moldvait, ami nem nehéz, gondoltam, hamár magyar est, legyen egy kis tánc is, meg az egyik lengyel lány nagyon odavan a néptáncainkért, és kérte, hogy legyen tanítás. Na mondom ok, elkedztem tanítani az ördög útját...igazából irtó jó volt, ami meg nem hallottuk a csengőt:)Az egyik szomszéd meglehetősen nehezen viselte ezt az akciónkat, és hm...kissé leordította fejem, hogy mit képzelünk vasárnap este...jó,jó valahol jogos dehát ilyen a magyar tánc, dübörgés nélkül semmi!Csak mivel az egész ház egy nagy tömb, mindent érzel, gondolom, ez leért az utcáig:))De azért valahol vicces is volt:)Csak utána olyan cslódott lett mindenki, ez lett volna az est fénypontja. Na mindegy, majd talán máskor.Azért összességében jól sikerült az este, azóta is jönnek a jelentkezések a Pó do imperador-ra:))

F,hétfő.Baromi későig aludtunk, és elromlott az idő is. Kicsit elkedvetlenedtem, hogy máris elmegy a Gali. Ezek a napok általában gyorsan eltelnek. Aztán bementünk még a városba képeslapot venni, de nekem mennem kellett 6-ra brazil órára. Gali addig beült a Weltonnal az alaksorba. Filmet néztünk, és ahhoz képest hogy milyen fáradt voltam, egész jól felfogtam miről is szólt. Utána még gyorsan elszaladtunk brazilkákkal a cantinába vacsorázni, Gali vett egy bort búcsúzóul. Kikísértük a buszállomásra, 10-kor ment el. El voltam szontyolodva, aztán mikor hazaértem, tartottunk megbeszélést a lányokkal. Hááát elég fura volt. Kb. a fele idő azzal ment el, hogy mindenki a Tiago-t fikázta, hogy tökre váratlanul bukkan mindig fel a lakásban, és hogy ezt hogy képzeli. Persze ez megy nekik, de azért szerintem meg lehet érteni, hogy ő basszus dolgozik, gyereke van, mittudomén, nyilván van jobb dolg,a minthogy minket ellenőrizzen, én se szólnék, hogy mikor jövök. Na mindegy, nem mondtam semmit.Aztán az egyik csaj, aki nem mosogatott, elkezdi nekem magyarázni, hogy igen, és a konyhában mindenki mosogasson el maga után, de mindezt olyan hangon, mintha én nem tettem volna ezt meg. Erre se mondtam semmit.Legalább beszéltünk, mondta, hogy elkészíti a táblázatot. Helyes.

G, Tegnap meg ma
Cultura portuguesa.A nő elmondta, miről kell fogalmazást írnunk és hogyan.Bonyolult de már kezd kitisztulni. Annak ellenére, hogy beszéltünk, megint ott hagyták mindenüket a mosogatóban, a sütőben meg ismét találtam egy zsírral teli edényt.No comment, erre már nem tudok mit mondani, tényleg.
Ma elmaradt a brazil órám, csak língua portuguesa volt, ahol ZH-t írtunk.Holnap kapom meg az irodalmi ZH-t remélem meglesz:)
Most eléggé gagyi az idő, folyton esik, és ettől csak még hidegebbnek tűnik az idő.
Na nagyjából ez van, nézegessétek a képeket!puszi,Anna

Metróban várakozva

Valaki fejreállt!!

A padom:)

Fura zsiráf!!

Nyár együtt az ősszel

Hajó alakú ház

Oriente

Lisszabon a magasból

Cuki öreg nénik az utcán

Cini, ezekben a percekben pillantottam meg a teféle képeslapokat!

Lisboa á noite

A híres literes

ez sem maradhatott el

na a többit majd később nagyon lassú a net!!

Brazilok

Még nem tértem ki rájuk. Szóval én igazából sosem éreztem közel magamhoz a brazil kultúrát, embereket, meg a kiejtésük sem tetszett sosem annyira, mint a portugál. De azt kell mondjam, a véleményem az utolsó dolgot kivéve megváltozott, mióta itt vagyok. Rájöttem, a brazilok nagyon jófejek, már kb több brazil barátom van, mint portugál. Sokkal nyitottabbak mindenki felé, kérdezgetnek az magyar dolgokról, ez tök fontos szerintem, hogy kölcsönösen érdeklődjenek az emberek egymás kultúrája felé. Meg van brazil kultúra óránk is, és nekem bejön az, ahogyan ez a nő tartja az órát, az anyag tök különleges. És az ottani brazilok ilyen kis érdeklődőek felénk, kiderült, hogy az egyik srác a mi utcánkban lakik!!
A legviccesebb sztorit el is felejtettem leírni: még hetekkel ezelőtt az irodalom óránkon látom, hogy jött egy új srác, aki érdekesmódon Don Boscós pólót viselt. Na mondom mi a fene. Aztán később megkérdeztem hogyhogy, kiderült, hogy ő is nagy szalis, csak Brazíliában, tökre megörültünk egymásnak, hogy itt, Portugáliában összefutottunk "szalisok", mondtam, hogy otthon mi van, és kiderült, hogy ő valami szalis iskolába járt, meg ő is animátor:)))
Aztán elhívtam az itteni csoportunkba, és most ő is jár, meg hívta a haverjait is, akik olyan kis cukik!Pénteken elmentem velük egy brazil buliba, ami minden pénteken van, mondták, hogy olyan, mintha otthon lennének. Valami népitánc szerűséget lehetett ott táncolni, forró a neve:))Megtanították nekem is, és már egész jól megy, de nagyon élveztem.Élőzene, csomó brazil, nagyon jól éreztem magam. Tuti elmegyek még velük. Utána mondták, hogy nem engedik meg, hogy egyedül menjek haza, és elkísértek oda a fenébe:))
Szóval kezdem megkedvelni a brazilokat, a kultúrájukat, már csak a kiejtésükkel kéne megbarátkoznom, de az még nem megy, meg sokszor nem is értem, mit mondanak...meg ők se, amit én, a szókincsük egy része más, mint a portiké.
Ja, és képzeljétek, itt az emberek tökre tarttják a Haloweent!tiszta fura, nekem csak az az egy ominózus emlékem van erről, Jenny, te biztos tudod miről beszélek...:p
Na jó, most kiírtam magam, remélem meg vagytok elégedve, de jövő héten eltűnök, ugyanis most jön a Gali!!Már nagyon várom, megyek Lisszabonba, találkozom végre a többiekkel:))
minden jót odaátra:))

Festa das Latas

Írtam, hogy az elmúlt hét zúzós volt, hát szóval ez volt a Latada. Ezt minden egyetemen megünneplik, hiszen ez a gólyáknak szentelt őszi ünnepségsorozat. Egy hétig tart amíg elérkeik a gólya-felavató szeretartás. Itt nincs olyan gólyabál, mint nálunk, van viszont más:)...
Még azelőtti szerdán kezdődött egy fado szerenáddal, ami persze mondanom se kell, hogy a szívem csücske volt. A Praca do Comércio-n gyűlt össze a fekete ruhás tömeg, csupa diákok, és a régi templom lépcsőjén adott szerenádot az egyetemi fado társulata...nekem ez a zene valahogy annyira szívhezszóló, és ez az egész tradicó, hogy ennyien összegyűlnek hallgatni...látni kell...
A hét többi napján minden este volt koncert meg buli a folyó túlpartján. Mi a Magdával megbeszéltük, hogy spórolósra fogjuk a figurát, mert sajnos elég drágák voltak a koncertek. Így mi maradtunk a szokásos Bigornás-sétálgatós ünnepelgetésnél. Hétfőn meghívott minket az Alex (angol barátunk) vacsorázni. Portugál srácokkal lakik, és oyan vacsit ütöttek nekünk össze!Volt sodort szalvéta, meg hatalmas tányér meg finom kaja, vettek portóit, pezsgőt, tényleg lakoma volt !Ott volt Diogo barátocskánk is, aki közölte, hogy tulajdonképp mi is gólyák vagyunk, és nekünk is át kell esnünk a másnapi szertartáson, ami nem volt elég világos, hogy mi is. Másnapra én vendégeket vártam, eljött a Matyi, meg barátnője, Kata. Elég rohanósra sikeredett a kedd, mert aznap volt a legnagyobb feszt, a gólyaavatás. Fent találkoztunk a Közgáznál a Magdával, aztán megint vissza Baixába, ahol egy olyan szintű tömeggel találtuk magunkat szembe, én még ilyet nem láttam...az egész coimbrai egyetem, meg az összes intézmény felvonult , mentorok a gólyáikkal, akik hüléybbnél hülyébb ruhákban voltak. A fiúk többnyire a neccharisnya pelenka, miniruha szerkót pereferálták, a lányok vagy indiánok, vagy börtöntöltelékek, vagy cigisdobozoknak öltöztek, mindenki a saját szakának megfeleően. Tehát mindegyik szaknak van egy színe, a miénk a sötétkék, de én nem láttam egy sötétkék gólyát sem!!!:sna mindegy.És közben meg egy bilibe pénzt kéregetnek:))
Az egész tömeg végigmasírozott a Praca da Repúblicán, onnan le egészen a folyóig, és ott a mentorok megkeresztelték a gólyáikat. Végülis mi kimaradtunk ebből a szertartásból, hazamentünk estére, főztem a Matyiéknak kaját, aztán emg még visszamentünk a városba,a hol hattalmas volt még mindig a tömeg, de mi már iszonyú fáradtak voltunk, kb 4-szer,5-ször tettük meg a le-föl utat. Ezt csak az érti, aki már megtette:))
Hétközben felavattuk Magdával kedvenc kávézónkat, a Bossa-Nova-t, ami az ucánkban van, és irtó jó hely. A pasas úgy tűnik már felismert minket, engem olasznak nézett, éss a lottózásról beszélgettünk vele. Itt kb 500forint egy szelvény. Otthon olcsóbb,nem??
Szóval valahogy ilyen volt a Latada, mostmár megkezdődött az igazi tanulás, csütörtökön írtam egy elég kemény ZH-t irodalomból, nehezebb volt, mint amire számítottam , remélem azért meglesz!!
De jó érzés volt, hogy megmutathattam magyaroknak, hol élek, hogy élek, kikkel.

Serenade do fado

Ez volt a templom melletti lépcsőkön...valahol ott van a Magda, meg a cseh csajok

És a maestrok

Egy kedves ki caloiro, olyan mintha nyomik lennénk ezen a képen...

tömeg 1

tömeg 2.

ki nem mondott parák

Szóval a tegnapból ma lett, de ma pótlom összes eddigi lemaradásom. Tehát Coimbrába is beköszöntött az igazi ősz, két napja már folyamatosan esik, viharos széllökések jellemzik az időjárást nappal-és-éjjel.:)Kicsit félelmetes amikor a tetőtéri ablakomon dörömbölnek az esőcseppek, sosem tudom eldönteni, hogy ez az ablak meddig bírja s vajon mikor folyik be rajta a víz. Most csöndes a ház amúgy, mindneki elment hétvégére a szülővárosába, csak én maradtam itt, de nem unatkozom egyáltalán. Az elmúlt hét különben is rohanós volt, majd azt később leírom. Most először a parákról. Szóval azért jójó, hogy olcsó ez az albérlet meg minden, de azért mondjuk ki őszintén, Tiago jobban is utánanézhetett volna a dolgoknak mielőtt idejövünk. Kezdődött ez a csapos cuccal, mostanra már befejezték, dehát addig kb nem is lehetett zuhanyozni. Aztán, mire megszerelték a fenti csapot, meg a többi vízvezetéket a házban, addigra pont elromlott az egyik wécénk:pGratula, szerencsére senki sem ment el nagyon oda,csak hajakat dobáltak bele. Megtelt a hűtőnk. Erre Tiago kitalálta, hogy jó, akkor vegyünk még egyet, és elvileg nekünk kéne kifizetni az egyhatodát, de mi a Magdával megbeszéltük,hogy ezt nem hagyjuk.Mert úgy van, hogy mindenkinek egy polca van, és ez addig jól is működött, amíg nem jött meg a hatodik lány (Joana),mert hatnak már bizony kicsike ez a hűtő. Persze be lehet tömörülni, de nyilván nem akar senki sem osztozkodni a polcán.Nade valahogy csak megoldjuk, én nem akarok hűtőt venni!De a legnagyobb para az még csak most jön. Eddig tök jól megvoltunk mindegyik portugállal, persze, nem járunk el együtt, házon kívűl nem találkozunk, de különben el-el diskurálgatunk napközben. Az utóbbi héten kiderült, hogy a négyből kettő porti elég gyökérke.Kezdődött ez azzal, hogy már egy ideje nem vitték le a szemetet. Mert zacsikba szoktuk gyűjteni, és nyilván ha vlaamelyik megtelik, akkor azt leviszem.Na de azért nem vagyok én se kukás, nem viszem le az ővéket is. Elkezdték gyűjteni a balkonon. De amit csak el tudtok képzelni undorító dolgot, azt belenyomták azokba a zacsikba. Szóval bűzlött a balkon. Aztán már bent is gyűltek-gyűltek az üvegek, zacskók, és már baromi büdös volt. Ezzel egy időben a Rita, az egyik csaj hétfőtől kezdve leszarta  a mosogatást, és a mosogató felét az ő/ők cuccai/k foglalták el. Gondoltuk, na majd holnap elmosogat/nak.De nem.Na majd holnap.Nem.És ez így ment 5napig, már nem volt tiszta tányérunk, a többiek mindig elmossák maguk után a louca-t, de nem, ők nem. Mi már annyira sokat puffogtunk ezen a Magdával, azon morfondíroztunk, hogyan mondjuk meg nekik úgy, hogy ne legyen belőle sértődés. Aztán végülis péntekre eltűnt a piszokkiállítás, de a szemetet mondanom se kell nem vitték le. Így azt nekem illetve Matyiéknak kellett levinnünk, mert már megfulladtunk a bűzben. Szóval nem tom, ez azért nekem kicsit furcsa volt, ezek után tegnap tök véletlenül kiöntöttem egy serpenyőből egy csomó olajat, mert persze az is csak ott állt. Aztán kiderült, hogy a Sol még itthon van, és beszólt, hogy miért öntöttem ki az olaját....no comment, előtte hetekig őrizgették a fáradt olajat egy fazékban ami szintén ritka undorító volt. Ja, és a konyhapulton állt még  egy Magdalena című doboz is, amiben valami kegyetlen undorító ex-levest tároltak hetekig, mi már rá se bírtunk nézni. Áhhhhhh na most jól kipuffogtam magam. Igazából eddig nem volt semmi para, itt volt az ideje, nyilván ha hat ember él együtt, ez előfordul. Biztos nekünk is van egy csomó hibánk. Azért talán jobb, hogy nem szóltunk be nekik.

fertelmesen lusta blogíró vagyok

hát, ez az igazság, nem vagyok olyan szorgalmas, mint azt először hittem!!úúú és elfelejtettem porszívózni is...na mindegy, szóval ne haragudjatok, egyáltalán olvassa még valaki a blogot??:))
na, de megígérem pótlok mindent, csak most rohannom kell, zúzok le vidékre:p
de este, ha hazaérek, rávetem magam a gépre...:)))
pussz

mostanság

tudom, tudom, ismét rég nem írtam...
a mostani hetek valahogy nyugisabbak...ennek örülök, de persze nem jelenti azt, hogy csak lopom a napot:))
Nem tudom, írtam-e már, de lassan kezd leesni, hogy ez az önellátó rendszer milyen nehéz is tud lenni néha. Egyfelől baromi jó, meg én szeretek főzni, vasalni (mosogatni nem), meg ha nem pókot kell porszívózni, azt is elviselem.De itt nem erről van szó. Itt nem az van, hogy megkér a mama, hogy légyszi takarítsd fel a szobádat vagy valami, itt mindenért Te vagy a felelős, azért hogy kaja legyen a hűtőben, WC-papír a WC-ben, tiszta ruha a szekrényben. És örülök, hogy megtapasztalhatom, milyen is ez, ideje volt már!
Ezen a héten elég zajos volt a ház, mert a csőrendszer már régi (25éves), és ezért az egészet kicserélik. Nem tudom, említettem-e ,hogy a mi fürdőszobánkban a  csap elég szemét, csak tűzforró, és jéghideg vizet bír produkálni, s ami víz van is, az épp, hogy csurran-cseppen. Nem tom az előző lakókat nem zavarta-e ,de én szóltam a Tiagonak, és mondta, hogy elintézi. Hát ez beletelt neki másfél hónapba, de MA sikeresen kaptunk új csapot, úgyhogy már várom az esti zuhanyozást:))(az élet apró örömei). De azért ezt is beszívtam, mert reggel, mikor épp WC-re akartam menni, rámnyitott a vízszerelő, éshát úgy konkrétan már elértem az ülőhelyzetet, szóval elég kellemetlen volt. nem értem, miért nem bírt kopogni!!!
De mindegy, a lényeg, hogy van víz!
Azóta szaporodtunk újabb undorító állatokkal, ezúttal egy ezerlábúval, aki épp a konyhán akart átslisszolni irtózatos tempóban, mikor észrevettem, Sol elintézte, beszorítottuk a szekrény möogé és eltorlaszoltuk a kijáratot.........
A lakótársakkal amúgy jól kijövünk, általában a konyhában szoktunk összefutni, ott éljük szociális életünket. Eddig még nem mentünk el együtt, de már tervbe van véve. Az egyik lány, Sol, akinek elég magas hangja van, így éjjel mindig felébredünk rá, a barátnőja Rita, aki baromi jó arc, én őt kedvelem legjobban. Carolina, ő elsős, kedves, csendes lány, a negyedik meg Joana, de ő csak a héten költözött be, és már Mastert végez, így nem látjuk túl gyakran. És hát a Magda, továbbra is jóban vagyunk, minden nap beszélgetünk elég sokat, mindig tudjuk, hol a másik, kicsit olyan ,mintha a nővérem lenne. Csak ő általában elutazik hétévégre, meg a többiek is, csak én meg a Sol szoktunk itt maradni. Ilyenkor amúgy minden csendesebb, a hétvége a családnak szentelt idő, a pihenés, a tanulás ideje, nincsenek is bulik. De nem is baj, mert hétközben úgyis mindenki fáradt, legalább kipihenjük magunkat.
Órák: elindult a portugál nyelvi kurzus is, ahol csak Erasmusoskkal vagyunk. A pasas nagyon kedves, egyből megjegyezte a teljes nevemet:)Átnézzük az egész nyelvtant, meg szemantikai szempontokat is vizsgálunk. Bár én már tanultam ezekről a dolgokról, nem árt az ismétlés. Irodalmon szerveztem tanulókört, felváltva olvassuk a kötelezőket, és utána megbeszéljük, remélem összejön. Elkezdtem olvasni egy Saramago könyvet, hát, elég nehéz, küzdök vele. Barzil kultúra nagyon jó, azt szeretem legjobban. A nő, a nagydarab, vehemens brazil asszonyság jó arc, kikéri a véleményünket, tényleg interaktívvá teszi az órát. Csomó brazil csoporttársam van, akik a hozzászólásaikkal még érdekesebbé teszik az anyagot. Most az indiánokról tanultunk, és a nő hozott be nekünk esőbotot, indián pearcinget, ami elég durva. Egy hatalmas papagájtoll, amit át húznak az orrlyukon, az a pearcing...de nekem a legdurvább a skalpolóeszköz, amivel kb lenyúzzák a harcosok bőrét, amíg már vérzik, így készítik fel a mérkőzésekre...no comment.
A portugál kultúra sajnos nem túl jó, én azt hittem sokrétű, éa izgalmas lesz, de csak középkori krónikákat elemezünk Portugália alapításáról, mai elsőre érdekes, de 3hét után, mikor még mindig ugyanazt tanuljuk...kissé uncsi.De nem baj, majd kivesszük a részünk a kultúrából, Anneliese,az angol barátnőm szervez színházat jövő hétre, már várom nagyon. Tegnap meg elmentünk a Rúbennel moziba, és megnéztünk egy Saramago könyv alapján készített filmet.Hát húúúú na ez a film volt életeme legfárasztóbb,legfrusztrálóbb filmje.Ha rágondolok, kiráz a hideg. Nem volt rossz film, de nem volt jó sem. Egy pasiról szólt, aki felfedezett egy masinát, amivel analizálni lehet a lábfejeket. A pasi nagyon szegény, és bénázik ezerrel, sosem tudja eladni, mert hol elaludja a találkozókat, hol épp balesete van. A balesetet után feleszmél, tud vezetni, de nem tud valamiért kiszállni a kocsiból. Ezután az egész film alatt a kocsiban ül. Ki akar venni pénzt az autómatából, de nem éri el a lyukat, benyeli a kártyát. És folyton felhangzik vm gregorián zene, amitől tényleg olyan frusztráció kezd uralkodni rajtad, a végén már nem bírtam nyugton maradni...a film vége az, hogy a pasi eladja a masinát 3 10év alatti gyereknek, cserébe egy rollerért, talál egy nyuszit, és hazaviszi a kislányának. Na bumm...
Szóval asszem nem nézek több ehhez hasonló move-t, ez már nekem is sok, pedig én szeretem a művészfilmeket...
Végre sikerült találkoznunk Diogoval, elmentünk karaokezni, de nem került ránk sor, ott volt az angol srác is, akinek még mindig cukik a grübedliei:)de sajna már nem tudok angolul, érteni értem nagyjából, de megszólalni képtelen vagyok!!
Majd jövő héten kezdődik a Festa das Latas, a nagy őszi diákfesztivál, lesz egy szünnapunk is, tökre várom, lesz csomó koncert, program. Addig rákapcsolok a tanulásra:)
Na, megyek is, itt az ideje elkezdeni...minden jót!Anna

Magyarnak lenni külföldön

Sokat gondolkozom mostanában azon, hogy ez az út mit is jelent nekem. Persze egyrészt tanulmányút, de számomra ennél sokkal többrétegűbb jelentéssel bír. Rájöttem, itt most úgymond megmutathatom a világnak mindazt,amit idáig tanultam. Ez így elsőre furán hangzik, de talán van köztetek, aki érti. Itt képviselnem kell mindazt az értékrendszert, amit kiskorom óta tanulok, ami bennem van, amit magamtól ill. mások hatására kialakítottam. És ez tök jó, élvezem nagyon, mert ezáltal szilrádulnak meg az elveim, mi az amit megengedek magamnak, és mi az ,amit nem. Tényleg felnőtté-válás feelinges a dolog. Ezen kívűl az is fontos, hogy magyarként hogyan reprezentálom a "fajtánkat". Eddig csupa olyan magyarral találkoztam Coimbrában, akik valahogy nem az én világom voltak, nem is beszélgettem velük sokat, én megörültem, mikor megtudtam, ők magyarok, de valahogy úgy éreztem, őket annyira nem villanyozta fel a hír. Beszéltünk pár percet és ennyi. Én sem akartam többet, de valahogy úgy éreztem, őket speciál abszolút nem érdekli, hogy van itt a városban egy honfitársuk, akivel, ha bajuk van, beszélhetnek vagy valami. Na mindegy, én jól megvagyok a külföldiekkel, csak ez szomorú tapasztalat volt. És ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy itt az emberek többsége egyáltalán nem tud semmit rólunk, nem ismer magyarokat, én leszek az első, és sok esetben az utolsó "egyed" aki alapján le tudnak vonni konzekvenciákat. És ez nagy felelősség.
Amúgy néha tényleg kétségbeető mennyire nem tudnak rólunk semmit. Jó, elismerem, biztos a magyarok nagy többsége se tud sokat Portugáliáról, de azért az alapokat megtanultuk földrajzból, meg töriből. Aki meg olvasott, vagy érdeklik a hírek, az tájékozott a mostani dolgokkal kapcsolatban is. De a portugálok tényleg nem tudnak semmit. Erre példa: múlt héten főztem vacsorát a lányoknak a lakásban, közben szóba elegyedtünk, elkezdtünk beszélni az országaink szokásairól. Épp a lengyelekről beszéltünk, amikor az egyik lány megkérdezte a Magdát, hogy Lengyelország is az EU része? Majd, hozzátette, és egyáltalán Európában van??!!Na erre a Magda köpni-nyelni nem tudott, én segítettem ki, és mondtam, IGEN, Lengyelország Európában van...huhh kissé ütős volt...aztán a csaj bocsánatot kért, de itt nem erről van szó, mert persze valamilyen szinten sértő, de könyörgök, alapműveltség!!
Na mindegy, hát sajnos ez van. Viszont az meglepett, hogy a vörös iszapos cuccról milyen sokan tudnak. Utaztam a buszon, egy néni leült mellém, és láttam, mereven figyeli az mp3lejátszómat:)Pár perccel később megkérdezte mi ez, mondtam, hogy zenelejátszó. Azt mondta, azt hitte, hogy szőlőzsír:))))
Szóba elegyedtünk, kérdezte ,hogy brazil vagyok -e (már néztek spanyolnak, portugálnak, brazilnak:))), mondtam nem. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, rögtön mondta, hogy mennyire sajnálja,ami történt, hogy látta a TV-ben. És mivel ordibált, a busz összes utasa hallotta, hogy mi történt, annyival is többen tudják:)De komolyan, valahol jól esett!Este láttam én is a TV-ben a felvételeket...mostanában csomó ilyen katasztrófa történik. Képzeljétek, múlt hét végén meghalt balesetben 3lengyel Erasmusos, akik stoppoltak az autópályán, és a Magda ismerte az egyiket....nagyon durva, megnéztük a srác facebookját, és még előző este kiírta, hogy most voltak a Paradicsomba, és holnap hazatérnek....durva.
Arra gondoltam, 23.-án összeeszkábálok egy kokárdát, és felteszem, utána meg megfigyelem az emberek arcát az utcán:)Lisszabonban van ünnepség, de túl drága ahhoz az út, hogy egy ünnepségért lemenjek...de majd úgyis megyek november elején.
Összegezve magyarnak lenni külföldön tök jó próbatétel, ajánlom mindenkinek:)

Zenehét

Olá, olá,

már többedszerre állok neki ennek a bejegyzésnek, remélem ezúttal be is fogom fejezni. IGazából legszívesebben most bedőlnék az ágyba és másnap délig fel sem kelnék, dehát muszáj megosztanom veletek mi minden történt velem a múlt héten:))Persze szívesen teszem, de a mai nap az durva volt...
De inkább maradjunk a múlt hétnél.
Szóval hétfőn asszem nem volt semmi érdekes dolog, nem mentünk este sehová, suliban csak egy órám volt.
Kedd aztán eseménydúsabb volt. Egy órám volt, cultura portuguesa, ahol egy kisméretű nő tartja nekünk az órát, de olyan magas hangja van, nem tudom ez milyen ultraszoprán, de nem elég, hogy gyorsan beszél, még odafönt sipítozik is, úgyhogy nem könnyű megérteni. De nagyon kedves, meg minden, úgyhogy nincs vele bajom. Óra után úgy döntöttem, elkezdek komolyan tanulni, mert már itt az ideje. Ezért elmentem a JArdim botanico-ba, és ezennel kijelentem, hogy ezt a helyet kinevezem Coimbra legnyugisabb, legcsodálatosabb helyének. Az a kert.....a kerítés, meg a szökőkutak XVIII századból valók, Marques de Pombal idejéből, ő építtette. Rengeteg ritka és monumentális fa található itt, csomó pálma pl.:)Úgyhogy letelepedtem egy szökőkút közelében, s a víz csobogása mellett belekezdtem a tanulásba...bár azt hiszem el is tudtam volna ott aludni.szóval az biztos, hogy ide vissza fogok járni, amikor csak tehetem. Fényképező sajnos nem volt nálam, de pótlom később.ígérem. Aztán este megkezdtük kultúrális programjainkat. Belelkesítettem a lengyel csajokat, meg az angol lányt, hogy menjünk el fado-estre, el is mentünk a Café Santa Cruz-ba, ami a Praca de 8 de Maio-n található. A helyet úgy képzeljétek el, hogy régen egy templom képolnája volt, még megvannak a régi, gótikus stílusú födémek, az apszis is kivehető, az ablakok helyén csodás üvegablakok. Szóval kissé csórónak éreztem magam ehhez az elegáns helyhez...de ahhoz képest, az áraik tök olcsók, a tejeskávé (galao) csak 1.20volt, a suliban meg 0.80.Szóval letelepedtünk, ezek a lengyelek tényleg annyira jófejek!!Elvileg 10-kor kezdték, gyakorlatilag 11-kor:)3gitáros volt, kettő ebből egy apa és fia, a tipikus portugál gitárral, meg egy harmadik férfi hagyományossal. Két énekes volt, de általában külön énekeltek egymástól, az egyik felvette a tógát és abban nyomta:)Én oda-meg-vissza voltam (most is), annyira élveztem, fle is vettem videóra, remélem fel tudom ide tölteni mert ezt meg kell hallgatnotok!!!Tudnivaló, hogy Coimbrában a nők nem énekelnek fado-t, mert valahogy az összes dal férfihangra van írva.Hallgattam nőt is, de az borzalmasan hangzott. De gyönyörű, tényleg szomorkásabb, mint a Lisboa-i, valahogy te is átérzed azt a feelinget...a műsor közben eszembe jutott, hogy mi lenne ,ha készítenék egy interjút az egyik énekessel. Mondtam a Magdának, ő is belekesedett, és utána odamentünk hozzá, hogy ebszélhetünk-e. Mondta, hogy ok, csak előbb kimegy cigizni. Ki is ment, de utána odament hozzá egy csomó ember gratulálni, és ő meg leült a haverjaival egy asztalhoz. De kb ránk se bagózott, úgyhogy végülis elmentünk. Talán nem is akart velünk beszélni. Igazából kicsit rosszul esett.
No mindegy, utána mentünk Bigorna-ba, jót beszélgettem Susana-val, az egyik lengyellel.Ezek tényleg folyékonyan beszélnek, nem tudom, miben különbözik ott az oktatás, de valamiben tuti, mert én kis gagyinak érzem magam mellettük.
Utána nem tudom már mikor leléptünk a Magdával, de hamarosan egy újabb buliba csöppentünk bele, ami szó szerint az utunkat állta a Praca de Dom nem tudommin, a lépcsők tetejénél volt festa az orvosis gólyáknak, összehaverkodtunk pár sráccal, majd továbbmentünk az Academiara, hogy találkozzunk Diogoval, de kiderült, hogy ő már kb szunyál...úgyhogy nemsokára mi is hazamentünk. Ezek a hazsétálások mindig gyötrelmet jelentenek, de abból a szempontból jók, hogy mindig ki tudjuk értékelni a történteket.
Szerdán pihinapot tartottam.Este mondta a Magda, hogy tuna-est van az ő szakán, ami mellesleg baromi közel is van ide, úgyhogy elmentünk megnézni. Hát jól tettük, mert ezzel is csak jobban megismejük ezeknek a diákoknak az életét, és én minden alkalommal azt a következtetést vonom le, hogy basszus, itt van diákélet, itt formálódnak közösségek, kultúrálisan is művelik a tanulókat, és itt úgy érzem senki nem szégyenli a hagyományokat, mindenki lelkes, mindenki hordja a tógát, énekel, jól érzi magát.
Az est a kertben volt, az Academica csoportjai vonultak fel, és mutatták be tudományukat.Mi először egy néptánc-csoportot láttunk, akik vidám zenére ropták, de azért azt hozzá kell tennem, hogy a magyar táncok azért jobbak:)De mindazonáltal divertido volt az egész.Utána jött egy lány tuna csoport.Ezek olyan vicces kis társaságok, képzeljétek el a lehető legkülönbözőbb hangszereket egymással. Körülbelül ilyen a hangzása, most pl. volt kis gitár, nagy gitár, mini gitár, fuvola, kis dob, üstdob. Elég furán hangzik elsőre, de vicces. Miközben énekelek, és játszanak, ide-oda dülöngélnek. A dalok a diákélet különböző eseményeiről szólnak. Amúgy most hétvégén lesz internacionális tuna- ünnepség, ahová remélem eljutok. (Bár nem értem, hogy internacionális, ha ez úgymond coimbrai sajátosság, de mindegy).
Utána jött a férfi tuna. Hát, mondanom se kell, mint a fado-ban, ebben a műfajban is a férfiaké a főszerep. Legalábbis itt.Őszintén szólva ők jobban tolták sokkal. Igazi profik:)
Aztán csütörtök....ez a 2-6folyamatos óra mindig kikészít, még mindig nem megy annyira a koncentrálás, mint szeretném. De eúttal benyomtam egy galaot irodalom előtt, és már jobban ment. De megint rádöbbentem, hogy iszonyat sokat kell olvasnunk, minden órára minimum van 3 kötelező, hogy fogom én ezt kivégezni, hogy????????????
Órák után asszem hazamentem, készülődtünk, aztán este leléptünk, ugyanis hivatalosak voltunk egy szülinapi vacsorára. Tudnivaló, hogy a portugálok sokszor rendeznek ilyen kisebb-nagyobb baráti vacsorákat, hét közben is, összeütnek valamit, és mondjuk meghívnak 30embert. Ilyenkor, ha vendég vagy, kell fizetned valamennyi pénzt, nem sokat,és akkor órákis megy a kajálás. A lakótársaink, a Sol meg a Rita csomószor csinálnak ilyet, mert nekik még annyira nem indult be a suli, és van rá idejük. Például most is elmentek valami ilyenre. Mi csütörtökön egy kicsit más vacsira mentünk, ugyanis a srác egy étteremben ünnepeltette magát, röpke 80embert hívott meg. Én eddig összesen két mondatot beszéltem vele, és annyira nem is volt szimpatikus, de mivel a Magda azt mondta, menjek, nem probléma, gondoltam, miért is hagynám ki??:)
Ott volt a többi lengyelke is.Be kellett fizetni valamennyit, de utána annyit ehettél.ihattál, amennyi csak belédfért. Sorban hozták a csirkéket, sangriákat.Mi jól kikoplaltuk magunkat a Magdával, úyhogy nem tartóztattuk magunkat. Hát az a hangzavar,ami ott volt, én még ilyet soha az életben nem láttam.Mindenki folyamatosan ordítozott.Mondjuk az is igaz, hogy valaki a terem másik felében szintén ünnepeltette magát, és azok tán még nagyobb hangzavart csaptak mint mi.Jól elvoltunk, összehaverkodtam egy galego lánnyal, de szerintem már be volt rúgva ahhoz,hogy emlékezzen rám.Mondjuk én se voltam a helyzet magaslatán. Aztán csomót beszélgettem a Susana-val, vele tök jól el lehet dumálni, meg azért is szimpatikus, mert szereti a magyar népzenét.Aztán valahogy összekeveredünk a másik szülinap résztvevőivel, és összebarátkoztunk egy baromi jófej csajjal, végre egy jófej portugál lány, aki nyitott felénk, a lányok sajnos nem túl barátkozósak. De ő igen, vele, meg a barátaival folytattuk utunkat, elmentünk egy 7nevű helyre, volt ott egy srác aki nem akart hozzánk portugálul beszélni, csak angolul, hiába bizonygattuk neki, hogy beszéljük a nyelvet. Elég fura volt. Aztán onnan az Academiara mentünk, ahol elvesztettük egymást a Magdával. Kétségbe estem, mert én kinn, ő meg bennragadt.És akkor már csak ketten voltunk. De valami hihetetlen szerencsével, pont összefutottunk Andréval, aki kihúzott a slamasztikából. Aztán elmentünk vele, meg a haverjával egy sokadik helyre, bulizgattunk még,aztán hazavittek kocsival. Azért nem volt rossz, hogy nem kellett gyalolgolni...
Péntek nyugisan telt, este elmentünk a Rúbennel mekizni, utána meg Bigrona-ba, találkoztunk a lengyel csajokkal, meg még volt ott egy csomó ismerősük.Képzeljétek, megismertem egy Sao Tomé-i, és egy Zöld-foki srácot!!Na, nem godoltam volna, hogy ez is bekövetkezik!A Zöld-foki srác tiszta arc:))Sokat beszélgettem vele a hazájáról, az életkörülményeikről. Hát, más.Kiderült, hogy ismer egy magyar lányt, aki pont ott volt, úgyhogy végre találokztam az első magyarral Coimbrában!De nem volt valami nagy élmény, a csaj pár perc után közölte, hogy ő most fényképeket kell készítsen a barátairól, és kb otthagyott. Elég fura volt, mondjuk nekem sem volt túl nagy kedvem hosszabban beszélgetni, valahogy nem is baj, hogy nem ismerek magyarokat, főleg, ha olyanok, mint ez a lány...
Szombaton elmentem hittanra, ahol megnéztük a Crash nevű filmet, egész jól megértettem, de azért elég félelmetes volt. A rasszizmusról szólt. Aztán este főztem vacsorát, mert meghívtuk a Rúbent, onnan mentünk a U2 kocertre. Hú........hihetetlen élmény volt élőben hallani, szerencsére régi és új dalokat is játszottak, persze azért nyilván jobb volt bent, dehát ez is hatalmas dolog, hogy épp most, amikor ott vagyok, pont akkor jön a U2!Fel is vettem pár számot, megpróbálom feltenni őket!
Vasárnap is elmentünk, de akkor már elég rossz idő volt, egész nap esett.Meg azért már hideg van itt is, kell, hogy vegyek egy melegebb kabátot.
Ma nagyon hosszú és nehéz napom volt, mert elkezdődött a portugál nyelvi kurzus, ami reggel 9-11-ig tart, így nem aludhatok sokáig, ez kissé felemésztette az energiáimat. Képzeljétek, kiderült, hogy ezen az órán is együtt vagyok a finn lánnyal. Múltkor óta előtt elemnt mellettem, de nem köszönt, pedig én direkt rá is néztem, aztán, miután látta, hogy nincs senki,akinek nyalizhatna, kegyeskedett odajönni hozzám, és köszönt, de én nem szóltam hozzá. Egyszerűen idegesít engem ez a lény, nem tehetek róla. És szinte minden óráról késik, de kb egy órát. Jó ez nem az én dolgom, de akkor is idegeít.Ez van.
 Na, legjobb lesz, ha most elmegyek aludni, holnap nincs suli, mert állami ünnepük van, ezért nyugodtan szunyálhatok...már várom....igyekszem hamarabb jelentkezni legközelebb!!!

Fadisták a Santa Cruz-ban

Ilyen jellegű volt a kávézó

Balról Anneliese,England-jobbról Justinia, Polónia

Magdával:)

Bigorna-i hangulat

Néptánc-sajna nem bírtam bemozdulás nélkül levenni

Lánytuna-felismeritek a hangszereket?

Itt láthatjátok a fadot,remélem hallatszik is valami...

ezt meg felismeritek...

csak feltettem pár képet

Ezek voltak a tuna-k

Magda meg én 1.

Magda meg én 2.

Mgda, Diogo, én, André....ja, és Bin Laden

Belevetettem magam...

Hahó!

Na, most megint van időm írni, gyorsan le is írom, mi minden történt ezalatt az öt nap alatt a messzi-messzi Coimbrában...szóval vasárnap esténél tartottam, ezután következett a hétfő. Egy órám volt,mert a brazil nő még mindig Brazíliában van, viszont az irodalom órákkal megküzdök, nem egyszerű Pessoa verseit portugálul elemezni...meg még nem értem tökéletesen a tanárnőt...suli után találkoztunk a Magdával, elmentünk ügyet intézni. Időközben kiderült, hogy ő is ismeri Joao-t, még Lengyelországból, elmentünk az academia-ra, hátha ott van, de nem volt. Este lementünk a városba, találkoztunk egy angol sráccal, a másik lengyel csajjal, meg még egy portugállal. Beültünk sörözni egy helyre, jól elbeszélgettem az angol gyerekkel, de nagyon nehéz átváltani ilyen gyorsan portugálról angolra, rájöttem, hogy már jobban beszélek talán portugálul, mint angolul. A portugál srác viszont nagyon furcsa volt, próbáltam vele barátkozni meg minden, de miután megtudta, hogy magyar vagyok, onnantól nem nagyon érdekelte az életem, a lényem. Csak angolul akart beszélni, ott hangoztatta, hogy ő ilyen meg olyan jól tud angolul, állandóan az angol srácot kérdezgette, elég bunkó volt. Na mindegy, aztán kiderült, hogy a lengyelek is ugyanazt gondolják, mint én:)De szerencsére elég hamar lekopott ez az ember,mi meg elmentünk fel a dombtetőre, onnan meg be az óvárosba, ahol aprócska macskaköves utcák keresztezik egymást, oda,ahol Portugália egyik legrégebbi temploma is található, a Sé Velha. Ezt még a legelső király építtette, vm 1100-as évek elején. A templom közelében található Coimbra legismertebb és legolcsóbb helye, a Bigorne, nagyon pici hely, az emberek kiülnek az utcára, a lépcsőkre, van aki ott is alszik:)Na, oda is bementünk, odajöttek a múltkori portugálok, de nekem ők annyira nem szimpatikusak. Ott voltak a lengyel lányok is, meg még egy csomó más lengyel, akik látogatóba jöttek, annyira jól beszélnek portugálul!Az egyik sráccal beszélgettem sokat, dehát ő már tényleg anyanyelvi szinten nyomja. De azért azt mondta, hogy én is jól beszélek:)Aztán úgy 1-2körül haza indultunk a Magdával. Az az egyetlen szívás ebben az egészben, hogy tényleg 40perc gyalogosan a lakás, és ebbe beletartozik a  másfél hegy megmászása is. Úgyhogy mire hazaérünk rendszeresen felpörgünk, és megéhezünk.
Kedden végre bejött a portugál kultúrás tanárnő, de azért késett fél órát:p
Az óra tetszik, egyelőre nem értem még teljesen.Az egyetlen dolog,amitől félek, az a sok kötelező, amit ki kell olvasnunk a félév során. Óra után el is mentem a könyvtárba, hogy kivegyek egyet a brazil órára, és hát....enyhén kövérnek nevezhető darab, tiszta dokumentáció a Brazíliában élő portugál kolóniákról...na ezt nem tudom őszintén, hogy hogy fogom én elolvasni, egyelőre ott hever a polcomon...magyarul se lenne több motivációm hozzá.Legalább ha nagyobb betűmérettel írták volna!!Na mindegy, ezen keseregve mentem haza. Otthon a Magda azzal fogadott (nagyon izgatott volt), hogy ma megismerkedett valami portugál sráccal, akivel ma együtt fogunk vacsizni, utána meg együtt megyünk el az évnyitó nagy-buliba. Mondom ok, de a Magda csak ott pattogott nekem, hogy jöjjek már le, mindjárt itt a srác stb.Ja, azt amúgy még hozzá kell tennem, hogy a Magdával megegyeztünk, hogy mi portugálul szeretnénk főképp beszélni, és sok portugállal szeretnénk összebarátkozni. De mivel ők azért elég zárkózottak, jól megvannak maguk között, nem egyszerű a dolog, nyomulni meg nem akarunk.Mámint nem bunkók, kedvesek, csak kicsit "teperni" kell.  Úgyhogy ez nagy szó volt, hogy egy portugál srác "hajlandó" úgymond velünk bulizni. Hát húúúú, azért így utólag megértem a Magdát, hogy izgult:)
De ez a srác (Rúben) akkora pozitív csalódás volt!Okos, kedves, helyes, érdeklődő, úgyhogy én is megkedveltem. Kicsit dumálgattunk nálunk, odajött a másik lengyel lány, aztán mentünk. Ez az évnyitó buli azért is volt fontos, mert ide elsősorban a portugálok jöttek el, nem is hallottunk sok angol szót:)Baromi sokan voltak, a többség még itt is viselte a fekete tóga-fekete/fehér kosztüm szerelést. Amikor megérkeztünk épp ment egy koncert, amit a helyi diákokból álló,úgynevezett "tuna-k" adtak elő. Van itt férfi meg női. Ja, azt nem is mondtam, hogy még asszem aznap elmentem az academiara, és megkérdeztem, hogy hol lehet csatlakozni valami ilyesmi együtteshez. Mondtam, hogy mellesleg hegedülök, erre a pasas előkerített nekem egy kéthúros hegedűt, és azt mondta, kérdezzem meg. De félek elmenni a próbájukra, mert szerintem nem fognak bevenni. Nekem nincs tógám, én úgymond kívülálló vagyok, és ők ezekbe a hagyományokba nem nagyon engedik be a külsősöket. Sajnos, de azért megpróbálom.
Tehát egy ilyen előadás folyt éppen, na volt ott annyi fajta hangszer, hogy kb egyiket se lehetett hallani:)de azért aranyosak voltak!Jó látni, hogy itt mindenki ilyen lelkes, nincs az a punnyadás, mint amit otthon tapasztalok. Szóval ott volt velünk egy ideig Rúben, aztán ő elment, összefutottunk a sok lengyellel is. Aztán bementünk a bulihelyiségbe, de hamar szétszakadtunk. Én közben ittam egy Bin Ladent....hát....választhattam Karl Marx meg Bin Laden között, de az enyémben volt kávé is, és az szimpatikus volt:)
Kimentünk a Magdával a hátsó kertbe, kicsit pihentünk, meg friss levegőt szívtunk, megkértünk egy srácot, hogy készítsen rólunk képeket. Aztán elkezdtünk dumálgatni vele, nagyon aranyos volt. Eközben arra lettem figyelmes, hogy ott van a Diogo is, tdjátok, az academia-ról, odaszóltunk neki, és emlékezett rám, meg arra is ,hogy magyar vagyok (végre valaki). Aztán így négyesben beszélgettünk, meg visszamentünk a nagyterembe. Nekem a Diogo olyan szimpatikus ilyen kis mókás, meg nagyon kedves!De ő előbb elment (4-kor), mert 6-ra Lisszabonban volt találkozója!Aztán lassan 4-5fele mi is elindultunk, akkor már a Rúben is jött velünk, meg az André,a másik srác is. Tök rendesek voltak, eljöttek velünk majdnem hazáig, onnantól meg kocsival vittek haza.Szóval jól éreztük magunkat.
Én másnap megdöntöttem életem rekordját, 3óráig aludtam. Utána hát kicsit elbénáztam a napot, dehát ez már csak így van. Este a lakótásraink felhívtak egy csomó embert a lakásba, lementünk mi is, és az egyik srác azt hitte, hogy én spanyol vagyok. Elkezdett velem spanyolul beszélgetni, nem értettem mit akar. Utólag derült ki. Itt engem vagy spanyolnak, vagy portugálnak néznek. Jó, jogosan:)De szerintem én talán portugálosabb vagyok, a spanyoloknak fekete a hajuk, nekem, mint az tudnivaló, étcsokibarna, mint a portiknak. Na mindegy:))Este kapok egy sms-t, a Diogo írt, nem tudom honnan tudta meg a számunkat, hogy ma este megyünk-e valahova....
Másnap, csütörtökön 2-re mentem suliba, két órám volt egymás után, kultúra és irodalom. Mostmár nem cseréltem össze az órákat, ügyes voltam:)de irodalmon megint azzal a másik tanárral találkoztam. Már végképp nem értettem, ez hogy lehet. Aztán kiderült, hogy ma ő helyettesít. És az a helyzet, hogy őt jobban  megértem. Ő valahogy annyira "dedósan "magyaráz, mindent ötször megismétel, ötödszörre már én is megértem:)Csak nem tudok az ő órájára bejárni, mert ütközne a többivel. Sajnos.6-ig benn voltam az egyetemen, 4óra egyben nagyon kifárasztott...ajj és megint ott volt a finn lány, kiderült, hogy minden órán együtt leszek vele!!!Ajj, egyszerűen minden lépése irritál, a feje, a mozdulatai, minden. Minden óráról 30percet késik, a tanárhoz képest, ergó 45percet, besétál, mintha ez lenne a legtermészetesebb.....áhh na mindegy.Egy brazil sráccal próbáltam kommunikálni, de sajnos ezt a brazil portugált nem igazán értem még.ilyenkor csak bólogatok, sim,sim,és mosoly:)
Szóval hazaértem, Magda azzal fogadott, hogy Rúben írt, hogy találkozunk-e vele este. Mondtam, hogy ok, de ne sokáig. Mebeszéltük, hogy 11-kor a Capri-ban.Az közel van hozzánk, bár a törzshelyünknek a Bossa Nova-t neveztük ki, ami  egy kávézó, de még sosem voltunk ott. Aztán végülis máshova mentünk, kicsit lejjebb. Ez a Rúben annyira gentleman, ilyet még nem láttam!Állandóan kifizet nekünk mindent, mondtam, hogy mosdóra kell mennem, velem jött, megkérdezte, hogy hol a WC, elkísért az ajtójáig:))
Közben írt nekünk smst az André, hogy nem találkozunk-e. Mondtam, hogy ma nem akarunk menni bulizni. Pár percre rá írt a Diogo is, azon röhögtünk a Magdával, hogy még csak egyszer találkoztunk velük, máris itt irogatnak:)Persze tök jól esett, hogy akkor "bevesznek" maguk közé.Aztán felhívott engem az André, de rájöttem (amint már a Szilvi is mondta), hogy portugálul nehéz eleinte telefonálni. Nem értettem mi van, mondtam, hogy mi már megyünk lassan aludni, és ma nem szeretnénk sehova menni. Nem nagyon fogta, mert elkezdett megint újabb sms-eket írni, hogy ott van a lakásunk közelében, és hogy menjünk vele sétálni. Na akkor mér kicsit ideges lettem, nem igaz,hogy nem fogja?!!
Közben tök jót dumáltunk a Rúbennel, úgy látom, a Magda jobban érti a portugálokat, mint én, én viszont jobban ki tudom fejezni magam, mint ő. Ő elmagyarázza, mit akarnak, én meg azt, hogy ő mit akar mondani:))Vicces volt, beadtuk a Rúbennek, hogy Mo.-n meg Lengyelországban nincs Mc' Donalds. Ő meg ott hüledezett, és próbálta nekünk elmagyarázni, hogy hogy is néz ki egy hamburger. Ott röhögtünk kb,de nem esett le neki!!Aztán pár percre rá megmondtuk neki:))Úgyhogy asszem a naívság babérkoszorúját már másnak kéne hordania helyettem...
Aztán 1-2körül hazabattyogtunk, és a Rúben végig jött velünk.
Ma úgy terveztük, lemegyünk az óceánhoz, de sajnos nem jött össze, mert nem volt valami csúcs idő. Mindegy, azért elmentem könyvtárba házit írni. Összehaverkodtam a könyvtáros bácsikával, aki állandóan leáll velem bratyizni, mindig segít, szóval egy kis belső kapcsolatra tettem szert. Mint egy dedósnak, elmagyarázta, hogyan kell itt kivenni a könyveket, kb kihozta elém, amit kértem. Két órán át olvastam Portugália elsőkirályának életéről.Azért fárasztó egy dolog. A bácsika folyton odajött, mondta, hogyha bármi van, ő segít. Aztán fél6 körül odajött, hogy ő most megy, de ha valami gondom van, tényleg szóljak neki. Mondom ok, megkérdeztem a nevét, és elment. Erre rá pár percre a mellettem ülő férfi (az olvasóteremben) elkezd felém pisszegni, balra fordultam, s egy egészen Agatha Cristis mozdulattal a pasas felém repített egy kis fecnit....néztem, hogy ez mi. A papíron kb ez állt:"Ne szimpatizálj a könyvtárossal, mert furcsa dolgai vannak"(??).Na megint azt hittem, hogy mindjárt elröhögöm magam. Ez most mit jelent? Csak arra tudok tippelni, hogy a pasas azt hiszi a bácsikáról, hogy pedó, mert állandóan veregette a vállamat, dehát ezek portugálok!Szóval rejtély, de most nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá a későbbiekben.Ha van tippetek, hogy ez mi lehet, majd írjátok meg:)
Aztán 6-kor leléptem én is, már lefáradtam. Hazaérve láttam, hogy a Magda már nincs otthon, neki a szomszéd városban tanul a pasija, és hétvégenként találkoznak.Eredetileg el szerettem volna menni az Auto da Barca da Inferno-ra, ami egy színdarab, és a helyi diákok játsszák, dehát egyedül nem akartam. Aztán írtam a Diogo-nak, mondta, hogy jönne, csak nem Coimbrában lakik, és hazament hétvégére. Na mindegy, legalább volt időm megírni ezt a fejezetet. Nagyon várom a holnapi napot, sok izgalmas élményben lesz részem!!

/szerettem volna fotókat is feltölteni, de valamiért nem engedi...majd később.../

Szombat esti vacsora

Péntek este megjött az egyik portugál lány, Sol-nak hívják, ami napot jelent. Ő is szimpatikusnak tűnt, mondta, hogy másnap majd jön ide a kutyája elbúcsúzni. Szombaton lementem a Dolce Vita-ba bevásárolni, ahol összefutottam a spanyol meg az egyik lengyel csajjal, együtt vásárolgattunk, közben kaptam egy sms-t a másik lengyel csajtól, hogy este vacsit készítenek,és jöjjek. Tökre megörültem, hogy na, itt az alkalom a barátkozásra, írtam is, hogy megyek. De még előtte hazamentünk lepakolni, és megbeszéltük, hogy 9-kor találkozunk a lépcső aljánál. De mikor hazaértem, láttam ,hogy már elment az utolsó busz!!8-kor....vigyázni kell itt a buszokkal, és mivel 35 perc kb gyalog a házunk a centrumtól nem mindegy, hogy eléred-e vagy sem...na, ahhoz semmi kedvem nem volt, hogy egyedül bóklásszak lefelé a hegyről, miközben nem is tudom az utat, lemondtam a dolgot. Közben jött a Sol családja, és mondták, hogy vacsizzak velük. Mondtam, hogy ok, pont jól jött:)Tőkehalat készítettek brokkolival. Nem tudom, ismeritek-e ezt a halfajtát, nekem ízlett, a portugálok mindig ezt, vagy szardíniát esznek, ezer féleképp el tudják készíteni. Ne igazán értettem a családi viszonyokat, ott volt anyuka barátnője meg a pasija, ilyen csatolmányok, ott volt egy srác, aki a bátyjának mondta magát, de kiderült, hogy a haverja. Na mindegy. De nagyon kedves volt a srác, mindig kérdezgetett, a többiek nem nagyon foglalkoztak velem. A vacsi után mondtam, hogy na akkor most én elmosogatok, cserébe. Persze az első mozdulatommal széttörtem egy poharat, aminek a szilánkjai ráestek a talpamra. No comment, elmentem lemosni, a srác jött utánam, hogy akkor majd ő segít. Elkezdte a kezével, majd egy ronggyal törölgetni a talpamat, aztán meg megmosta:)))Alig tudtam magamban tartani a nevetést....Aztán még csomót beszélgettem vele, érdekes egy fazon. Az egyetlen baj, hogy kiderült, a vezetékneve buzinas, szegény, ha tudná mit jelent....
De összességében jó volt a vacsi, jól esett, hogy meghívtak, és persze sokat beszéltem portugálul. Amúgy napról napra többet beszélek, hol nagyon megy, hol meg alig tudok kimondani egy értelmes mondatot. Fura.
Vasárnap hú már nem is tudom mit csináltam nap közben, biztos sokáig aludtam, itt akkorákat szunyálok!
Estefelé megjött a Magda, és elmentünk sörözni egy közelli bárba. Sokat beszélgettünk, és kezdünk jóban lenni. Sok dologban hasonlítunk, szerintem jól  megleszünk, meg ilyen biztos pontjai tudunk lenni egymásnak, annyira drukkoltam, hogy valami jó fej ember legyen, nagy örömöt jelent nekem, hogy rokonlélek.Na köbö ennyi a hétvége.

kedd meg a többiek

Na folytatom keddtől a történetet, eléggé le vagyok maradva, úgyhogy megpróbálom lerövidíteni a mondandómat, hogy utolérjem magam. Meg már nagyon kéne tanulni, és ez frusztrál:))
Szóval keddnél tartottunk, amikor is 2-re mentem suliba portugál kultúra c. tárgyra,amit még nem tudom, hogy be tudok-e számíttatni itthon, majd elválk, ha hazajöttem. Mindegy, azért rendesen bementem, ott volt az angol csaj, meg csatlakozott hozzánk egy spanyol lány is, aki nagyon kis érdeklődő volt, őt kedvelem. Pedig mindenki azt mondja, a spanyolok mennyire gyökér arcok, de ő nem.
Vártunk,vártunk egy teljes órán át, de a tanár nem jött, 3-kor úgy döntöttünk, ennyit már nem lehet késni, úgyhogy leléptünk. Mert itt az átlag tanár negyed órás késéssel kezdi az órát, még olyan nem volt, hogy egészkor elkezdtük volna. Szóval miután elmaradt ez az óra, asszem elmentem vásárolni. Van egy nagy bevásárlóközpont a közelben, általában oda szoktam járni, mert ott tuti van minden, ami kell. Van egy mini-mercado is az utcánkban, de az eléggé drága. Este már nem is tudom mi volt, a lengyelek ott voltak, de ne mentünk el sehova, muszáj volt már aludnom. Aztán lássuk csak, szerda. Akkor elmaradt megint az órám, mert a nő Brazíliában van, csak októberben jön vissza. Azt hiszem aznap történt velünk meg az első katasztrófa. Éppen mentem volna a közösségi szobába a többiekhez, amikor az ajtó közelében felfedeztem egy különös dolgot. Azt hittem valaki poénból odarakta. Ahogy felkapcsoltam a lámpát, láttam, ez pont úgy néz ki, mint azok a műanyag pókok, amiket a trafikokban lehet kapni, amivel előszeretettel szoktak ijesztegetni. Nézem,nézem, és szépen lassan leesett, hogy ez most nem műanyagból van. Összeszedtem maradék angoltudásom, és elcsukló hangon odakiáltottam a lányoknak. Ők is odajöttek az ajtóba, elkezdtek sikongatni, kitört a pánik. A Magda megpróbálta lecsapni a papucsával, de emberek!Én komolyan mondom, hogym ég SOHA, soha nem láttam ekkora példányt, ezt nem lehetett pusztán papuccsal lecsapni, ehhez valami més kellett...gyorsan leszaladtam a porszívóért, mondtam a lányoknak, hogy tartsák rajta a szemüket. Gyorsan cselekedtem, pár másodpercen belül már be is szippantottam azt az állatot. Azért hadd tegyem hozzá, ez tőlem nem mindennapi volt, tudjátok hogy parázok ezektől. Ezek után meg is nyugodtunk, minden ment tovább, amíg nem világosított fel a Gali, hogy az a pók nem is halt meg, és ki tud mászni a csövön keresztül. Azután kicsit megint beparáztam, mostanára úgy állok hozzá, hogy csak letört valamelyik lába a porzsákban és nem tud visszamászni az emeletre. De ha én még egyszer meglátok egy ilyen tarantulát...
Na, aztán csütörtökön sikeresen bebénáztam a napot, 2-re mentem be, abban a hiszemben, hogy irodalomra megyek, jött is a tanár. csak nem az, aki engem tanít. Felvilágosítottak, hogy az a másik csoport, és az csak 4-kor kezdődik. De nekem 4-től már más órám van-mondtam.Azért beültem. Miután vége lett, döbbentem rá, hogy másik órán kellett volna legyek...de mondták a többiek, hogy a tanár már megint nem jött, úgyhogy nem maradtam le semmiről. De a 4óra Pessoa verselemzés azért lefárasztott rendesen, nagyon kell koncentrálnom, hogy megértsem a tanárokat, és ha kikapcsolok, akár csak pár másodpercre is, nehéz visszatérni. Aznap a Magda elutazott a pasijához vm másik városba, és a másik lengyel lány is elment, még mindig keresett lakást magának. Így egyedül maradtam ismét.
Pénteken eltökélten vágtam neki a városnak, hogy végre elkezdek sportolni. Nem volt órám, így utam az akadémiára vezetett, ami ilyen közösségi ház a diákoknak, ott van az összes klub, sportklub, együttesek, mindenféle.
Ja, arra nem is tértem még ki, milyen nagy hangulat van itt Coimbrában. Képzeljétek el, egész nap a városban felvonulások váltogatják egymást, az összes egyetemi szak járja az utcákat, ordibálva különböző dalokat. A felsőbb évesek mind talárt viselnek, fekete kosztümöt alatta. Itt ez a téli-nyári viselet, még nem értettem meg, hogy bírják 30fokban....de a lényeg az identitás, hogy ők ide tartoznak, és erre büszkék is. Nem csodállom, ilyen ruhát mi nem is vehetünk fel. Majd teszek fel képet.
Szóval bementem az academiára, próbáltam megkeresni az úszás-szobát, de persze minden zárva volt, sehol senki. Odamentem egy sráchoz, Diogo-hoz, hogy most mit kell tennem. Tök kedves volt, mindta, hogy nekem Joaot kell megkeresnem, meg is mutatja, hol van. Joao a sportszakember, ő a felelős az összes sportágért. Ott ült az udvaron, a bárban egy csomó más sráccal. Diogo odavezetett, hogyő itt Anna és sportolni akar. Na bumm, rögtön leültettek, próbáltam ott kommunikálgatni, az eégsz helyzet kezdett vicces lenni. Joao mondta, hogy ő mindjárt indul, eljön velem az uszodába, és akkor megkérdezzük, hogy és mint. Mondom ok. Nálam volt az úszócuccom, már nagyon szerettem volna mozogni. Joao kocsival volt, elvitt, az uszodában meg megkérdeztük az edzőt, hogy akkor most mi legyen, és ő közölte, hogy akkor én megyek a versenycsapatba, és megnézik, hogy leigazolnak-e. Na mondom, mi van??Kiderült, hogy ezek azt hitték, én versenyezni akarok, mondtam, hogy én eredetileg hobbi szinten gondoltam a dolgot. Aztán bepateroltak a versenycsapat edzésére, ahol be kellett mutatnom fantasztikus tudásomat az edzőnek. Persze levágta, hogy nem vagyok épp a legjobb kondiban:))
Végülis javasolták, hogy menjek az egyetemi csapatba, ami nem ilyen szigorú.  Ez tetszik nekem is, de csak októberben kezdődik. Viccesek ezek a portugálok, vagy nem csinálnak semmit, vagy beindulnak, de úgy, hogy azt sem érted, mit akarnak:))
Na, a hétvégével folytatom a mesét....