Magyarnak lenni külföldön

Sokat gondolkozom mostanában azon, hogy ez az út mit is jelent nekem. Persze egyrészt tanulmányút, de számomra ennél sokkal többrétegűbb jelentéssel bír. Rájöttem, itt most úgymond megmutathatom a világnak mindazt,amit idáig tanultam. Ez így elsőre furán hangzik, de talán van köztetek, aki érti. Itt képviselnem kell mindazt az értékrendszert, amit kiskorom óta tanulok, ami bennem van, amit magamtól ill. mások hatására kialakítottam. És ez tök jó, élvezem nagyon, mert ezáltal szilrádulnak meg az elveim, mi az amit megengedek magamnak, és mi az ,amit nem. Tényleg felnőtté-válás feelinges a dolog. Ezen kívűl az is fontos, hogy magyarként hogyan reprezentálom a "fajtánkat". Eddig csupa olyan magyarral találkoztam Coimbrában, akik valahogy nem az én világom voltak, nem is beszélgettem velük sokat, én megörültem, mikor megtudtam, ők magyarok, de valahogy úgy éreztem, őket annyira nem villanyozta fel a hír. Beszéltünk pár percet és ennyi. Én sem akartam többet, de valahogy úgy éreztem, őket speciál abszolút nem érdekli, hogy van itt a városban egy honfitársuk, akivel, ha bajuk van, beszélhetnek vagy valami. Na mindegy, én jól megvagyok a külföldiekkel, csak ez szomorú tapasztalat volt. És ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy itt az emberek többsége egyáltalán nem tud semmit rólunk, nem ismer magyarokat, én leszek az első, és sok esetben az utolsó "egyed" aki alapján le tudnak vonni konzekvenciákat. És ez nagy felelősség.
Amúgy néha tényleg kétségbeető mennyire nem tudnak rólunk semmit. Jó, elismerem, biztos a magyarok nagy többsége se tud sokat Portugáliáról, de azért az alapokat megtanultuk földrajzból, meg töriből. Aki meg olvasott, vagy érdeklik a hírek, az tájékozott a mostani dolgokkal kapcsolatban is. De a portugálok tényleg nem tudnak semmit. Erre példa: múlt héten főztem vacsorát a lányoknak a lakásban, közben szóba elegyedtünk, elkezdtünk beszélni az országaink szokásairól. Épp a lengyelekről beszéltünk, amikor az egyik lány megkérdezte a Magdát, hogy Lengyelország is az EU része? Majd, hozzátette, és egyáltalán Európában van??!!Na erre a Magda köpni-nyelni nem tudott, én segítettem ki, és mondtam, IGEN, Lengyelország Európában van...huhh kissé ütős volt...aztán a csaj bocsánatot kért, de itt nem erről van szó, mert persze valamilyen szinten sértő, de könyörgök, alapműveltség!!
Na mindegy, hát sajnos ez van. Viszont az meglepett, hogy a vörös iszapos cuccról milyen sokan tudnak. Utaztam a buszon, egy néni leült mellém, és láttam, mereven figyeli az mp3lejátszómat:)Pár perccel később megkérdezte mi ez, mondtam, hogy zenelejátszó. Azt mondta, azt hitte, hogy szőlőzsír:))))
Szóba elegyedtünk, kérdezte ,hogy brazil vagyok -e (már néztek spanyolnak, portugálnak, brazilnak:))), mondtam nem. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, rögtön mondta, hogy mennyire sajnálja,ami történt, hogy látta a TV-ben. És mivel ordibált, a busz összes utasa hallotta, hogy mi történt, annyival is többen tudják:)De komolyan, valahol jól esett!Este láttam én is a TV-ben a felvételeket...mostanában csomó ilyen katasztrófa történik. Képzeljétek, múlt hét végén meghalt balesetben 3lengyel Erasmusos, akik stoppoltak az autópályán, és a Magda ismerte az egyiket....nagyon durva, megnéztük a srác facebookját, és még előző este kiírta, hogy most voltak a Paradicsomba, és holnap hazatérnek....durva.
Arra gondoltam, 23.-án összeeszkábálok egy kokárdát, és felteszem, utána meg megfigyelem az emberek arcát az utcán:)Lisszabonban van ünnepség, de túl drága ahhoz az út, hogy egy ünnepségért lemenjek...de majd úgyis megyek november elején.
Összegezve magyarnak lenni külföldön tök jó próbatétel, ajánlom mindenkinek:)