Az elmúlt hét

hát hümmm...nehéz összeszedni...kezdjük a múlt hét végével!

Pénteken ismét elmentünk a Magyar Filmszemlére, ezúttal a Hukkle c. előadásra, ami még mindig kísért álmatlan éjszakákon....:) Mámint filmileg szerintem kiváló alkotás, de hát nyomasztó nagyon, mint a kortárs filmek nagy része, úgy látszik, ma ez a divat. Egész sokan voltak, és úgy tűnt, tetszett a portiknak. A poénokat is vették.
Szombaton szokásos rántottás reggelit főztem, ez amolyan tradíció, mert szombat a pihenős reggelek napja, amikor van időm, hogy összeüssek egy kis ínyencséget. Ezúttal a gombás-tejszínes omlettre voksoltam, amit vasárnap követett a gombás-tejszínes csirkeragu megfőzése. Három ünnepnap a gyomromnak :)
Szóval miután megebédeltem (szinte addig húzódott a rántottás szertartás), indultam is, Magdával találkoztunk a Sete Riosnál. Nagyon király, mert oda vonattal! tudok menni, ami kb. 5 perc Alcantarától. Kezdésnek bedobtunk egy galaot, mert valamiért eléggé szórakozott voltam akkor, és éreztem, nem fog menni a nap egy kis galaozinho nélkül :) aztán nekivágtunk a városnak, és lengyel szokáshoz híven (erre Coimbrában eszméltem rá), egész nap gyalogoltunk. De tényleg, egy darab közlekedési eszközre nem szálltunk fel, összeszámoltuk, min. 10 km-t gyalogoltunk aznap. Így megy ez, ha lengyelekkel van az ember! Tulajdonképpen délután nem csináltunk semmit, aztán átmentünk a Magdáék lakásába, onnan meg elmentünk kajálni, ismét a csokitortás helyre, valamiért Magdának is tetszett!  Onnan meg fel a Bairroba...óóó, ez volt idei első Bairrozásom, és szokásomhoz híven most is azt a bizonyos bárt kerestem, ahol árulják azt a bizonyos fajtájú morangosca-t, és szokásomhoz híven most se találtam meg. Tök elkeserítő. Vettem más helyen, de az nem ugyanaz! Nem az az erdei gyümis zamat, ami a best of! Bárcsak tudnám melyik utcában van...de ott annyira egyformák az utcák, meg mindig dugó van, és nem akarom az éppen aktuális barátaimat azzal idegesíteni hogy keressük azt a bárt....azt tudom, hogy a pohárra az van felírva, hogy fiéis, nem tudja valaki véletlen??!!!
Na mindegy, azért jó volt, de azért éreztem azt az egy hét munkát, nem is bírtam hajnalig. Meg vasárnap kelni kellett, célba vettük ugyanis Guincho-t. Ez Lisszabontól nem messze az egyik legkedveltebb strand, Cascais irányába. Oda könnyen eljutottunk vonattal, onnan elkezdtünk gyalogolni az óceán mellett. Mehettünk vagy fél órát, mire megláttuk a biciklikölcsönzőt. Érdekes, itt lehet ingyen biciklit kölcsönözni, és még a személyit se kell otthagyni, valahogy megbíznak az emberben... tehát elindultunk, végig az óceán mentén...iszonyatosan süvöltött a szél a fülembe, de nem érdekelt, mert a látvány mindent feledtetett. Magda mögöttem jött, és ordibálva próbált szólni, hogy majd valahol megállhatunk körülnézni meg fényképezni. Én ebből annyit fogtam, hogy álljunk meg. Valahogy gyorsan nyomtam meg a féket, meg megijedtem a hirtelen információtól, és egy akkor zúgtam előre, hogy na. Kicsit lesokkoltam. Meg valahogy éreztem, hogy el fogok esni, annyira kevésszer biciklizem, folyton kijövök a gyakorlatból...de szerencsére nem lettem sebes, mehettünk tovább. A Guincho egy öbölben található, ahol valahogy mások a hullámok mint máshol, és valamiért ez jó a szörfösöknek. Volt is egy tábla, ami elmagyarázta a geológiai vagy hullámtani folyamatokat, én nem igazán vágom. De ha elmentek, nézzétek meg, érdekes. Ismét nagy hullámokat láttunk, és ami a legszebb volt, hogy a strand után jött a sziklás rész, ott már hegyek voltak, a Sintra hegység. A hegy hatalmas felhőbe burkolózott, szóval mi voltunk a felhő alatt, ezért volt olyan borongós idő, de lehetett látni, mi van a felhő felett, és szerteszét sütött a nap! Gyönyörű volt, persze nem tudtam lefényképezni. A ilyen csajos kamerák nem hozzák ki eléggé a lényeget...
Aztán elindultunk visszafelé, mert már eléggé éhesek voltunk. Cascaisban találtunk egy kedves kis helyet, ott ebédeltünk, először bacalhaut, desta vez. Hát, aznapra már nem is kívántam mást, annyira tele lettem tőle!

A hét: úgy átlagban elég esős idő van. Valami mindig szötyörög, ha nem eső akkor valami pára szerűség, amit nem tudok beazonosítani. Ezért sajnos futni nemigen tudok, mert minden vizes, és csúszik.
Kedden kicsit hamarabb végeztem, ezért úgy döntöttem itt az ideje, hogy elmenjek a Gulbenkianba! A Fundacao Calouste Gulbenkian Lisszabon egyik, ha nem a leghíresebb múzeuma. Ez a pasi a XX. században élt, és műgyűjtő volt, élete végén Lisszabonban telepedett le, és itt megalapította a saját alapítványát, és kiállítást készítettek a műkincseiből. A helyen amúgy időszakos kiállítások is vannak, ez az egyik legmenőbb kulturális központjuk. Érdemes elmenni, mert az a kiállítás...hú....nem semmi!! Van ott minden korból mindenféle szépség: az egyiptomi művészettől a XX.század eleji ékszerekig tényleg minden megtalálható. Perzsa szőnyegek, különböző azulejok, görög kancsók, reneszánsz festmények, Corot, Rodin, Monet, Degas, stbstbstb nem tudom hogy csinálta ez a pali, de valamit nagyon tudhatott!!
A hét második felében tovább folytattam a kulturális elmélyedést, ugyanis tegnap a kollégákkal elmentünk egy kiállításmegnyitóra. Szokás szerint a meghívóból nem jött le (legalábbis nekem), mi akar ez lenni, de gondoltuk, miért ne menjünk el, hátha összeszedünk valami fontos ismeretséget. A kiállítás, mint utóbb kisült két művész kooperálódása. Az egyik tükörből készített egy Földközi-tengert, a mögöttes tartalom, hogy ugye a Mediterrán vidék mennyire megosztott vallásilag és társadalmilag, és ha belenézünk a tükörbe mi, európaiak, meg mediterránok (ez esetben a portik) akkor átérezhető ez a szitu. Vagy valami ilyesmi. A másik művész meg készített egy filmet: 12.21.2012 címmel. 12 helyszínen lefilmezte, mit csinálnak az emberek a maják szerint világ végén. Volt, aki gitározott, volt aki naplót írt, volt aki imádkozott, volt aki egyenleteket rajzolt egy táblára...szóval a reakciók egészen eltérőek voltak, mily meglepő :) Hozzáteszem, a mi máglyarakásunk olyan király volt, hogy azt is be kellett volna rakni a filmbe!! A helyszínen erdei gyümis limonádét szolgáltak fel, uhh de finom volt!!! Még sosem ittam ilyet!!
Ja, meg a héten Gyurinak hála megkóstoltam egy csomó gyümölcsöt amit eddig még soha nem ettem: mangót, papaját, gránátalmát, és a gránátalma valami fantasztikus és állítólag baromi egészséges is, úgyhogy rendszeresíteni fogom!
Na, a kiállítás megnyitó után még nem ért véget az este, mentem néptáncra!! Igen, én. Én is csodálkoztam magamon, nem gondoltam volna, hogy Lisszabonban vetemedek ilyenre :) Pár éve az itteni magyarok megalapították a Paprika néptáncegyüttest, minden héten van óra, meg fellépéseik is vannak, és szóltak, hogy ha van kedvem, jöjjek, amíg itt vagyok. Hát gondoltam, megnézem. Kb 15-en voltunk, többség magyar, egy portugál meg egy lengyel is volt. Két tánctanár is van, az egyik hivatásos táncos, a másik meg hobby, de baromi jól nyomják, csárdást tanultunk és nagyon élveztem! Nem is gondoltam volna, de néhány lépés a rockyra emlékeztetett :)
Beszélgettem a többiekkel, a többségük (nő) portugál férfi miatt jött ki, és itt alapítottak családot. Volt ott egy kutya is, aki meglepően barátságos volt velem, és én se féltem tőle, haladok!
Szóval szerintem jövő héten is elmegyek, jó kis társaság!!
A munkahelyen meg egy izgalmas kutatást végzek jelenleg, sok érdekes helyre eljutok, elmegyek majd az itteni nagykönyvtárba is. A mostani hétvége pihenősebb lesz, be kell valljam, elég fáradt vagyok. Magdával majd vasárnap találkozom, jövő héten jelentkezem, ja és csatolom a fényképeket is!
Jó hétvégét mindenkinek!

hopsz ez fordítva lett, na mindegy, azért látható a Földközi-tenger

ez meg a Guincho fölött a nap sütötte Sintra hegység

Guincho

Ismét ideje írnom.
Még a múlt hétvégéről se írtam semmit! Hát pedig történt sok minden!
Először is elmentem két, eddig ismeretlen helyre. Először a Cristo Rei-hoz. Igen, ez az a hatalmas szobor amit a képeslapokon mutogatnak. A Ponte 25 de Abril mellett található, csak éppen a másik oldalon, szemben velünk, Alcantarával. A szobor mintegy köszöntő jelleggel bír azok számára, akik hajón érkeznek Lisszabonba. Jézus Krisztus alakja a város felé fordul, karjait kitárja, oltalmazva a város lakóit. A szobrot a Riói szobor ihlette, a püspökök már régóta törték a fejüket, hogy milyen apropóból építhetnének egy olyan hasonlót. De hát az ilyesmi rengeteg pénz, szóval elég jó indok kell ahhoz, hogy adakozzanak. Aztán találtak egyet! Portugáliának elég nagy szerencséje volt,  valamiképpen sikerült kimaradnia a II.világháborúból és annak következményeiből. Ez aztán megért egy szobrot! Hálából építették,amiért megmenekültek a világégéstől. Azt hiszem, az ő helyükben én is építtettem volna egy szobrot. A legtöbb adomány természetesen az asszonyoktól érezett, akik nem vesztették el férjeiket, fiaikat a háborúban. A szobrot amúgy egy park veszi körül. A hegy tetején általában fúj a szél, de ez megadja a hangulatot. Ha az ember elindul a szobor felé, először egy olajfa ligetben találja magát, nem véletlenül: ez az Olajfák-hegyét akarja szimbolizálni. Mikor ebből kiérünk, kezdődik egy kálvária, ami a szobornál ér véget. A szobor aljában amúgy egy templomocska is van. És előtted, ott az egész város! A folyó, a híd, a túlpart, az óceán....majdnem Cascais-ig ellátni. Csodálatos.
Utam második helyszíne a Costa de Caparica volt, ez Lisszabon legnagyobb strandja, csupán 17 km hosszú...aznap, mikor ott voltam, irtó nagy hullámok voltak, hihetetlen idő volt, az egész hét végén amúgy hol esett az eső, hol sütött a nap, hol jégeső vagy enyhe havazás, vagy szivárvány volt, szóval tényleg minden meteorológiai jelenség előfordult ott. Akkor éppen csak a szél fújt, és borzolta a hullámokat. Bemenekültünk egy kis bárba, azért onnan jobb volt kifelé nézni! Ismét tengeri herkentyűt ettem, ezúttal valami pikáns rákot, hmmmm....nyammm de jó volt!! Közben a tenger annyira megemelkedett, hogy mikor újra kimentünk, a hullámok felcsapdostak egészen a sétálórészig, egyszer majdnem elkaszált!Aztán elkezdett zuhogni...és sajnos nem állt el estig, pedig akkor mentem ismét Ivával egy alternatív koncertre. Hát, erősen gondolkodtam, hogy elinduljak-e, de aztán gondoltam, kit érdekel egy kis eső!! Persze jól megáztam, az ernyő ellenére is. A Baixa teljesen üres volt, kb. az egyetlen hely,ami nyitva volt az volt, ahová mentünk. Jó sok ember benyomorgott oda, ahová kb 20 ember fért volna el...a koncert egy elég érdekes portugál "akcentusú" német és egy briliáns gitáros spanyolból állt. A német csávó "verseket" írt,amiket felolvasott, a spanyol srác meg a versre improvizált dallamot. De a német nem énekelt, hanem szavalt. Érdekes témák voltak...lisszaboni macskák, napraforgók :), "Black Forest" (és minden alkalommal mikor kimondta belehörgött a közönségbe...), szóval, mondjuk ki: alternatív. Azért legalább elmondhatom,ilyet is láttam. Érdekes, ez a német srác, amúgy az utcán szokott irogtani, meg hostelben dolgozik, látszott rajta, hogy nem dúsgazdag, de ez őt nem zavarta, tényleg nagyon művészi volt, én biztos nem mertem volna felállni és szavalni úgy, hogy alig tudom a nyelvet (a kiejtést meg pláne nem).
Vasárnap aztán!!! Jött a Magda!!! ÚÚ, annyira rég nem találkoztunk már, tiszta nosztalgia, de semmi se változott, se ő, se én, se a barátságunk. Elmentünk egy tyompi étterembe, és életemben először ettem sushit! Nem is tudtam, hogy ezek a nyers halat eszik, meg az ikrákat pfuj, de be kell valljam, ha túl teszem magam azon, hogy az mi, meg az miből jött ki, akkor egészen finom! Sőt valójában mindegyik ízlett. De nem ennék ilyet naponta  az fix. Félévente :) Azért ez más ízvilág, és az én európai nyelvemnek ez az adat most egyelőre elég volt. Az indiai kajával is így voltam. Finom, de módjával. Aztán sétáltunk az Oriente-nél, itt van a Parque das Nacoes, a régi Expo területe. Itt van az ócenárium is, ahová még mindig nem sikerült elmennem, de már tervbe van véve. Végigsétáltunk a mólón, akkor épp sütött a nap, és nem volt túl hideg. De annyira eldumáltuk az időt, hogy kb. már menni is kellett utána, mert neki 6-kor ment a vonata. Ő ment vissza vidékre, mert nem Lisszabonba dolgozik, de hétvégente majd programozunk. Én is elég későn értem haza, főztem másnapra, aztán mentem szunyálni.
Fejlemények a héten: nem fogjátok elhinni, de a Joao kicserélte a zárat! Én már nem is számítottam rá, gondoltam, portugál, elfelejti, de nem kellett volna ilyen előítéletesnek lennem :) Tegnap felhívott, hogy kicserélte a zárat az ajtón, és van egy biztonsági kulcs amit eldugott valahova az ajtó köré, valami víztartóban. Nem igazán értettem, sosem láttam flakonokat az ajtó mellett. Így kicsit ideges voltam hazafelé, vajon bejutok? Felérve az 5.emeletre megállapítottam, hogy van egy vízóra az ajtó mellett, arra gondolt, és ott is volt a kulcs, szerencsére, szóval most már nem fog betörni hozzánk az a girnyó tolvaj. Délután elmentem futni, úúú erről is akartam írni, fantasztikus! Tegnap naplementében voltam, ahogy látja az ember Belém felé futva a horizonton a lebukó napot, áááááá és előtte hétfőn meg már sötétedéskor, akkor meg mellettem úszott egy Titanic szerű uszály, ezer lámpással megvilágítva óóóó gyönyörű volt az is!!!Olyan jól esik ez a kis mozgás munka után!!Szóval tegnap hazaértem, bezúztam a zuhany alá, mikor hevesen dörömbölnek az ajtón. Na mondom, király, gyorsan bebugyoláltam magam a törölközőmbe, és kirohantam, mert már konkrétan verték az ajtót. Az észt csaj volt, és kiderült, hogy nekik nem is szólt a Joao, és azt se tudta, hogy új zár van. Marha jó, ha én nem vagyok otthon épp, hogy jutott volna be??!!
A munka továbbra is jó, minden feladat kihívás a számomra. És naponta tanulok valami újat. Igazán felvillanyoz, hogy nem kell otthon tanulnom, és ZH-kat írnom, hanem kicsit a magam ura lehetek.Persze nyilván kezdő vagyok meg minden, és a munkámnak súlya van, nagyobb, mint egy ZH-nak, de végre profitálhatok a tudásomból.
Most sajnos mennem kell, mert konyhát kell takarítanom (brrrr), de majd még leírom a keddi napomat, érdekes tapasztalatot szereztem. Pá!

                                                             A szobor és az "Olajfák hegye"

                                                                Nos bracos do Cristo Rei

                                                                 A kilátás se rossz :)

                                                                   Costa de Caparica

...és gasztrofotó természetesen...

Mostra do Cinema da Hungria - Amadora, 17-26 de Janeiro

Queridos falantes da língua portuguesa! Vou tentar escrever as minhas memórias de Lisboa na versao curta. Assim já se pode ler nao só em húngaro :)
Em princípio vou escrever dos eventos culturais que se ligam á cultura húngara e portuguesa aqui, em Lisboa. Acho importante assumir estes acontecimentos, assim se vé, como duas culturas se aproximam... Como tenho contato com os húngaros daqui, tenho possibilidade de participar nestes programas.
O primeiro destes foi a Mostra do Cinema da Hungria. O evento foi organizado pelo diretor do instituto cultural de Amadora (subúrbia de Lisboa) e foi suportado pela Embaixada da Hungria. O objetivo da Mostra é apresentar filmes da história do Cinema da Hungria, entao filmes das várias décadas, que apresentam várias épocas históricas do país. No tempo de comunismo, nos anos 90' etc. O primeiro filme, com que abriram a mostra, era o "Fehér Tenyér" ("Palmas Brancas"). Foi um início forte, duro. No sentido positivo. O filme apresenta a vida de um ginasta, que provavelmente é o melhor na Hungria. O pequeno rapaz é forcado pelo seu treinador, pelos pais a fazer e treinar todos os dias tao fortemente como consegue. O treinador tem gestos brutais, bate as criancas, os pais designam o menino como um meio mágico que consegue fazer vários movimentos ginásticos, mas nao como se fosse um rapaz que tem emocoes, tristezas. No entanto o filme mostra muito bem as circunstancias dos anos 1980 na Hungria. Paralelmente o filme mostra o ginasta adolescente, como a sua vida continuou. E o fim, nao diria que fosse feliz. É mais húngaro, um fim mais melancólico, mas com uma mensagem. A mensagem é diferente para cada um. O que diz para ti?
Quem tem possibilidade, veja o filme, ou visita a Mostra, que dura até 26 de Janeiro.

Mais informacoes: http://www.cine-reactor24i.com/MostrasProxima.html

Magyar Filmszemle Amadora-ban

Az Amadorai közösségi ház/színház vezetője magyar filmszemlét szervez  a Lisszaboni Magyar Nagykövetség támogatásával január 17 és 26 között. A szemlén próbálják bemutatni a Magyar Mozifilmek krémjét, melyek különböző időszakokat mutatnak be, s amelyek a magyar kultúráról is képet adnak. A filmhét nyitóelőadása a Fehér Tenyér c. film volt, Hajdú Szabolcs rendezésében és főszereplésével. A film bemutatja egy tornásznak készülő kisfiú életét a 80'-as években. Nincs könnyű dolga főhősünknek: edzője egy brutális fickó, aki terrorizálja a gyerekeket, szülei pedig nem is kisgyerekként, hanem csodabogárként kezelik, akit lehet mutogatni az ismerősöknek. Szegény kisfiúban pedig csak gyűlnek-gyűlnek az indulatok, érzések, feszültségek, és nincs kivel megbeszélje. A kemény történet mellett a film igen jól bemutatja a 80'-as évek Magyarországát is. A gyermekkori történettel párhuzamosan fut a tornász felnőtt élete, amely bemutatja, hogyan alakult a további sorsa. Nem mondanám, hogy boldog vége van a filmnek, inkább olyan magyaros. Melankolikus, de gazdag mondanivalót hordoz magában, amin aztán a néző gondolkodhat. Mindenkinek egy kicsit mást ad. Mit mond nektek?

Több információ: http://www.cine-reactor24i.com/MostrasProxima.html

az elmaradhatatlan képek

                                                    Az első munkanap, avagy pózolás pálmával

                                    A második munkanap, avagy "ne szórd a pénzedet kislányom"

                                                              A túlóra :)

                                                          az álom csokitorta

Első szárnypróbák Lisszabonban és környékén

Nagyon megy az idő...bár még csak 5 nap telt el, mióta itt vagyok, már most nehéz összeszedni mindazt, ami velem történik. Még mindig nehezen hiszem el, hogy itt vagyok, minden nap úgy kelek fel, hogy el sem tudom képzelni, mennyi élmény fog rám várni!!Ez az időszak nagy ajándék számomra, ezért meg kell becsülnöm, igyekszem a maximumot kihozni belőle.
Na, akkor kezdek kronologikus sorrendben, amíg még emlékszem rá. (Nehogy azt higgyétek, hogy ez mindig így lesz, biztos nem fogom tudni reprodukálni a napokat, és abban sem vagyok biztos, hogy pár naponta fogok tudni írni, élvezzétek amíg még képes vagyok rá:p)
Szóval vasárnap. Az nyugis nap volt, délelőtt otthon pihi, ja, meg ápoltam magam a náthámmal. Fűtőtestet szerzett a bérlőm, így most már nem fagyok cövekre a szobában. Viszont kiderült, hogy múlt héten kirabolták a lakást, mert a bérlő kiadta vm csajnak az egyik másik szobát, aki készségesen elfogadta a kulcsokat, ám ezután eltűnt, a TV-vel együtt. Így most van valaki, akinek kulcsa van a lakásunkhoz, és egy szobához is. Ezt persze nem közölte a pasas mikor megérkeztem, és kissé kétségbe estem, mert a zár az ajtómon,háát nem nagy was ist das. Felhívtam Joaot, mondta, hogy majd ezen a héten lecseréli a külső zárat. Azóta is várom a fejleményeket...úgy látszik, minden albérlettel van valami nyavalya, emlékszem az előzőnél a gáz miatt aggódtunk. Tehát napközben ilyeneken tobzódtam, délután meg felkerekedtem, hogy végre megkeressem a lisszaboni szalit. Szalisok, figyelem, ez a rész nektek szól!!! Tehát megnéztem google mapsen, 2 szali is van Lisszabonban, az egyik valahol a búsban, úgyhogy azt nem erőltettem, a másik viszont ebben a körzetben, Alcantara-ban. Betájoltam nagyjából hol lehet, de nem volt térképem, buszra meg nem akartam ülni (spórolok a jegyekkel, mert nem akarok bérletet venni..tipikus:), így nekiindultam a környéknek. Valahol a közelben kerestem egy cafét, be kellett tolnom egy galaot, mert nagyon nem találtam magam aznap. Aztán továbbmentem, sacc per kb-ra, láttam, hogy ott van egy domb, na mondom, ezt biztos meg kell mászni, fel is mentem, és ha hiszitek, ha nem, egy ember nem volt az utcán. Hol lehetnek ezek? Már érett egy kérdezősködés, és sehol senki. Aztán egyszerre csak több helyről is óriási üvöltések, komolyan, mint valami medvebarlangban, az egész utca zengett az ordítozástól. Gondolom, épp focimeccset néztek. Tudni kell, hogy a focimeccs szent idő, ilyenkor pisszenni se lehet egy bárban pl. mindenki a monitort figyeli, feszülten. Így nem csoda, hogy senki nem járkált arrafelé...továbbindultam, és valahol szemben megpillantottam a szalit! Nagy nehezen odataláltam, megkérdeztem egy nénit, és képzeljétek, pont fél 6-ra oda is értem! Jó nagy templom ez a lisszaboni szali, és olyan volt, mintha otthon lettem volna :) Vettem is egy Szalézi Értesítő portugál példányt, és benne van a Claudius meg a Cs.Marci is!!!! :))))  (nem lep meg:p)
Visszafelé már könnyedén hazataláltam, és nagy izgalommal aludtam el, készülve a másnapra.
Hétfőn kezdődött a munka, korán keltem, ami egyelőre nehézséget okoz, már elszoktam az ilyen korai keléstől :) Így a reggelek meglehetősen nehezen indulnak. Úgy kb. 10-11-ig tiszta kómának érzem magam, utána egészen tűrhető, és mire eljutok a délutáni kávéhoz, mondhatni, felébredek. Furcsa a reggel, mert itt még tök sötét van, és szinte csak iskolás gyerekeket látni az utcán, a portugálok később járnak dolgozni. A munka fergeteges, komolyan, én soha nem gondoltam ,hogy valaha ilyen helyen dolgozhatok. A munkaköröm nagyon változatos, soha nem unatkozom, mindig van valami feladat, amibe bele tudom élni magam, mert valahogy mindegyik közel áll hozzám. Szóval gyorsan elmegy a munkaidő. Nagyon jól érzem itt magam!
A délutánok eddig elég izgalmasak voltak : tegnap felkerekedtünk, és elmentünk Estorilba meg Cascaisba, Cascais Lisszabon közelében található helység, melybe beletartozik Estoril. Tudni kell, hogy Cascais-ban a legnagyobb a GDP per capita, ez olyan, mint nálunk Budaörs vagy Szentendre. Nagyon cuki kis városkák, stranddal, kikötővel, sétáló utcácskákkal, romantikus sétautakkal a tenger mellett. De mi főleg azért mentünk ki, mert most itt baromi nagyon a hullámok. Nazarénál akár a 30 métert is elérik, az már életveszélyes (sajnos sok tragikus baleset is történik, úgyhogy ha erre jártok, csak óvatosan!). Messziről azért lehet őket figyelni, mert gyönyörű látvány. Különösen egy borongós naplementében, ahol ezernyi szín találkozik: a gomolygó szürke-feketétől kezdve a meleg árnyalatokig. Ezt a gépem sajnos nem tudta rögzíteni...a Cascais-i strand amúgy nosztalgikus hely is, már kétszer jártam arra, szóval az ismerős volt. Ahol még sosem voltam, az Estoril. Ott élt haláláig Horthy Miklós is. Ezen kívül itt található Portugália legnagyobb kaszinója is,ahová természetesen be is mentünk. Én még sosem jártam kaszinóban, úgyhogy itt volt az ideje...és hihetetlen, délután 5 óra felett lehetett, a nyerőgépek szinte mind foglaltak voltak, a kis portugál nénik bácsik ott ütötték el az idejüket és bámulták a banánokat meg a cseresznyéket....ők tudják....azért vicces volt. Ez a kaszinó ugyanakkor kulturális központ is, volt ott egy elég modern kiállítás is. A nézelődések után betértünk egy kis étterembe, ahol lehetőségem nyílt herkentyűzni egyet :) Szóval elég király délután volt, estére értem csak haza, gyorsan kaját csináltam, és már mentem is aludni. Ma ismét új élménnyel gazdagodtam: felfedeztem a legélménydúsabb zsírégető programot!!! Figyelem, fogyósok!!! A következőből áll: menj el Lisszabonba, végy fel egy sportcipőt, menj át az Avenida do Brasil feletti felüljárón, menj ki a Tejoig, és ott kezd el futni Belém felé. Az eredmény: gyönyörű kilátás a Ponte 25 de Abrilra, a Cristo Rei-ra, előtted a Felfedezések Emlékműve, melletted a folyó,mely az óceánba torkollik, érzed a sós tengervíz illatát, és ha még egy kis zenéd is van, akkor már tényleg nem lehet hova fokozni a hatást :) ja, és az utána levő jó érzésről még nem is beszéltem. Egyhuzamban lefutottam a lakótársammal (aki időközben feladta) 6 kilométert!!Úgyhogy Balikám, követem a példád! :) De a munka alatti ülés után rám is fér a mozgás, ezt meg szeretném ismételni, mert tényleg egy életérzés. Ezek után hazarohantam, mert 6-ra már mennem kellett Cais do Sodréra, találkoztam Ivával egy régi-régi Erasmusos ismerősömmel, aki - mily meglepő- itt ragadt Portugáliában :) Elmentünk a Sé mellett egy kis helyre, ami nem is volt olyan tipikus portugálos, de a kaja!! Húú, hát most alig bírok megmozdulni, nem tudom írtam-e már a francesinha-ról, hát most kb. olyan érzésem van, mint az után. Szóval egy különleges burgert ettünk, aminek a tetején egy tükörtojás volt, közte meg hús-hús-hús meg egy kis zsemle....én szeretem a húst, nem mondom, na de ekkora mennyiségben...úgyhogy az éhes férfiaknak tudom ajánlani ezt a helyet, Cruzes Credo a neve, konkrétan a Sé mellett található. Na de ami utána jött!! Sokan tudjátok, hogy bírom a csokis desszerteket (Somlói, Gundel pali, stb.) hát itt olyan bolo de chocolate-t ettem mint még soha az életben!!! A külseje ropogós, a belseje krémes, rajta erdei gyümik, mellette tejszínhab, áhhhhh egy gasztronómiai élmény!! Oda vissza kell menni! úgyhogy asszem úgy holnap délig nem nagyon fogok semmit se enni, ez a burger nagyon ott volt. Nemrég értem haza, de most már lassan fekszem, holnap kelni kell. No de a hétvégén sok érdekes program vár rám, amint tudok, jelentkezem!!

A nagy visszatérés - Lisszabon

Sziasztok!

Tudom, nem tértek magatokhoz, élek még?? Igen, méghozzá nagyon is!!
Az életem úgy alakult, hogy most két hónapot Lisszabonban tölthetek, és úgy gondoltam, túllépek a nyafin, meg a lustaságomon, és újrakezdem a blogot. Ne fűzzetek azért nagy reményeket hozzám, várhatóan nem fog soká tartani, de ebben a két hónapban igyekszem minden fontos infót és történetet közölni Veletek. Ezúton köszönöm meg a sok nézőt, aki rákattint a blogomra, komolyan a múlt hétig nem is sejtettem, hogy már több ezres nézettségem van :) Szóval most már meg kell válogassam a szavaimat...
Na, de rátérek a lényegre: Portugália! Ismét!
Még mindig nem térek magamhoz. Itt írogatok egy Alcantara-beli bérház ötödik emeletén, előttem Lisszabon egyik nagy hídja, a Ponte 25 de Abril (nagy piros), és a szemközti oldalon néz le rám a Krisztus szobor...a mai napot már teljesen portugál stílusban toltam, hamar sikerült hozzászoknom, illetve visszaszoknom az itteni élethez, no de pörgessük azért vissza az időt tegnap hajnalra, amikor még nagyon is aggódós magyar lányka voltam! :)

     Tehát felkeltem a napnál is korábban, hogy elérjem azt a fantasztikus KLM járatot, ami elröpített Amszterdamba. A légitársaság nevét azért hangsúlyozom, mert nemrég megváltoztatták a poggyászra vonatkozó szabályokat, és már csak a kézipoggyász tartozik bele a repülőjegy árába, poggyászért külön díjat kell fizetni. Ezt azoknak mondom, akik a közeljövőben KLM-vel terveznek utazni, én sajnos belesétáltam a csapdába, de még időben észrevettem....
Szóval megérkezem Amszterdamba, ahol természetesen elromlott a laptop táskám cipzárja, és benne volt mindenem. Hát marha jó, a cipzárt amúgy még a drága Easyjetes angolok rontották el, a bizonyos "londoni incidens" során, azóta nem működött túl jól, de persze pont most adja fel...bepróbálkoztam az amszterdami reptér elektronikai boltjában, ahol készségesen segítettek is, a pasas odavezérelt egy bütykölő emberhez, aki állítólag mindent meg tud szerelni (ha gondotok támadna Schipolon, őt keressétek). És lám, pár fogóhúzás és már meg is volt a cipzár. Egy plusz pont a hollandoknak.
Aztán 3 óra múlva ment a következő gép, már Lisboaba. Hihetetlen volt a megérkezés, azt hittem, álmodok. Verőfényes napsütés, zöldellő mezők, tiszta tavasznak tűnt. A reptérről egyenesen az albérletbe mentem, amivel kapcsolatban volt pár fenntartásom, legfőképp az, hogy a szobát nem is láttam még képről sem, és kicsit féltem, nehogy olyan jellegzetes lisszaboni régi házas kisszoba legyen, ami annyit jelent hogy frankón nincs ablaka, egy kis sufni, ami ráadásul a lakások közepén van és minden behallatszik. De nem így történt...odaérve a lakáshoz írtam a tulajnak, hogy ott vagyok, erre kiderült, hogy ő még nagyon a munkahelyén van és "35" perc múlva jön...mondom marha jó, azt mondta, addig csöngessek be, mert otthon van valaki. Mondom jó, az albérlet a ház ötödik emeletén található, felmegyek egyszer, csöngetek, semmi. Felmegyek másodszor, csöngetek háromszor, semmi, a harmadik csöngetésre hallom, hogy valaki az ajtóhoz lopódzik, és még egyszer ráfordítja...:S Oké, még egyszer le a cuccokhoz, megint szól a pasi, hogy most már tényleg jön, és közli, hogy a jobb oldali ajtó. Elkezdek gondolkozni, rájövök, hogy netán pont a másik jobb, tehát én a balba csöngettem be. Röhögve felmegyek még egyszer, de a jobb oldalit se nyitja ki senki....erre ismét lemegyek, ismét felhív a pasi, hogy ő telefonált az otthon levő lánynak, hogy nyisson ajtót. Mondom már rég bent vagyok az épületben, mire hallom, valaki az ötödikről ordibál le, hogy olá,olá, visszaordítok, de persze a nehéz cuccokat nem tudtam felcipelni, szóval mindegy, ottmaradok. Még úgy fél órát vártam Joaora...ekkor már csak röhögni tudtam, és szembesültem vele: Portugáliában vagyok, nincs értelme túlparázni. Aznap még kétszer tettem meg a le-föl távot. Érdekes, mert mára kiadós izomlázra számítottam, hátha később jön...mindenesetre a coimbrai lépcsők után itt is kárpótolva vagyok :)
A szoba jó nagy, van ablaka is, hatan lakunk és van egy másik magyar lány, szóval képviseljük magunkat :) Az egyetlenegy probléma, hogy baromi hideg van itt!!! Én tudtam előre, hogy ez lesz, de már nem fért be a kis fűtőtestem, ó be kár érte! Ideérve kellett szembesülnöm azzal is, hogy még paplan sincs az albérletben, és kezdett nagyon ránk esteledni. Mondom, nyugi, lesz paplan. Valahogy. Elmentem pingozni már úgy hiányzott!!De sajnos még ott sem volt paplan. Végigkajtattam a környék tyompi boltjait, semmi. Na akkor már kezdtem kétségbe esni, tekintve, hogy hajnali 4 óta fenn voltam, már alig álltam a lábamon. Aztán, mint utolsó mentsvár felvillant előttem a házunkkal szemben lévő LIDL. Megmondom őszintén, családi szinten nem vagyunk nagy LIDL-sek, én szerintem csak egyszer voltam ott, bevallom, némi előítélettel viseltettem iránta, de ennek vége, ugyanis csak a LIDL-ben volt paplan! LIDL, megkövetlek, tudsz te valamit, most már ha ALDI vagy LIDL közül kell választanom, tudom mi a jó megoldás... :) (nem lesz így belőlem Aldi háziasszony...:D )
Na szóval, örömtől ragyogó arccal ötödszörre is megmásztam az öt emelet lépcsőmennyiségét és rástartoltam az alvás-projektre. Ebből persze nem lett semmi, mert rámjött éjjel a szokásos kór, akik ismernek, azok tudják: ekkor 4 napig totál benáthásodom, és nem tudok magammal mit kezdeni. Ez a jelenség cirka 3-4 havonta ismétlődik, amikor stresszelek és fáradt vagyok, valamiért az immunrendszerem nem bírja és így jön ki rajtam. Szóval alig aludtam valamit, olyan kómásan ébredtem hogy csak na. De sebaj, Lisszabonban vagyok!! Mi következik ebből? :)))) ----> Galao!!!!
Szóval összekapartam magam és indultam ki az utcára, gyalogosan, elmentem egész Belémig. Ott szétnéztem és megállapítottam, hogy a Mosteiro még mindig a leglélegzetelállítóbb középkori kolostor, amit ismerek. Tudom én, hogy Tomar a leghíresebb meg minden, de ennél impozánsabbat aligha van. Ott tudnék állni órákig és nézegetni a kapuzat alakjait, mintáit, de szemben ott áll a Nagy Felfedezők emlékműve, amit lehetetlen nem észrevenni. Az egész hasonlít egy nagy toronyra, melynek oldalát, mintegy hajót formálva díszítik a nagy felfedezők alakjai, természetesen az élen, a hajó orrán Tengerész Henrik áll, ő alapította a hajós iskolát, az ő uralma alatt futottak ki a nagy Caravellák a lisszaboni és lagosi kikötőkből. Most az emlékmű is, a Ponte 25 de Abril is ködben, vagy inkább párában úszott, amely felett átsütött a nap. Gyönyörű volt, ilyennek még sohasem láttam. Leültem a parkba és napoztam egyet, rám fért. Aztán bementem a belvárosba, innen csak impressziókat sorolok: Cais do Sodré, gesztenye illat, Chiadoi forgatag, fado zene az utcán, zavaros közlekedés, stb. minden egycsapásra visszajött. A nyelv is. Azt hittem, egy év kihagyás után nem fog menni, de szerencsére még tudok portugálul. Úgy hiányzott!! Bementem egy fnac-ba és sikerült megvennem portugálul a Szerelem, örökség, portugál c. filmet (A Gaiola Dourada)!!! Ezt még Cini mutatta, és már akkor elhatároztam, hogy itt fogom megvenni a DVD-t. Végre egy jó film, ami összefogja a portugál és francia kultúrát, egy valós problematikát, a Fr.-ban élő portugál emigránsok témakörét dolgozza fel, gyönyörű felvételekkel, humorral, és szívszaggató fado zenével. Ajánlom mindenkinek. A másik ilyen film az Éjféli gyors Lisszabonba (Comboio nocturno para Lisboa). Ezt pár hete néztük meg (ugyancsak Cini ajánlása:) : tiszta Szél árnyéka feeling, de ez is egy valós, ezúttal történelmi eseményt dolgoz fel: a Salazar idejében történő ellenállásról, titkosrendőrségről szól, a történetet párhuzamba állítva egy ma élő professzor útkeresésével. Mestermunka ez is, zene, felvétel, minden jó, de egyet hiányolok benne, de azt nagyon: szinte az összes főszereplő angol/német/amcsi, portugál csak mellékszerep, ebből következően a film is angol, és érdekes módon a filmbeli svájci főhős is minden további nélkül tud portugálul. A színészek próbálják ugyan portugálosan kiejteni a neveket, de szerintem baromira fals az egész, nem értem miért nem portugál színészekkel forgatták, ez a portugál történelemről szól!!! Na mindegy, attól még nézzétek meg, csak engem ez zavart...
De ne kanyarodjunk el, vissza a mához. Igazából délután sétálgattam, nézelődtem, szimplán csak élveztem az ittlétet, ja és a legfontosabb: fáradságom enyhítésére természetesen letoltam egy galaot, pastellel egybekötve, alább mellékelek egy képet az eseményről, feladat: hol készült a kép? :)
Nemrég értem haza, mindjárt vacsi, ja vettem orrcseppet, és reménykedem hétfőig hatni fog, mert kezdődik a meló!!!
Majd jövő héten jelentkezem, addig is minden jót!!

                                         a régi jó együttes: galao com pastel de nata. hol készült a kép?

                                                            kilátás a házunkból

                                                           az a bizonyos kapuzat

                                                         Felfedezések Emlékműve és a párafelleg