képek az elmúlt időből

Amikor minden pia ingyen volt...

Szerenáddal kezdtük meg

3lengyi plusz egy bulgár

még Editors is idejött!

Vacsi a közivel

Fekete köpenyesek (én is:)

ilyen volt kb egy kocsi

nem kíméltek senkit

Coimbra hajnali 6kor

az élet nagy kérdésein merengve

Röpke, ám annál élménydúsabb kalandozás

Sziasztok!

Most fejeztem be egy beadandó megírását s odakinn az idő elég vészjósló (már napok óta, értsd óránként hatalmas világrengető zuhé majd dupla szivárvány stb), tehát éppen megfelelő idő arra, hogy írjak!
Ahogy ígértem Queima part II.: miután letoltam ezt a 7estét amiről az előbb írtam, a következő nap sem pihentem /ünk, mert rögtön indultunk 4napos utazásunkra Alentejo-ba. Ez egy másik régiója az országnak, a szó etimológiája az 'além do tejo', vagyis Tejo-n kívüli területet jelöli. Tejo a legnagyobb folyó (de nem Portugáliából ered). Ettől délebbre fekszik Alentejo. Béreltünk kocsit, csakúgy, mint Galíciában, s 5en indultunk el utunkra: Kasia, com certeza, Paulina, másik lengyel lány, Welton, brazil haverom s Dobrin, a bolgárok képviseletében. Tomarban kezdtünk, ahol én már voltam, ezért kihasználtam az időt amíg a többiek a kolostorban voltak, és aludtam, Illetve megpróbáltam, de annyira meleg volt ,hogy nem ment. Aztán utána gyorsan egy kávézóba siettünk ahol betoltunk egy meia leite-t. Azaz toltunk volna, ha meia leite lett volna.... de ez toda leite volt....hadd magyarázzam meg: azt írtam már, hogy a portugálok mindenféle kávévariációt készítenek, és mindegyiknek külön neve van, s a külön régiókban külön szót is használnak.A meia leite az egész egyszerűen a fele tej fele kávé elnevezés akart lenni, de azon a helyen kifelejtették a kávét a dologból...de végülis "beszóltunk" és hoztak mellé kávékávét is:)
Tomarból irányunkat az igazi Alentejonak vettük...a táj békés, falusi, gólyafészkek a póznákon, igaziból kicsit hasonlított is Mo.-hoz, bár nálunk nincsenek olaj meg parafák.Elsőként Castelo de Vide-be mentünk, de mivel sietnünk kellett csak egy rövid séta fért bele, sajnos. Gyönyörű város, egy domb tetején és naplemente volt, szóval minden sárgás fényben pompázott, apró macskaköves utcák, virágok az ajtók előtt, ja és minden ajtó icipici, ne mtom milyen méretre van szabva!Szóval továbbmentünk Marvao-ba, mert már a google pics is beizzított minket ,hogy oda érdemes elmenni, így siettünk, hogy még sötétedés és a közelgő vihar előtt odaérjünk. Ez is egy dombtetőre épült városka csupa fehér házzal, nagyon kis cuki, de nem volt ott egy lélek sem az utcákon, talán későn jöttünk...de nagyon király volt, az ég egyik fele koromfekete volt, de a másik felén még bepróbálkoztak za aranyló napsugarak...készítettem képet is róla.Közben végigjártuk a városkát, és Dobrinnak sikeresen elszakadt a szandálja, én is szenvedtem vm miatt, így leültem, utóbb kisült egy olyan helyre, ami tele volt a világon legjobban utált bogarammal, fülbemászókkal...brrrrrrr......
Ezután sietnünk kellett, mert nagyon közeledtek ám azok a fekete fellegek, s éppen mire bedopbtuk magunkat a járgányba rákezdett irdatlanul...már este volt, úgyhogy indultunk a szállás felé. Ismét couch surfinggel toltuk, és ismét pozitív élményeket szereztem e téren. MÉG léteznek normális és önzetlen emberek a Földön!!Szállásunk első este egy piciny faluban volt, egy falusi házban (így mondják?)egy pasi lakott ott, és valami hiiihetetlen király háza van!Tiszta designos berendezés, tudjátok a vidéki kúria tiszta rusztikus az egész, virág a vázában, terrakotta padló, kis kertecske hátul, kékre festett fal kívül, jameg tök alentejos, majd mutatok képet.És a pasi....főzött nekünk vacsit, meg mindent használhattunk, meg dumálgattunk is vele, nagyon kedves volt.Reggel korán keltünk, mert neki dolgoznia kellett (én már nem éreztem a fáradtságot), és a kis falu kis parkjában reggeliztünk. De, igazából azt figyeltük meg, hogy a portugál vidég igazán rendben van tartva. Mindegyik falunak van egy kis tere, kis templommal, és nincs lerobbanva, hanem szépen le van festve, nincs összefirkálva, folyton szedik a szemetet, és a házak fel vannak újítva mind. Nem tudom ,hogy ennek az eus pénzekhez van e köze, vagy alapból ilyen igényesek az emberek, de tény, hogy a portugál vidéki élet színvonalát sajnos vagy nem sajnos de többre értékelem, mint az otthonit...
Szóóval második nap. Hú de részletesen írok most!Tehát indultunk a súlyvölgyből és mentünk délebbre, egyéb városokba, Vila Vicosa, utána Monsaraz,ami már teljesen arab beütésű volt, az is dombtetős, előtte pedig a Európa legnagyobb kiterjedésű műtava terült el. Nem semmi, és senki sem tudja.A falu maga hasonló volt Marvao-hoz, fehér házakkal természetesen. Onnan pedig egyenest Évorába mentünk, ami Alentejo központi városa. Amúgy az Unesco részének is nyilvánították, hát van ott pár dolog, de mondjuk sztem annyira azért nem nagy. Bejárható egy nap alatt teljesen, megnéztük az egyetemet is, kis picurka a miénkhez képest:)25erasmusos van, ezt onnan tudom, hogy aznap a Kasia ismerősénél szálltunk meg, aki most ott tanul.Ő megmutatta az egész városkát, parkot, templomot, görög templomot, belvárost.A nagy terméke ennek a régiónak a parafa, s mindenféle dolgot csinálnak belőle, pl.táskát, képeslapot, nyakkendőt, stb.Ezek után megnéztük még a római vízvezetéket is, de kb máér be is jártunk mindent. Pihentünk a főtéren ahol fantasztikus tornász bemutatót tartottak.hát.....volt egy két durva dolog ott....estére visszamentünk a városba, és beültünk egy Sirius és Zöld Teknős keveréke helyre, nem gondoltam h van ilyen Portiban.
Másnap indítottunk Évora jellegzetes látnivalójával a Csontok kápolnájával. Ezt néhány szerzetes építette még régen, mivel pestisjárvány volt, sok volt a halott és már nem tudták eltemetni őket, ezért ki találták (mi sem lenne egyszerűbb), hogy a "maradékból" építenek egy kápolnát. Tudom, durva. A szemöldökfára az van írva, hogy " Mi, csontok, kik itt vagyunk, csak a tiétekre várunk"...vááá....aztán belépsz, és megérzed azt a szagot....durva!de ez akkoris egy kápolna, ahol misék vannak!És a fal tele van csontokkal meg koponyákkal, nincs semmi díszítés egy kereszten kívül csak hullák!Elöl még egy akasztott nő meg egy kisgyerek múmiája is "elég jó állapotban" látható...hát, no comment, megrázó élmény volt, dehát ez is az élet része...
Kiérve a napfényre benyomultunk a piacra, ahol baromi jó kis sajtokat lehetett kapni, hát vettem is kecskét.Aztán indultunk Évorából vissza a kőkorszakba.
Merthogy, itt Portiban van még őskori lelet is, egy 7000éves templom, ami idősebb a Stonhenge-nél is, csak ezt persze senki sem tudja!Megérte, mert még sosem láttam ilyet, bár azt senki se tudja, mi volt  a pontos rendeltetése a cuccnak. Ja, meg ott, sikerült hozzáérnem egy parafához:)Fergeteges élmény:)
Aztááán onnan elég hosszú út volt, mert elhagytuk a belső területeket, mentünk az óceánhoz, Setúbalba egészen pontosan. Ez a város Lisszabon kiegészítője, nagy kikötőkkel, kereskedelemmel, hajózásáról s persze az ellenállhatatlan polipos szendvicséről híres.Ettől én megkíméltem magam, de többiek megpróbálták, semmi kűűl, nem lettek rosszul tőle. Van a hegytetőn egy klassz vár is, ahol épp esküvő volt, wow!
Lementünk a Baixa-ba, ahol szenvedtünk, hogy hol együnk, én már beültem volna az első helyre, de az a Kasia-nak nem volt elég igényes hely, úgyhogy végülis több mint egy órát bénáztunk el azzal, hogy vm épkézláb helyet találjunk....végül Nicola-nál kötöttünk ki:)
Ja, meg Setúbalban található Portugália első mánueli stílusban épült temploma, amikért én odavagyok, és szerencsére ezt megnéztük, ez még nem Mosteiro dos Jerónimos de már közelít:)
Setúbal-ból Lisboa felé mentünk, átmentünk a ponte 25de abril- on, ahol vámot kellett fizetni!Meg láttuk a Krisztus szobrot is egészen közelről.Azért,elég klassz onnan a hídról a kilátás a Tejora, a városra s az óceánra...már esteledett, Cabo da Roca- hoz mentünk.Ugye, én ott már jártam, de megérte persze visszamenni, de elég szeles idő volt, szóval nem volt olyan kellemes.De a kocsiból megnéztük a naplementét, ami gyönyörű volt...Európa legnyugatibb pontjáról....sötét volt, mikor inne nindultunk utolsó szálláshelyünk felé, ismét Couch Surfinggel. Ezúttal vm ismeretlen farm felé mentünk, csak azt tudtuk, a tulaj különc, mert ő tanítja a gyerekeit, meg farmja van meg ilyenek. Aztán mikor megérkeztünk a remekül kitáblázott faluba, ahol már ember nem mozgott csak a kutyák ugattak, kiderült, hogy nem tudjuk a címet...végül eljöttek értünk, és kiderült, hogy nem is különc a pasas, hanem tök aranyos volt, 5gyereke van, meg csomó más rokon is ott lakik, de ennek ellenére vállal turistákat is, igazán rendes dolog, megengedte a fiúknak, hogy a fiai szobájában aludjanak, mi maradtunk a nagyszobában, reggel meg meghívtak kávézni. De a pasas tökre odavolt, hogy húúú egy magyar, meg hogy ő ismer valami Ildikót, aki portugál szakot végzett 20éve, és mutogatta képét, hogy nem ismerem-e...közben néztük Azerbadzzsán hatalmas győzelmét s láttam amagyar bemondót!!!:))
Másnap húú...az a nap....durva volt!
Korán reggel indultunk ugye, mint mindig, már nem is tudom honnan volt energiánk...a faluból Peniche felé vettük az irányt. Én már voltam ott tavalyelőtt, de sajnos elég rossz időnk volt, így semmit sem láttunk. De aznap sütött a nap, és ezt jó jelnek vettem. Megérkezvén célunk csak egy volt: as Berlengas.Elmagyarázom: még két éve Zsófival elhatároztuk, hogy teszünk egy kirándulást erre a szigetcsoportra, amiről már sokat hallottam. De a rossz idő miatt törölték akkor a hajókat. De a terv azért megmaradt bennem, mindig is szerettem volna eljutni valamilyen óceáni szigetre ezalatt az idő alatt, de sajnos Madeira nem jött össze (még). Így , gondoltam, most beizzítom a többieket, és mindenki vevő volt az ötletre. Így elindultunk a deles hajóval ki, a nyílt óceánra! Fúúú tök izgi volt, kiültünk a hajó orrára szemlélni a vizet, egészen addig, míg...jöttek a bazi nagy hullámok, amikre igazából előtte nem is gondoltam...talán valami békés illuzió élt bennem, de bakker, hát majdnem beborultunk, a vezető meg csak nevetett, ezért tudtam az eszemmel, hogy nem fogunk, de azért ,nem tagadom, eszembe jutott, hogy el sem búcsuztam rendesen a családtól...:)mostmár vicces, akkor elég komoly volt, fleg, hogy rosszul is lettem egy picit,de főleg Kasia. Azt senki sem tudja, mi zajlott benne pontosan, de mikor végre kikötöttünk, néhány percig állnunk kellett, hogy magunkhoz térjünk...a sziget amúgy gyönyörű volt, én olyan türkizkék vizet még sohasem láttam, csodás volt!A szigeten nem voltak fák, viszont egy érdekes virág borította be szinte az egészet, ami tavirózsához volt hasonló, meg csomó sirály volt aki különféle hangokon óbégattak, gondolom mérgesek voltak, hogy betörtünk a privát szférájukba.A szigetet be lehetett járni pár óra alatt, utána mentünk a strandra, mert még az is volt, egy picike öbölben, ahol szintén olyan kék volt a víz...csodás volt, ja, vettünk étcsokis sört, és azt ittuk mellé...hát...azért jobb az eredeti, de nem rossz ötlet.
4kor indultunk vissza, számomra a visszút kellemesebb volt, nem kavarodott fel a gyomrom, és nem kerültünk függőleges állapotba. KAsia sajna nem javult. De akkor már szerintem nagyon fáradt volt, mert egész végig ő vezetett. Mikor visszatértünk, megnéztük kicsit a belvárost, majd indultunk volna hazafelé. Beültünk a kocsiba, elindulunk, hopp nagyon ugrik a kocsi valamin. MEgnéztük, kiderült, hogy ráhajtottunk egy híd lejárójára és defektet kaptunk...nahh, ez elég érdekes helyzet volt, kiderült, hogy nagyon senki sem tud kereket cserélni..de aztán egy pasas önkéntesen segített, és az egészet megoldottuk 10perc alatt.Nem gondoltam volna...kicsit lesokkolt a helyzet..szegény Kasia, láttam rajta, hogy már nagyon kivan..de azért még 100km-t hazavezetett és éjfélre meg is érkeztünk, másnap meg mehetett a kölcsönzőbe magyarázkodni...
De összességében csodás 4nap volt, ha mentek Portugáliába, menjetek el Alentejoba!

....és elégették a szalagokat....

Nem tudom, eddig milyen a benyomásotok arról amiket ide leírtam, de bizonyosan állítom, hogy az elmúlt két hét megerősítette bennem azt, mait már eddig is tudtam valahol: Portugália az ország ahova érdemes menni Erasmusra, ezen belül is Coimbrába, ez az az ország ahol tudnék még élni, ahol jó dolog felkelni, jó dolog tanulni, barátokat szerezni, szóval minden. Még ha vannak is hiányosságaik, meg válság van, az emberek természete, életszeretete, türelme tudja kompenzálni a mindennapi keserűségeket. S a tradíciók adják meg az oszlopait a társadalomnak. A tradíciók,amelyeket büszkén betartanak, legyen bármilyen furcsa is.
A diákélet legfontosabb hetén vagyok túl, a Queima das Fitas-on, ez magyarul szalagégetést jelent. Mindannyiunkban felmerül a kérdés: az meg mi a fene?Nos, itt a végzősöknek,mint ahogy a gólyáknak is, elég nagy figyelmet szentelnek. Ahogyan a gólyáknak nem elég egy gólyabál, a végzősöknek sem elég egy ballagás. Itt egy egész hetet kapnak az ünneplésre, még a vizsgaidőszak előtt. Minden fakultánsnak van egy színe s minden diáknak egy szalagja, ami természetes olyan színű ami megfelel a szakának. A miénk pl sötétkék. Innen ered a név, mert ezeket a szalagokat égetik el, mintegy kifejezve, hogy végeztek. Majdnem:)
De nemcsak ebből áll, kábé erről az action.-ról nem is nagyon tudnak. Az egész csütörtökön kezdődik.....a régi székesegyház tere már reggeltől telve van itteni, illetve más városokból (országokból) jött diákokkal, akik egészen éjfélig várnak, hogy elkezdődjön a fado szerenád a templom lépcsőjén. Én művtöri szakos csoptársaimmal ismét vacsizni voltam aznap este. Minden portugál viselte a fekete tógát, csak néhány szines pont látszott, az voltunk mi, külföldiek. A város zsongott, hatalmas feeling volt. A vacsi jól sikerült, mondhatni "szokásos" jantar hangulat, evés ivás ordibálás:)
Aztán siettünk fölfelé az egyetem elé, ahol kiderült, hogy megint gólyakeresztelés lesz. A többiek nem jöttek el a szerenádra, így csak a brazil bnőmmel meg pár spanyollal mentünk el. Brtuál nagy tömeg volt, leírhatatlan, az egész tér tömve volt. Nem is jutottunk el, csak egy kivetítőig, de azért onnan is lehetett hallani. Visszaférve a zegyetemnhez "megkerszteltek" de most szerencsére nem volt vízöntés, csak ránkborítottak egy tógát. Elég nehéz egy anyag, de azért jó érzés volt "oda tartozni". Utána mentünk partizni de igazából akkor tömeg volt az egész egyetemi negyedben, hogy már maga a tömeg megadta a hangulatot, a kémia fak elé beraktak egy DJ-t és mindenki táncolt mulatott...remek kezdés volt!
Másnap korán keltem, mert még volt egy órám ahol elvileg ZH-t írtam volna, de a tanár elfeljtette...szóval sok értelme volt felkelni. Este húúúú hogy is volt?Összefolynak a napok....igen, aznap a lengyikkel mentünk el az első koncertre. Mert a folyó túlpartján építettek egy koncertparkot ahol egy héten keresztül minden nap bulik meg koncertek voltak éfjéltől hatig. De kétségkívül az első nap volt a legjobb! Először Deolinda volt, a vidám fadista, majd Editors, nem is gondoltam h ilyen híres együtteseket is meghívnak!és mindez 10euróért!Aztán még az orvosi tuna is zenélt, természetesen a kedvenc dalommal együtt:)
Közben ide oda mentünk, meg fél éjszaka kerestük egymást, mindig szétszakadtunk. Jóba lettem egy másik lengyel lánnyal, Anya-val:), vele kalandoztunk aznap, aztán páran kb 4en ottmaradtunk zárásig és reggel mentünk haza. Vicces volt, a reggeli város, tele diákokkal hazafelé furcsa állapotban. Otthon még összedobtam egy rántottát, aztán kidőltem. Másnap a nap szintén este kezdődött a kis templomi csoportommal, szerveztek a vezetők egy jantart, és ez tök jó volt, jót tett a közinek. Fenn voltunk az Olivais-on és úúúúú tök jó volt az is, ők is totál fekában, aztán mivel hideg volt, kölcsön kaptam az egyiküktől. De akkor kezdték elmagyarázni, hogy a tógaviselet bonyolult dolog. Alapjába véve gólyáknak tilos a viselete, csak Queima -kor vehetik fel először. Ha nincs tógád, ergo gólya vagy és éjfél után még a városban vagy, elkaphatnak a terrorcsoportok (erről asszem már meséltem), és levághatják a hajad, meg van más szivatás is. A szívástól csak akkor menekülhetsz meg, ha egy családtagoddal vagy, vagy a barátoddal/nőddel, vagy a mentoroddal. Ez azon a bizonyos estén nem igazán volt ránk érvényes a Magdával, de vmiért nem bántottak. Aztán kiderültek még dolgok.....pl. a tógát és a hozzátartozó zakót nem lehet szétválasztani, ha mégis leveszed az egyiket, nem viheted 6méternél messzebb egymástól. Vmiért sosem értettem miért hurcibálják a portik nyári melegben az egész hacukát, most megértettem. De kiderült, hogy van egy egész könyv ezekről a szabályokról!!Kemény, na ilyenek miért nincsenek otthon??
Utána lementünk a Baixa-ba mert mentek a koncertre. Én ott elváltam a csapattól, mert már meg voltam beszélve a többiekkel. A bázison találkoztunk, vagyis a 3lengyi lakásán volt ott egy rakat ember, mert közben érkeztek Lisszabonból, ja meg közben nekünk is voltak vendégeink otthon. Szóval ez a cirka 20ember elindult, de végülis nem mentünk el a koncertre, csak a bejáratig. Vagy bementünk? Komolyan ,már nem tudom hogy volt....igazából jártuk a várost, hatalmas nyüzsgés volt mindenhol, végülis reggelre keveredtünk haza. Jött két olasz srác Lisszabonból, akikkel elég jóba lettem, az egyikkel elkezdtünk hülyülni, hogy milyen jó lenne Carbonarat enni reggelire. Az elhatározást végülis tett követte, beizzítottuk a többieket is, és hajnali fél hétkor a srác nekilátott nálunk Carbonarat főzni. Igazából baromi finom lett, kiderült, hogy nem kell bele tejszín....én mindig azzal csinálom, dehát egy olasszal nem merek versenyezni...a tartalmas reggeli után kb nyolckor mentünk szunyálni. Jött két olasz, két lengyel meg egy szlovák. A két lengyel elég jól beszélt portiul, kelés után együtt elmentünk kávézni egyet, mert közben sietni kellett. Kávézáskor elkezdtem dumálni az egyik lengyel lánnyal. De a beszélgetés egy kicsit furcsa volt. Kijelentette, hogy én vagyok az első ismerőse, aki portugál szakos. Mondtam neki, hogy hát a többi lengyel is porti szakos. A lány fura fejeket vágott, nem értettem. Aztán dumáltunk más dolgokról is, én elmeséltem ,hogyan jutottam el erre az egyetemre. Mondta, hogy nem is tudta, hogy nálunk ez így megy. Aztán elkezdett magáról mesélni, közölte, hogy ő egy Erasmus nevezetű program keretében van itt, és elkezdte nekem magyarázni mi az hogy külföldi ösztöndíj, és hogy én erről hallottam -e. Na, akkor már tényleg fura volt, megkérdeztem mit gondol rólam; kiderült, hogy azt hitték portugál vagyok, aki itt tanul. De akkor már egy napja ismertek, és beszéltünk is, szóval elég röhelyes helyzet volt. De, ha így nézzük jó érzés is. Igazából ha külföldiekkel találkozunk, mindenki azt hiszi, hogy portugál vagyok, csak mikor közlöm, hogy magyar, akkor csodálkoznak hogy jéééé. A portugálok között azért más, elsőre ők brazilnak vagy olasznak szoktak nézni, de volt már olyan is aki csak bizonyos idő után jött rá, hogy én nem portugál vagyok. Ez tök jó visszajelzés, hogy akkor jó úton járok, és talán a kiejtésem javul.
Kávézás után mentünk fel az egyetemhez, mert újabb program várt ránk, a Cortejo.Ez is egy ünnepség a Queimán belül. Ekkor az összes fakultáns feldíszít teherautókat, hatalmas járgányokat virágokra emlékeztető színes szalagokkal, természetesen kar szerint mindenki a csoporttársaival. Itt ott lehetnek a szülők, család is, szóval most aztán tényleg az egész város konkrétan tele volt. Háromkor kezdődött az egész, de eltartott vagy éjfélig. A kocsikkal lefelé haladva mennek a diákok hatalmas sereggel a folyópartig. Ja, és az elején kaját meg piát lehet kérni a kocsikról az egész totál ingyen!Az alkalmat kihasználva Kasia baromira beindult, kocsiról kocsira járva kérte a sört, a martinit, a malibut, mindent, teljesen ingyen. Úgyhogy a végén valami 5-6sört vittünk haza, mint maradék. De igazából már az maga a feeling megéri, hogy ott vagy, ülsz valahol és nézed a forgatagot, az egymást sörrel locsoló diákokat, néha te is kapsz egyet...és mindenki együtt ünnepel. Este nagyjából ugyanazokkal az emberekkel mentünk, jött Alex is, aki felvilágosító órát tartott nekem Whiskyből, az a srác.....annyira angol....és most megy Magyarországra.de az már a negyedik este volt nekem, úgyhogy kissé le voltam fáradva, hamarabb hazamentünk a Kasia-val, de sztem mindneki ki volt dőlve, már fél háromkor aludtam:)
Hétfőn elmentem dolgozni, meg persze punnyadtunk egész nap, próbáltuk összeszedni magunkat. Este találkoztam Anya-val, mert meghívott egy folyóparti piknikre az ő közijével. Tök jó volt, a portik vásároltak pingo doce zsömlét, meg csirkecombokat, szóval a figurát King Arthur's-osra vették, egy  játszótér közepén mindez, ahol még ráadásul kisgyerekek is voltak (11-kor!!). Az elején természetesen mint minden portugál, ők sem voltak túl nyitottak, de aztán a pia segített, meg a remek ivósjáték, ahol mindössze 21-ig kellett tudni elszámolni, de ez nem mindig volt egyszerű....aztán az egész bagázs megindult, és végülis a koncerten kötöttünk ki, de marha jó volt, megint jó együttesek jöttek, meg megint volt tuna, meg buli meg minden, meg Anya-val remekül elvoltunk egész este. Végülis megint reggelire értem haza, de asszem aznap nem ettem semmit...már igazából nem tudom. Aztán.....kedden....ja, aznap lightos napot tartottunk,Anyaval elmentünk időpontot kérni fogorvoshoz mert elkezdett nőni egy bölcsességfogam s nem tudom merre tovább.Este csak a lengyikhez mentünk át és ott dumálgattunk, de már mindenki a tartalékokból élt, én 4és fél nemalvós este után, ők 12ottalvós vendég után...ja, németül is beszéltem kicsit egy félnémet sráccal, dehát inkább ne kommentáljuk azt a beszélgetést...durva, hogy emnnyire nem tudok megszólalni, bár mindent értek, de válaszolni csak portugálul vagy angolul tudok.
Szerdán nekiálltam tanulni sikeresen, mert már el kellett kezdenem, sok a beadandó. Este találkoztam néhány lengyellel, mert az egyikükhöz jött a barátnője, aki magyar szakos Krakkóban. Ez tökre feldobott, még sosem találkoztam emberrel aki magyar szakot végzett volna!!A lány teljesen tökéletesen tudott magyarul, le voltam döbbenve, és kultúra terén is mindent tudott. Még olyan ragozásokat is tudott, hogy Pécsett, nem Pécsen, hihetetlen!Jó élmény volt, de aznap csak egyig maradtam, mert másnap indultunk kis utazásunkra Alentejoba. Mikor T/1-ben beszélek, az Kasia+engem jelent, mert igazából mindent együtt csinálunk, igazából tök jó vele lakni, meg programozni, tisztára mintha a nővérem lenne.
Az útról majd később írok, mert mostmár mennem kell, de ígérem, nem fogom elfelejteni!
Jó éjt!

portugálok = nagymacskák

Máriával nagyon szakértőkké váltunk ám, s egész szociológiai elemzéseket vezettünk le a portugál társadalomról. Ő, mint laikus újonc, én , mint már szinte egyenjogú polgár osztottuk meg egymással véleményünket.
Az eredmény: a portugál társadalom; a hagyományos, hierarchiaelvű társadalom legjobban az oroszlánok társadalmához hasonlítható. Persze, mint minden kapitalista, s európai szintű államban, itt is vannak kivételek, én most a nagy átlagról beszélek. Az oroszlánok, mint tudnivaló csordákban élnek, együtt nevelgetik kicsinyeiket. A kajaszerzési meló "oroszlánrésze" a nőstények feladata. Eközben a falkavezér hím várja éhesen az eredményt. A hímeknek hatalmas tekintélye van, de lusták. A nőstények határozottak, de mégis alávetik magukat a hímek akaratának.
Nos, ezután a baromi profinak tűnő elemzés után nézzük csak meg a portikat....a hasonlóság már már érezhető....itt is, minden normális családban a férfi az úr, nincs itt ám emancipáció! A nők melóznak, gyakran a férfiak nem is dolgoznak, a nőké a munka, a háztartás, a férfiak várják a kaját s az esti focimeccset. Mindazonáltal cukik a bácsik is, de lusták. Ezzel számolni kell. Persze, tisztelet a kivételnek. Ezért Máriával kitaláltunk egy igen banális jelzőt a tipikus portugál férfiakra: oroszlán. Ha látunk egy oroszlánt, azt már talán ti is értitek mire gondolunk...
De szociológiai értekezésünk nem ért itt véget! Barney okos ötletét alapul véve bevettük a csapatba a pumákat, ezt most nem részletezem, de a portugál nőkre elég jellemző 40év felett.
Megalkottuk a tigris fogalmát is, de ahhoz már tényleg nagy képzelőerő kell. Kár, hogy képet nem tudok mellékelni. na mindegy,aki meglátogat, vagy meglátogatott az gyűjtögesse emlékeit. Tigrisek már ritkábbak a portugál társadalomban, ám annál értékesebbek. Eddig nekünk sikerült a csúcspéldánnyal találkoznunk, én azóta nem láttam többet. A tigriseknek veszélyesen zöld a szemük, és nagyon vadak, nem olyanok mint egy átlagban békés oroszlán. Aki tigrist lát, vigyázzon!
Hiénák is vannak imitt amott, az Magyarországon is van, azok akik próbálják utánozni az oroszlánt meg a tigrist, csak rosszul. A többit? Még nem fedeztem fel, de a lényeg, hogy tudatában kell lennetek ezeknek a nagymacskafajtáknak, melyek megtalálhatók ebben az országban. Az én feladatom, hogy felkészítselek benneteket, hogyha megláttok egy tigrist pl., tudjatok menekülni.....na csá!

teli gyomorral

na, ígéretemhez híven leírom a Páscoa partot.
Mária elment pénteken, egyből beütött a feeling hogy tejóég két nap és Húsvét és mi azaz a lakótársam meghívott 15embert a lakásunkba ebédre plusz vacsira!!!!!
egyből mentünk a piacra, ahol vásároltunk 8kiló krumplit, 120darab tojást, meg még hasonló mennyiségű zöldséget-gyümölcsöt. Tisával a krumplit meg a tojást felszenvedtük az ő hegyükre, persze miért is lenne sík terep Coimbrában? aztán hazaturbóztam, elkezdtem tojást festeni. Természetesen az egész napos melómat sikerült elbénáznom, csak egy jó tanács: NE tegyetek írókázott tojást forró vízba, mert annak nem lesz jó vége. No mindegy, azért elviselhetőek lettek.
Szombaton reggeltől estig ment a robotolás de kb durvábban mint otthon, sütit dekoráltam, gyümölcsöt mártogattam forró csokiba (az elég jó volt), szóval az összes kis piti meg szépítkezős feladat az én kezemben volt. ól elvoltam, de eléggé idegesek voltunk, én nem akartam azért ekkora felhajtást, Húsvét az ok, hogy kaja meg minden, de azért pihenni is kéne...nomeg maga az ünnep....
Este lementünk szertartásra ami egy középkori kolostorban volt, nagyon szép hely volt, végre gyertyázhattam. Több mint 3órát tartott, de megérte, szép volt. Gyerekek énekeltek, meg kérdéseket tettek fel a papnak, hogy mi is Húsvét. Kiderült, hogy régebben a szüleiket kérdezték, de volt, hogy a saját apjuk nem tudta a választ, így inkább megváltoztatták a szokást...ne égessük a szegény szülőket:))
Utána agapé is volt, oda is beugrottam kajálni egy kis caldo verdét, ami itt a non plusz ultra leves, amúgy káposztával és télleg fincsi.
Vasárnap zúzós nap volt. 1től jöttek a vendégek, és fél háromig maradtak éjjel. Közben gyakorlatilag megállás nélkül jöttek a kaják és mi csak ettünk, ettünk....fúúú halmoztam az élvezeteket, mondhatni, de persze azért fárasztó volt. Este jött egy ismeretlen brazil lány is a partira, aki elég érdekes jeleneteket produkált....hozott egy bort, nem volt hajlandó másból inni, majd 5perc múlva letagadta nekem, hogy az az ő pohara...aztán elkezdte kritizálni a prtugál tudásomat, ami tegyük hozzá elég mélyen érintett és jól felhúztam magam rajta. De, mint utóbb kisült, mindenkit kritizált, és a végére mindenki azt akarta, hogy tűnjön el a fenébe...elég egyértelműen bedrogozott volt a csaj, csak ezért bocsátom meg, amit a porti tudásomra mondott:)))
Hétfőn folytattuk az evést este meg persze nappal, a lengyik folyton egy bizonyos dalt akarnak velem elénekeltetni, mert állítólag jó a lengyel kiejtésem, valami fekete traktorról szól rém értelmes dal, azt szoktuk karaokizni együtt:) Az egyikük direkt nekünk, külföldieknek készített egy lengyel nyelvtörőkből álló sorozatot, aimt fel kellett hangosan olvasnunk. Elég szemét húzás volt:) Nem tom hogy tudnak ezek beszélni egymás közt:)
Kedden már kicsit éreztem hogy kezd tele lenni a hasam, de még volt egy maradék megevő nap, mikor összegyűltünk enni s inni. A végére kilészültünk, volt egy süppedős kanapé.Képzelhetitek ,hogy milyen nehéz volt onnan felemelni magam!
De másnap még mindig azt a kaját ettem!Gyakorlatilag egész héten azt ettük, s szerintem még mindig van töltött tojás a frigóban. De azt már nem merem megenni....A gyomrom most azt hiszi hogy ez a normális kajaadagom és többet követel. Nem tudja, hogy vissza kell szokni a szürke hétköznapokba.No, azért nem szürkék, most asszem a májamat fogom kicsit leterhelni...mert most jön Queima das Fitas!!!
S hogy mi az? Azt még egyelőre én sem tudom megmondani, erről majd jövő héten olvashattok, lényeg annyi, hogy király lesz!!!
Most a héten igyekszem tanulni, mert az egyik feletébb szeszélyes művtöritanárom kijelentette, hogy ZH, és nem is tudom miből...a reneszánsz egy kicsit széles téma....de bevetem magam, ne féljetek!
Öööööö aztán még írok egy disszertációt is a portugál katonai építészetről is, azzal is haladnom kéne....de olyan bonyi itt a könyvtárba való bejutás.....egy csomó szabály van nem olyan egyszerű ám, mint a Szabóban!!Ó,nem!
Össze vissza kuponokat adnak Neked, le kel ltenned a cuccaid felét egy tök más helyen, a könyveket csak bizonyos időben kölcsönözheted ki, s akkor sem lehetsz benne biztos, hogy nem egy mesekönyvet viszel haza, amiről azt hiszed disszertáció...:)
De ezt tényleg nehéz megfogalmazni, legjobban az érti ki járt már abban a könyvtárban...
na, most mennem kell, nagyjából utol értem magam!
Queima után jelentkezem!

Húsvét - Mária - mindenegyéb

elég zúzós két hét áll mögöttem. az egész múlt szombaton kezdődött....
megérkezett, Mária, kedvenc és egyben egyetlen bérmalányom:). már az első nap beleszeretett Portugáliába, amit nem is csodálltam, kezdte megérteni mi is történik itt velem. egy hétig volt nálam és, mondhatni minden egyes percét kihasználtuk. aznap este fado estre akartam elvinni a szokásos helyre, de fado helyett helyi pimba együttes zenélgetett a Santa Cruz templom előtt. volt ott mindenféle hagszer dudától elkezdve, és minden zenlszben volt valami kedvesen furcsa.az egyikük Rubik kockás pólót viselt!!volt ott két kisgyerek, akik kinéztek maguknak bennünket.a kisfiú elkezdte küldözgetni a kislányt mindenféle izgalmas kérdésekkel, például hogy hívnak, hány évesek vagytok stb...úgy látszik a portugál kisfiúk korán kezdik a flörtölést:)a nagypapájuk meg csak nézte mi folyik...sajnos a románcnak vége lett mikor a koncert véget ért, de azért elinegettek minket.
másnap Aveiro-ba kirándultunk el, ahova már régen szerettem volna eljutni. Ezt a várost mondják Portugália Velencéjének, persze némi kis túlzással, de azért belopta magát a szívembe. vasárnap volt, Virágvasárnap. az utcákon, ki tudja miért, ruhába öltöztették a fákat, meg mindenfélét aggattak rájuk. ezen kívül akkora bolhapiacot rittyentettek össze ,hogy csak néztünk. szóval komolyan itt MINDEN volt: gramofon, XXszázad eleji fényképezőgép, templomokból összeszedett arany puttók, bélyeggyűjtemény, focikártyagyűjtemény, rozsdás ekevasak, szögek, stb...valami hihetetlen volt, én nem tudom, ezek az emberek komolyan azt gondolják, hogy valaki gramofont akar venni??:)))
kisétáltunk a kanálishoz, ahol más vásár volt. a csatornán álltak szépen sorjában a bárkák, amik jellegzetes festésükről híresek, mindegyik tatjára egy kis mondat van ráfestve. ahogyo tt sétáltunk próbáltak minket bepalizni egy túristaútra, de mi keményen álltuk a sarat.aztán egy álomhelyes pasi is utánunkszólt, hogy szép lányoknak féláron van az út:)na, mondom mennyi az a fél ár, 2euró, gondoltam na azért az megéri,így ketten egy jeggyel feketén beslisszantunk egy bárkába és a következő pillanatban már vizen voltunk. hááát öööö azért Velencének nem mondanám, de nagyon kedves városka, ez olyan, de jó lehet itt élni városka. sótermeléséről híres, mutogattak sómedencéket, meg elmagyarázták hogyan készül kb.
visszatérve nem várt kitérőnkről az óceán felé orientálódtunk, hiszen az volt napunk 2es számú célja. kiderült, hogy kicsit messzebb van,mint gondoltuk, így buszra kellett szállnunk, amit természetesen csodás véletlennek köszönhetően épphogy elértünk.hipp-hopp ott voltunk az óceánnál....onnan még kicsit gyalogoltunk a kinézett part felé (Costa Nova). gyönyörű nyári nap volt, tökre jól le is barnultunk, meg szórakoztunk hogy ide oda futottunk a víz elől, ami néha meglepően sokáig kijött a partra......:)de persze fürödni nem lehetett úgy komolyabban a 15fokos vízben.
késő délután indultunk vissza Coimbrába, de onnan még előbb elmentünk piknikezni a többiekkel. Mária teljesen jól feltalálta magát az Erasmusos közegben, este bedobtunk még velük egy sört, s így zártuk az eseménydús első napot.
másnap, hétfőn Fátimába látogattunk el, én már másodszorra, de ezúttal több mindent láttunk.Kasia is jött velünk. Megnéztük a nagy, központi teret, a két templomot, a jelenések kápolnáját. aztán elindultunk fő célunk, a Magyar Kálvária felé. Nem tudom, ez mennyire ismert tény otthon, de 56után emigrált magyarok létrehoztak egy alapítványt a 60-as években, és építettek Fatimában egy keresztutat,melyet hálaként ajánlottak fel szabadulásukért. Eszméletlen megható élmény volt végigmenni az állomásokon, mindegyik aljába bevésve ki volt az adományozó, mind magyar nevek, Amerikából, Londonból. A végén pedig még egy kápolnát is építettek, Szent István névvel. Az összes szentünk képmása is látható volt az üvegablakokon. Fátimában, ismétlem. Mintha kicsit otthon lettünk volna....
Ezután elmentünk abba a helységbe,ahol a három pásztorgyerek élt, megnéztük a házukat, és megimertem egy öreg nénit, akiről kiderült, hogy az unokahuguk!!az egész olyan megható volt...
Visszatérve a nagy térre mi még Máriával ott maradtunk, Kasia hamarabb visszament. Mikor mi is elindultunk, mér esteledett, s nem csak ,hogy esetledett, de kezdett beborulni, majd konkrétan esni.Nálam nem volt konkrétan semmit, Máriánál mindössze egy kis esernyő. De jött az ötlet, hogy stoppoljunk haza Coimbrába, ezért kiálltunk az útra s természetesen bőrig áztunk.Akkor még vicces volt.Aztán rájöttünk ,hogy az emberek még fátimában is érzéketlenek a szegény kis ázó stoppolókért, és megnéztük, mikor megy busz.Még egy óra.....akkor mér kezdtünk fázni.Ezért bementünk egy bevásárlóközpontba, de mire odaértünk,még jobban eláztunk.Bezúztunk a WC-be s a kézszárítóknál elkezdtünk szárítkozni, de persze nem segített sokat, a semminél viszont több volt. Aztán benyomutnk egy meleg kávét s rohantunk vissza a buszhoz. Akkor már nem esett. Mire megérkeztünk Coimbrába, újra rákezdett....akkor már taxiztunk. Ennyi ázás után limitáltuk az esti tevékenységeket teaivásra, meleg fürdésre meg ilyenekre...
Kedden maradtunk helyben, mert nekem még óráim voltak, Mária is jött velem, a fura amcsi tanár órájára, aki Brownie-t sütött nekünk!utána én még elmentem művtöri előadásra s utána, ismét esőben ismét kávéztunk egyet. Este bevezettem Mériár egy Bigornás este rejtelmeibe, s mondjuk nem voltak olyan sokan, mert már hazautaztak sokan, azért így is jól sült el.
Szerdán hm...mi is volt....ja, Lousa!!az eső sajnos maradt, de azért mi nekivágtunk Lousanak, s mint az első alkalommal, most is akkor zendített rá igazán, mikor megérkeztünk Lousaba.Na, mostmár volt nálam esőkabát!dehát akkor sem volt valami ösztönző a zuhogó esőben erdőt járni, úgyhogy csak a kisközponzig mentünk el, piscina fluvial, capela, castelo.ÉS stoppoltunk is, és csodák csodájára, rajtunk kívül volt még más is, aki befelé ment:)És plusz adtak is nekem egy ingyen ernyőt, szal jófejek voltak.Úgy már túlélhető volt a dolog. Visszatérva Coimbrába kiderült, hogy lesz aznap fadoest, így beiktattuk azt is.Persze Mária rögtön emegszerette, tudtam én:)
Következő nap egy brutál napi tervet tűztünk ki magunk elé, megnézni Portot, Bragat egy nap alatt.Aztán reggel annyira esett az eső, hogy Bragaról lemondtunk, és csak Portoba mentünk el, később, mikor már nem esett annyira. Portoban viszonylag lassan haladtunk, mert volt egy utca, ami tele volt cipőboltokkal....végsősoron zsákmánnyal távoztunk onnan remek áron. Tudom ajánlani mindenkinek azt az utcát!Aztán ott sétálgattunk, de Portohoz illik is ez a szürke felleg, eső, zivatar, ez a portoi hangulat. Estig elvoltunk, de sajna portoi bort nem sikerült innunk.Vettünk ugyan, de nem tudtuk kinyitni.Néha elég furán vannak csomagolva a portugál borok. Este szintén egy csoda folytán sikerült elérnünk a visszafelé menő buszt,ami konkrétan abban a pillanatban indult, mikor mi odaértünk. Ez volt a búcsúestünk.Mária másnap reggel ment Lisszabonba, én pedig visszatértem a Coimbrai életbe, de nem a hétköznapokba....gyorsan tudomásul kellett vennem, hogy Húsvét, és két nap múlva 15fős vendégség lesz nálunk, amire rohadtul össze kell szednem magam...de ezt majd később, most megyünk enni:)

meleg van

igen, elérkezett, no eső, reggeltől estig süt a nap, langyos szellő fújdogál és még nincs kibírhatatlan kánikula sem.ez való nekem!kiülünk a teraszra pihenni, barnulni, egyszóval nyár van.a tavasz vhogy kimaradt, persze virágoznak a fák, de nyáriruhás szezon van már bőven!na, ebből a szempontból (s még sok másból) jó hely ez a Portugália. bár a fenti hegyes területek nem ilyen nyájasak, pár hete ott még hó volt!nagy álmom volt megnézni a Serra de Estrela-t télen, dehát sajnos ez nem jött össze.majd máskor!
múlt héten elmentünk jantar-ra a művtörisekkel, ők többször szoktak szervezni, csak én még nem voltam. a Jardim de Manga-ba mentünk, ahol én már voltam, de most nem ehettünk annyit amennyi belénkfért, hanem tányérokon hozták ki az adagokat. a szervező srác elég szórakozott fazon, meg ilyen ultrajámbor feje van, de jófej, egész este ordította az ivós vesrikét, mostmár felfogtam h miről szól, és a végére én is megtanultsm, egy portugál vacsora az erről szól. mindig van egy ügyeletes aki nézi, kinek van teli pohara, és rögtön rákezdi...ja, meg a művtöriseknek van egy "oficial grito"- juk vagyis egy egyetemes üvöltésük, amit be is mutattak az étteremben, én egym ukkot nem értettem belőle, sztem halandzsa:p
közben ment az UEFA kupa liga is, a PSV Eindhovennel mente a Benfica ezért boldog ,boldogtalan azt nézte, s mikor gól volt azt hittem szívrohamot kapok.de hál'Istennek győztek és továbbjutottak...azért sajnáltam Dzsudzsákot...:))
a vacsi után nyakunkba vettük a várost ahogy az lenni szokott bárról bárra járva, az egyik csoporttársamról kiderült ,hogy ismeri a magyar nagykövet unokaöccsét:))--gyűlnek a kapcsolatok!!!:pp
végülis az NM-ben lyukadtunk ki, az egy elég nagy partihely, mindig ott vannak az Erasmusos bulik is.igazából én tök jól éreztem magam, de pár csoporttársamról elég érdekes dolgok derültek ki...na mindegy.
most viszont mennem kell órára, a kedvenc tutti művtöris órámra, majd később folytatom!

1/4 letelt!

hááát, be kell valljam nagyot csalódtam Portugáliában....azért márciusra már számítottam a szép időre s ezért nem pakoltam tele a táskámat téli cuccokkal...ehelyett az elmúlt héten nem volt valami kecsegtető idő...jó,jó volt egy-két nap, mikor sütött a nap, de különben csak záporzivatar, meg hűvös...pedig már úgy elővenném a kis fidres-fodros szoknyácskákat, akik már nagyon várják, hogy felvegyem őket...de elvileg mostmár (persze, mindig ezt mondják), de jön a meleg...ez nyári meleget jelent, szóval király!de még nem kánikula!
így esténként, jó ücsörögni a nagyszobában, olyan szép a kilátás a kivilágított egyetemre, a szembehegyen, a kivilágított római vízvezetékre, nameg a naplemente!fúúú múltkor csak álltunk a balkonon és néztük néztük amíg le nem ment...a napfelkelte-nézés is kivan tűzve célul, de azt még nem sikerült teljesíteni. ilyenkor, este Kasia-val üldögélünk a nagyszobában, tanulunk, vagy dumálunk forraltbor mellett, néha filmet nézünk. például tegnap beiratkoztunk egy könyvtárba, ahonnan kivettünk egy elég furcsa filmet :Fur. egy amcsi fényképész életéről szól, akinek egycsapásra megváltkozik az élete, mikor találkozik egy oroszlán-emberrel (igaz történet!!!).
a suliban mostmár elég sokat kell tanulni.két házidogát kéne sürgősen elkezdenem, meg csütörtökön ZH kedvenc angolból. az az óra...az egy életélmény. a tanár John Mock, vagyis Gúnyos János:)naggyon amerikai, kinézetre, belsőre, folyton osztja az igét mindenféléről, szerintem nincs olyan téma amiről ő ne tudna beszélni!van egy könyv, foreign student, amiről házidogát kell írni, de senki nem érti pontosan miről. mikor megkérdezzük ,elkezd magyarázni, hadoválni, de semmi konkrétum. néha kapunk tőle emailt, amelyben leírja, hogy emgdobálták a kocsiját tojással, vagy, hogy mi van a feleségével, de múltkor Descartes filozófiájáról szónokolt, és arról, hogy msotanság folytatnak kísérleteket, hogy az emberi agyat +fejet leválasztják a testről s vajon megmarad -e (kicsit, mint a majmos effekt, hogy kicserélték a fejüket...nem tom ,asszem ezt a majorban tanultuk). szóval ez mind érdekes meg minden , de MI KÖZÜNK VAN EHHEZ????senki sem érti, de azért jól elszórakozunk ezeken az órákon...szal most lesz ez a ZH, amire nagyon sok nyelvtant meg kell tanulnom, főleg, hogy alúlról súrolom a nívóhatárt és brillíroznom kéne előtte...de elvileg bír,tehát nem kell aggódni!
a másik ominúzus óra a reneszánszos. nincs valami sok tanuló, szóval meglehetősen családias a légkör. a tanár elég szeszélyes, kiszámíthatatlan. néha nagyon mérges ránk amiért "semmit" nem tudunk, néha meg tök aranyos. van pár brazil barátom ott, velük szoktam lenni.de ezeken a műűvtöris órákon vanak idős emberek, akik vagy hobbiból, vagy nem tom miért jönnek és tanulnak. van egy 40-50körüli férfi,és 50-60körüli, meg van két erősen 60feletti nő. az egyik közülük a csoport és sztem az egyetem legnagyobb strébere...vagyis a Nyaló- Nyanya.tudom, csúnya dolog ilyet mondani valakire, de én még ilyet nem láttam!valami gazdag család sarja lehet a néni, mert folyton Louis Vuitton ill Chanel táskákkal jelenik meg, kikenve-kifenve természetesen. irtó készségesen nyújt segítséget a tanárnak legyen szó a dátum megmondásáról, vagy egyéb dolgokról. persze ez önmagában még nem stréberség. na de. ezeken az órákon (ami mellesleg tetszik nagyon)  a tanárok rengeteget kérdeznek tőlünk, a véleményünkre is kíváncsiak, meg persze a háttértudásunkra, ez Mo.-n nincs, ott ha kollokvium van, mi nem szólalaunk meg, itt igen. tehát a tanár kérdéseket tesz fel, ez a nő pedig mindegyikre akar válaszolni, de úgy, hogy csak magát érvényesítse, és csomószor butaségokat beszél, és a tanár is mondja, hogy valaki más?de ez a nő nem adja fel, ő be akarja bizonyítani, hogy ő baromi művelt, nagyban helyesel, s akkor a tanár felteszi a kérdést: a keresztrefeszítésnél ki áll a keresztfa mellett?és bakker senki nem tudta, hogy Szent János.én próbáltam halkan mondogtani, a Nyaló Nyanya meghallotta, erre hangosan bemondja.a tanár persze baromira megdícséri, hogy na végre valaki aki tudja ezt az evidens kérdést...na pffff és azon az órán ezt nem egyszer adta elő, játszotta a nagyokost, de közben csak fülelte mások mit mondogatnak, én meg, sajna nem volt elég bátorságom elmondani a véleményem.szóval az a nő nagyon antipatikus.és mellesleg gáz, hogy 60x éves létére azt nem tudja melyik apostol áll a keresztfa alatt,úgy, hogy művtörit tanul ráadásul.nem is vallásosság kérdése.na mindegy.
továbbra is járunk úszni, és ennek igen örülök, az a 40-50perc elég is, ha nem görcsöl be a lábam azalatt. meg egy jó kis séta előtte-utána.
most nagy gázok vannak itt különben bénáznak a krízissel, a most választott miniszterelnök már le is mondott. minden nagyon drága lett, már mi is tapasztaljuk, és az egyetemről sok diáknak el kellett mennie mert nem tudták fizetni. Bizony, Portugáliában mindenkinek fizetnie kell a tanulmányaiért, plusz a lakás, plusz a kaja, és itt nem divat, hogy dolgozzanak, szóval egy szülőnek havi 600eurójába kerül kb a gyermekük ellátása.és, jogosan ezt nem bírják ebben a helyzetben,ezért múlt héten hatalmas tüntetést szerveztek a coimbrai diákok, fekete talárt aggattak a szobrokra, lesátoroztak a suli előtt, talán ott is aludtak, meg nem volt tanítás sem.stb.felfordulás, ahhoz jól értenek a portik:)
meg most idejött a brazil miniszterelnöknő, meg  a helyettese, mert a helyettest díszdoktorrá avatták.de hamar leléptek mert a helyettes exe mámint az ex helyettes meghalt, úgyhogy sajnos a nagy audiencia elmaradt.de nagy volt a kalamajka.
hát kb ezek történtek a héten, most hirtelen ezek jutottak eszembe...drukkoljtaok az angol ZH-hoz, mostmár nagyon muszáj elkezdenem tanulni, megyek is!

lousai busók

a bizonyos furavár

Tisaval

és a szirti kápolnácska

itt ettünk

ez egy kis hegyi falu

hernyómenet- talán a szuperhod miatt volt, de legalább százan haladtak egymás után szorosan

new flatmate!

felturbóztam magam fizikailag

szervusztok!
megint eltelt egy csomó idő, és elég sokminden történik...
néha úgy érzem, itt Coimbrában kissé elzártan élünk, távol a világ nagy eseményeitől, ami speciel nem baj, de valahogy mikor belegondolok mi zajlik a világ túlsó végén, elszorul a szívem, és elgondolkozom, én miért pont itt vagyokm és miért nem ott?Vajon mi a feladatom itt? Persze, örülök, hogy ilyen jó helyzetben vagyok, szeretném megbecsülni.
A múlt héten elég aktívan kivettem a részem mindenből. Délelőtt és koradélután suliban voltam, délután dolgoztam, este tanultam, vagy sportoltam. Kezdem kicsit úgy érezni, mintha nem is Erasmus tanuló lennék, hanem egy teljes értékű polgár a portugál társadalomban. Dehát fél év után nyilván az ember szerez egy kis rutint, és már nem viselkedik idegenül. Már nem lepődök meg annyira a dolgaikon, csak legyintek egyet, hogy " we are now in Portugal" és ezzel már mindenki tudja mire gondolok, nem kell magyarázni. A dolgoknak meg kell itt érni, nem megy minden úgy, mint a karikacsapás, és őket ez nem zavarja. És ha őket nem zavarja, engem sem kell, hogy zavarjon. Szolidaritásban is feljődöm úgy érzem, kíváncsi vagyok, mikor hazaérek mely tulajdonságok fognak megmaradni, melyek fognak eltűnni, miket fogtok ti észrevenni....
A kajálást illetően is javult a helyzet. Mostmár nagyon odafigyelek arra mit és mennyit eszem, mert eléggé durván lefogytam múlt félévben. Meg lehet találni a módját az olcsó étkezésnek, most például egy sokkal olcsóbb boltban vásárolok, ahol több árut olcsóbb áron tudok megvenni, elég egyszer vásárolni egy héten, elvagyok vele 7napig, és az egész nem több mint 17-20euro. Többet is főzök. Talán a lakótársam is motivál ebben, ő nagyon kis pedáns, rendes, precíz személyiség, mindennke megadja a módját. Ebből fakad a kissé eltérő alvásigényünk. Ő már felkel órákkal azelőtt, hogy elindulna, mert neki sok időre van szüksége. Elnyammogja a reggelijét, betekeri a haját, tornázik. Én ezeket a dolgokat ki szoktam hagyni, inkább alszom tovább, és utána kapkodok. Ezért sokszor már elég korán felébredek én is vele. Ő is szeret főzni, kitaláltuk, hogy hétvégente fogunk szervezni ebédeket, ma volt az első, képzeljétek el, hogy én főztem Cordon (avagy Gordon:) bleut, és baromi jó lett:))Csak úgy sacc per kbra tudtam mit kell cisnálni, persze nem olyan bonyi, de én mindig cska tésztákat főztem, ez most egy lépéssel komolyabb kaja volt számomra. Jövő héten ő fog főzni, mert így legalább nem kell minden nap magunkra főzni, megtanulunk más recepteket, meg ez valahol közösség-barátság építő is. Pénteken elmentünk uszodába, hihetetlen, hogy eljutottam idáig!!Az első félévben csak bénáztam, hogy majd elmegyek blabla de persze nem mozogtam semmit az olivais-i sétákat leszámítva (becsiccsentve, Magdával felfelé, 50perc az éjszaka közepén ,örök emlék). Na de lényeg, hogy elmentünk, lehet egyalkalmas diákjegyet venni, ami tök olcsó, és 50percet úszhatsz kb, ami elég is nekem. Oda vissza levezető séta, teljesen korrekt. Szombaton pedig elkirándultunk a Serra de Lousa- ba. Ez kb 40km-re van Coimbrától, nem egy nagy táv. Már múlt héten voltunk ott néhány barátnőmmel, csak nagyon rossz idő volt, és alig láttunk valamit. A mondego-i metro-val mentünk oda, ami távolsági busznak a fedőneve,elég nevetséges. Ott elmentünk a helyi etnográfikus múzeumba (ingyenes:p), és még felügyelő sem volt, úgyhogy lelkiismeret furdalás nélkül próbálgattuk a kiállított busó maszkhoz hasonlító hegyi emberkék által kifaragott jelmezeket:)Majd feltűztünk egy picit a hegyekbe. Mostanra beköszöntött a tavasz, ezt értsétek úgy ,hogy 25fok, napfény. Így egy nagyobb társasággal elindultunk ismételten Lousaba ezúttal kocsival. Ez egy ilyen kis völgy meg hegyek, és itt kérték meg az angol barátnőnk kezét, szal elég romantikus hely. Van itt egy régi várrom, amit igazából nemtom minek használtak anno mert egy völgy kellős közepén van lent és a völgy kanyarulata miatt nem látod az elterülő medencét, ahonnan jöhetne az ellenség, vagy a hegyek tetjéről lenyilaz, szóval semmi értelme annak az erődnek sztem. Meg van egy gyönyörűséges kápolna egy sziklaszirten, kis lépcsőkkel, és van egy titkos magnó, amiből ABBA szól:) ja, meg a völgyben egy medence ,ami nyáron strand, télen meg egy patak medre. Úgy nevezik "piscina fluvial". A kápolnánál, mikor felfel mész, vannak ilyen kis oldal mélyedések (nem tom rendesen elmagyarázni mik), és kis kifaragott asztalokon meg padokon kajálhatsz, nagyon kis édes. Meg medencék kis aranyhalakkal. Egy másik sziklaszirten áll egy kereszt, oda is felmásztunk. Na, és akkor kezdődik a hegység. A hegyekben kis faluk vannak elrejtve, ahol 20-30ember él, kb kocsival nem is lehet oda feljutni. Van hippi falu, meg olyan ,ahol különleges hegyi sütiket árulnak. Olyan, mintha felmennél a havasokba és titkos kis falukra bukkannál. Na, mi is ezt tettük. De sajnos az én túravezetésemmel sikerült eltévednünk, vagyis nem tévedtünk el, csak nem oa lyukadtunk ki, ahova akartunk. Szóval erről ennyit. De attól még a természet gyönyörű, a süti finom volt, és csupa sziámi macskával találkoztunk. Ilyenek ezek a hegyi népek.
Szóval eseménydús hetem volt, voltunk egyszer egy spanyol buliban, ahol jól belakmároztunk spanyol tapasokat:)Mostanában sokat vagyok a lengyel lányokkal, egyrészt mert a Kasia-val lakom, másrészt, mert nagyon bírom őket, kialakult egy ilyen társaság velük, és ennek őszintén örülök.
A parókián is rendben van minden, a munkát kedvelem, kicsit olyan, mintha nyomozó lennék, és belelátnék az emberek életébe. ÉS ez izgalmas dolog, mindig belegondolok mi lehetett azoknak a babáknak a sorsa, akiket itt kereszteltek...van néhány speciális eset is. A sekrestyés bácsi nagyon kis cuki, mindig ad valami kaját, vagy könyvecskét, meg felajánlotta, hogy megtanít spanyolul. Kis lelkes. A parókia pótolja a családomat, a barátok meg az otthoni barátok hiányát tűntetik el.

pár kép

Miniszotyi Santiagoban

Galícia szimbóluma, a kagyló

Kasia, Justyna, én, katedrális

cuki kis nikecipős Lugoban

Lugo-i sokadalom

A Coruna costa

Herkules torony a parttal, tényleg olyan ,mint valami kelta tengerpart!

új sport: gondosurf

Vége a Földnek

egy szőke, egy vörös egy étcsokibarna és egy zöld:)

jah, Vigoban a Don Bosco utcában laktunk...nem véletlen!

Vigo-i kikötő

Galiza - que padre!

Karnevál ünnepe igen fontos az ibériai népek számára, olyannyira, hogy az egyetemen két nap szünetet kaptunk (que padre!). Kalandvágyó lengyel barátnőimmel elhatároztuk, hogy nem fogunk Coimbrában "ücsörögni", hanem inkább kihasználjuk az időt, és utazunk. Galíciát választottuk úticélul, ez kb. 4-5órára van Coimbrától. Béreltünk két autót, és nekivágtunk, kilenc lány s egy fiú:)
Első alkalommal léptem át a spanyol határt a Földön. Az ország első ránézésre nem különbözik sokban Portugáliától, de beljebb érve azért kitűnt, hogy anyagilag jobban állnak, mint a portugálok. Kezdő célul Santiago de Compostela- t választottuk. Jó,jó tudom, nem így kellett volna oda eljutnom, és épp ezért nem okozott olyan nagy katarzist a katedrális látványa, viszont a városba totál beleszerettem, és elhatároztam, ha valamikor alkalmam lesz rá, el is megyek a vándorútra, mert megéri! Teljesen vállalható létszámú, nagyságú helység, világosszürkésbarnás kőből épült házakkal, ami olyan elegánssá, rendezetté teszi, ilyen házak pl nincsenek Portugáliában. Már nagyon készülődtek a Karneválra, a népesség fele beöltözve mászkált az utcákon, szinte kívülállónak éreztem magam kabátban és farmerban. A város közepén találkoztunk a Zolival, aki azután "körbevezetett" minket. Az óváros nagyon kis kedves, viszont az nem tetzsett, hogy egy kirakatba kitettek egy halom rákot, akik egymás hegyén-hátán fulladoztak az amúgy is kis űrtartalmú akváriumban, szomorú szemekkel várva a halált, komolyan mint a siralomházban...de volt más kaja is, a híres tapas, amit máig nem sikerült megértenem, hogy pontosan micsoda, talán magyarul ropogtató- bekapnivaló kis kajának nevezném. Beültünk egy helyinek tűnő étterembe, hozzáteszem éhgyomorral, de sajna rá kellett döbbenjünk, hogy ez bizony nem a mi pénztárcánknak való, szóval 20perces bénázás után szolidan leléptünk a helyről....végül egy piizériában kötöttünk ki, rácáfolva a régi elméletemre, hogy egy új helyen mindig azzal a vággyal indulsz el kajahelyet nézni (éhgyomorral), hogy na, most valami helyit eszem, de az esetek többségében Meki, pizza vagy szendvics lesz belőle és szégyelheted magad. De ezt leszámítva kellemes esténk volt egy brazil bárban, hát hogyne lett volna móka, ha brazilok is vannak:)Kértem forrót a DJ-től, egészen otthonosan éreztem magam, a Zoli elhozta a mexikói barátnőit, akiknél végülis aludtunk. Nagyon kis aranyosak voltak, és egész jól eldiskuráltunk spanyol-portugálul. Igyekeztem jól sziszegni. Rájöttem /ünk, ha egyszer valaki már megtanult spanyolul, akkor nem nagyon tetszik meg neki a portugál nyelv mert túl szlávosnak tartja, ha valaki pedig portugálul tud előbb, annak a spanyol pösze és infantilis. Szóval nem tudom valaha megtanulok-e, bár ez a mostani kétségkívül jó benyomást keltett bennem a spanyolokról. Ja, itt amúgy nem nagyon szeretik őket, sőt a két nép között is van egyfajta elhidegülés, szintén történelmi okokból, azért nincs akkora szivatás, mint nálunk, de mindkettőnek "megvan a véleménye a másikról".
Másnap elmentünk a Zoli féle tempolmba misére, ami tele volt gyerekekkel, akik irtó cukik voltak, utána meginvitáltak bennünket egy ebédre, galíciai kajákkal, nyammmmmmm de fincsi volt, így végülis pótoltuk az előző esti hiányosságot. Utána elbúcsuztam a másik ibériai Szotyitól, de jó tudni, hogy van a "közelben" valaki!
Ezek után Lugo-ba mentünk, ahol szintén Karnevál volt, a város tök üres volt, mert az egész embersereg felsereglett a főtérre, ahol viszont lépni nem lehetett, s ott banzájkodtak. Ez már délután volt, mire kajához jutottunk ,ismét beesteledett. Beültünk egy olcsó étterembe, ahol a többiektől eltérve egy ismeretlen 4-es menüt rendeltem...a többieké igen gusztusos csirke volt, már csak hármunk ételét nem hozták ki, egy salátát, egy hamburgert meg az enyém. Aztán 50perc után megérkezett a sali meg a szenya s maradtam egyedül...akkor már olyan éhes voltam, hogy puffogni se volt kedvem...de végülis kihozták több mint egy óra után a fantasztikus borjút. Murphy.
Eléggé este volt már, mire A Coruna-ba értünk, mely az egyik központi városa Galíciának. Itt csak arra volt időnk, meg energiáink, hogy elosszuk az embereket, s már ment is mindenki a maga szállására. Ez volt az első eset, hogy cuoch surfing-vel aludtam, és pozitív tapasztalatokat szereztem. Az első szállásunkra Kasiaval mentünk, ahol egy kedves nő várt minket. Kiderült, hogy mi vagyunk az első vendégei, s ezért nagyon izgult. Mindennel ellátott minket, szuper modern lakásban lakott, ami meleg volt, és tiszta ágyneműt is adott. Reggel hatalmas reggelivel várt minket, sütött palacsintát, vett spanyol sonkát, meg avokádót meg mindenfélét, ezek után még városnéző sétára is elvitt minket. Úgyhogy én teljesen le voltam /vagyok nyűgözve, hogy élnek még ma olyan emberek, akik tök ingyen vendégül látnak vad idegeneket, kaját is adnak s egy fillért sem várnak el érte, tök önzetlenül, csak azért mert tudják, diák vagy kevés a pénzed, s meg szeretnének ismerni embereket a világ más országaiból. Én sosem bíztam ezekben a dolgokban, de talán változtatni kéne a hozzáállásomon, mert igenis vannak még korrekt emberek!Amúgy a város nem volt valami nagy szám, azon kívül ,hogy tengerpartja van, én nem láttam semmi szépet, de a szállás jó emlék marad.
Következő állomásunk Finisterra volt, mint a nevéből is kitűnik egy parti település, s gondolom régen azt vélték, itt a világ vége. Kb olyan érzésem volt, mint Cabo da Rocha-nál, amikor kiülsz egy sziklaszirtre alattad az óceán, körülötted szikla +tenger és csak ülsz ülsz nézed a naplementét, és végigpereg előtted az életed. Szóval ide érdemes volt elmenni. Szintén késő este volt, mire megérkeztünk Vigoba, esti szálláshelyünkre, de akkor már annyira kimerültek voltunk, legalábbis én, hogy azt se tudtam mi van. Ez a szállás is klassz volt, a srác átengedte nekünk az ágyát! Másnap körülnéztünk, nekem San Fransisco benyomásom volt domborzat szempontjából, amúgy ez is egy kikötőváros, de szép a fekvése, plussz kelta faluk voltak itt régen, a galíciai gallok ír leszármazottnak tartják magukat, s ezért van itt sok spanyol, aki fekete hajjal s kék szemmel született...a városnézés elég lelassult volt, már mindenki a végét járta, s ráadásul az a sok domb! A napi kávé némileg visszalendített a normális létállapotba, de egy idő után visszatértünk a kómába s  kocsikba, hazafelé útra. Volt, akit az energiaital felpörgetett ezért még megálltunk egy benzinkútnál Time of your life-ozni, mert a rádióban csak azt adták...de így, összegezve, szép emlékem marad Spanyolországról,és a couch surfingről:)

Lengyelek,kiköltözés,beköltözés,megszokás

sziasztok.
na, most iszonyú szorgalmasnak érzem magam,muazáj utolérnem a történt eseményeket. szóval az első pár napom rendezkedéssel, kipakolással telt nem mondhatni, hogy nyugodtan. a még itt lakó lengyel lányhoz jöttek a barátnői, ergo még két lengyel lány, plusz itt volt még a portugál lány is. a csaj berakta őket a közös szobába aludni, kettőt egy ágyba, és mindig lehetőleg akkor jöttek haza, amikor én már aludtam, erre rámkapcsolják a villanyt. szóval az első pár éjjel nem nagyon aludtam, elég fura lányok voltak. igazából ami a legjobban feszélyezett, az a lakás volt maga. a konyha annyira gyanúsan piszkos volt ,hogy jobbnak láttam nem benézni a zeg-zugos fiókokba, csak vártam Kasiát, vagyis Katát, hogy jöjjön és rakjunk rendet.
ez meg is történt kedden, amikor az exlengyel kiköltözött, akkor költözött ő be. közben a portugál lány is kiköltözött, de aznap, mikor a Kasia beköltözött, rámtelefonált, hogy úgy döntött, mégis ittmarad, de akkorra aa cuccait már átvitte a másik lakásba, úgyhogy aznap ő is visszaköltözött, és újra megtelt a lakás:)
A Kasia úgy látom elég durván rendmániás lány (ami tegyük hozzá jó dolog), még ki sem csomagolta a bőröndjeit, máris nekilátott a konyha takarításának. az akcióba szerdán én is beszálltam este. a durva az, hogy nem tudom elképzelni, emberek itt laknak fél évig egy lakásban, és komolyan nem zavarja őket a kosz, a mosatlan konyharuhák, a fiókok mélyén leselkedő bogarak ill.lárvák, stbstbstb??!!
szóval beosztottuk a Kasia-val a teendőket, és a szerda estét 3órás súrolássla töltöttem.a portugál lány is beszállt, bár nekem fura, hogy mindig bizonygatta, hogy neki is milyen fontos a rend, de fél évig ő se csinált semmit...bár ő csak két napot van itt...igazából kedves lány, de nagyon sokat beszél és nem veszi észre mikor elég.
a Kasiat nagyon bírom, kicsit megint olyan mint a Magdával. persze nagyon hiányzik, hogy nincs itt.de a lényeg, mára már csillog-villog a lakás, élmény a konyhába belépni!
a suliban ezen a héten volt a nemtomhánydik évfordulója a zegyetem megalapításának, ezért kultúrális hetet tartottak. csomó előadás,fontos emberek, s  ettől valahogy én is fontosnak éreztem magamat:)szerdán volt filmvetítés, és el is mentünk rá a Kasia-val. egy Németországba költöző olasz családról szólt, és húúúúú rég nem láttam ilyen jó filmet, Solino a címe, nem tudom megvan-e magyarul, de ha igen, meg kell nézni!a programok miatt sok óránk elmaradt, vagy rövidebb volt. azt nem tudom, írtam -e ,hogy elkezdtem megint angolt tanulni. a gond csak az, nem tudom melyik szinten. a 4.-ik szint kicsit nehéz, a 2.túl könnyű, 3.meg nincs!a 4.szint tanára egy amcsi pasas, John, aki közölte, menjek lejjebbi szintre, mert itt advanced emberek vannak.a 2.szint tanára egy angol pasas, és nem fogjátok elhinni, miután elkezdtem vele beszélgetni, és modntam, hogy magyar vagyok, közölte, hogy ez milyen érdekes, mert ő is!és kiderült, hogy Angliába emigráltak a szülei, de perfektül beszélt meg minden. vicces volt, rájöttem, mindenhol jelen vagyunk:)
tegnapra szerveztünk egy kis lakásavatót, pár emberrel, de én már annyira ki voltam dögölve...sütöttünk palacsintát is.végülis jól sikerült.
meg elkezdtem dolgozni.a programot nem lehet telepíteni a gépemre, mert nem portugál nyelvű, ezért egyelőre fel kell járjak a parókiára. ott a sekrestyés elmagyarázta a tennivalókat, a kereszteléseket csinálom, bár egyelőre nem hagy egydeül munkálkodni.nem olyan bonyolult igazából, adatokat kell beírni a gépbe, sok-sok portugál nevet, amikről tudni kell, hogy nem igazán változatosak. Silva,Santos, Pereira da Silva, Almeida, José, Manuel, Maria.majd csinálok ilyen top kivonatot, hogy mi a leggyakoribb nevük. szóval alapvetően tlejesen bevállalható ez a munka, és tetszik is.meg a suli is tetszik, a művtöris tárgyak elég jók, érdekel is az anyag, most tanulom meg kb azt, amire az elmúlt fél évben nem volt időm.
holnap a lengyelekkel megyünk Galíciába, elég spontán a szervezés, mert egyelőre nincs nagyon szállás,meg máig kocsi se volt.most nálunk szünet lesz hétfő kedden a karnevál miatt, náluk ez elég nagy hepaly, persze nem akkora ,mint a braziloknál, de két nap szünetet kapnak azért.
mellesleg a Kasia még mindig a konyhát takarítja, mert le kell még súrolni a csempét, úgyhogy lehet, segítenem kéne neki(?)...szóval most megyek, legközelebb galíciai élményekkel várlak benneteket:)
Anna

2.Felvonás

Tudom, tudom...szégyellem is nagyon ezt a három hónapos lustaságot! De tudjátok milyen vagyok, hadd ne magyarázkodjam..nálam a kitartó blog ill. naplóírás egy elég nehéz művelet...nomeg ha összejönnek a dolgok...szó ami szó, VISSZATÉRTEM és ez a fő!
Úgy döntöttem, megpályázom a Label ösztöndíjat, amivel még egy fél évet kint lehet maradni, ott ahol elkezdted a tanulmányokat. Viszont az egyetem (a mienk) nem támogat a tanulmányokat kivéve, szóval azért változott a helyzet. De Coimbra nem.
Most itt ülök az új lakás balkonján, cirka 22fok, ragyogóan süt a nap, nyugi van, szemben velem a dombon magasodik az egyetem. Szóval feelinges:)
A visszautam meglehetősen bonyolultra sikeredett, meg nehéz is volt újra elválni mindenkitől, úgy éreztem magam, mint augusztus végén. Főleg, miután megtudtam, hogy rosszul foglaltam le a repülőt. Fapadosat foglaltam, és félrenéztem a dátumot, kiderült, hogy egy nappal korábban el kell elmennem, és egy napot Londonban fogok tölteni. A hír elsőre meglehetősen lesokkolt, bár az, hogy Londonba megyek, meg feldobott, de, hogy most nekem egy nappal kevesebb időm lesz elbúcsúzni mindenkitől...elszomorított..dehát, mit mit tenni, elindultam vasárnap reggel fél négykor a Toronyából. Ferihegy 1-ről ment a gép, olyan ez a reptér, mint egy magánreptér, mert tök kicsi, kb minden egyben van, és nem kell órák hosszat gyalogolnod, meg nézni a kiírásokat, egy kijárat-egy bejárat, hopp már ott is a gép. A boardingnál mondták, hogy tegyem egybe a laptoptáskát meg a kézitáskám, mert csak egyet engednek fel, de nem vették észre, szóval könnyedén bejutottam. A repülőn összehaverkodtam egy lánnyal, aki Londonban dolgozott, és mikor odaértünk, készségesen utbaigazított. Leraktam a nagy táskát a csomagmegörzőbe, aztán nyomás be a városba!Azért...jó hely ez a London, meg kell hagyni...csak kegyetlen drága, ezt sem szabad elfelejteni! Beértünk Victoria metro stationra, ahonnan egyedül indultam tovább, fő célomhoz, a Tate Galériához. Vagyis,eredetileg le akartam rakni a cuccaim nagy részét a londoni ismerősünknél, akik, kiderült, hogy a külvárosban laknak, és oda aznap nem ment underground. Na azon kissé megütköztem, főleg, miután megvettem az egynapos jegyet...mindegy, lényeg, hogy végül cipeltem egész nap a két táskát, és úgy jártam be a város egy részét. Sajnos elég borús-hideg idő volt, így igyekeztem beltéren maradni. Eljutottam sikeresen a Tate-be, itt van a huszadik századi művek krémjének a gyűjteménye. Az állandó kiállítás ingyenes, az időszakikért fizetni kell, meg csomó workshopot is rendeznek, kvázi kultúrális központként működik. Én természetesen az ingyenes részbe mentem be, ahol minden híres alkotótól volt egy-egy kép. Jó volt végignézni, hogy amiből alig egy hónapja vizsgáztam, és csak a laptop képernyőjén láttam, most ott volt élőben. Próbáltam fényképezni, de sajnos nem lehet visszaadni azt a minőséget, szóval most nem is teszem ide fel azokat a képeket, oda el kell menni:) Mindazonáltal, hogy sok híres művész képviselte magát a kiállításon, én picit többet vártam..vagyis, azt hittem, nagyobb lesz, alig egy óra alatt végeztem is. Utána a shopban csorgattam a nyálam, dehát persze minden csillagászati áron volt, szóval (bár megfordult a fejemben a lopás gondolata:P), nem vettem, csak egy újságot.
A Tateből elmentem a Waterloo állomásra, ahonnan voltak vonatok Richmondba, ott ebédeltem, utána, hogy kihasználjam a fantasztikus egynapos underground jegyemet metróztam egyet:)De addigra már négy óra körül járt az idő, visszamentem Waterloo-ra, onnan ki Richmondba, ahol már vártak az ismerősök. Richmond egy régi, királyi városrész, a központban áll a volt királyi palota, ami még (asszem ) VII.Henrik idején épült, de ma már civil emberek laknak benne, mert a polgári forradalom idején elkobozták a királyi családtól. Fura, hogy ott a királyi címer a házon, és valaki szimpla meber lakik benne. Az Annáék emellett a palota mellett lanak. Elmentünk egyet sétálni a városkában, és húúú visszejött az összes angliai emlék, tipikus kis viktoriánus városka, a Temze partján, pubok, teehouse-ok tömkelegével. Elgondolkoztam, hogy azért jó lehet itt élni, talán egyszer én is kipróbálnám.De nem most.
Másnap korán keltem, fél 12-kor indult a gépem Lisszabonba. Akkor már volt metró, beértem Vicotriára, lekéstem a reptéri buszt. Na, akkro kezdtem el stresszelni. A későbbivel, úgy számoltuk, vagy elérem a gépet, vagy nem (mostmár ti is izgulhattok:)Szóval a másfél órás utat ki, Lutonba, végig idegeskedtem, de a busz persze nem ment gyorsabban miattam. Na, aztán kiértünk, gyorsan a csomagmegörzőbe, onnan kicipelni a dögöt, fel gyorsan departures-hez, ott beállni a sorba, már meg is vagyok jessz. Ott kiderült, hogy ez nem a chek-in, hanem le kell mennem. Na mondom ok, játszatok csak az idegeimmel.Leszaladok mindennel (akkor a vállaimat az egynapos cipelés után már nem is éreztem:), chek in, last minutes volt kiírva, de azért vm arab klán bepofátlankodik elém, köszi,köszi, jó mindegy. Lényeg: becsekkoltam, rohanás föl, mégegyszer sorbanállás, a csaj közli velem, hogy már egyszer lecsekkolta a boarding cardomat, és nem engedhet tovább...:Sna mondom, könyörgök ne szivózzon, mert lekésem a gépem (akkor volt fél11). Végtére is, tovább engedett. Utána jött a cipőlevevős cucc, oké, duty free, rohanás, tizenegykor kezdődött a boarding, oda is értem. Végigálltam a sort, easyjet, mikor sorra kerülök, közlik, hogy csak egy kézipoggyászt vihetek fel, és csináljak egyet a kettőből. Elkezdtem pakolni, de bárhogy is igyekztem, a laptoptáskából, meg a nagytáskámból nem lehetett egyet csinálni. Mondom, hogy nem tudom. Mondják, hogy pedig akkor nem engedhetnek fel a gépre. Na, akkor kezdett bederengeni a kép, hogy milyen is az, mikor valaki nem jut fel a gépre...nem volt kellemes érzés, és tök egyedül voltam. Akkorra a sor már elment. Mondtam nekik, hogy akkor egybefogom a kettőt, és úgy nem jó-e. Nem, természetesen. Közlik, hogy jó, akkor fizessek az egyikért, és berakják alúlra. 30font...már elment iszonyú sok pénz előző nap( a semmire)csak euróm maradt, az se sok. Mondom, hogy csak euróval tudok fizetni. Az nem jó, font kell. Van-e bankkártyám. Van, de nincs rajta pénz. Jó, akkor sajnálják, de nem szálhatok fel. Akkorra a pilóta már telefonált nekik, hogy késésben vagyunk, és indulhat-e a gép. Ott volt előttem tíz méterre és 1,azaz egy, kb 2kilós táska miatt nem engedték, hogy felszálljak. Mondom nekik, hogy tanuló vagyok, egy napot voltam Londonban, és szeretnék továbbmenni, nincs pénzem, engedjenek fel, könyörgök. Nem,sajnálják, de nem, senki nem segített semmit, szemrebbenés nélkül nézték végig, ahogy bénázok. Na akkor szakadt el nálam a cérna, elkezdtem sírni, mi mást tehettem volna??Belegondoltam, hogy pénz nélkül ittmaradni...erre elvették tőlem a táskáim, elkezdték ki, meg bepakolni, és miután az egészet felforgatták, és letépték az egyik táska cipzárját, rájöttek, hogy TÉNYLEG nem fér bele egyik a másikba!!! Ők is és én is tehetetlenek voltunk, végül közölték, hogy "na jó" akkor menjek fel...de akkor már annyira kivoltam, hogy igazából mindegy volt, mit mondanak, ilyen mértékű köcsögséggel, hogy ennyi embreség nem volt bennük, hogy segítsenek, szóval még ilyennel nem találkoztam. Tudom, ez a nagybetűs élet meg minden, de bakker!!Ez csak egy táska volt..na mindegy, felszálltam a gépre, 100ember néz, hogy na ki a fene miatt késik a gép, felszáll egy csaj, aki sír, nagyon kellemes érzés volt...nem, igazából rohadt megalázó, soha nem kívánom senkinek, igazából azért írtam le, hogy tudjátok; a fapadosokkal nem éri meg packázni (vagy az angolokkal?), meg mert ez egy elég felejthetetlen momentuma volt az utamnak.
Lényeg a lényeg az út alatt kisírtam magam, Lisszabonban már úgy-ahogy megnyugodtam. Onnan vonatállomás, onnan Coimbra. Ott várt már rám Erivelton, és segített cipekedni. Még aznap este összeszedtem a cuccok nagy részét a régi lakásból, és beköltöztem az újba. Itt az egyik másik lengyel barátnőmmel fogok lakni, a Magda visszament Lengyelországba, és nélküle má nem volt kedvem ott maradni.Meg, nagyon messze volt, ez tényleg egy köpésre van a sulitól.
Már voltak óráim is, felvettem művtöris tantárgyakat is, és nagyon tetszik. MEg elkezdtem angolt is tanulni, hogy szinten tartsam magam.Ma voltam egyeztetni a munkát a papokkal, mert ők fognak alkalmazni, a parókián fogom szerkeszteni az archívumot. Tök jó lesz, már várom. Úgyhogy most, délután van egy kis időm, és remélem rendszeresen fogok tudni írni. Bár az tény, hogy ebben a félévben kevesebb szabad időm lesz, aminek örülök, mert annál kevesebb időt fogok elszúrni felesleges dolgokra.
Na, most búcsuzom, már naplemente van, és kezd hűvös lenni...