Amikor minden pia ingyen volt...
Szerenáddal kezdtük meg
3lengyi plusz egy bulgár
még Editors is idejött!
Vacsi a közivel
Fekete köpenyesek (én is:)
ilyen volt kb egy kocsi
nem kíméltek senkit
Coimbra hajnali 6kor
az élet nagy kérdésein merengve
2011. május 24., kedd
2011. május 19., csütörtök
Röpke, ám annál élménydúsabb kalandozás
Sziasztok!
Most fejeztem be egy beadandó megírását s odakinn az idő elég vészjósló (már napok óta, értsd óránként hatalmas világrengető zuhé majd dupla szivárvány stb), tehát éppen megfelelő idő arra, hogy írjak!
Ahogy ígértem Queima part II.: miután letoltam ezt a 7estét amiről az előbb írtam, a következő nap sem pihentem /ünk, mert rögtön indultunk 4napos utazásunkra Alentejo-ba. Ez egy másik régiója az országnak, a szó etimológiája az 'além do tejo', vagyis Tejo-n kívüli területet jelöli. Tejo a legnagyobb folyó (de nem Portugáliából ered). Ettől délebbre fekszik Alentejo. Béreltünk kocsit, csakúgy, mint Galíciában, s 5en indultunk el utunkra: Kasia, com certeza, Paulina, másik lengyel lány, Welton, brazil haverom s Dobrin, a bolgárok képviseletében. Tomarban kezdtünk, ahol én már voltam, ezért kihasználtam az időt amíg a többiek a kolostorban voltak, és aludtam, Illetve megpróbáltam, de annyira meleg volt ,hogy nem ment. Aztán utána gyorsan egy kávézóba siettünk ahol betoltunk egy meia leite-t. Azaz toltunk volna, ha meia leite lett volna.... de ez toda leite volt....hadd magyarázzam meg: azt írtam már, hogy a portugálok mindenféle kávévariációt készítenek, és mindegyiknek külön neve van, s a külön régiókban külön szót is használnak.A meia leite az egész egyszerűen a fele tej fele kávé elnevezés akart lenni, de azon a helyen kifelejtették a kávét a dologból...de végülis "beszóltunk" és hoztak mellé kávékávét is:)
Tomarból irányunkat az igazi Alentejonak vettük...a táj békés, falusi, gólyafészkek a póznákon, igaziból kicsit hasonlított is Mo.-hoz, bár nálunk nincsenek olaj meg parafák.Elsőként Castelo de Vide-be mentünk, de mivel sietnünk kellett csak egy rövid séta fért bele, sajnos. Gyönyörű város, egy domb tetején és naplemente volt, szóval minden sárgás fényben pompázott, apró macskaköves utcák, virágok az ajtók előtt, ja és minden ajtó icipici, ne mtom milyen méretre van szabva!Szóval továbbmentünk Marvao-ba, mert már a google pics is beizzított minket ,hogy oda érdemes elmenni, így siettünk, hogy még sötétedés és a közelgő vihar előtt odaérjünk. Ez is egy dombtetőre épült városka csupa fehér házzal, nagyon kis cuki, de nem volt ott egy lélek sem az utcákon, talán későn jöttünk...de nagyon király volt, az ég egyik fele koromfekete volt, de a másik felén még bepróbálkoztak za aranyló napsugarak...készítettem képet is róla.Közben végigjártuk a városkát, és Dobrinnak sikeresen elszakadt a szandálja, én is szenvedtem vm miatt, így leültem, utóbb kisült egy olyan helyre, ami tele volt a világon legjobban utált bogarammal, fülbemászókkal...brrrrrrr......
Ezután sietnünk kellett, mert nagyon közeledtek ám azok a fekete fellegek, s éppen mire bedopbtuk magunkat a járgányba rákezdett irdatlanul...már este volt, úgyhogy indultunk a szállás felé. Ismét couch surfinggel toltuk, és ismét pozitív élményeket szereztem e téren. MÉG léteznek normális és önzetlen emberek a Földön!!Szállásunk első este egy piciny faluban volt, egy falusi házban (így mondják?)egy pasi lakott ott, és valami hiiihetetlen király háza van!Tiszta designos berendezés, tudjátok a vidéki kúria tiszta rusztikus az egész, virág a vázában, terrakotta padló, kis kertecske hátul, kékre festett fal kívül, jameg tök alentejos, majd mutatok képet.És a pasi....főzött nekünk vacsit, meg mindent használhattunk, meg dumálgattunk is vele, nagyon kedves volt.Reggel korán keltünk, mert neki dolgoznia kellett (én már nem éreztem a fáradtságot), és a kis falu kis parkjában reggeliztünk. De, igazából azt figyeltük meg, hogy a portugál vidég igazán rendben van tartva. Mindegyik falunak van egy kis tere, kis templommal, és nincs lerobbanva, hanem szépen le van festve, nincs összefirkálva, folyton szedik a szemetet, és a házak fel vannak újítva mind. Nem tudom ,hogy ennek az eus pénzekhez van e köze, vagy alapból ilyen igényesek az emberek, de tény, hogy a portugál vidéki élet színvonalát sajnos vagy nem sajnos de többre értékelem, mint az otthonit...
Szóóval második nap. Hú de részletesen írok most!Tehát indultunk a súlyvölgyből és mentünk délebbre, egyéb városokba, Vila Vicosa, utána Monsaraz,ami már teljesen arab beütésű volt, az is dombtetős, előtte pedig a Európa legnagyobb kiterjedésű műtava terült el. Nem semmi, és senki sem tudja.A falu maga hasonló volt Marvao-hoz, fehér házakkal természetesen. Onnan pedig egyenest Évorába mentünk, ami Alentejo központi városa. Amúgy az Unesco részének is nyilvánították, hát van ott pár dolog, de mondjuk sztem annyira azért nem nagy. Bejárható egy nap alatt teljesen, megnéztük az egyetemet is, kis picurka a miénkhez képest:)25erasmusos van, ezt onnan tudom, hogy aznap a Kasia ismerősénél szálltunk meg, aki most ott tanul.Ő megmutatta az egész városkát, parkot, templomot, görög templomot, belvárost.A nagy terméke ennek a régiónak a parafa, s mindenféle dolgot csinálnak belőle, pl.táskát, képeslapot, nyakkendőt, stb.Ezek után megnéztük még a római vízvezetéket is, de kb máér be is jártunk mindent. Pihentünk a főtéren ahol fantasztikus tornász bemutatót tartottak.hát.....volt egy két durva dolog ott....estére visszamentünk a városba, és beültünk egy Sirius és Zöld Teknős keveréke helyre, nem gondoltam h van ilyen Portiban.
Másnap indítottunk Évora jellegzetes látnivalójával a Csontok kápolnájával. Ezt néhány szerzetes építette még régen, mivel pestisjárvány volt, sok volt a halott és már nem tudták eltemetni őket, ezért ki találták (mi sem lenne egyszerűbb), hogy a "maradékból" építenek egy kápolnát. Tudom, durva. A szemöldökfára az van írva, hogy " Mi, csontok, kik itt vagyunk, csak a tiétekre várunk"...vááá....aztán belépsz, és megérzed azt a szagot....durva!de ez akkoris egy kápolna, ahol misék vannak!És a fal tele van csontokkal meg koponyákkal, nincs semmi díszítés egy kereszten kívül csak hullák!Elöl még egy akasztott nő meg egy kisgyerek múmiája is "elég jó állapotban" látható...hát, no comment, megrázó élmény volt, dehát ez is az élet része...
Kiérve a napfényre benyomultunk a piacra, ahol baromi jó kis sajtokat lehetett kapni, hát vettem is kecskét.Aztán indultunk Évorából vissza a kőkorszakba.
Merthogy, itt Portiban van még őskori lelet is, egy 7000éves templom, ami idősebb a Stonhenge-nél is, csak ezt persze senki sem tudja!Megérte, mert még sosem láttam ilyet, bár azt senki se tudja, mi volt a pontos rendeltetése a cuccnak. Ja, meg ott, sikerült hozzáérnem egy parafához:)Fergeteges élmény:)
Aztááán onnan elég hosszú út volt, mert elhagytuk a belső területeket, mentünk az óceánhoz, Setúbalba egészen pontosan. Ez a város Lisszabon kiegészítője, nagy kikötőkkel, kereskedelemmel, hajózásáról s persze az ellenállhatatlan polipos szendvicséről híres.Ettől én megkíméltem magam, de többiek megpróbálták, semmi kűűl, nem lettek rosszul tőle. Van a hegytetőn egy klassz vár is, ahol épp esküvő volt, wow!
Lementünk a Baixa-ba, ahol szenvedtünk, hogy hol együnk, én már beültem volna az első helyre, de az a Kasia-nak nem volt elég igényes hely, úgyhogy végülis több mint egy órát bénáztunk el azzal, hogy vm épkézláb helyet találjunk....végül Nicola-nál kötöttünk ki:)
Ja, meg Setúbalban található Portugália első mánueli stílusban épült temploma, amikért én odavagyok, és szerencsére ezt megnéztük, ez még nem Mosteiro dos Jerónimos de már közelít:)
Setúbal-ból Lisboa felé mentünk, átmentünk a ponte 25de abril- on, ahol vámot kellett fizetni!Meg láttuk a Krisztus szobrot is egészen közelről.Azért,elég klassz onnan a hídról a kilátás a Tejora, a városra s az óceánra...már esteledett, Cabo da Roca- hoz mentünk.Ugye, én ott már jártam, de megérte persze visszamenni, de elég szeles idő volt, szóval nem volt olyan kellemes.De a kocsiból megnéztük a naplementét, ami gyönyörű volt...Európa legnyugatibb pontjáról....sötét volt, mikor inne nindultunk utolsó szálláshelyünk felé, ismét Couch Surfinggel. Ezúttal vm ismeretlen farm felé mentünk, csak azt tudtuk, a tulaj különc, mert ő tanítja a gyerekeit, meg farmja van meg ilyenek. Aztán mikor megérkeztünk a remekül kitáblázott faluba, ahol már ember nem mozgott csak a kutyák ugattak, kiderült, hogy nem tudjuk a címet...végül eljöttek értünk, és kiderült, hogy nem is különc a pasas, hanem tök aranyos volt, 5gyereke van, meg csomó más rokon is ott lakik, de ennek ellenére vállal turistákat is, igazán rendes dolog, megengedte a fiúknak, hogy a fiai szobájában aludjanak, mi maradtunk a nagyszobában, reggel meg meghívtak kávézni. De a pasas tökre odavolt, hogy húúú egy magyar, meg hogy ő ismer valami Ildikót, aki portugál szakot végzett 20éve, és mutogatta képét, hogy nem ismerem-e...közben néztük Azerbadzzsán hatalmas győzelmét s láttam amagyar bemondót!!!:))
Másnap húú...az a nap....durva volt!
Korán reggel indultunk ugye, mint mindig, már nem is tudom honnan volt energiánk...a faluból Peniche felé vettük az irányt. Én már voltam ott tavalyelőtt, de sajnos elég rossz időnk volt, így semmit sem láttunk. De aznap sütött a nap, és ezt jó jelnek vettem. Megérkezvén célunk csak egy volt: as Berlengas.Elmagyarázom: még két éve Zsófival elhatároztuk, hogy teszünk egy kirándulást erre a szigetcsoportra, amiről már sokat hallottam. De a rossz idő miatt törölték akkor a hajókat. De a terv azért megmaradt bennem, mindig is szerettem volna eljutni valamilyen óceáni szigetre ezalatt az idő alatt, de sajnos Madeira nem jött össze (még). Így , gondoltam, most beizzítom a többieket, és mindenki vevő volt az ötletre. Így elindultunk a deles hajóval ki, a nyílt óceánra! Fúúú tök izgi volt, kiültünk a hajó orrára szemlélni a vizet, egészen addig, míg...jöttek a bazi nagy hullámok, amikre igazából előtte nem is gondoltam...talán valami békés illuzió élt bennem, de bakker, hát majdnem beborultunk, a vezető meg csak nevetett, ezért tudtam az eszemmel, hogy nem fogunk, de azért ,nem tagadom, eszembe jutott, hogy el sem búcsuztam rendesen a családtól...:)mostmár vicces, akkor elég komoly volt, fleg, hogy rosszul is lettem egy picit,de főleg Kasia. Azt senki sem tudja, mi zajlott benne pontosan, de mikor végre kikötöttünk, néhány percig állnunk kellett, hogy magunkhoz térjünk...a sziget amúgy gyönyörű volt, én olyan türkizkék vizet még sohasem láttam, csodás volt!A szigeten nem voltak fák, viszont egy érdekes virág borította be szinte az egészet, ami tavirózsához volt hasonló, meg csomó sirály volt aki különféle hangokon óbégattak, gondolom mérgesek voltak, hogy betörtünk a privát szférájukba.A szigetet be lehetett járni pár óra alatt, utána mentünk a strandra, mert még az is volt, egy picike öbölben, ahol szintén olyan kék volt a víz...csodás volt, ja, vettünk étcsokis sört, és azt ittuk mellé...hát...azért jobb az eredeti, de nem rossz ötlet.
4kor indultunk vissza, számomra a visszút kellemesebb volt, nem kavarodott fel a gyomrom, és nem kerültünk függőleges állapotba. KAsia sajna nem javult. De akkor már szerintem nagyon fáradt volt, mert egész végig ő vezetett. Mikor visszatértünk, megnéztük kicsit a belvárost, majd indultunk volna hazafelé. Beültünk a kocsiba, elindulunk, hopp nagyon ugrik a kocsi valamin. MEgnéztük, kiderült, hogy ráhajtottunk egy híd lejárójára és defektet kaptunk...nahh, ez elég érdekes helyzet volt, kiderült, hogy nagyon senki sem tud kereket cserélni..de aztán egy pasas önkéntesen segített, és az egészet megoldottuk 10perc alatt.Nem gondoltam volna...kicsit lesokkolt a helyzet..szegény Kasia, láttam rajta, hogy már nagyon kivan..de azért még 100km-t hazavezetett és éjfélre meg is érkeztünk, másnap meg mehetett a kölcsönzőbe magyarázkodni...
De összességében csodás 4nap volt, ha mentek Portugáliába, menjetek el Alentejoba!
Most fejeztem be egy beadandó megírását s odakinn az idő elég vészjósló (már napok óta, értsd óránként hatalmas világrengető zuhé majd dupla szivárvány stb), tehát éppen megfelelő idő arra, hogy írjak!
Ahogy ígértem Queima part II.: miután letoltam ezt a 7estét amiről az előbb írtam, a következő nap sem pihentem /ünk, mert rögtön indultunk 4napos utazásunkra Alentejo-ba. Ez egy másik régiója az országnak, a szó etimológiája az 'além do tejo', vagyis Tejo-n kívüli területet jelöli. Tejo a legnagyobb folyó (de nem Portugáliából ered). Ettől délebbre fekszik Alentejo. Béreltünk kocsit, csakúgy, mint Galíciában, s 5en indultunk el utunkra: Kasia, com certeza, Paulina, másik lengyel lány, Welton, brazil haverom s Dobrin, a bolgárok képviseletében. Tomarban kezdtünk, ahol én már voltam, ezért kihasználtam az időt amíg a többiek a kolostorban voltak, és aludtam, Illetve megpróbáltam, de annyira meleg volt ,hogy nem ment. Aztán utána gyorsan egy kávézóba siettünk ahol betoltunk egy meia leite-t. Azaz toltunk volna, ha meia leite lett volna.... de ez toda leite volt....hadd magyarázzam meg: azt írtam már, hogy a portugálok mindenféle kávévariációt készítenek, és mindegyiknek külön neve van, s a külön régiókban külön szót is használnak.A meia leite az egész egyszerűen a fele tej fele kávé elnevezés akart lenni, de azon a helyen kifelejtették a kávét a dologból...de végülis "beszóltunk" és hoztak mellé kávékávét is:)
Tomarból irányunkat az igazi Alentejonak vettük...a táj békés, falusi, gólyafészkek a póznákon, igaziból kicsit hasonlított is Mo.-hoz, bár nálunk nincsenek olaj meg parafák.Elsőként Castelo de Vide-be mentünk, de mivel sietnünk kellett csak egy rövid séta fért bele, sajnos. Gyönyörű város, egy domb tetején és naplemente volt, szóval minden sárgás fényben pompázott, apró macskaköves utcák, virágok az ajtók előtt, ja és minden ajtó icipici, ne mtom milyen méretre van szabva!Szóval továbbmentünk Marvao-ba, mert már a google pics is beizzított minket ,hogy oda érdemes elmenni, így siettünk, hogy még sötétedés és a közelgő vihar előtt odaérjünk. Ez is egy dombtetőre épült városka csupa fehér házzal, nagyon kis cuki, de nem volt ott egy lélek sem az utcákon, talán későn jöttünk...de nagyon király volt, az ég egyik fele koromfekete volt, de a másik felén még bepróbálkoztak za aranyló napsugarak...készítettem képet is róla.Közben végigjártuk a városkát, és Dobrinnak sikeresen elszakadt a szandálja, én is szenvedtem vm miatt, így leültem, utóbb kisült egy olyan helyre, ami tele volt a világon legjobban utált bogarammal, fülbemászókkal...brrrrrrr......
Ezután sietnünk kellett, mert nagyon közeledtek ám azok a fekete fellegek, s éppen mire bedopbtuk magunkat a járgányba rákezdett irdatlanul...már este volt, úgyhogy indultunk a szállás felé. Ismét couch surfinggel toltuk, és ismét pozitív élményeket szereztem e téren. MÉG léteznek normális és önzetlen emberek a Földön!!Szállásunk első este egy piciny faluban volt, egy falusi házban (így mondják?)egy pasi lakott ott, és valami hiiihetetlen király háza van!Tiszta designos berendezés, tudjátok a vidéki kúria tiszta rusztikus az egész, virág a vázában, terrakotta padló, kis kertecske hátul, kékre festett fal kívül, jameg tök alentejos, majd mutatok képet.És a pasi....főzött nekünk vacsit, meg mindent használhattunk, meg dumálgattunk is vele, nagyon kedves volt.Reggel korán keltünk, mert neki dolgoznia kellett (én már nem éreztem a fáradtságot), és a kis falu kis parkjában reggeliztünk. De, igazából azt figyeltük meg, hogy a portugál vidég igazán rendben van tartva. Mindegyik falunak van egy kis tere, kis templommal, és nincs lerobbanva, hanem szépen le van festve, nincs összefirkálva, folyton szedik a szemetet, és a házak fel vannak újítva mind. Nem tudom ,hogy ennek az eus pénzekhez van e köze, vagy alapból ilyen igényesek az emberek, de tény, hogy a portugál vidéki élet színvonalát sajnos vagy nem sajnos de többre értékelem, mint az otthonit...
Szóóval második nap. Hú de részletesen írok most!Tehát indultunk a súlyvölgyből és mentünk délebbre, egyéb városokba, Vila Vicosa, utána Monsaraz,ami már teljesen arab beütésű volt, az is dombtetős, előtte pedig a Európa legnagyobb kiterjedésű műtava terült el. Nem semmi, és senki sem tudja.A falu maga hasonló volt Marvao-hoz, fehér házakkal természetesen. Onnan pedig egyenest Évorába mentünk, ami Alentejo központi városa. Amúgy az Unesco részének is nyilvánították, hát van ott pár dolog, de mondjuk sztem annyira azért nem nagy. Bejárható egy nap alatt teljesen, megnéztük az egyetemet is, kis picurka a miénkhez képest:)25erasmusos van, ezt onnan tudom, hogy aznap a Kasia ismerősénél szálltunk meg, aki most ott tanul.Ő megmutatta az egész városkát, parkot, templomot, görög templomot, belvárost.A nagy terméke ennek a régiónak a parafa, s mindenféle dolgot csinálnak belőle, pl.táskát, képeslapot, nyakkendőt, stb.Ezek után megnéztük még a római vízvezetéket is, de kb máér be is jártunk mindent. Pihentünk a főtéren ahol fantasztikus tornász bemutatót tartottak.hát.....volt egy két durva dolog ott....estére visszamentünk a városba, és beültünk egy Sirius és Zöld Teknős keveréke helyre, nem gondoltam h van ilyen Portiban.
Másnap indítottunk Évora jellegzetes látnivalójával a Csontok kápolnájával. Ezt néhány szerzetes építette még régen, mivel pestisjárvány volt, sok volt a halott és már nem tudták eltemetni őket, ezért ki találták (mi sem lenne egyszerűbb), hogy a "maradékból" építenek egy kápolnát. Tudom, durva. A szemöldökfára az van írva, hogy " Mi, csontok, kik itt vagyunk, csak a tiétekre várunk"...vááá....aztán belépsz, és megérzed azt a szagot....durva!de ez akkoris egy kápolna, ahol misék vannak!És a fal tele van csontokkal meg koponyákkal, nincs semmi díszítés egy kereszten kívül csak hullák!Elöl még egy akasztott nő meg egy kisgyerek múmiája is "elég jó állapotban" látható...hát, no comment, megrázó élmény volt, dehát ez is az élet része...
Kiérve a napfényre benyomultunk a piacra, ahol baromi jó kis sajtokat lehetett kapni, hát vettem is kecskét.Aztán indultunk Évorából vissza a kőkorszakba.
Merthogy, itt Portiban van még őskori lelet is, egy 7000éves templom, ami idősebb a Stonhenge-nél is, csak ezt persze senki sem tudja!Megérte, mert még sosem láttam ilyet, bár azt senki se tudja, mi volt a pontos rendeltetése a cuccnak. Ja, meg ott, sikerült hozzáérnem egy parafához:)Fergeteges élmény:)
Aztááán onnan elég hosszú út volt, mert elhagytuk a belső területeket, mentünk az óceánhoz, Setúbalba egészen pontosan. Ez a város Lisszabon kiegészítője, nagy kikötőkkel, kereskedelemmel, hajózásáról s persze az ellenállhatatlan polipos szendvicséről híres.Ettől én megkíméltem magam, de többiek megpróbálták, semmi kűűl, nem lettek rosszul tőle. Van a hegytetőn egy klassz vár is, ahol épp esküvő volt, wow!
Lementünk a Baixa-ba, ahol szenvedtünk, hogy hol együnk, én már beültem volna az első helyre, de az a Kasia-nak nem volt elég igényes hely, úgyhogy végülis több mint egy órát bénáztunk el azzal, hogy vm épkézláb helyet találjunk....végül Nicola-nál kötöttünk ki:)
Ja, meg Setúbalban található Portugália első mánueli stílusban épült temploma, amikért én odavagyok, és szerencsére ezt megnéztük, ez még nem Mosteiro dos Jerónimos de már közelít:)
Setúbal-ból Lisboa felé mentünk, átmentünk a ponte 25de abril- on, ahol vámot kellett fizetni!Meg láttuk a Krisztus szobrot is egészen közelről.Azért,elég klassz onnan a hídról a kilátás a Tejora, a városra s az óceánra...már esteledett, Cabo da Roca- hoz mentünk.Ugye, én ott már jártam, de megérte persze visszamenni, de elég szeles idő volt, szóval nem volt olyan kellemes.De a kocsiból megnéztük a naplementét, ami gyönyörű volt...Európa legnyugatibb pontjáról....sötét volt, mikor inne nindultunk utolsó szálláshelyünk felé, ismét Couch Surfinggel. Ezúttal vm ismeretlen farm felé mentünk, csak azt tudtuk, a tulaj különc, mert ő tanítja a gyerekeit, meg farmja van meg ilyenek. Aztán mikor megérkeztünk a remekül kitáblázott faluba, ahol már ember nem mozgott csak a kutyák ugattak, kiderült, hogy nem tudjuk a címet...végül eljöttek értünk, és kiderült, hogy nem is különc a pasas, hanem tök aranyos volt, 5gyereke van, meg csomó más rokon is ott lakik, de ennek ellenére vállal turistákat is, igazán rendes dolog, megengedte a fiúknak, hogy a fiai szobájában aludjanak, mi maradtunk a nagyszobában, reggel meg meghívtak kávézni. De a pasas tökre odavolt, hogy húúú egy magyar, meg hogy ő ismer valami Ildikót, aki portugál szakot végzett 20éve, és mutogatta képét, hogy nem ismerem-e...közben néztük Azerbadzzsán hatalmas győzelmét s láttam amagyar bemondót!!!:))
Másnap húú...az a nap....durva volt!
Korán reggel indultunk ugye, mint mindig, már nem is tudom honnan volt energiánk...a faluból Peniche felé vettük az irányt. Én már voltam ott tavalyelőtt, de sajnos elég rossz időnk volt, így semmit sem láttunk. De aznap sütött a nap, és ezt jó jelnek vettem. Megérkezvén célunk csak egy volt: as Berlengas.Elmagyarázom: még két éve Zsófival elhatároztuk, hogy teszünk egy kirándulást erre a szigetcsoportra, amiről már sokat hallottam. De a rossz idő miatt törölték akkor a hajókat. De a terv azért megmaradt bennem, mindig is szerettem volna eljutni valamilyen óceáni szigetre ezalatt az idő alatt, de sajnos Madeira nem jött össze (még). Így , gondoltam, most beizzítom a többieket, és mindenki vevő volt az ötletre. Így elindultunk a deles hajóval ki, a nyílt óceánra! Fúúú tök izgi volt, kiültünk a hajó orrára szemlélni a vizet, egészen addig, míg...jöttek a bazi nagy hullámok, amikre igazából előtte nem is gondoltam...talán valami békés illuzió élt bennem, de bakker, hát majdnem beborultunk, a vezető meg csak nevetett, ezért tudtam az eszemmel, hogy nem fogunk, de azért ,nem tagadom, eszembe jutott, hogy el sem búcsuztam rendesen a családtól...:)mostmár vicces, akkor elég komoly volt, fleg, hogy rosszul is lettem egy picit,de főleg Kasia. Azt senki sem tudja, mi zajlott benne pontosan, de mikor végre kikötöttünk, néhány percig állnunk kellett, hogy magunkhoz térjünk...a sziget amúgy gyönyörű volt, én olyan türkizkék vizet még sohasem láttam, csodás volt!A szigeten nem voltak fák, viszont egy érdekes virág borította be szinte az egészet, ami tavirózsához volt hasonló, meg csomó sirály volt aki különféle hangokon óbégattak, gondolom mérgesek voltak, hogy betörtünk a privát szférájukba.A szigetet be lehetett járni pár óra alatt, utána mentünk a strandra, mert még az is volt, egy picike öbölben, ahol szintén olyan kék volt a víz...csodás volt, ja, vettünk étcsokis sört, és azt ittuk mellé...hát...azért jobb az eredeti, de nem rossz ötlet.
4kor indultunk vissza, számomra a visszút kellemesebb volt, nem kavarodott fel a gyomrom, és nem kerültünk függőleges állapotba. KAsia sajna nem javult. De akkor már szerintem nagyon fáradt volt, mert egész végig ő vezetett. Mikor visszatértünk, megnéztük kicsit a belvárost, majd indultunk volna hazafelé. Beültünk a kocsiba, elindulunk, hopp nagyon ugrik a kocsi valamin. MEgnéztük, kiderült, hogy ráhajtottunk egy híd lejárójára és defektet kaptunk...nahh, ez elég érdekes helyzet volt, kiderült, hogy nagyon senki sem tud kereket cserélni..de aztán egy pasas önkéntesen segített, és az egészet megoldottuk 10perc alatt.Nem gondoltam volna...kicsit lesokkolt a helyzet..szegény Kasia, láttam rajta, hogy már nagyon kivan..de azért még 100km-t hazavezetett és éjfélre meg is érkeztünk, másnap meg mehetett a kölcsönzőbe magyarázkodni...
De összességében csodás 4nap volt, ha mentek Portugáliába, menjetek el Alentejoba!
2011. május 17., kedd
....és elégették a szalagokat....
Nem tudom, eddig milyen a benyomásotok arról amiket ide leírtam, de bizonyosan állítom, hogy az elmúlt két hét megerősítette bennem azt, mait már eddig is tudtam valahol: Portugália az ország ahova érdemes menni Erasmusra, ezen belül is Coimbrába, ez az az ország ahol tudnék még élni, ahol jó dolog felkelni, jó dolog tanulni, barátokat szerezni, szóval minden. Még ha vannak is hiányosságaik, meg válság van, az emberek természete, életszeretete, türelme tudja kompenzálni a mindennapi keserűségeket. S a tradíciók adják meg az oszlopait a társadalomnak. A tradíciók,amelyeket büszkén betartanak, legyen bármilyen furcsa is.
A diákélet legfontosabb hetén vagyok túl, a Queima das Fitas-on, ez magyarul szalagégetést jelent. Mindannyiunkban felmerül a kérdés: az meg mi a fene?Nos, itt a végzősöknek,mint ahogy a gólyáknak is, elég nagy figyelmet szentelnek. Ahogyan a gólyáknak nem elég egy gólyabál, a végzősöknek sem elég egy ballagás. Itt egy egész hetet kapnak az ünneplésre, még a vizsgaidőszak előtt. Minden fakultánsnak van egy színe s minden diáknak egy szalagja, ami természetes olyan színű ami megfelel a szakának. A miénk pl sötétkék. Innen ered a név, mert ezeket a szalagokat égetik el, mintegy kifejezve, hogy végeztek. Majdnem:)
De nemcsak ebből áll, kábé erről az action.-ról nem is nagyon tudnak. Az egész csütörtökön kezdődik.....a régi székesegyház tere már reggeltől telve van itteni, illetve más városokból (országokból) jött diákokkal, akik egészen éjfélig várnak, hogy elkezdődjön a fado szerenád a templom lépcsőjén. Én művtöri szakos csoptársaimmal ismét vacsizni voltam aznap este. Minden portugál viselte a fekete tógát, csak néhány szines pont látszott, az voltunk mi, külföldiek. A város zsongott, hatalmas feeling volt. A vacsi jól sikerült, mondhatni "szokásos" jantar hangulat, evés ivás ordibálás:)
Aztán siettünk fölfelé az egyetem elé, ahol kiderült, hogy megint gólyakeresztelés lesz. A többiek nem jöttek el a szerenádra, így csak a brazil bnőmmel meg pár spanyollal mentünk el. Brtuál nagy tömeg volt, leírhatatlan, az egész tér tömve volt. Nem is jutottunk el, csak egy kivetítőig, de azért onnan is lehetett hallani. Visszaférve a zegyetemnhez "megkerszteltek" de most szerencsére nem volt vízöntés, csak ránkborítottak egy tógát. Elég nehéz egy anyag, de azért jó érzés volt "oda tartozni". Utána mentünk partizni de igazából akkor tömeg volt az egész egyetemi negyedben, hogy már maga a tömeg megadta a hangulatot, a kémia fak elé beraktak egy DJ-t és mindenki táncolt mulatott...remek kezdés volt!
Másnap korán keltem, mert még volt egy órám ahol elvileg ZH-t írtam volna, de a tanár elfeljtette...szóval sok értelme volt felkelni. Este húúúú hogy is volt?Összefolynak a napok....igen, aznap a lengyikkel mentünk el az első koncertre. Mert a folyó túlpartján építettek egy koncertparkot ahol egy héten keresztül minden nap bulik meg koncertek voltak éfjéltől hatig. De kétségkívül az első nap volt a legjobb! Először Deolinda volt, a vidám fadista, majd Editors, nem is gondoltam h ilyen híres együtteseket is meghívnak!és mindez 10euróért!Aztán még az orvosi tuna is zenélt, természetesen a kedvenc dalommal együtt:)
Közben ide oda mentünk, meg fél éjszaka kerestük egymást, mindig szétszakadtunk. Jóba lettem egy másik lengyel lánnyal, Anya-val:), vele kalandoztunk aznap, aztán páran kb 4en ottmaradtunk zárásig és reggel mentünk haza. Vicces volt, a reggeli város, tele diákokkal hazafelé furcsa állapotban. Otthon még összedobtam egy rántottát, aztán kidőltem. Másnap a nap szintén este kezdődött a kis templomi csoportommal, szerveztek a vezetők egy jantart, és ez tök jó volt, jót tett a közinek. Fenn voltunk az Olivais-on és úúúúú tök jó volt az is, ők is totál fekában, aztán mivel hideg volt, kölcsön kaptam az egyiküktől. De akkor kezdték elmagyarázni, hogy a tógaviselet bonyolult dolog. Alapjába véve gólyáknak tilos a viselete, csak Queima -kor vehetik fel először. Ha nincs tógád, ergo gólya vagy és éjfél után még a városban vagy, elkaphatnak a terrorcsoportok (erről asszem már meséltem), és levághatják a hajad, meg van más szivatás is. A szívástól csak akkor menekülhetsz meg, ha egy családtagoddal vagy, vagy a barátoddal/nőddel, vagy a mentoroddal. Ez azon a bizonyos estén nem igazán volt ránk érvényes a Magdával, de vmiért nem bántottak. Aztán kiderültek még dolgok.....pl. a tógát és a hozzátartozó zakót nem lehet szétválasztani, ha mégis leveszed az egyiket, nem viheted 6méternél messzebb egymástól. Vmiért sosem értettem miért hurcibálják a portik nyári melegben az egész hacukát, most megértettem. De kiderült, hogy van egy egész könyv ezekről a szabályokról!!Kemény, na ilyenek miért nincsenek otthon??
Utána lementünk a Baixa-ba mert mentek a koncertre. Én ott elváltam a csapattól, mert már meg voltam beszélve a többiekkel. A bázison találkoztunk, vagyis a 3lengyi lakásán volt ott egy rakat ember, mert közben érkeztek Lisszabonból, ja meg közben nekünk is voltak vendégeink otthon. Szóval ez a cirka 20ember elindult, de végülis nem mentünk el a koncertre, csak a bejáratig. Vagy bementünk? Komolyan ,már nem tudom hogy volt....igazából jártuk a várost, hatalmas nyüzsgés volt mindenhol, végülis reggelre keveredtünk haza. Jött két olasz srác Lisszabonból, akikkel elég jóba lettem, az egyikkel elkezdtünk hülyülni, hogy milyen jó lenne Carbonarat enni reggelire. Az elhatározást végülis tett követte, beizzítottuk a többieket is, és hajnali fél hétkor a srác nekilátott nálunk Carbonarat főzni. Igazából baromi finom lett, kiderült, hogy nem kell bele tejszín....én mindig azzal csinálom, dehát egy olasszal nem merek versenyezni...a tartalmas reggeli után kb nyolckor mentünk szunyálni. Jött két olasz, két lengyel meg egy szlovák. A két lengyel elég jól beszélt portiul, kelés után együtt elmentünk kávézni egyet, mert közben sietni kellett. Kávézáskor elkezdtem dumálni az egyik lengyel lánnyal. De a beszélgetés egy kicsit furcsa volt. Kijelentette, hogy én vagyok az első ismerőse, aki portugál szakos. Mondtam neki, hogy hát a többi lengyel is porti szakos. A lány fura fejeket vágott, nem értettem. Aztán dumáltunk más dolgokról is, én elmeséltem ,hogyan jutottam el erre az egyetemre. Mondta, hogy nem is tudta, hogy nálunk ez így megy. Aztán elkezdett magáról mesélni, közölte, hogy ő egy Erasmus nevezetű program keretében van itt, és elkezdte nekem magyarázni mi az hogy külföldi ösztöndíj, és hogy én erről hallottam -e. Na, akkor már tényleg fura volt, megkérdeztem mit gondol rólam; kiderült, hogy azt hitték portugál vagyok, aki itt tanul. De akkor már egy napja ismertek, és beszéltünk is, szóval elég röhelyes helyzet volt. De, ha így nézzük jó érzés is. Igazából ha külföldiekkel találkozunk, mindenki azt hiszi, hogy portugál vagyok, csak mikor közlöm, hogy magyar, akkor csodálkoznak hogy jéééé. A portugálok között azért más, elsőre ők brazilnak vagy olasznak szoktak nézni, de volt már olyan is aki csak bizonyos idő után jött rá, hogy én nem portugál vagyok. Ez tök jó visszajelzés, hogy akkor jó úton járok, és talán a kiejtésem javul.
Kávézás után mentünk fel az egyetemhez, mert újabb program várt ránk, a Cortejo.Ez is egy ünnepség a Queimán belül. Ekkor az összes fakultáns feldíszít teherautókat, hatalmas járgányokat virágokra emlékeztető színes szalagokkal, természetesen kar szerint mindenki a csoporttársaival. Itt ott lehetnek a szülők, család is, szóval most aztán tényleg az egész város konkrétan tele volt. Háromkor kezdődött az egész, de eltartott vagy éjfélig. A kocsikkal lefelé haladva mennek a diákok hatalmas sereggel a folyópartig. Ja, és az elején kaját meg piát lehet kérni a kocsikról az egész totál ingyen!Az alkalmat kihasználva Kasia baromira beindult, kocsiról kocsira járva kérte a sört, a martinit, a malibut, mindent, teljesen ingyen. Úgyhogy a végén valami 5-6sört vittünk haza, mint maradék. De igazából már az maga a feeling megéri, hogy ott vagy, ülsz valahol és nézed a forgatagot, az egymást sörrel locsoló diákokat, néha te is kapsz egyet...és mindenki együtt ünnepel. Este nagyjából ugyanazokkal az emberekkel mentünk, jött Alex is, aki felvilágosító órát tartott nekem Whiskyből, az a srác.....annyira angol....és most megy Magyarországra.de az már a negyedik este volt nekem, úgyhogy kissé le voltam fáradva, hamarabb hazamentünk a Kasia-val, de sztem mindneki ki volt dőlve, már fél háromkor aludtam:)
Hétfőn elmentem dolgozni, meg persze punnyadtunk egész nap, próbáltuk összeszedni magunkat. Este találkoztam Anya-val, mert meghívott egy folyóparti piknikre az ő közijével. Tök jó volt, a portik vásároltak pingo doce zsömlét, meg csirkecombokat, szóval a figurát King Arthur's-osra vették, egy játszótér közepén mindez, ahol még ráadásul kisgyerekek is voltak (11-kor!!). Az elején természetesen mint minden portugál, ők sem voltak túl nyitottak, de aztán a pia segített, meg a remek ivósjáték, ahol mindössze 21-ig kellett tudni elszámolni, de ez nem mindig volt egyszerű....aztán az egész bagázs megindult, és végülis a koncerten kötöttünk ki, de marha jó volt, megint jó együttesek jöttek, meg megint volt tuna, meg buli meg minden, meg Anya-val remekül elvoltunk egész este. Végülis megint reggelire értem haza, de asszem aznap nem ettem semmit...már igazából nem tudom. Aztán.....kedden....ja, aznap lightos napot tartottunk,Anyaval elmentünk időpontot kérni fogorvoshoz mert elkezdett nőni egy bölcsességfogam s nem tudom merre tovább.Este csak a lengyikhez mentünk át és ott dumálgattunk, de már mindenki a tartalékokból élt, én 4és fél nemalvós este után, ők 12ottalvós vendég után...ja, németül is beszéltem kicsit egy félnémet sráccal, dehát inkább ne kommentáljuk azt a beszélgetést...durva, hogy emnnyire nem tudok megszólalni, bár mindent értek, de válaszolni csak portugálul vagy angolul tudok.
Szerdán nekiálltam tanulni sikeresen, mert már el kellett kezdenem, sok a beadandó. Este találkoztam néhány lengyellel, mert az egyikükhöz jött a barátnője, aki magyar szakos Krakkóban. Ez tökre feldobott, még sosem találkoztam emberrel aki magyar szakot végzett volna!!A lány teljesen tökéletesen tudott magyarul, le voltam döbbenve, és kultúra terén is mindent tudott. Még olyan ragozásokat is tudott, hogy Pécsett, nem Pécsen, hihetetlen!Jó élmény volt, de aznap csak egyig maradtam, mert másnap indultunk kis utazásunkra Alentejoba. Mikor T/1-ben beszélek, az Kasia+engem jelent, mert igazából mindent együtt csinálunk, igazából tök jó vele lakni, meg programozni, tisztára mintha a nővérem lenne.
Az útról majd később írok, mert mostmár mennem kell, de ígérem, nem fogom elfelejteni!
Jó éjt!
A diákélet legfontosabb hetén vagyok túl, a Queima das Fitas-on, ez magyarul szalagégetést jelent. Mindannyiunkban felmerül a kérdés: az meg mi a fene?Nos, itt a végzősöknek,mint ahogy a gólyáknak is, elég nagy figyelmet szentelnek. Ahogyan a gólyáknak nem elég egy gólyabál, a végzősöknek sem elég egy ballagás. Itt egy egész hetet kapnak az ünneplésre, még a vizsgaidőszak előtt. Minden fakultánsnak van egy színe s minden diáknak egy szalagja, ami természetes olyan színű ami megfelel a szakának. A miénk pl sötétkék. Innen ered a név, mert ezeket a szalagokat égetik el, mintegy kifejezve, hogy végeztek. Majdnem:)
De nemcsak ebből áll, kábé erről az action.-ról nem is nagyon tudnak. Az egész csütörtökön kezdődik.....a régi székesegyház tere már reggeltől telve van itteni, illetve más városokból (országokból) jött diákokkal, akik egészen éjfélig várnak, hogy elkezdődjön a fado szerenád a templom lépcsőjén. Én művtöri szakos csoptársaimmal ismét vacsizni voltam aznap este. Minden portugál viselte a fekete tógát, csak néhány szines pont látszott, az voltunk mi, külföldiek. A város zsongott, hatalmas feeling volt. A vacsi jól sikerült, mondhatni "szokásos" jantar hangulat, evés ivás ordibálás:)
Aztán siettünk fölfelé az egyetem elé, ahol kiderült, hogy megint gólyakeresztelés lesz. A többiek nem jöttek el a szerenádra, így csak a brazil bnőmmel meg pár spanyollal mentünk el. Brtuál nagy tömeg volt, leírhatatlan, az egész tér tömve volt. Nem is jutottunk el, csak egy kivetítőig, de azért onnan is lehetett hallani. Visszaférve a zegyetemnhez "megkerszteltek" de most szerencsére nem volt vízöntés, csak ránkborítottak egy tógát. Elég nehéz egy anyag, de azért jó érzés volt "oda tartozni". Utána mentünk partizni de igazából akkor tömeg volt az egész egyetemi negyedben, hogy már maga a tömeg megadta a hangulatot, a kémia fak elé beraktak egy DJ-t és mindenki táncolt mulatott...remek kezdés volt!
Másnap korán keltem, mert még volt egy órám ahol elvileg ZH-t írtam volna, de a tanár elfeljtette...szóval sok értelme volt felkelni. Este húúúú hogy is volt?Összefolynak a napok....igen, aznap a lengyikkel mentünk el az első koncertre. Mert a folyó túlpartján építettek egy koncertparkot ahol egy héten keresztül minden nap bulik meg koncertek voltak éfjéltől hatig. De kétségkívül az első nap volt a legjobb! Először Deolinda volt, a vidám fadista, majd Editors, nem is gondoltam h ilyen híres együtteseket is meghívnak!és mindez 10euróért!Aztán még az orvosi tuna is zenélt, természetesen a kedvenc dalommal együtt:)
Közben ide oda mentünk, meg fél éjszaka kerestük egymást, mindig szétszakadtunk. Jóba lettem egy másik lengyel lánnyal, Anya-val:), vele kalandoztunk aznap, aztán páran kb 4en ottmaradtunk zárásig és reggel mentünk haza. Vicces volt, a reggeli város, tele diákokkal hazafelé furcsa állapotban. Otthon még összedobtam egy rántottát, aztán kidőltem. Másnap a nap szintén este kezdődött a kis templomi csoportommal, szerveztek a vezetők egy jantart, és ez tök jó volt, jót tett a közinek. Fenn voltunk az Olivais-on és úúúúú tök jó volt az is, ők is totál fekában, aztán mivel hideg volt, kölcsön kaptam az egyiküktől. De akkor kezdték elmagyarázni, hogy a tógaviselet bonyolult dolog. Alapjába véve gólyáknak tilos a viselete, csak Queima -kor vehetik fel először. Ha nincs tógád, ergo gólya vagy és éjfél után még a városban vagy, elkaphatnak a terrorcsoportok (erről asszem már meséltem), és levághatják a hajad, meg van más szivatás is. A szívástól csak akkor menekülhetsz meg, ha egy családtagoddal vagy, vagy a barátoddal/nőddel, vagy a mentoroddal. Ez azon a bizonyos estén nem igazán volt ránk érvényes a Magdával, de vmiért nem bántottak. Aztán kiderültek még dolgok.....pl. a tógát és a hozzátartozó zakót nem lehet szétválasztani, ha mégis leveszed az egyiket, nem viheted 6méternél messzebb egymástól. Vmiért sosem értettem miért hurcibálják a portik nyári melegben az egész hacukát, most megértettem. De kiderült, hogy van egy egész könyv ezekről a szabályokról!!Kemény, na ilyenek miért nincsenek otthon??
Utána lementünk a Baixa-ba mert mentek a koncertre. Én ott elváltam a csapattól, mert már meg voltam beszélve a többiekkel. A bázison találkoztunk, vagyis a 3lengyi lakásán volt ott egy rakat ember, mert közben érkeztek Lisszabonból, ja meg közben nekünk is voltak vendégeink otthon. Szóval ez a cirka 20ember elindult, de végülis nem mentünk el a koncertre, csak a bejáratig. Vagy bementünk? Komolyan ,már nem tudom hogy volt....igazából jártuk a várost, hatalmas nyüzsgés volt mindenhol, végülis reggelre keveredtünk haza. Jött két olasz srác Lisszabonból, akikkel elég jóba lettem, az egyikkel elkezdtünk hülyülni, hogy milyen jó lenne Carbonarat enni reggelire. Az elhatározást végülis tett követte, beizzítottuk a többieket is, és hajnali fél hétkor a srác nekilátott nálunk Carbonarat főzni. Igazából baromi finom lett, kiderült, hogy nem kell bele tejszín....én mindig azzal csinálom, dehát egy olasszal nem merek versenyezni...a tartalmas reggeli után kb nyolckor mentünk szunyálni. Jött két olasz, két lengyel meg egy szlovák. A két lengyel elég jól beszélt portiul, kelés után együtt elmentünk kávézni egyet, mert közben sietni kellett. Kávézáskor elkezdtem dumálni az egyik lengyel lánnyal. De a beszélgetés egy kicsit furcsa volt. Kijelentette, hogy én vagyok az első ismerőse, aki portugál szakos. Mondtam neki, hogy hát a többi lengyel is porti szakos. A lány fura fejeket vágott, nem értettem. Aztán dumáltunk más dolgokról is, én elmeséltem ,hogyan jutottam el erre az egyetemre. Mondta, hogy nem is tudta, hogy nálunk ez így megy. Aztán elkezdett magáról mesélni, közölte, hogy ő egy Erasmus nevezetű program keretében van itt, és elkezdte nekem magyarázni mi az hogy külföldi ösztöndíj, és hogy én erről hallottam -e. Na, akkor már tényleg fura volt, megkérdeztem mit gondol rólam; kiderült, hogy azt hitték portugál vagyok, aki itt tanul. De akkor már egy napja ismertek, és beszéltünk is, szóval elég röhelyes helyzet volt. De, ha így nézzük jó érzés is. Igazából ha külföldiekkel találkozunk, mindenki azt hiszi, hogy portugál vagyok, csak mikor közlöm, hogy magyar, akkor csodálkoznak hogy jéééé. A portugálok között azért más, elsőre ők brazilnak vagy olasznak szoktak nézni, de volt már olyan is aki csak bizonyos idő után jött rá, hogy én nem portugál vagyok. Ez tök jó visszajelzés, hogy akkor jó úton járok, és talán a kiejtésem javul.
Kávézás után mentünk fel az egyetemhez, mert újabb program várt ránk, a Cortejo.Ez is egy ünnepség a Queimán belül. Ekkor az összes fakultáns feldíszít teherautókat, hatalmas járgányokat virágokra emlékeztető színes szalagokkal, természetesen kar szerint mindenki a csoporttársaival. Itt ott lehetnek a szülők, család is, szóval most aztán tényleg az egész város konkrétan tele volt. Háromkor kezdődött az egész, de eltartott vagy éjfélig. A kocsikkal lefelé haladva mennek a diákok hatalmas sereggel a folyópartig. Ja, és az elején kaját meg piát lehet kérni a kocsikról az egész totál ingyen!Az alkalmat kihasználva Kasia baromira beindult, kocsiról kocsira járva kérte a sört, a martinit, a malibut, mindent, teljesen ingyen. Úgyhogy a végén valami 5-6sört vittünk haza, mint maradék. De igazából már az maga a feeling megéri, hogy ott vagy, ülsz valahol és nézed a forgatagot, az egymást sörrel locsoló diákokat, néha te is kapsz egyet...és mindenki együtt ünnepel. Este nagyjából ugyanazokkal az emberekkel mentünk, jött Alex is, aki felvilágosító órát tartott nekem Whiskyből, az a srác.....annyira angol....és most megy Magyarországra.de az már a negyedik este volt nekem, úgyhogy kissé le voltam fáradva, hamarabb hazamentünk a Kasia-val, de sztem mindneki ki volt dőlve, már fél háromkor aludtam:)
Hétfőn elmentem dolgozni, meg persze punnyadtunk egész nap, próbáltuk összeszedni magunkat. Este találkoztam Anya-val, mert meghívott egy folyóparti piknikre az ő közijével. Tök jó volt, a portik vásároltak pingo doce zsömlét, meg csirkecombokat, szóval a figurát King Arthur's-osra vették, egy játszótér közepén mindez, ahol még ráadásul kisgyerekek is voltak (11-kor!!). Az elején természetesen mint minden portugál, ők sem voltak túl nyitottak, de aztán a pia segített, meg a remek ivósjáték, ahol mindössze 21-ig kellett tudni elszámolni, de ez nem mindig volt egyszerű....aztán az egész bagázs megindult, és végülis a koncerten kötöttünk ki, de marha jó volt, megint jó együttesek jöttek, meg megint volt tuna, meg buli meg minden, meg Anya-val remekül elvoltunk egész este. Végülis megint reggelire értem haza, de asszem aznap nem ettem semmit...már igazából nem tudom. Aztán.....kedden....ja, aznap lightos napot tartottunk,Anyaval elmentünk időpontot kérni fogorvoshoz mert elkezdett nőni egy bölcsességfogam s nem tudom merre tovább.Este csak a lengyikhez mentünk át és ott dumálgattunk, de már mindenki a tartalékokból élt, én 4és fél nemalvós este után, ők 12ottalvós vendég után...ja, németül is beszéltem kicsit egy félnémet sráccal, dehát inkább ne kommentáljuk azt a beszélgetést...durva, hogy emnnyire nem tudok megszólalni, bár mindent értek, de válaszolni csak portugálul vagy angolul tudok.
Szerdán nekiálltam tanulni sikeresen, mert már el kellett kezdenem, sok a beadandó. Este találkoztam néhány lengyellel, mert az egyikükhöz jött a barátnője, aki magyar szakos Krakkóban. Ez tökre feldobott, még sosem találkoztam emberrel aki magyar szakot végzett volna!!A lány teljesen tökéletesen tudott magyarul, le voltam döbbenve, és kultúra terén is mindent tudott. Még olyan ragozásokat is tudott, hogy Pécsett, nem Pécsen, hihetetlen!Jó élmény volt, de aznap csak egyig maradtam, mert másnap indultunk kis utazásunkra Alentejoba. Mikor T/1-ben beszélek, az Kasia+engem jelent, mert igazából mindent együtt csinálunk, igazából tök jó vele lakni, meg programozni, tisztára mintha a nővérem lenne.
Az útról majd később írok, mert mostmár mennem kell, de ígérem, nem fogom elfelejteni!
Jó éjt!
2011. május 2., hétfő
portugálok = nagymacskák
Máriával nagyon szakértőkké váltunk ám, s egész szociológiai elemzéseket vezettünk le a portugál társadalomról. Ő, mint laikus újonc, én , mint már szinte egyenjogú polgár osztottuk meg egymással véleményünket.
Az eredmény: a portugál társadalom; a hagyományos, hierarchiaelvű társadalom legjobban az oroszlánok társadalmához hasonlítható. Persze, mint minden kapitalista, s európai szintű államban, itt is vannak kivételek, én most a nagy átlagról beszélek. Az oroszlánok, mint tudnivaló csordákban élnek, együtt nevelgetik kicsinyeiket. A kajaszerzési meló "oroszlánrésze" a nőstények feladata. Eközben a falkavezér hím várja éhesen az eredményt. A hímeknek hatalmas tekintélye van, de lusták. A nőstények határozottak, de mégis alávetik magukat a hímek akaratának.
Nos, ezután a baromi profinak tűnő elemzés után nézzük csak meg a portikat....a hasonlóság már már érezhető....itt is, minden normális családban a férfi az úr, nincs itt ám emancipáció! A nők melóznak, gyakran a férfiak nem is dolgoznak, a nőké a munka, a háztartás, a férfiak várják a kaját s az esti focimeccset. Mindazonáltal cukik a bácsik is, de lusták. Ezzel számolni kell. Persze, tisztelet a kivételnek. Ezért Máriával kitaláltunk egy igen banális jelzőt a tipikus portugál férfiakra: oroszlán. Ha látunk egy oroszlánt, azt már talán ti is értitek mire gondolunk...
De szociológiai értekezésünk nem ért itt véget! Barney okos ötletét alapul véve bevettük a csapatba a pumákat, ezt most nem részletezem, de a portugál nőkre elég jellemző 40év felett.
Megalkottuk a tigris fogalmát is, de ahhoz már tényleg nagy képzelőerő kell. Kár, hogy képet nem tudok mellékelni. na mindegy,aki meglátogat, vagy meglátogatott az gyűjtögesse emlékeit. Tigrisek már ritkábbak a portugál társadalomban, ám annál értékesebbek. Eddig nekünk sikerült a csúcspéldánnyal találkoznunk, én azóta nem láttam többet. A tigriseknek veszélyesen zöld a szemük, és nagyon vadak, nem olyanok mint egy átlagban békés oroszlán. Aki tigrist lát, vigyázzon!
Hiénák is vannak imitt amott, az Magyarországon is van, azok akik próbálják utánozni az oroszlánt meg a tigrist, csak rosszul. A többit? Még nem fedeztem fel, de a lényeg, hogy tudatában kell lennetek ezeknek a nagymacskafajtáknak, melyek megtalálhatók ebben az országban. Az én feladatom, hogy felkészítselek benneteket, hogyha megláttok egy tigrist pl., tudjatok menekülni.....na csá!
Az eredmény: a portugál társadalom; a hagyományos, hierarchiaelvű társadalom legjobban az oroszlánok társadalmához hasonlítható. Persze, mint minden kapitalista, s európai szintű államban, itt is vannak kivételek, én most a nagy átlagról beszélek. Az oroszlánok, mint tudnivaló csordákban élnek, együtt nevelgetik kicsinyeiket. A kajaszerzési meló "oroszlánrésze" a nőstények feladata. Eközben a falkavezér hím várja éhesen az eredményt. A hímeknek hatalmas tekintélye van, de lusták. A nőstények határozottak, de mégis alávetik magukat a hímek akaratának.
Nos, ezután a baromi profinak tűnő elemzés után nézzük csak meg a portikat....a hasonlóság már már érezhető....itt is, minden normális családban a férfi az úr, nincs itt ám emancipáció! A nők melóznak, gyakran a férfiak nem is dolgoznak, a nőké a munka, a háztartás, a férfiak várják a kaját s az esti focimeccset. Mindazonáltal cukik a bácsik is, de lusták. Ezzel számolni kell. Persze, tisztelet a kivételnek. Ezért Máriával kitaláltunk egy igen banális jelzőt a tipikus portugál férfiakra: oroszlán. Ha látunk egy oroszlánt, azt már talán ti is értitek mire gondolunk...
De szociológiai értekezésünk nem ért itt véget! Barney okos ötletét alapul véve bevettük a csapatba a pumákat, ezt most nem részletezem, de a portugál nőkre elég jellemző 40év felett.
Megalkottuk a tigris fogalmát is, de ahhoz már tényleg nagy képzelőerő kell. Kár, hogy képet nem tudok mellékelni. na mindegy,aki meglátogat, vagy meglátogatott az gyűjtögesse emlékeit. Tigrisek már ritkábbak a portugál társadalomban, ám annál értékesebbek. Eddig nekünk sikerült a csúcspéldánnyal találkoznunk, én azóta nem láttam többet. A tigriseknek veszélyesen zöld a szemük, és nagyon vadak, nem olyanok mint egy átlagban békés oroszlán. Aki tigrist lát, vigyázzon!
Hiénák is vannak imitt amott, az Magyarországon is van, azok akik próbálják utánozni az oroszlánt meg a tigrist, csak rosszul. A többit? Még nem fedeztem fel, de a lényeg, hogy tudatában kell lennetek ezeknek a nagymacskafajtáknak, melyek megtalálhatók ebben az országban. Az én feladatom, hogy felkészítselek benneteket, hogyha megláttok egy tigrist pl., tudjatok menekülni.....na csá!
teli gyomorral
na, ígéretemhez híven leírom a Páscoa partot.
Mária elment pénteken, egyből beütött a feeling hogy tejóég két nap és Húsvét és mi azaz a lakótársam meghívott 15embert a lakásunkba ebédre plusz vacsira!!!!!
egyből mentünk a piacra, ahol vásároltunk 8kiló krumplit, 120darab tojást, meg még hasonló mennyiségű zöldséget-gyümölcsöt. Tisával a krumplit meg a tojást felszenvedtük az ő hegyükre, persze miért is lenne sík terep Coimbrában? aztán hazaturbóztam, elkezdtem tojást festeni. Természetesen az egész napos melómat sikerült elbénáznom, csak egy jó tanács: NE tegyetek írókázott tojást forró vízba, mert annak nem lesz jó vége. No mindegy, azért elviselhetőek lettek.
Szombaton reggeltől estig ment a robotolás de kb durvábban mint otthon, sütit dekoráltam, gyümölcsöt mártogattam forró csokiba (az elég jó volt), szóval az összes kis piti meg szépítkezős feladat az én kezemben volt. ól elvoltam, de eléggé idegesek voltunk, én nem akartam azért ekkora felhajtást, Húsvét az ok, hogy kaja meg minden, de azért pihenni is kéne...nomeg maga az ünnep....
Este lementünk szertartásra ami egy középkori kolostorban volt, nagyon szép hely volt, végre gyertyázhattam. Több mint 3órát tartott, de megérte, szép volt. Gyerekek énekeltek, meg kérdéseket tettek fel a papnak, hogy mi is Húsvét. Kiderült, hogy régebben a szüleiket kérdezték, de volt, hogy a saját apjuk nem tudta a választ, így inkább megváltoztatták a szokást...ne égessük a szegény szülőket:))
Utána agapé is volt, oda is beugrottam kajálni egy kis caldo verdét, ami itt a non plusz ultra leves, amúgy káposztával és télleg fincsi.
Vasárnap zúzós nap volt. 1től jöttek a vendégek, és fél háromig maradtak éjjel. Közben gyakorlatilag megállás nélkül jöttek a kaják és mi csak ettünk, ettünk....fúúú halmoztam az élvezeteket, mondhatni, de persze azért fárasztó volt. Este jött egy ismeretlen brazil lány is a partira, aki elég érdekes jeleneteket produkált....hozott egy bort, nem volt hajlandó másból inni, majd 5perc múlva letagadta nekem, hogy az az ő pohara...aztán elkezdte kritizálni a prtugál tudásomat, ami tegyük hozzá elég mélyen érintett és jól felhúztam magam rajta. De, mint utóbb kisült, mindenkit kritizált, és a végére mindenki azt akarta, hogy tűnjön el a fenébe...elég egyértelműen bedrogozott volt a csaj, csak ezért bocsátom meg, amit a porti tudásomra mondott:)))
Hétfőn folytattuk az evést este meg persze nappal, a lengyik folyton egy bizonyos dalt akarnak velem elénekeltetni, mert állítólag jó a lengyel kiejtésem, valami fekete traktorról szól rém értelmes dal, azt szoktuk karaokizni együtt:) Az egyikük direkt nekünk, külföldieknek készített egy lengyel nyelvtörőkből álló sorozatot, aimt fel kellett hangosan olvasnunk. Elég szemét húzás volt:) Nem tom hogy tudnak ezek beszélni egymás közt:)
Kedden már kicsit éreztem hogy kezd tele lenni a hasam, de még volt egy maradék megevő nap, mikor összegyűltünk enni s inni. A végére kilészültünk, volt egy süppedős kanapé.Képzelhetitek ,hogy milyen nehéz volt onnan felemelni magam!
De másnap még mindig azt a kaját ettem!Gyakorlatilag egész héten azt ettük, s szerintem még mindig van töltött tojás a frigóban. De azt már nem merem megenni....A gyomrom most azt hiszi hogy ez a normális kajaadagom és többet követel. Nem tudja, hogy vissza kell szokni a szürke hétköznapokba.No, azért nem szürkék, most asszem a májamat fogom kicsit leterhelni...mert most jön Queima das Fitas!!!
S hogy mi az? Azt még egyelőre én sem tudom megmondani, erről majd jövő héten olvashattok, lényeg annyi, hogy király lesz!!!
Most a héten igyekszem tanulni, mert az egyik feletébb szeszélyes művtöritanárom kijelentette, hogy ZH, és nem is tudom miből...a reneszánsz egy kicsit széles téma....de bevetem magam, ne féljetek!
Öööööö aztán még írok egy disszertációt is a portugál katonai építészetről is, azzal is haladnom kéne....de olyan bonyi itt a könyvtárba való bejutás.....egy csomó szabály van nem olyan egyszerű ám, mint a Szabóban!!Ó,nem!
Össze vissza kuponokat adnak Neked, le kel ltenned a cuccaid felét egy tök más helyen, a könyveket csak bizonyos időben kölcsönözheted ki, s akkor sem lehetsz benne biztos, hogy nem egy mesekönyvet viszel haza, amiről azt hiszed disszertáció...:)
De ezt tényleg nehéz megfogalmazni, legjobban az érti ki járt már abban a könyvtárban...
na, most mennem kell, nagyjából utol értem magam!
Queima után jelentkezem!
Mária elment pénteken, egyből beütött a feeling hogy tejóég két nap és Húsvét és mi azaz a lakótársam meghívott 15embert a lakásunkba ebédre plusz vacsira!!!!!
egyből mentünk a piacra, ahol vásároltunk 8kiló krumplit, 120darab tojást, meg még hasonló mennyiségű zöldséget-gyümölcsöt. Tisával a krumplit meg a tojást felszenvedtük az ő hegyükre, persze miért is lenne sík terep Coimbrában? aztán hazaturbóztam, elkezdtem tojást festeni. Természetesen az egész napos melómat sikerült elbénáznom, csak egy jó tanács: NE tegyetek írókázott tojást forró vízba, mert annak nem lesz jó vége. No mindegy, azért elviselhetőek lettek.
Szombaton reggeltől estig ment a robotolás de kb durvábban mint otthon, sütit dekoráltam, gyümölcsöt mártogattam forró csokiba (az elég jó volt), szóval az összes kis piti meg szépítkezős feladat az én kezemben volt. ól elvoltam, de eléggé idegesek voltunk, én nem akartam azért ekkora felhajtást, Húsvét az ok, hogy kaja meg minden, de azért pihenni is kéne...nomeg maga az ünnep....
Este lementünk szertartásra ami egy középkori kolostorban volt, nagyon szép hely volt, végre gyertyázhattam. Több mint 3órát tartott, de megérte, szép volt. Gyerekek énekeltek, meg kérdéseket tettek fel a papnak, hogy mi is Húsvét. Kiderült, hogy régebben a szüleiket kérdezték, de volt, hogy a saját apjuk nem tudta a választ, így inkább megváltoztatták a szokást...ne égessük a szegény szülőket:))
Utána agapé is volt, oda is beugrottam kajálni egy kis caldo verdét, ami itt a non plusz ultra leves, amúgy káposztával és télleg fincsi.
Vasárnap zúzós nap volt. 1től jöttek a vendégek, és fél háromig maradtak éjjel. Közben gyakorlatilag megállás nélkül jöttek a kaják és mi csak ettünk, ettünk....fúúú halmoztam az élvezeteket, mondhatni, de persze azért fárasztó volt. Este jött egy ismeretlen brazil lány is a partira, aki elég érdekes jeleneteket produkált....hozott egy bort, nem volt hajlandó másból inni, majd 5perc múlva letagadta nekem, hogy az az ő pohara...aztán elkezdte kritizálni a prtugál tudásomat, ami tegyük hozzá elég mélyen érintett és jól felhúztam magam rajta. De, mint utóbb kisült, mindenkit kritizált, és a végére mindenki azt akarta, hogy tűnjön el a fenébe...elég egyértelműen bedrogozott volt a csaj, csak ezért bocsátom meg, amit a porti tudásomra mondott:)))
Hétfőn folytattuk az evést este meg persze nappal, a lengyik folyton egy bizonyos dalt akarnak velem elénekeltetni, mert állítólag jó a lengyel kiejtésem, valami fekete traktorról szól rém értelmes dal, azt szoktuk karaokizni együtt:) Az egyikük direkt nekünk, külföldieknek készített egy lengyel nyelvtörőkből álló sorozatot, aimt fel kellett hangosan olvasnunk. Elég szemét húzás volt:) Nem tom hogy tudnak ezek beszélni egymás közt:)
Kedden már kicsit éreztem hogy kezd tele lenni a hasam, de még volt egy maradék megevő nap, mikor összegyűltünk enni s inni. A végére kilészültünk, volt egy süppedős kanapé.Képzelhetitek ,hogy milyen nehéz volt onnan felemelni magam!
De másnap még mindig azt a kaját ettem!Gyakorlatilag egész héten azt ettük, s szerintem még mindig van töltött tojás a frigóban. De azt már nem merem megenni....A gyomrom most azt hiszi hogy ez a normális kajaadagom és többet követel. Nem tudja, hogy vissza kell szokni a szürke hétköznapokba.No, azért nem szürkék, most asszem a májamat fogom kicsit leterhelni...mert most jön Queima das Fitas!!!
S hogy mi az? Azt még egyelőre én sem tudom megmondani, erről majd jövő héten olvashattok, lényeg annyi, hogy király lesz!!!
Most a héten igyekszem tanulni, mert az egyik feletébb szeszélyes művtöritanárom kijelentette, hogy ZH, és nem is tudom miből...a reneszánsz egy kicsit széles téma....de bevetem magam, ne féljetek!
Öööööö aztán még írok egy disszertációt is a portugál katonai építészetről is, azzal is haladnom kéne....de olyan bonyi itt a könyvtárba való bejutás.....egy csomó szabály van nem olyan egyszerű ám, mint a Szabóban!!Ó,nem!
Össze vissza kuponokat adnak Neked, le kel ltenned a cuccaid felét egy tök más helyen, a könyveket csak bizonyos időben kölcsönözheted ki, s akkor sem lehetsz benne biztos, hogy nem egy mesekönyvet viszel haza, amiről azt hiszed disszertáció...:)
De ezt tényleg nehéz megfogalmazni, legjobban az érti ki járt már abban a könyvtárban...
na, most mennem kell, nagyjából utol értem magam!
Queima után jelentkezem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)