Brazilok

Még nem tértem ki rájuk. Szóval én igazából sosem éreztem közel magamhoz a brazil kultúrát, embereket, meg a kiejtésük sem tetszett sosem annyira, mint a portugál. De azt kell mondjam, a véleményem az utolsó dolgot kivéve megváltozott, mióta itt vagyok. Rájöttem, a brazilok nagyon jófejek, már kb több brazil barátom van, mint portugál. Sokkal nyitottabbak mindenki felé, kérdezgetnek az magyar dolgokról, ez tök fontos szerintem, hogy kölcsönösen érdeklődjenek az emberek egymás kultúrája felé. Meg van brazil kultúra óránk is, és nekem bejön az, ahogyan ez a nő tartja az órát, az anyag tök különleges. És az ottani brazilok ilyen kis érdeklődőek felénk, kiderült, hogy az egyik srác a mi utcánkban lakik!!
A legviccesebb sztorit el is felejtettem leírni: még hetekkel ezelőtt az irodalom óránkon látom, hogy jött egy új srác, aki érdekesmódon Don Boscós pólót viselt. Na mondom mi a fene. Aztán később megkérdeztem hogyhogy, kiderült, hogy ő is nagy szalis, csak Brazíliában, tökre megörültünk egymásnak, hogy itt, Portugáliában összefutottunk "szalisok", mondtam, hogy otthon mi van, és kiderült, hogy ő valami szalis iskolába járt, meg ő is animátor:)))
Aztán elhívtam az itteni csoportunkba, és most ő is jár, meg hívta a haverjait is, akik olyan kis cukik!Pénteken elmentem velük egy brazil buliba, ami minden pénteken van, mondták, hogy olyan, mintha otthon lennének. Valami népitánc szerűséget lehetett ott táncolni, forró a neve:))Megtanították nekem is, és már egész jól megy, de nagyon élveztem.Élőzene, csomó brazil, nagyon jól éreztem magam. Tuti elmegyek még velük. Utána mondták, hogy nem engedik meg, hogy egyedül menjek haza, és elkísértek oda a fenébe:))
Szóval kezdem megkedvelni a brazilokat, a kultúrájukat, már csak a kiejtésükkel kéne megbarátkoznom, de az még nem megy, meg sokszor nem is értem, mit mondanak...meg ők se, amit én, a szókincsük egy része más, mint a portiké.
Ja, és képzeljétek, itt az emberek tökre tarttják a Haloweent!tiszta fura, nekem csak az az egy ominózus emlékem van erről, Jenny, te biztos tudod miről beszélek...:p
Na jó, most kiírtam magam, remélem meg vagytok elégedve, de jövő héten eltűnök, ugyanis most jön a Gali!!Már nagyon várom, megyek Lisszabonba, találkozom végre a többiekkel:))
minden jót odaátra:))

Festa das Latas

Írtam, hogy az elmúlt hét zúzós volt, hát szóval ez volt a Latada. Ezt minden egyetemen megünneplik, hiszen ez a gólyáknak szentelt őszi ünnepségsorozat. Egy hétig tart amíg elérkeik a gólya-felavató szeretartás. Itt nincs olyan gólyabál, mint nálunk, van viszont más:)...
Még azelőtti szerdán kezdődött egy fado szerenáddal, ami persze mondanom se kell, hogy a szívem csücske volt. A Praca do Comércio-n gyűlt össze a fekete ruhás tömeg, csupa diákok, és a régi templom lépcsőjén adott szerenádot az egyetemi fado társulata...nekem ez a zene valahogy annyira szívhezszóló, és ez az egész tradicó, hogy ennyien összegyűlnek hallgatni...látni kell...
A hét többi napján minden este volt koncert meg buli a folyó túlpartján. Mi a Magdával megbeszéltük, hogy spórolósra fogjuk a figurát, mert sajnos elég drágák voltak a koncertek. Így mi maradtunk a szokásos Bigornás-sétálgatós ünnepelgetésnél. Hétfőn meghívott minket az Alex (angol barátunk) vacsorázni. Portugál srácokkal lakik, és oyan vacsit ütöttek nekünk össze!Volt sodort szalvéta, meg hatalmas tányér meg finom kaja, vettek portóit, pezsgőt, tényleg lakoma volt !Ott volt Diogo barátocskánk is, aki közölte, hogy tulajdonképp mi is gólyák vagyunk, és nekünk is át kell esnünk a másnapi szertartáson, ami nem volt elég világos, hogy mi is. Másnapra én vendégeket vártam, eljött a Matyi, meg barátnője, Kata. Elég rohanósra sikeredett a kedd, mert aznap volt a legnagyobb feszt, a gólyaavatás. Fent találkoztunk a Közgáznál a Magdával, aztán megint vissza Baixába, ahol egy olyan szintű tömeggel találtuk magunkat szembe, én még ilyet nem láttam...az egész coimbrai egyetem, meg az összes intézmény felvonult , mentorok a gólyáikkal, akik hüléybbnél hülyébb ruhákban voltak. A fiúk többnyire a neccharisnya pelenka, miniruha szerkót pereferálták, a lányok vagy indiánok, vagy börtöntöltelékek, vagy cigisdobozoknak öltöztek, mindenki a saját szakának megfeleően. Tehát mindegyik szaknak van egy színe, a miénk a sötétkék, de én nem láttam egy sötétkék gólyát sem!!!:sna mindegy.És közben meg egy bilibe pénzt kéregetnek:))
Az egész tömeg végigmasírozott a Praca da Repúblicán, onnan le egészen a folyóig, és ott a mentorok megkeresztelték a gólyáikat. Végülis mi kimaradtunk ebből a szertartásból, hazamentünk estére, főztem a Matyiéknak kaját, aztán emg még visszamentünk a városba,a hol hattalmas volt még mindig a tömeg, de mi már iszonyú fáradtak voltunk, kb 4-szer,5-ször tettük meg a le-föl utat. Ezt csak az érti, aki már megtette:))
Hétközben felavattuk Magdával kedvenc kávézónkat, a Bossa-Nova-t, ami az ucánkban van, és irtó jó hely. A pasas úgy tűnik már felismert minket, engem olasznak nézett, éss a lottózásról beszélgettünk vele. Itt kb 500forint egy szelvény. Otthon olcsóbb,nem??
Szóval valahogy ilyen volt a Latada, mostmár megkezdődött az igazi tanulás, csütörtökön írtam egy elég kemény ZH-t irodalomból, nehezebb volt, mint amire számítottam , remélem azért meglesz!!
De jó érzés volt, hogy megmutathattam magyaroknak, hol élek, hogy élek, kikkel.

Serenade do fado

Ez volt a templom melletti lépcsőkön...valahol ott van a Magda, meg a cseh csajok

És a maestrok

Egy kedves ki caloiro, olyan mintha nyomik lennénk ezen a képen...

tömeg 1

tömeg 2.

ki nem mondott parák

Szóval a tegnapból ma lett, de ma pótlom összes eddigi lemaradásom. Tehát Coimbrába is beköszöntött az igazi ősz, két napja már folyamatosan esik, viharos széllökések jellemzik az időjárást nappal-és-éjjel.:)Kicsit félelmetes amikor a tetőtéri ablakomon dörömbölnek az esőcseppek, sosem tudom eldönteni, hogy ez az ablak meddig bírja s vajon mikor folyik be rajta a víz. Most csöndes a ház amúgy, mindneki elment hétvégére a szülővárosába, csak én maradtam itt, de nem unatkozom egyáltalán. Az elmúlt hét különben is rohanós volt, majd azt később leírom. Most először a parákról. Szóval azért jójó, hogy olcsó ez az albérlet meg minden, de azért mondjuk ki őszintén, Tiago jobban is utánanézhetett volna a dolgoknak mielőtt idejövünk. Kezdődött ez a csapos cuccal, mostanra már befejezték, dehát addig kb nem is lehetett zuhanyozni. Aztán, mire megszerelték a fenti csapot, meg a többi vízvezetéket a házban, addigra pont elromlott az egyik wécénk:pGratula, szerencsére senki sem ment el nagyon oda,csak hajakat dobáltak bele. Megtelt a hűtőnk. Erre Tiago kitalálta, hogy jó, akkor vegyünk még egyet, és elvileg nekünk kéne kifizetni az egyhatodát, de mi a Magdával megbeszéltük,hogy ezt nem hagyjuk.Mert úgy van, hogy mindenkinek egy polca van, és ez addig jól is működött, amíg nem jött meg a hatodik lány (Joana),mert hatnak már bizony kicsike ez a hűtő. Persze be lehet tömörülni, de nyilván nem akar senki sem osztozkodni a polcán.Nade valahogy csak megoldjuk, én nem akarok hűtőt venni!De a legnagyobb para az még csak most jön. Eddig tök jól megvoltunk mindegyik portugállal, persze, nem járunk el együtt, házon kívűl nem találkozunk, de különben el-el diskurálgatunk napközben. Az utóbbi héten kiderült, hogy a négyből kettő porti elég gyökérke.Kezdődött ez azzal, hogy már egy ideje nem vitték le a szemetet. Mert zacsikba szoktuk gyűjteni, és nyilván ha vlaamelyik megtelik, akkor azt leviszem.Na de azért nem vagyok én se kukás, nem viszem le az ővéket is. Elkezdték gyűjteni a balkonon. De amit csak el tudtok képzelni undorító dolgot, azt belenyomták azokba a zacsikba. Szóval bűzlött a balkon. Aztán már bent is gyűltek-gyűltek az üvegek, zacskók, és már baromi büdös volt. Ezzel egy időben a Rita, az egyik csaj hétfőtől kezdve leszarta  a mosogatást, és a mosogató felét az ő/ők cuccai/k foglalták el. Gondoltuk, na majd holnap elmosogat/nak.De nem.Na majd holnap.Nem.És ez így ment 5napig, már nem volt tiszta tányérunk, a többiek mindig elmossák maguk után a louca-t, de nem, ők nem. Mi már annyira sokat puffogtunk ezen a Magdával, azon morfondíroztunk, hogyan mondjuk meg nekik úgy, hogy ne legyen belőle sértődés. Aztán végülis péntekre eltűnt a piszokkiállítás, de a szemetet mondanom se kell nem vitték le. Így azt nekem illetve Matyiéknak kellett levinnünk, mert már megfulladtunk a bűzben. Szóval nem tom, ez azért nekem kicsit furcsa volt, ezek után tegnap tök véletlenül kiöntöttem egy serpenyőből egy csomó olajat, mert persze az is csak ott állt. Aztán kiderült, hogy a Sol még itthon van, és beszólt, hogy miért öntöttem ki az olaját....no comment, előtte hetekig őrizgették a fáradt olajat egy fazékban ami szintén ritka undorító volt. Ja, és a konyhapulton állt még  egy Magdalena című doboz is, amiben valami kegyetlen undorító ex-levest tároltak hetekig, mi már rá se bírtunk nézni. Áhhhhhh na most jól kipuffogtam magam. Igazából eddig nem volt semmi para, itt volt az ideje, nyilván ha hat ember él együtt, ez előfordul. Biztos nekünk is van egy csomó hibánk. Azért talán jobb, hogy nem szóltunk be nekik.

fertelmesen lusta blogíró vagyok

hát, ez az igazság, nem vagyok olyan szorgalmas, mint azt először hittem!!úúú és elfelejtettem porszívózni is...na mindegy, szóval ne haragudjatok, egyáltalán olvassa még valaki a blogot??:))
na, de megígérem pótlok mindent, csak most rohannom kell, zúzok le vidékre:p
de este, ha hazaérek, rávetem magam a gépre...:)))
pussz

mostanság

tudom, tudom, ismét rég nem írtam...
a mostani hetek valahogy nyugisabbak...ennek örülök, de persze nem jelenti azt, hogy csak lopom a napot:))
Nem tudom, írtam-e már, de lassan kezd leesni, hogy ez az önellátó rendszer milyen nehéz is tud lenni néha. Egyfelől baromi jó, meg én szeretek főzni, vasalni (mosogatni nem), meg ha nem pókot kell porszívózni, azt is elviselem.De itt nem erről van szó. Itt nem az van, hogy megkér a mama, hogy légyszi takarítsd fel a szobádat vagy valami, itt mindenért Te vagy a felelős, azért hogy kaja legyen a hűtőben, WC-papír a WC-ben, tiszta ruha a szekrényben. És örülök, hogy megtapasztalhatom, milyen is ez, ideje volt már!
Ezen a héten elég zajos volt a ház, mert a csőrendszer már régi (25éves), és ezért az egészet kicserélik. Nem tudom, említettem-e ,hogy a mi fürdőszobánkban a  csap elég szemét, csak tűzforró, és jéghideg vizet bír produkálni, s ami víz van is, az épp, hogy csurran-cseppen. Nem tom az előző lakókat nem zavarta-e ,de én szóltam a Tiagonak, és mondta, hogy elintézi. Hát ez beletelt neki másfél hónapba, de MA sikeresen kaptunk új csapot, úgyhogy már várom az esti zuhanyozást:))(az élet apró örömei). De azért ezt is beszívtam, mert reggel, mikor épp WC-re akartam menni, rámnyitott a vízszerelő, éshát úgy konkrétan már elértem az ülőhelyzetet, szóval elég kellemetlen volt. nem értem, miért nem bírt kopogni!!!
De mindegy, a lényeg, hogy van víz!
Azóta szaporodtunk újabb undorító állatokkal, ezúttal egy ezerlábúval, aki épp a konyhán akart átslisszolni irtózatos tempóban, mikor észrevettem, Sol elintézte, beszorítottuk a szekrény möogé és eltorlaszoltuk a kijáratot.........
A lakótársakkal amúgy jól kijövünk, általában a konyhában szoktunk összefutni, ott éljük szociális életünket. Eddig még nem mentünk el együtt, de már tervbe van véve. Az egyik lány, Sol, akinek elég magas hangja van, így éjjel mindig felébredünk rá, a barátnőja Rita, aki baromi jó arc, én őt kedvelem legjobban. Carolina, ő elsős, kedves, csendes lány, a negyedik meg Joana, de ő csak a héten költözött be, és már Mastert végez, így nem látjuk túl gyakran. És hát a Magda, továbbra is jóban vagyunk, minden nap beszélgetünk elég sokat, mindig tudjuk, hol a másik, kicsit olyan ,mintha a nővérem lenne. Csak ő általában elutazik hétévégre, meg a többiek is, csak én meg a Sol szoktunk itt maradni. Ilyenkor amúgy minden csendesebb, a hétvége a családnak szentelt idő, a pihenés, a tanulás ideje, nincsenek is bulik. De nem is baj, mert hétközben úgyis mindenki fáradt, legalább kipihenjük magunkat.
Órák: elindult a portugál nyelvi kurzus is, ahol csak Erasmusoskkal vagyunk. A pasas nagyon kedves, egyből megjegyezte a teljes nevemet:)Átnézzük az egész nyelvtant, meg szemantikai szempontokat is vizsgálunk. Bár én már tanultam ezekről a dolgokról, nem árt az ismétlés. Irodalmon szerveztem tanulókört, felváltva olvassuk a kötelezőket, és utána megbeszéljük, remélem összejön. Elkezdtem olvasni egy Saramago könyvet, hát, elég nehéz, küzdök vele. Barzil kultúra nagyon jó, azt szeretem legjobban. A nő, a nagydarab, vehemens brazil asszonyság jó arc, kikéri a véleményünket, tényleg interaktívvá teszi az órát. Csomó brazil csoporttársam van, akik a hozzászólásaikkal még érdekesebbé teszik az anyagot. Most az indiánokról tanultunk, és a nő hozott be nekünk esőbotot, indián pearcinget, ami elég durva. Egy hatalmas papagájtoll, amit át húznak az orrlyukon, az a pearcing...de nekem a legdurvább a skalpolóeszköz, amivel kb lenyúzzák a harcosok bőrét, amíg már vérzik, így készítik fel a mérkőzésekre...no comment.
A portugál kultúra sajnos nem túl jó, én azt hittem sokrétű, éa izgalmas lesz, de csak középkori krónikákat elemezünk Portugália alapításáról, mai elsőre érdekes, de 3hét után, mikor még mindig ugyanazt tanuljuk...kissé uncsi.De nem baj, majd kivesszük a részünk a kultúrából, Anneliese,az angol barátnőm szervez színházat jövő hétre, már várom nagyon. Tegnap meg elmentünk a Rúbennel moziba, és megnéztünk egy Saramago könyv alapján készített filmet.Hát húúúú na ez a film volt életeme legfárasztóbb,legfrusztrálóbb filmje.Ha rágondolok, kiráz a hideg. Nem volt rossz film, de nem volt jó sem. Egy pasiról szólt, aki felfedezett egy masinát, amivel analizálni lehet a lábfejeket. A pasi nagyon szegény, és bénázik ezerrel, sosem tudja eladni, mert hol elaludja a találkozókat, hol épp balesete van. A balesetet után feleszmél, tud vezetni, de nem tud valamiért kiszállni a kocsiból. Ezután az egész film alatt a kocsiban ül. Ki akar venni pénzt az autómatából, de nem éri el a lyukat, benyeli a kártyát. És folyton felhangzik vm gregorián zene, amitől tényleg olyan frusztráció kezd uralkodni rajtad, a végén már nem bírtam nyugton maradni...a film vége az, hogy a pasi eladja a masinát 3 10év alatti gyereknek, cserébe egy rollerért, talál egy nyuszit, és hazaviszi a kislányának. Na bumm...
Szóval asszem nem nézek több ehhez hasonló move-t, ez már nekem is sok, pedig én szeretem a művészfilmeket...
Végre sikerült találkoznunk Diogoval, elmentünk karaokezni, de nem került ránk sor, ott volt az angol srác is, akinek még mindig cukik a grübedliei:)de sajna már nem tudok angolul, érteni értem nagyjából, de megszólalni képtelen vagyok!!
Majd jövő héten kezdődik a Festa das Latas, a nagy őszi diákfesztivál, lesz egy szünnapunk is, tökre várom, lesz csomó koncert, program. Addig rákapcsolok a tanulásra:)
Na, megyek is, itt az ideje elkezdeni...minden jót!Anna

Magyarnak lenni külföldön

Sokat gondolkozom mostanában azon, hogy ez az út mit is jelent nekem. Persze egyrészt tanulmányút, de számomra ennél sokkal többrétegűbb jelentéssel bír. Rájöttem, itt most úgymond megmutathatom a világnak mindazt,amit idáig tanultam. Ez így elsőre furán hangzik, de talán van köztetek, aki érti. Itt képviselnem kell mindazt az értékrendszert, amit kiskorom óta tanulok, ami bennem van, amit magamtól ill. mások hatására kialakítottam. És ez tök jó, élvezem nagyon, mert ezáltal szilrádulnak meg az elveim, mi az amit megengedek magamnak, és mi az ,amit nem. Tényleg felnőtté-válás feelinges a dolog. Ezen kívűl az is fontos, hogy magyarként hogyan reprezentálom a "fajtánkat". Eddig csupa olyan magyarral találkoztam Coimbrában, akik valahogy nem az én világom voltak, nem is beszélgettem velük sokat, én megörültem, mikor megtudtam, ők magyarok, de valahogy úgy éreztem, őket annyira nem villanyozta fel a hír. Beszéltünk pár percet és ennyi. Én sem akartam többet, de valahogy úgy éreztem, őket speciál abszolút nem érdekli, hogy van itt a városban egy honfitársuk, akivel, ha bajuk van, beszélhetnek vagy valami. Na mindegy, én jól megvagyok a külföldiekkel, csak ez szomorú tapasztalat volt. És ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy itt az emberek többsége egyáltalán nem tud semmit rólunk, nem ismer magyarokat, én leszek az első, és sok esetben az utolsó "egyed" aki alapján le tudnak vonni konzekvenciákat. És ez nagy felelősség.
Amúgy néha tényleg kétségbeető mennyire nem tudnak rólunk semmit. Jó, elismerem, biztos a magyarok nagy többsége se tud sokat Portugáliáról, de azért az alapokat megtanultuk földrajzból, meg töriből. Aki meg olvasott, vagy érdeklik a hírek, az tájékozott a mostani dolgokkal kapcsolatban is. De a portugálok tényleg nem tudnak semmit. Erre példa: múlt héten főztem vacsorát a lányoknak a lakásban, közben szóba elegyedtünk, elkezdtünk beszélni az országaink szokásairól. Épp a lengyelekről beszéltünk, amikor az egyik lány megkérdezte a Magdát, hogy Lengyelország is az EU része? Majd, hozzátette, és egyáltalán Európában van??!!Na erre a Magda köpni-nyelni nem tudott, én segítettem ki, és mondtam, IGEN, Lengyelország Európában van...huhh kissé ütős volt...aztán a csaj bocsánatot kért, de itt nem erről van szó, mert persze valamilyen szinten sértő, de könyörgök, alapműveltség!!
Na mindegy, hát sajnos ez van. Viszont az meglepett, hogy a vörös iszapos cuccról milyen sokan tudnak. Utaztam a buszon, egy néni leült mellém, és láttam, mereven figyeli az mp3lejátszómat:)Pár perccel később megkérdezte mi ez, mondtam, hogy zenelejátszó. Azt mondta, azt hitte, hogy szőlőzsír:))))
Szóba elegyedtünk, kérdezte ,hogy brazil vagyok -e (már néztek spanyolnak, portugálnak, brazilnak:))), mondtam nem. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, rögtön mondta, hogy mennyire sajnálja,ami történt, hogy látta a TV-ben. És mivel ordibált, a busz összes utasa hallotta, hogy mi történt, annyival is többen tudják:)De komolyan, valahol jól esett!Este láttam én is a TV-ben a felvételeket...mostanában csomó ilyen katasztrófa történik. Képzeljétek, múlt hét végén meghalt balesetben 3lengyel Erasmusos, akik stoppoltak az autópályán, és a Magda ismerte az egyiket....nagyon durva, megnéztük a srác facebookját, és még előző este kiírta, hogy most voltak a Paradicsomba, és holnap hazatérnek....durva.
Arra gondoltam, 23.-án összeeszkábálok egy kokárdát, és felteszem, utána meg megfigyelem az emberek arcát az utcán:)Lisszabonban van ünnepség, de túl drága ahhoz az út, hogy egy ünnepségért lemenjek...de majd úgyis megyek november elején.
Összegezve magyarnak lenni külföldön tök jó próbatétel, ajánlom mindenkinek:)

Zenehét

Olá, olá,

már többedszerre állok neki ennek a bejegyzésnek, remélem ezúttal be is fogom fejezni. IGazából legszívesebben most bedőlnék az ágyba és másnap délig fel sem kelnék, dehát muszáj megosztanom veletek mi minden történt velem a múlt héten:))Persze szívesen teszem, de a mai nap az durva volt...
De inkább maradjunk a múlt hétnél.
Szóval hétfőn asszem nem volt semmi érdekes dolog, nem mentünk este sehová, suliban csak egy órám volt.
Kedd aztán eseménydúsabb volt. Egy órám volt, cultura portuguesa, ahol egy kisméretű nő tartja nekünk az órát, de olyan magas hangja van, nem tudom ez milyen ultraszoprán, de nem elég, hogy gyorsan beszél, még odafönt sipítozik is, úgyhogy nem könnyű megérteni. De nagyon kedves, meg minden, úgyhogy nincs vele bajom. Óra után úgy döntöttem, elkezdek komolyan tanulni, mert már itt az ideje. Ezért elmentem a JArdim botanico-ba, és ezennel kijelentem, hogy ezt a helyet kinevezem Coimbra legnyugisabb, legcsodálatosabb helyének. Az a kert.....a kerítés, meg a szökőkutak XVIII századból valók, Marques de Pombal idejéből, ő építtette. Rengeteg ritka és monumentális fa található itt, csomó pálma pl.:)Úgyhogy letelepedtem egy szökőkút közelében, s a víz csobogása mellett belekezdtem a tanulásba...bár azt hiszem el is tudtam volna ott aludni.szóval az biztos, hogy ide vissza fogok járni, amikor csak tehetem. Fényképező sajnos nem volt nálam, de pótlom később.ígérem. Aztán este megkezdtük kultúrális programjainkat. Belelkesítettem a lengyel csajokat, meg az angol lányt, hogy menjünk el fado-estre, el is mentünk a Café Santa Cruz-ba, ami a Praca de 8 de Maio-n található. A helyet úgy képzeljétek el, hogy régen egy templom képolnája volt, még megvannak a régi, gótikus stílusú födémek, az apszis is kivehető, az ablakok helyén csodás üvegablakok. Szóval kissé csórónak éreztem magam ehhez az elegáns helyhez...de ahhoz képest, az áraik tök olcsók, a tejeskávé (galao) csak 1.20volt, a suliban meg 0.80.Szóval letelepedtünk, ezek a lengyelek tényleg annyira jófejek!!Elvileg 10-kor kezdték, gyakorlatilag 11-kor:)3gitáros volt, kettő ebből egy apa és fia, a tipikus portugál gitárral, meg egy harmadik férfi hagyományossal. Két énekes volt, de általában külön énekeltek egymástól, az egyik felvette a tógát és abban nyomta:)Én oda-meg-vissza voltam (most is), annyira élveztem, fle is vettem videóra, remélem fel tudom ide tölteni mert ezt meg kell hallgatnotok!!!Tudnivaló, hogy Coimbrában a nők nem énekelnek fado-t, mert valahogy az összes dal férfihangra van írva.Hallgattam nőt is, de az borzalmasan hangzott. De gyönyörű, tényleg szomorkásabb, mint a Lisboa-i, valahogy te is átérzed azt a feelinget...a műsor közben eszembe jutott, hogy mi lenne ,ha készítenék egy interjút az egyik énekessel. Mondtam a Magdának, ő is belekesedett, és utána odamentünk hozzá, hogy ebszélhetünk-e. Mondta, hogy ok, csak előbb kimegy cigizni. Ki is ment, de utána odament hozzá egy csomó ember gratulálni, és ő meg leült a haverjaival egy asztalhoz. De kb ránk se bagózott, úgyhogy végülis elmentünk. Talán nem is akart velünk beszélni. Igazából kicsit rosszul esett.
No mindegy, utána mentünk Bigorna-ba, jót beszélgettem Susana-val, az egyik lengyellel.Ezek tényleg folyékonyan beszélnek, nem tudom, miben különbözik ott az oktatás, de valamiben tuti, mert én kis gagyinak érzem magam mellettük.
Utána nem tudom már mikor leléptünk a Magdával, de hamarosan egy újabb buliba csöppentünk bele, ami szó szerint az utunkat állta a Praca de Dom nem tudommin, a lépcsők tetejénél volt festa az orvosis gólyáknak, összehaverkodtunk pár sráccal, majd továbbmentünk az Academiara, hogy találkozzunk Diogoval, de kiderült, hogy ő már kb szunyál...úgyhogy nemsokára mi is hazamentünk. Ezek a hazsétálások mindig gyötrelmet jelentenek, de abból a szempontból jók, hogy mindig ki tudjuk értékelni a történteket.
Szerdán pihinapot tartottam.Este mondta a Magda, hogy tuna-est van az ő szakán, ami mellesleg baromi közel is van ide, úgyhogy elmentünk megnézni. Hát jól tettük, mert ezzel is csak jobban megismejük ezeknek a diákoknak az életét, és én minden alkalommal azt a következtetést vonom le, hogy basszus, itt van diákélet, itt formálódnak közösségek, kultúrálisan is művelik a tanulókat, és itt úgy érzem senki nem szégyenli a hagyományokat, mindenki lelkes, mindenki hordja a tógát, énekel, jól érzi magát.
Az est a kertben volt, az Academica csoportjai vonultak fel, és mutatták be tudományukat.Mi először egy néptánc-csoportot láttunk, akik vidám zenére ropták, de azért azt hozzá kell tennem, hogy a magyar táncok azért jobbak:)De mindazonáltal divertido volt az egész.Utána jött egy lány tuna csoport.Ezek olyan vicces kis társaságok, képzeljétek el a lehető legkülönbözőbb hangszereket egymással. Körülbelül ilyen a hangzása, most pl. volt kis gitár, nagy gitár, mini gitár, fuvola, kis dob, üstdob. Elég furán hangzik elsőre, de vicces. Miközben énekelek, és játszanak, ide-oda dülöngélnek. A dalok a diákélet különböző eseményeiről szólnak. Amúgy most hétvégén lesz internacionális tuna- ünnepség, ahová remélem eljutok. (Bár nem értem, hogy internacionális, ha ez úgymond coimbrai sajátosság, de mindegy).
Utána jött a férfi tuna. Hát, mondanom se kell, mint a fado-ban, ebben a műfajban is a férfiaké a főszerep. Legalábbis itt.Őszintén szólva ők jobban tolták sokkal. Igazi profik:)
Aztán csütörtök....ez a 2-6folyamatos óra mindig kikészít, még mindig nem megy annyira a koncentrálás, mint szeretném. De eúttal benyomtam egy galaot irodalom előtt, és már jobban ment. De megint rádöbbentem, hogy iszonyat sokat kell olvasnunk, minden órára minimum van 3 kötelező, hogy fogom én ezt kivégezni, hogy????????????
Órák után asszem hazamentem, készülődtünk, aztán este leléptünk, ugyanis hivatalosak voltunk egy szülinapi vacsorára. Tudnivaló, hogy a portugálok sokszor rendeznek ilyen kisebb-nagyobb baráti vacsorákat, hét közben is, összeütnek valamit, és mondjuk meghívnak 30embert. Ilyenkor, ha vendég vagy, kell fizetned valamennyi pénzt, nem sokat,és akkor órákis megy a kajálás. A lakótársaink, a Sol meg a Rita csomószor csinálnak ilyet, mert nekik még annyira nem indult be a suli, és van rá idejük. Például most is elmentek valami ilyenre. Mi csütörtökön egy kicsit más vacsira mentünk, ugyanis a srác egy étteremben ünnepeltette magát, röpke 80embert hívott meg. Én eddig összesen két mondatot beszéltem vele, és annyira nem is volt szimpatikus, de mivel a Magda azt mondta, menjek, nem probléma, gondoltam, miért is hagynám ki??:)
Ott volt a többi lengyelke is.Be kellett fizetni valamennyit, de utána annyit ehettél.ihattál, amennyi csak belédfért. Sorban hozták a csirkéket, sangriákat.Mi jól kikoplaltuk magunkat a Magdával, úyhogy nem tartóztattuk magunkat. Hát az a hangzavar,ami ott volt, én még ilyet soha az életben nem láttam.Mindenki folyamatosan ordítozott.Mondjuk az is igaz, hogy valaki a terem másik felében szintén ünnepeltette magát, és azok tán még nagyobb hangzavart csaptak mint mi.Jól elvoltunk, összehaverkodtam egy galego lánnyal, de szerintem már be volt rúgva ahhoz,hogy emlékezzen rám.Mondjuk én se voltam a helyzet magaslatán. Aztán csomót beszélgettem a Susana-val, vele tök jól el lehet dumálni, meg azért is szimpatikus, mert szereti a magyar népzenét.Aztán valahogy összekeveredünk a másik szülinap résztvevőivel, és összebarátkoztunk egy baromi jófej csajjal, végre egy jófej portugál lány, aki nyitott felénk, a lányok sajnos nem túl barátkozósak. De ő igen, vele, meg a barátaival folytattuk utunkat, elmentünk egy 7nevű helyre, volt ott egy srác aki nem akart hozzánk portugálul beszélni, csak angolul, hiába bizonygattuk neki, hogy beszéljük a nyelvet. Elég fura volt. Aztán onnan az Academiara mentünk, ahol elvesztettük egymást a Magdával. Kétségbe estem, mert én kinn, ő meg bennragadt.És akkor már csak ketten voltunk. De valami hihetetlen szerencsével, pont összefutottunk Andréval, aki kihúzott a slamasztikából. Aztán elmentünk vele, meg a haverjával egy sokadik helyre, bulizgattunk még,aztán hazavittek kocsival. Azért nem volt rossz, hogy nem kellett gyalolgolni...
Péntek nyugisan telt, este elmentünk a Rúbennel mekizni, utána meg Bigrona-ba, találkoztunk a lengyel csajokkal, meg még volt ott egy csomó ismerősük.Képzeljétek, megismertem egy Sao Tomé-i, és egy Zöld-foki srácot!!Na, nem godoltam volna, hogy ez is bekövetkezik!A Zöld-foki srác tiszta arc:))Sokat beszélgettem vele a hazájáról, az életkörülményeikről. Hát, más.Kiderült, hogy ismer egy magyar lányt, aki pont ott volt, úgyhogy végre találokztam az első magyarral Coimbrában!De nem volt valami nagy élmény, a csaj pár perc után közölte, hogy ő most fényképeket kell készítsen a barátairól, és kb otthagyott. Elég fura volt, mondjuk nekem sem volt túl nagy kedvem hosszabban beszélgetni, valahogy nem is baj, hogy nem ismerek magyarokat, főleg, ha olyanok, mint ez a lány...
Szombaton elmentem hittanra, ahol megnéztük a Crash nevű filmet, egész jól megértettem, de azért elég félelmetes volt. A rasszizmusról szólt. Aztán este főztem vacsorát, mert meghívtuk a Rúbent, onnan mentünk a U2 kocertre. Hú........hihetetlen élmény volt élőben hallani, szerencsére régi és új dalokat is játszottak, persze azért nyilván jobb volt bent, dehát ez is hatalmas dolog, hogy épp most, amikor ott vagyok, pont akkor jön a U2!Fel is vettem pár számot, megpróbálom feltenni őket!
Vasárnap is elmentünk, de akkor már elég rossz idő volt, egész nap esett.Meg azért már hideg van itt is, kell, hogy vegyek egy melegebb kabátot.
Ma nagyon hosszú és nehéz napom volt, mert elkezdődött a portugál nyelvi kurzus, ami reggel 9-11-ig tart, így nem aludhatok sokáig, ez kissé felemésztette az energiáimat. Képzeljétek, kiderült, hogy ezen az órán is együtt vagyok a finn lánnyal. Múltkor óta előtt elemnt mellettem, de nem köszönt, pedig én direkt rá is néztem, aztán, miután látta, hogy nincs senki,akinek nyalizhatna, kegyeskedett odajönni hozzám, és köszönt, de én nem szóltam hozzá. Egyszerűen idegesít engem ez a lény, nem tehetek róla. És szinte minden óráról késik, de kb egy órát. Jó ez nem az én dolgom, de akkor is idegeít.Ez van.
 Na, legjobb lesz, ha most elmegyek aludni, holnap nincs suli, mert állami ünnepük van, ezért nyugodtan szunyálhatok...már várom....igyekszem hamarabb jelentkezni legközelebb!!!

Fadisták a Santa Cruz-ban

Ilyen jellegű volt a kávézó

Balról Anneliese,England-jobbról Justinia, Polónia

Magdával:)

Bigorna-i hangulat

Néptánc-sajna nem bírtam bemozdulás nélkül levenni

Lánytuna-felismeritek a hangszereket?

Itt láthatjátok a fadot,remélem hallatszik is valami...

ezt meg felismeritek...