lousai busók

a bizonyos furavár

Tisaval

és a szirti kápolnácska

itt ettünk

ez egy kis hegyi falu

hernyómenet- talán a szuperhod miatt volt, de legalább százan haladtak egymás után szorosan

new flatmate!

felturbóztam magam fizikailag

szervusztok!
megint eltelt egy csomó idő, és elég sokminden történik...
néha úgy érzem, itt Coimbrában kissé elzártan élünk, távol a világ nagy eseményeitől, ami speciel nem baj, de valahogy mikor belegondolok mi zajlik a világ túlsó végén, elszorul a szívem, és elgondolkozom, én miért pont itt vagyokm és miért nem ott?Vajon mi a feladatom itt? Persze, örülök, hogy ilyen jó helyzetben vagyok, szeretném megbecsülni.
A múlt héten elég aktívan kivettem a részem mindenből. Délelőtt és koradélután suliban voltam, délután dolgoztam, este tanultam, vagy sportoltam. Kezdem kicsit úgy érezni, mintha nem is Erasmus tanuló lennék, hanem egy teljes értékű polgár a portugál társadalomban. Dehát fél év után nyilván az ember szerez egy kis rutint, és már nem viselkedik idegenül. Már nem lepődök meg annyira a dolgaikon, csak legyintek egyet, hogy " we are now in Portugal" és ezzel már mindenki tudja mire gondolok, nem kell magyarázni. A dolgoknak meg kell itt érni, nem megy minden úgy, mint a karikacsapás, és őket ez nem zavarja. És ha őket nem zavarja, engem sem kell, hogy zavarjon. Szolidaritásban is feljődöm úgy érzem, kíváncsi vagyok, mikor hazaérek mely tulajdonságok fognak megmaradni, melyek fognak eltűnni, miket fogtok ti észrevenni....
A kajálást illetően is javult a helyzet. Mostmár nagyon odafigyelek arra mit és mennyit eszem, mert eléggé durván lefogytam múlt félévben. Meg lehet találni a módját az olcsó étkezésnek, most például egy sokkal olcsóbb boltban vásárolok, ahol több árut olcsóbb áron tudok megvenni, elég egyszer vásárolni egy héten, elvagyok vele 7napig, és az egész nem több mint 17-20euro. Többet is főzök. Talán a lakótársam is motivál ebben, ő nagyon kis pedáns, rendes, precíz személyiség, mindennke megadja a módját. Ebből fakad a kissé eltérő alvásigényünk. Ő már felkel órákkal azelőtt, hogy elindulna, mert neki sok időre van szüksége. Elnyammogja a reggelijét, betekeri a haját, tornázik. Én ezeket a dolgokat ki szoktam hagyni, inkább alszom tovább, és utána kapkodok. Ezért sokszor már elég korán felébredek én is vele. Ő is szeret főzni, kitaláltuk, hogy hétvégente fogunk szervezni ebédeket, ma volt az első, képzeljétek el, hogy én főztem Cordon (avagy Gordon:) bleut, és baromi jó lett:))Csak úgy sacc per kbra tudtam mit kell cisnálni, persze nem olyan bonyi, de én mindig cska tésztákat főztem, ez most egy lépéssel komolyabb kaja volt számomra. Jövő héten ő fog főzni, mert így legalább nem kell minden nap magunkra főzni, megtanulunk más recepteket, meg ez valahol közösség-barátság építő is. Pénteken elmentünk uszodába, hihetetlen, hogy eljutottam idáig!!Az első félévben csak bénáztam, hogy majd elmegyek blabla de persze nem mozogtam semmit az olivais-i sétákat leszámítva (becsiccsentve, Magdával felfelé, 50perc az éjszaka közepén ,örök emlék). Na de lényeg, hogy elmentünk, lehet egyalkalmas diákjegyet venni, ami tök olcsó, és 50percet úszhatsz kb, ami elég is nekem. Oda vissza levezető séta, teljesen korrekt. Szombaton pedig elkirándultunk a Serra de Lousa- ba. Ez kb 40km-re van Coimbrától, nem egy nagy táv. Már múlt héten voltunk ott néhány barátnőmmel, csak nagyon rossz idő volt, és alig láttunk valamit. A mondego-i metro-val mentünk oda, ami távolsági busznak a fedőneve,elég nevetséges. Ott elmentünk a helyi etnográfikus múzeumba (ingyenes:p), és még felügyelő sem volt, úgyhogy lelkiismeret furdalás nélkül próbálgattuk a kiállított busó maszkhoz hasonlító hegyi emberkék által kifaragott jelmezeket:)Majd feltűztünk egy picit a hegyekbe. Mostanra beköszöntött a tavasz, ezt értsétek úgy ,hogy 25fok, napfény. Így egy nagyobb társasággal elindultunk ismételten Lousaba ezúttal kocsival. Ez egy ilyen kis völgy meg hegyek, és itt kérték meg az angol barátnőnk kezét, szal elég romantikus hely. Van itt egy régi várrom, amit igazából nemtom minek használtak anno mert egy völgy kellős közepén van lent és a völgy kanyarulata miatt nem látod az elterülő medencét, ahonnan jöhetne az ellenség, vagy a hegyek tetjéről lenyilaz, szóval semmi értelme annak az erődnek sztem. Meg van egy gyönyörűséges kápolna egy sziklaszirten, kis lépcsőkkel, és van egy titkos magnó, amiből ABBA szól:) ja, meg a völgyben egy medence ,ami nyáron strand, télen meg egy patak medre. Úgy nevezik "piscina fluvial". A kápolnánál, mikor felfel mész, vannak ilyen kis oldal mélyedések (nem tom rendesen elmagyarázni mik), és kis kifaragott asztalokon meg padokon kajálhatsz, nagyon kis édes. Meg medencék kis aranyhalakkal. Egy másik sziklaszirten áll egy kereszt, oda is felmásztunk. Na, és akkor kezdődik a hegység. A hegyekben kis faluk vannak elrejtve, ahol 20-30ember él, kb kocsival nem is lehet oda feljutni. Van hippi falu, meg olyan ,ahol különleges hegyi sütiket árulnak. Olyan, mintha felmennél a havasokba és titkos kis falukra bukkannál. Na, mi is ezt tettük. De sajnos az én túravezetésemmel sikerült eltévednünk, vagyis nem tévedtünk el, csak nem oa lyukadtunk ki, ahova akartunk. Szóval erről ennyit. De attól még a természet gyönyörű, a süti finom volt, és csupa sziámi macskával találkoztunk. Ilyenek ezek a hegyi népek.
Szóval eseménydús hetem volt, voltunk egyszer egy spanyol buliban, ahol jól belakmároztunk spanyol tapasokat:)Mostanában sokat vagyok a lengyel lányokkal, egyrészt mert a Kasia-val lakom, másrészt, mert nagyon bírom őket, kialakult egy ilyen társaság velük, és ennek őszintén örülök.
A parókián is rendben van minden, a munkát kedvelem, kicsit olyan, mintha nyomozó lennék, és belelátnék az emberek életébe. ÉS ez izgalmas dolog, mindig belegondolok mi lehetett azoknak a babáknak a sorsa, akiket itt kereszteltek...van néhány speciális eset is. A sekrestyés bácsi nagyon kis cuki, mindig ad valami kaját, vagy könyvecskét, meg felajánlotta, hogy megtanít spanyolul. Kis lelkes. A parókia pótolja a családomat, a barátok meg az otthoni barátok hiányát tűntetik el.

pár kép

Miniszotyi Santiagoban

Galícia szimbóluma, a kagyló

Kasia, Justyna, én, katedrális

cuki kis nikecipős Lugoban

Lugo-i sokadalom

A Coruna costa

Herkules torony a parttal, tényleg olyan ,mint valami kelta tengerpart!

új sport: gondosurf

Vége a Földnek

egy szőke, egy vörös egy étcsokibarna és egy zöld:)

jah, Vigoban a Don Bosco utcában laktunk...nem véletlen!

Vigo-i kikötő

Galiza - que padre!

Karnevál ünnepe igen fontos az ibériai népek számára, olyannyira, hogy az egyetemen két nap szünetet kaptunk (que padre!). Kalandvágyó lengyel barátnőimmel elhatároztuk, hogy nem fogunk Coimbrában "ücsörögni", hanem inkább kihasználjuk az időt, és utazunk. Galíciát választottuk úticélul, ez kb. 4-5órára van Coimbrától. Béreltünk két autót, és nekivágtunk, kilenc lány s egy fiú:)
Első alkalommal léptem át a spanyol határt a Földön. Az ország első ránézésre nem különbözik sokban Portugáliától, de beljebb érve azért kitűnt, hogy anyagilag jobban állnak, mint a portugálok. Kezdő célul Santiago de Compostela- t választottuk. Jó,jó tudom, nem így kellett volna oda eljutnom, és épp ezért nem okozott olyan nagy katarzist a katedrális látványa, viszont a városba totál beleszerettem, és elhatároztam, ha valamikor alkalmam lesz rá, el is megyek a vándorútra, mert megéri! Teljesen vállalható létszámú, nagyságú helység, világosszürkésbarnás kőből épült házakkal, ami olyan elegánssá, rendezetté teszi, ilyen házak pl nincsenek Portugáliában. Már nagyon készülődtek a Karneválra, a népesség fele beöltözve mászkált az utcákon, szinte kívülállónak éreztem magam kabátban és farmerban. A város közepén találkoztunk a Zolival, aki azután "körbevezetett" minket. Az óváros nagyon kis kedves, viszont az nem tetzsett, hogy egy kirakatba kitettek egy halom rákot, akik egymás hegyén-hátán fulladoztak az amúgy is kis űrtartalmú akváriumban, szomorú szemekkel várva a halált, komolyan mint a siralomházban...de volt más kaja is, a híres tapas, amit máig nem sikerült megértenem, hogy pontosan micsoda, talán magyarul ropogtató- bekapnivaló kis kajának nevezném. Beültünk egy helyinek tűnő étterembe, hozzáteszem éhgyomorral, de sajna rá kellett döbbenjünk, hogy ez bizony nem a mi pénztárcánknak való, szóval 20perces bénázás után szolidan leléptünk a helyről....végül egy piizériában kötöttünk ki, rácáfolva a régi elméletemre, hogy egy új helyen mindig azzal a vággyal indulsz el kajahelyet nézni (éhgyomorral), hogy na, most valami helyit eszem, de az esetek többségében Meki, pizza vagy szendvics lesz belőle és szégyelheted magad. De ezt leszámítva kellemes esténk volt egy brazil bárban, hát hogyne lett volna móka, ha brazilok is vannak:)Kértem forrót a DJ-től, egészen otthonosan éreztem magam, a Zoli elhozta a mexikói barátnőit, akiknél végülis aludtunk. Nagyon kis aranyosak voltak, és egész jól eldiskuráltunk spanyol-portugálul. Igyekeztem jól sziszegni. Rájöttem /ünk, ha egyszer valaki már megtanult spanyolul, akkor nem nagyon tetszik meg neki a portugál nyelv mert túl szlávosnak tartja, ha valaki pedig portugálul tud előbb, annak a spanyol pösze és infantilis. Szóval nem tudom valaha megtanulok-e, bár ez a mostani kétségkívül jó benyomást keltett bennem a spanyolokról. Ja, itt amúgy nem nagyon szeretik őket, sőt a két nép között is van egyfajta elhidegülés, szintén történelmi okokból, azért nincs akkora szivatás, mint nálunk, de mindkettőnek "megvan a véleménye a másikról".
Másnap elmentünk a Zoli féle tempolmba misére, ami tele volt gyerekekkel, akik irtó cukik voltak, utána meginvitáltak bennünket egy ebédre, galíciai kajákkal, nyammmmmmm de fincsi volt, így végülis pótoltuk az előző esti hiányosságot. Utána elbúcsuztam a másik ibériai Szotyitól, de jó tudni, hogy van a "közelben" valaki!
Ezek után Lugo-ba mentünk, ahol szintén Karnevál volt, a város tök üres volt, mert az egész embersereg felsereglett a főtérre, ahol viszont lépni nem lehetett, s ott banzájkodtak. Ez már délután volt, mire kajához jutottunk ,ismét beesteledett. Beültünk egy olcsó étterembe, ahol a többiektől eltérve egy ismeretlen 4-es menüt rendeltem...a többieké igen gusztusos csirke volt, már csak hármunk ételét nem hozták ki, egy salátát, egy hamburgert meg az enyém. Aztán 50perc után megérkezett a sali meg a szenya s maradtam egyedül...akkor már olyan éhes voltam, hogy puffogni se volt kedvem...de végülis kihozták több mint egy óra után a fantasztikus borjút. Murphy.
Eléggé este volt már, mire A Coruna-ba értünk, mely az egyik központi városa Galíciának. Itt csak arra volt időnk, meg energiáink, hogy elosszuk az embereket, s már ment is mindenki a maga szállására. Ez volt az első eset, hogy cuoch surfing-vel aludtam, és pozitív tapasztalatokat szereztem. Az első szállásunkra Kasiaval mentünk, ahol egy kedves nő várt minket. Kiderült, hogy mi vagyunk az első vendégei, s ezért nagyon izgult. Mindennel ellátott minket, szuper modern lakásban lakott, ami meleg volt, és tiszta ágyneműt is adott. Reggel hatalmas reggelivel várt minket, sütött palacsintát, vett spanyol sonkát, meg avokádót meg mindenfélét, ezek után még városnéző sétára is elvitt minket. Úgyhogy én teljesen le voltam /vagyok nyűgözve, hogy élnek még ma olyan emberek, akik tök ingyen vendégül látnak vad idegeneket, kaját is adnak s egy fillért sem várnak el érte, tök önzetlenül, csak azért mert tudják, diák vagy kevés a pénzed, s meg szeretnének ismerni embereket a világ más országaiból. Én sosem bíztam ezekben a dolgokban, de talán változtatni kéne a hozzáállásomon, mert igenis vannak még korrekt emberek!Amúgy a város nem volt valami nagy szám, azon kívül ,hogy tengerpartja van, én nem láttam semmi szépet, de a szállás jó emlék marad.
Következő állomásunk Finisterra volt, mint a nevéből is kitűnik egy parti település, s gondolom régen azt vélték, itt a világ vége. Kb olyan érzésem volt, mint Cabo da Rocha-nál, amikor kiülsz egy sziklaszirtre alattad az óceán, körülötted szikla +tenger és csak ülsz ülsz nézed a naplementét, és végigpereg előtted az életed. Szóval ide érdemes volt elmenni. Szintén késő este volt, mire megérkeztünk Vigoba, esti szálláshelyünkre, de akkor már annyira kimerültek voltunk, legalábbis én, hogy azt se tudtam mi van. Ez a szállás is klassz volt, a srác átengedte nekünk az ágyát! Másnap körülnéztünk, nekem San Fransisco benyomásom volt domborzat szempontjából, amúgy ez is egy kikötőváros, de szép a fekvése, plussz kelta faluk voltak itt régen, a galíciai gallok ír leszármazottnak tartják magukat, s ezért van itt sok spanyol, aki fekete hajjal s kék szemmel született...a városnézés elég lelassult volt, már mindenki a végét járta, s ráadásul az a sok domb! A napi kávé némileg visszalendített a normális létállapotba, de egy idő után visszatértünk a kómába s  kocsikba, hazafelé útra. Volt, akit az energiaital felpörgetett ezért még megálltunk egy benzinkútnál Time of your life-ozni, mert a rádióban csak azt adták...de így, összegezve, szép emlékem marad Spanyolországról,és a couch surfingről:)

Lengyelek,kiköltözés,beköltözés,megszokás

sziasztok.
na, most iszonyú szorgalmasnak érzem magam,muazáj utolérnem a történt eseményeket. szóval az első pár napom rendezkedéssel, kipakolással telt nem mondhatni, hogy nyugodtan. a még itt lakó lengyel lányhoz jöttek a barátnői, ergo még két lengyel lány, plusz itt volt még a portugál lány is. a csaj berakta őket a közös szobába aludni, kettőt egy ágyba, és mindig lehetőleg akkor jöttek haza, amikor én már aludtam, erre rámkapcsolják a villanyt. szóval az első pár éjjel nem nagyon aludtam, elég fura lányok voltak. igazából ami a legjobban feszélyezett, az a lakás volt maga. a konyha annyira gyanúsan piszkos volt ,hogy jobbnak láttam nem benézni a zeg-zugos fiókokba, csak vártam Kasiát, vagyis Katát, hogy jöjjön és rakjunk rendet.
ez meg is történt kedden, amikor az exlengyel kiköltözött, akkor költözött ő be. közben a portugál lány is kiköltözött, de aznap, mikor a Kasia beköltözött, rámtelefonált, hogy úgy döntött, mégis ittmarad, de akkorra aa cuccait már átvitte a másik lakásba, úgyhogy aznap ő is visszaköltözött, és újra megtelt a lakás:)
A Kasia úgy látom elég durván rendmániás lány (ami tegyük hozzá jó dolog), még ki sem csomagolta a bőröndjeit, máris nekilátott a konyha takarításának. az akcióba szerdán én is beszálltam este. a durva az, hogy nem tudom elképzelni, emberek itt laknak fél évig egy lakásban, és komolyan nem zavarja őket a kosz, a mosatlan konyharuhák, a fiókok mélyén leselkedő bogarak ill.lárvák, stbstbstb??!!
szóval beosztottuk a Kasia-val a teendőket, és a szerda estét 3órás súrolássla töltöttem.a portugál lány is beszállt, bár nekem fura, hogy mindig bizonygatta, hogy neki is milyen fontos a rend, de fél évig ő se csinált semmit...bár ő csak két napot van itt...igazából kedves lány, de nagyon sokat beszél és nem veszi észre mikor elég.
a Kasiat nagyon bírom, kicsit megint olyan mint a Magdával. persze nagyon hiányzik, hogy nincs itt.de a lényeg, mára már csillog-villog a lakás, élmény a konyhába belépni!
a suliban ezen a héten volt a nemtomhánydik évfordulója a zegyetem megalapításának, ezért kultúrális hetet tartottak. csomó előadás,fontos emberek, s  ettől valahogy én is fontosnak éreztem magamat:)szerdán volt filmvetítés, és el is mentünk rá a Kasia-val. egy Németországba költöző olasz családról szólt, és húúúúú rég nem láttam ilyen jó filmet, Solino a címe, nem tudom megvan-e magyarul, de ha igen, meg kell nézni!a programok miatt sok óránk elmaradt, vagy rövidebb volt. azt nem tudom, írtam -e ,hogy elkezdtem megint angolt tanulni. a gond csak az, nem tudom melyik szinten. a 4.-ik szint kicsit nehéz, a 2.túl könnyű, 3.meg nincs!a 4.szint tanára egy amcsi pasas, John, aki közölte, menjek lejjebbi szintre, mert itt advanced emberek vannak.a 2.szint tanára egy angol pasas, és nem fogjátok elhinni, miután elkezdtem vele beszélgetni, és modntam, hogy magyar vagyok, közölte, hogy ez milyen érdekes, mert ő is!és kiderült, hogy Angliába emigráltak a szülei, de perfektül beszélt meg minden. vicces volt, rájöttem, mindenhol jelen vagyunk:)
tegnapra szerveztünk egy kis lakásavatót, pár emberrel, de én már annyira ki voltam dögölve...sütöttünk palacsintát is.végülis jól sikerült.
meg elkezdtem dolgozni.a programot nem lehet telepíteni a gépemre, mert nem portugál nyelvű, ezért egyelőre fel kell járjak a parókiára. ott a sekrestyés elmagyarázta a tennivalókat, a kereszteléseket csinálom, bár egyelőre nem hagy egydeül munkálkodni.nem olyan bonyolult igazából, adatokat kell beírni a gépbe, sok-sok portugál nevet, amikről tudni kell, hogy nem igazán változatosak. Silva,Santos, Pereira da Silva, Almeida, José, Manuel, Maria.majd csinálok ilyen top kivonatot, hogy mi a leggyakoribb nevük. szóval alapvetően tlejesen bevállalható ez a munka, és tetszik is.meg a suli is tetszik, a művtöris tárgyak elég jók, érdekel is az anyag, most tanulom meg kb azt, amire az elmúlt fél évben nem volt időm.
holnap a lengyelekkel megyünk Galíciába, elég spontán a szervezés, mert egyelőre nincs nagyon szállás,meg máig kocsi se volt.most nálunk szünet lesz hétfő kedden a karnevál miatt, náluk ez elég nagy hepaly, persze nem akkora ,mint a braziloknál, de két nap szünetet kapnak azért.
mellesleg a Kasia még mindig a konyhát takarítja, mert le kell még súrolni a csempét, úgyhogy lehet, segítenem kéne neki(?)...szóval most megyek, legközelebb galíciai élményekkel várlak benneteket:)
Anna