csak feltettem pár képet

Ezek voltak a tuna-k

Magda meg én 1.

Magda meg én 2.

Mgda, Diogo, én, André....ja, és Bin Laden

Belevetettem magam...

Hahó!

Na, most megint van időm írni, gyorsan le is írom, mi minden történt ezalatt az öt nap alatt a messzi-messzi Coimbrában...szóval vasárnap esténél tartottam, ezután következett a hétfő. Egy órám volt,mert a brazil nő még mindig Brazíliában van, viszont az irodalom órákkal megküzdök, nem egyszerű Pessoa verseit portugálul elemezni...meg még nem értem tökéletesen a tanárnőt...suli után találkoztunk a Magdával, elmentünk ügyet intézni. Időközben kiderült, hogy ő is ismeri Joao-t, még Lengyelországból, elmentünk az academia-ra, hátha ott van, de nem volt. Este lementünk a városba, találkoztunk egy angol sráccal, a másik lengyel csajjal, meg még egy portugállal. Beültünk sörözni egy helyre, jól elbeszélgettem az angol gyerekkel, de nagyon nehéz átváltani ilyen gyorsan portugálról angolra, rájöttem, hogy már jobban beszélek talán portugálul, mint angolul. A portugál srác viszont nagyon furcsa volt, próbáltam vele barátkozni meg minden, de miután megtudta, hogy magyar vagyok, onnantól nem nagyon érdekelte az életem, a lényem. Csak angolul akart beszélni, ott hangoztatta, hogy ő ilyen meg olyan jól tud angolul, állandóan az angol srácot kérdezgette, elég bunkó volt. Na mindegy, aztán kiderült, hogy a lengyelek is ugyanazt gondolják, mint én:)De szerencsére elég hamar lekopott ez az ember,mi meg elmentünk fel a dombtetőre, onnan meg be az óvárosba, ahol aprócska macskaköves utcák keresztezik egymást, oda,ahol Portugália egyik legrégebbi temploma is található, a Sé Velha. Ezt még a legelső király építtette, vm 1100-as évek elején. A templom közelében található Coimbra legismertebb és legolcsóbb helye, a Bigorne, nagyon pici hely, az emberek kiülnek az utcára, a lépcsőkre, van aki ott is alszik:)Na, oda is bementünk, odajöttek a múltkori portugálok, de nekem ők annyira nem szimpatikusak. Ott voltak a lengyel lányok is, meg még egy csomó más lengyel, akik látogatóba jöttek, annyira jól beszélnek portugálul!Az egyik sráccal beszélgettem sokat, dehát ő már tényleg anyanyelvi szinten nyomja. De azért azt mondta, hogy én is jól beszélek:)Aztán úgy 1-2körül haza indultunk a Magdával. Az az egyetlen szívás ebben az egészben, hogy tényleg 40perc gyalogosan a lakás, és ebbe beletartozik a  másfél hegy megmászása is. Úgyhogy mire hazaérünk rendszeresen felpörgünk, és megéhezünk.
Kedden végre bejött a portugál kultúrás tanárnő, de azért késett fél órát:p
Az óra tetszik, egyelőre nem értem még teljesen.Az egyetlen dolog,amitől félek, az a sok kötelező, amit ki kell olvasnunk a félév során. Óra után el is mentem a könyvtárba, hogy kivegyek egyet a brazil órára, és hát....enyhén kövérnek nevezhető darab, tiszta dokumentáció a Brazíliában élő portugál kolóniákról...na ezt nem tudom őszintén, hogy hogy fogom én elolvasni, egyelőre ott hever a polcomon...magyarul se lenne több motivációm hozzá.Legalább ha nagyobb betűmérettel írták volna!!Na mindegy, ezen keseregve mentem haza. Otthon a Magda azzal fogadott (nagyon izgatott volt), hogy ma megismerkedett valami portugál sráccal, akivel ma együtt fogunk vacsizni, utána meg együtt megyünk el az évnyitó nagy-buliba. Mondom ok, de a Magda csak ott pattogott nekem, hogy jöjjek már le, mindjárt itt a srác stb.Ja, azt amúgy még hozzá kell tennem, hogy a Magdával megegyeztünk, hogy mi portugálul szeretnénk főképp beszélni, és sok portugállal szeretnénk összebarátkozni. De mivel ők azért elég zárkózottak, jól megvannak maguk között, nem egyszerű a dolog, nyomulni meg nem akarunk.Mámint nem bunkók, kedvesek, csak kicsit "teperni" kell.  Úgyhogy ez nagy szó volt, hogy egy portugál srác "hajlandó" úgymond velünk bulizni. Hát húúúú, azért így utólag megértem a Magdát, hogy izgult:)
De ez a srác (Rúben) akkora pozitív csalódás volt!Okos, kedves, helyes, érdeklődő, úgyhogy én is megkedveltem. Kicsit dumálgattunk nálunk, odajött a másik lengyel lány, aztán mentünk. Ez az évnyitó buli azért is volt fontos, mert ide elsősorban a portugálok jöttek el, nem is hallottunk sok angol szót:)Baromi sokan voltak, a többség még itt is viselte a fekete tóga-fekete/fehér kosztüm szerelést. Amikor megérkeztünk épp ment egy koncert, amit a helyi diákokból álló,úgynevezett "tuna-k" adtak elő. Van itt férfi meg női. Ja, azt nem is mondtam, hogy még asszem aznap elmentem az academiara, és megkérdeztem, hogy hol lehet csatlakozni valami ilyesmi együtteshez. Mondtam, hogy mellesleg hegedülök, erre a pasas előkerített nekem egy kéthúros hegedűt, és azt mondta, kérdezzem meg. De félek elmenni a próbájukra, mert szerintem nem fognak bevenni. Nekem nincs tógám, én úgymond kívülálló vagyok, és ők ezekbe a hagyományokba nem nagyon engedik be a külsősöket. Sajnos, de azért megpróbálom.
Tehát egy ilyen előadás folyt éppen, na volt ott annyi fajta hangszer, hogy kb egyiket se lehetett hallani:)de azért aranyosak voltak!Jó látni, hogy itt mindenki ilyen lelkes, nincs az a punnyadás, mint amit otthon tapasztalok. Szóval ott volt velünk egy ideig Rúben, aztán ő elment, összefutottunk a sok lengyellel is. Aztán bementünk a bulihelyiségbe, de hamar szétszakadtunk. Én közben ittam egy Bin Ladent....hát....választhattam Karl Marx meg Bin Laden között, de az enyémben volt kávé is, és az szimpatikus volt:)
Kimentünk a Magdával a hátsó kertbe, kicsit pihentünk, meg friss levegőt szívtunk, megkértünk egy srácot, hogy készítsen rólunk képeket. Aztán elkezdtünk dumálgatni vele, nagyon aranyos volt. Eközben arra lettem figyelmes, hogy ott van a Diogo is, tdjátok, az academia-ról, odaszóltunk neki, és emlékezett rám, meg arra is ,hogy magyar vagyok (végre valaki). Aztán így négyesben beszélgettünk, meg visszamentünk a nagyterembe. Nekem a Diogo olyan szimpatikus ilyen kis mókás, meg nagyon kedves!De ő előbb elment (4-kor), mert 6-ra Lisszabonban volt találkozója!Aztán lassan 4-5fele mi is elindultunk, akkor már a Rúben is jött velünk, meg az André,a másik srác is. Tök rendesek voltak, eljöttek velünk majdnem hazáig, onnantól meg kocsival vittek haza.Szóval jól éreztük magunkat.
Én másnap megdöntöttem életem rekordját, 3óráig aludtam. Utána hát kicsit elbénáztam a napot, dehát ez már csak így van. Este a lakótásraink felhívtak egy csomó embert a lakásba, lementünk mi is, és az egyik srác azt hitte, hogy én spanyol vagyok. Elkezdett velem spanyolul beszélgetni, nem értettem mit akar. Utólag derült ki. Itt engem vagy spanyolnak, vagy portugálnak néznek. Jó, jogosan:)De szerintem én talán portugálosabb vagyok, a spanyoloknak fekete a hajuk, nekem, mint az tudnivaló, étcsokibarna, mint a portiknak. Na mindegy:))Este kapok egy sms-t, a Diogo írt, nem tudom honnan tudta meg a számunkat, hogy ma este megyünk-e valahova....
Másnap, csütörtökön 2-re mentem suliba, két órám volt egymás után, kultúra és irodalom. Mostmár nem cseréltem össze az órákat, ügyes voltam:)de irodalmon megint azzal a másik tanárral találkoztam. Már végképp nem értettem, ez hogy lehet. Aztán kiderült, hogy ma ő helyettesít. És az a helyzet, hogy őt jobban  megértem. Ő valahogy annyira "dedósan "magyaráz, mindent ötször megismétel, ötödszörre már én is megértem:)Csak nem tudok az ő órájára bejárni, mert ütközne a többivel. Sajnos.6-ig benn voltam az egyetemen, 4óra egyben nagyon kifárasztott...ajj és megint ott volt a finn lány, kiderült, hogy minden órán együtt leszek vele!!!Ajj, egyszerűen minden lépése irritál, a feje, a mozdulatai, minden. Minden óráról 30percet késik, a tanárhoz képest, ergó 45percet, besétál, mintha ez lenne a legtermészetesebb.....áhh na mindegy.Egy brazil sráccal próbáltam kommunikálni, de sajnos ezt a brazil portugált nem igazán értem még.ilyenkor csak bólogatok, sim,sim,és mosoly:)
Szóval hazaértem, Magda azzal fogadott, hogy Rúben írt, hogy találkozunk-e vele este. Mondtam, hogy ok, de ne sokáig. Mebeszéltük, hogy 11-kor a Capri-ban.Az közel van hozzánk, bár a törzshelyünknek a Bossa Nova-t neveztük ki, ami  egy kávézó, de még sosem voltunk ott. Aztán végülis máshova mentünk, kicsit lejjebb. Ez a Rúben annyira gentleman, ilyet még nem láttam!Állandóan kifizet nekünk mindent, mondtam, hogy mosdóra kell mennem, velem jött, megkérdezte, hogy hol a WC, elkísért az ajtójáig:))
Közben írt nekünk smst az André, hogy nem találkozunk-e. Mondtam, hogy ma nem akarunk menni bulizni. Pár percre rá írt a Diogo is, azon röhögtünk a Magdával, hogy még csak egyszer találkoztunk velük, máris itt irogatnak:)Persze tök jól esett, hogy akkor "bevesznek" maguk közé.Aztán felhívott engem az André, de rájöttem (amint már a Szilvi is mondta), hogy portugálul nehéz eleinte telefonálni. Nem értettem mi van, mondtam, hogy mi már megyünk lassan aludni, és ma nem szeretnénk sehova menni. Nem nagyon fogta, mert elkezdett megint újabb sms-eket írni, hogy ott van a lakásunk közelében, és hogy menjünk vele sétálni. Na akkor mér kicsit ideges lettem, nem igaz,hogy nem fogja?!!
Közben tök jót dumáltunk a Rúbennel, úgy látom, a Magda jobban érti a portugálokat, mint én, én viszont jobban ki tudom fejezni magam, mint ő. Ő elmagyarázza, mit akarnak, én meg azt, hogy ő mit akar mondani:))Vicces volt, beadtuk a Rúbennek, hogy Mo.-n meg Lengyelországban nincs Mc' Donalds. Ő meg ott hüledezett, és próbálta nekünk elmagyarázni, hogy hogy is néz ki egy hamburger. Ott röhögtünk kb,de nem esett le neki!!Aztán pár percre rá megmondtuk neki:))Úgyhogy asszem a naívság babérkoszorúját már másnak kéne hordania helyettem...
Aztán 1-2körül hazabattyogtunk, és a Rúben végig jött velünk.
Ma úgy terveztük, lemegyünk az óceánhoz, de sajnos nem jött össze, mert nem volt valami csúcs idő. Mindegy, azért elmentem könyvtárba házit írni. Összehaverkodtam a könyvtáros bácsikával, aki állandóan leáll velem bratyizni, mindig segít, szóval egy kis belső kapcsolatra tettem szert. Mint egy dedósnak, elmagyarázta, hogyan kell itt kivenni a könyveket, kb kihozta elém, amit kértem. Két órán át olvastam Portugália elsőkirályának életéről.Azért fárasztó egy dolog. A bácsika folyton odajött, mondta, hogyha bármi van, ő segít. Aztán fél6 körül odajött, hogy ő most megy, de ha valami gondom van, tényleg szóljak neki. Mondom ok, megkérdeztem a nevét, és elment. Erre rá pár percre a mellettem ülő férfi (az olvasóteremben) elkezd felém pisszegni, balra fordultam, s egy egészen Agatha Cristis mozdulattal a pasas felém repített egy kis fecnit....néztem, hogy ez mi. A papíron kb ez állt:"Ne szimpatizálj a könyvtárossal, mert furcsa dolgai vannak"(??).Na megint azt hittem, hogy mindjárt elröhögöm magam. Ez most mit jelent? Csak arra tudok tippelni, hogy a pasas azt hiszi a bácsikáról, hogy pedó, mert állandóan veregette a vállamat, dehát ezek portugálok!Szóval rejtély, de most nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá a későbbiekben.Ha van tippetek, hogy ez mi lehet, majd írjátok meg:)
Aztán 6-kor leléptem én is, már lefáradtam. Hazaérve láttam, hogy a Magda már nincs otthon, neki a szomszéd városban tanul a pasija, és hétvégenként találkoznak.Eredetileg el szerettem volna menni az Auto da Barca da Inferno-ra, ami egy színdarab, és a helyi diákok játsszák, dehát egyedül nem akartam. Aztán írtam a Diogo-nak, mondta, hogy jönne, csak nem Coimbrában lakik, és hazament hétvégére. Na mindegy, legalább volt időm megírni ezt a fejezetet. Nagyon várom a holnapi napot, sok izgalmas élményben lesz részem!!

/szerettem volna fotókat is feltölteni, de valamiért nem engedi...majd később.../

Szombat esti vacsora

Péntek este megjött az egyik portugál lány, Sol-nak hívják, ami napot jelent. Ő is szimpatikusnak tűnt, mondta, hogy másnap majd jön ide a kutyája elbúcsúzni. Szombaton lementem a Dolce Vita-ba bevásárolni, ahol összefutottam a spanyol meg az egyik lengyel csajjal, együtt vásárolgattunk, közben kaptam egy sms-t a másik lengyel csajtól, hogy este vacsit készítenek,és jöjjek. Tökre megörültem, hogy na, itt az alkalom a barátkozásra, írtam is, hogy megyek. De még előtte hazamentünk lepakolni, és megbeszéltük, hogy 9-kor találkozunk a lépcső aljánál. De mikor hazaértem, láttam ,hogy már elment az utolsó busz!!8-kor....vigyázni kell itt a buszokkal, és mivel 35 perc kb gyalog a házunk a centrumtól nem mindegy, hogy eléred-e vagy sem...na, ahhoz semmi kedvem nem volt, hogy egyedül bóklásszak lefelé a hegyről, miközben nem is tudom az utat, lemondtam a dolgot. Közben jött a Sol családja, és mondták, hogy vacsizzak velük. Mondtam, hogy ok, pont jól jött:)Tőkehalat készítettek brokkolival. Nem tudom, ismeritek-e ezt a halfajtát, nekem ízlett, a portugálok mindig ezt, vagy szardíniát esznek, ezer féleképp el tudják készíteni. Ne igazán értettem a családi viszonyokat, ott volt anyuka barátnője meg a pasija, ilyen csatolmányok, ott volt egy srác, aki a bátyjának mondta magát, de kiderült, hogy a haverja. Na mindegy. De nagyon kedves volt a srác, mindig kérdezgetett, a többiek nem nagyon foglalkoztak velem. A vacsi után mondtam, hogy na akkor most én elmosogatok, cserébe. Persze az első mozdulatommal széttörtem egy poharat, aminek a szilánkjai ráestek a talpamra. No comment, elmentem lemosni, a srác jött utánam, hogy akkor majd ő segít. Elkezdte a kezével, majd egy ronggyal törölgetni a talpamat, aztán meg megmosta:)))Alig tudtam magamban tartani a nevetést....Aztán még csomót beszélgettem vele, érdekes egy fazon. Az egyetlen baj, hogy kiderült, a vezetékneve buzinas, szegény, ha tudná mit jelent....
De összességében jó volt a vacsi, jól esett, hogy meghívtak, és persze sokat beszéltem portugálul. Amúgy napról napra többet beszélek, hol nagyon megy, hol meg alig tudok kimondani egy értelmes mondatot. Fura.
Vasárnap hú már nem is tudom mit csináltam nap közben, biztos sokáig aludtam, itt akkorákat szunyálok!
Estefelé megjött a Magda, és elmentünk sörözni egy közelli bárba. Sokat beszélgettünk, és kezdünk jóban lenni. Sok dologban hasonlítunk, szerintem jól  megleszünk, meg ilyen biztos pontjai tudunk lenni egymásnak, annyira drukkoltam, hogy valami jó fej ember legyen, nagy örömöt jelent nekem, hogy rokonlélek.Na köbö ennyi a hétvége.

kedd meg a többiek

Na folytatom keddtől a történetet, eléggé le vagyok maradva, úgyhogy megpróbálom lerövidíteni a mondandómat, hogy utolérjem magam. Meg már nagyon kéne tanulni, és ez frusztrál:))
Szóval keddnél tartottunk, amikor is 2-re mentem suliba portugál kultúra c. tárgyra,amit még nem tudom, hogy be tudok-e számíttatni itthon, majd elválk, ha hazajöttem. Mindegy, azért rendesen bementem, ott volt az angol csaj, meg csatlakozott hozzánk egy spanyol lány is, aki nagyon kis érdeklődő volt, őt kedvelem. Pedig mindenki azt mondja, a spanyolok mennyire gyökér arcok, de ő nem.
Vártunk,vártunk egy teljes órán át, de a tanár nem jött, 3-kor úgy döntöttünk, ennyit már nem lehet késni, úgyhogy leléptünk. Mert itt az átlag tanár negyed órás késéssel kezdi az órát, még olyan nem volt, hogy egészkor elkezdtük volna. Szóval miután elmaradt ez az óra, asszem elmentem vásárolni. Van egy nagy bevásárlóközpont a közelben, általában oda szoktam járni, mert ott tuti van minden, ami kell. Van egy mini-mercado is az utcánkban, de az eléggé drága. Este már nem is tudom mi volt, a lengyelek ott voltak, de ne mentünk el sehova, muszáj volt már aludnom. Aztán lássuk csak, szerda. Akkor elmaradt megint az órám, mert a nő Brazíliában van, csak októberben jön vissza. Azt hiszem aznap történt velünk meg az első katasztrófa. Éppen mentem volna a közösségi szobába a többiekhez, amikor az ajtó közelében felfedeztem egy különös dolgot. Azt hittem valaki poénból odarakta. Ahogy felkapcsoltam a lámpát, láttam, ez pont úgy néz ki, mint azok a műanyag pókok, amiket a trafikokban lehet kapni, amivel előszeretettel szoktak ijesztegetni. Nézem,nézem, és szépen lassan leesett, hogy ez most nem műanyagból van. Összeszedtem maradék angoltudásom, és elcsukló hangon odakiáltottam a lányoknak. Ők is odajöttek az ajtóba, elkezdtek sikongatni, kitört a pánik. A Magda megpróbálta lecsapni a papucsával, de emberek!Én komolyan mondom, hogym ég SOHA, soha nem láttam ekkora példányt, ezt nem lehetett pusztán papuccsal lecsapni, ehhez valami més kellett...gyorsan leszaladtam a porszívóért, mondtam a lányoknak, hogy tartsák rajta a szemüket. Gyorsan cselekedtem, pár másodpercen belül már be is szippantottam azt az állatot. Azért hadd tegyem hozzá, ez tőlem nem mindennapi volt, tudjátok hogy parázok ezektől. Ezek után meg is nyugodtunk, minden ment tovább, amíg nem világosított fel a Gali, hogy az a pók nem is halt meg, és ki tud mászni a csövön keresztül. Azután kicsit megint beparáztam, mostanára úgy állok hozzá, hogy csak letört valamelyik lába a porzsákban és nem tud visszamászni az emeletre. De ha én még egyszer meglátok egy ilyen tarantulát...
Na, aztán csütörtökön sikeresen bebénáztam a napot, 2-re mentem be, abban a hiszemben, hogy irodalomra megyek, jött is a tanár. csak nem az, aki engem tanít. Felvilágosítottak, hogy az a másik csoport, és az csak 4-kor kezdődik. De nekem 4-től már más órám van-mondtam.Azért beültem. Miután vége lett, döbbentem rá, hogy másik órán kellett volna legyek...de mondták a többiek, hogy a tanár már megint nem jött, úgyhogy nem maradtam le semmiről. De a 4óra Pessoa verselemzés azért lefárasztott rendesen, nagyon kell koncentrálnom, hogy megértsem a tanárokat, és ha kikapcsolok, akár csak pár másodpercre is, nehéz visszatérni. Aznap a Magda elutazott a pasijához vm másik városba, és a másik lengyel lány is elment, még mindig keresett lakást magának. Így egyedül maradtam ismét.
Pénteken eltökélten vágtam neki a városnak, hogy végre elkezdek sportolni. Nem volt órám, így utam az akadémiára vezetett, ami ilyen közösségi ház a diákoknak, ott van az összes klub, sportklub, együttesek, mindenféle.
Ja, arra nem is tértem még ki, milyen nagy hangulat van itt Coimbrában. Képzeljétek el, egész nap a városban felvonulások váltogatják egymást, az összes egyetemi szak járja az utcákat, ordibálva különböző dalokat. A felsőbb évesek mind talárt viselnek, fekete kosztümöt alatta. Itt ez a téli-nyári viselet, még nem értettem meg, hogy bírják 30fokban....de a lényeg az identitás, hogy ők ide tartoznak, és erre büszkék is. Nem csodállom, ilyen ruhát mi nem is vehetünk fel. Majd teszek fel képet.
Szóval bementem az academiára, próbáltam megkeresni az úszás-szobát, de persze minden zárva volt, sehol senki. Odamentem egy sráchoz, Diogo-hoz, hogy most mit kell tennem. Tök kedves volt, mindta, hogy nekem Joaot kell megkeresnem, meg is mutatja, hol van. Joao a sportszakember, ő a felelős az összes sportágért. Ott ült az udvaron, a bárban egy csomó más sráccal. Diogo odavezetett, hogyő itt Anna és sportolni akar. Na bumm, rögtön leültettek, próbáltam ott kommunikálgatni, az eégsz helyzet kezdett vicces lenni. Joao mondta, hogy ő mindjárt indul, eljön velem az uszodába, és akkor megkérdezzük, hogy és mint. Mondom ok. Nálam volt az úszócuccom, már nagyon szerettem volna mozogni. Joao kocsival volt, elvitt, az uszodában meg megkérdeztük az edzőt, hogy akkor most mi legyen, és ő közölte, hogy akkor én megyek a versenycsapatba, és megnézik, hogy leigazolnak-e. Na mondom, mi van??Kiderült, hogy ezek azt hitték, én versenyezni akarok, mondtam, hogy én eredetileg hobbi szinten gondoltam a dolgot. Aztán bepateroltak a versenycsapat edzésére, ahol be kellett mutatnom fantasztikus tudásomat az edzőnek. Persze levágta, hogy nem vagyok épp a legjobb kondiban:))
Végülis javasolták, hogy menjek az egyetemi csapatba, ami nem ilyen szigorú.  Ez tetszik nekem is, de csak októberben kezdődik. Viccesek ezek a portugálok, vagy nem csinálnak semmit, vagy beindulnak, de úgy, hogy azt sem érted, mit akarnak:))
Na, a hétvégével folytatom a mesét....

Az első sulihét-leginkább hétfő

Ismét ideje géphez ülnöm és beszámolnom az elmúlt hét eseményeiről, ismét sok színes és vicces sztorival gazdagodtam. Talán érdemes hétfőtől kezdeni.....reggel még Lisszabonban voltam, kettőre mentem suliba, akkor volt az első órám. Itt még nagyon meleg van, így mire felérek az egyetemre a már említett lépcsősoron, addigra totál lefáradok. Hát igen, tudom, nem vagyok épp a legjobb kondiban, de már elkezdtem dolgozni az ügyön:)
Tehát első óra, portugál irodalom 2.A tanár kb. 20percet késett. Csak. De kiderült, hogy a koordinátorom, Maria Joao Simoes az, egy igen kedves nőszemély. Rajtam kívül volt ott még több Erasmusos is, egy német, egy angol ,egy finn meg azt hiszem olaszok, de velük nem beszéltem. Innen a legszimpatikusabb az angol lány volt, de ő is már idősebb lehet, mert már van gyereke. A német lány elsőre oylan kis szendének tűnt, aztán kiderült, hogy annyira nem is az, a finn csaj meg valami hihetelenül antipatikus. Nem tudom megmagyarázni miért, az életemben nincs sok ilyen ember, de aki beletartozik ebbe a kategóriába, annak tényleg nem bírom a búráját. Az órán elég érthetően beszélt Maria, mindent megértettem, csak a végén volt egy kis sötét folt, amikor mondta, hogy minden órára hozzunk magunkkal fóliát meg filctollat, mert diagramokat fogunk rajzolni a versekről. Na, annak kissé Holt költős beütése volt, nem értettem, mire jó ez...
Az óra után még volt 2szabad órám a következőig. Elmentem kajálni a városba, nagy sokára találtam egy kis utcai kajáldát, ahol rendeltem vm hatalmas adag csirkét, itt minden kaja hatalmas adag ,és elég zsíros is. A nyanya nem volt túl kedves, nem tudtam, most nem hallja, vagy nem érti, mit akarok. A végén kiderült, nem lehet kártyával fizetni...pffff, mehettem automatát keresni.....
6-ra mentem vissza, akkor kezdődött brazil kultúra c. tantárgyam. Csomó brazil csoptársam van:)A tanárnő egy nagydarab, felékszerezett matróna, elsőre elég ijesztőnek tűnt. A nő 6-kor elkezdett dumálni, de kb. 8-ig abba sem hagyta(itt 2órás minden óra). Elindított egy bemutatkozó kört, és elég hamar fény derült rá, hogy ebben a csoportban én vagyok a leggyengébb láncsszem, rajtam kívül vagy brazilok v. portugálok vagy már éltek kinn sokáig a többiek. Ott volt a finn csaj is, ott menőzött, hogy ő már élt Brazíliában és blabla....Aztán rám is sor került...a nő tényleg két órát dumált, de olyan gyorsan és brazilosan, hogy a végére már belefáradtam, és elkezdtem máson gondolkozni, tényleg annyira kell koncentrálnom folyamatosan, hogy egy idő után már nem bírja az ember. És ekkor hallom fél füllel a következőket:".....igen, és van 2 híres magyar is.Ön tudja kik?"-na gyorsan próbáltam magamhoz térni és épkézláb választ adni, de persze fogalmam sem volt, milyen két híres magyarról kéne tudnom. Mondtam, hogy most nem igazán tudom. Mondta, hogy az egyik Rónay Pál. Ja, mondom, igen, ő volt ilyen nagy brazil-magyar kapcsolatokat ápoló pasas, róla már tanultunk. Aztán megszólal, hogy a másik meg Stephan Zweig. (?!!)Hirtelen megakadtam. Mi van?? Dehát ő német, vagy legalábbis németül ír!!-gondoltam. Nem tudtam, illik-e első órán ellent mondani a tanárnak, de megmondtam, hogy szerintem S.Z. nem magyar. A tanár nem akarta nekem elhinni, kezdett kellemetlen lenni. Mondtam, hogy már olvastam novelláit, és tényleg van egy-két magyar szereplője, de ő maga nem az. Ő ott erősködött h van valami magyar útlevele, és ő arról tud. Odáig fajult a dolog, hogy bekapcsolta a netet, és megnézte. Osztrák volt. Végülis jó döntés volt, hogy megmondtam a véleményem, mert a nő utána nem utált meg, hanem úgy tűnt, megkedvelt.
Az óra után hulla voltam, még elmentem bevásárolni, aztán haza. Végre normálisan találkoztam a Magdával, a lengyel lakótársammal, meg ott volt még egy lengyel csaj, aki épp lakást keresett. Együtt vacsiztunk, meg boroztunk, aztán lementünk a városba ismerkedni az éjszakai élettel. Kb. fél óra tőlünk gyalog a belváros, szóval elég hosszú az út. Beültünk egy helyre másokkal, odajött több Erasmusos, köztük a német csaj is. Jött pár portugál srác is meg még egy rakat lengyel lány, na ők jó arcok, meg irtó jól beszélnek portugálul! Velük össze is haverkodtam. Nem maradtunk olyan sokáig, a hazaút talán még hosszabb is volt...na de akkor már tényleg nagyon fáradt voltam....
Hú, viszont most is eléggé fáradt vagyok, így a hét többi napjáról később fogok írni. Bocsánat, kicsit hosszúra nyúlt. Bár a többi nap se lesz rövidebb:)))

Lisszaboni mókák

Sziasztok!

Hú, már igencsak régen szorgoskodtam, most bűntudatom is van, mert annyi minden történik, de mentségemre legyen mondva, nem volt túl sok időm irogatni, szóval nem a lustálkodtam.

Nos, az egész úgy kezdődött, hogy mikor még otthon voltam, az egyetemen összefutottam egy lánnyal, akiről kiderült, hogy pont aznap megy vissza Lisszabonba fél évre dolgozni, mondtam, hogy én meg megyek ki tanulni. A lány (amúgy Szilvi) rögtön mondta, hogy akkor látogassam majd meg, megadta az email címét, telefonját. Gondoltam, na majd meglátom, lesz e időm, stb.

Aztán, ugye úgy volt, hogy lakótársam egy hét után érkezik. Egy hétig még úgy-ahogy elvoltam egyedül. aztán vasárnap küldött egy emialt, hogy még egy hétig nem jön. Na akkor kicsit kiborultam, már elegem volt. Így gyorsan írtam is a Szilvinek, hogy nekem még van egy hetem a suliig, és mit szólna, ha most ejtenénk meg a látogatást? Kicsit furán éreztem magam, mert hát még nem is ismertem, meg ilyenek, de nem volt semmi para, pár nap múlva már indultam is a fővárosba. A vonatút kb. 2 órás volt, és megfagytam, ezek úgy nyomatják a klímát! Mikor kiszálltam, már ott várt rám egy másik magyar lány, a Kinga, aki a Szilvi lakótársa. Ő is Erasmussal van itt, csak a Szilvi nap közben dolgozott, és ő csak este tudott velünk lenni. Ők Belémben laknak, ez a külső városrésze Lisszabonnak, van ott egy gyönyörű kolostor+ régi torony, ja meg egy híres cukrászda. A lakásuk nagyon kis aranyos, az egyetlen amivel nem tudtam megbarátkozni, az a fejem felett, ill. mellett található akkupunktúrát ábrázoló "műremek" volt. Vm szadista festő lakhatott itt..Leraktuk a cuccokat, aztán visszamentünk a városba (kb. Margithíd-Hegyalja távolság nekem:). Lisszabon is 7 dombra épült, lekopintották Rómát, vagy fordítva, de a lényeg h vannak kaptatók. Egy ilyen dombra mentünk fel, amit Bairro Altonak hívnak (mámint a városrészt), megnéztünk egy romtemplomot, amit az 1755-ös földrengés+tűzvész+áradás megrongált. Hát nem semmi, gótikus stílusú az épület, a teteje hiányzik, de különben egész jól megúszta. ráakadtunk az elevador tetejére, ami egy lift, és aki lusta ,azt felviszi a domb tetejére. Én nem mertem onnan képeket készíteni, de a Kinga igen, baromi jó volt onnan a kilátás. Utána sétálgattunk ebben a negyedben, még nem sejtettük akkor, hogy még vissza fogunk oda térni.

Ezekkel el is ment kb a délután, akartam enni csokitortát, elmentünk keresni vmlyen cukrászdát. Épp a magyar és portugál melankólia közti különbségeket ecsetelgettem, amikor megszólal mellettünk egy nő, hogy sziasztok! Kiderült, hogy pár éve kinn él, mert annyira megtetszett neki az ország! Mondta, hogy épp egy portugál szakos lánnyal találkozik, úgyhogy mi is elkísértük. Ekkor már 4 en voltunk magyarok. Utána elmentünk a Szilvihez a fagyizóba, ahol dolgozik. Akkor már 5en voltunk:)Vicces érzés volt!Közben láttunk egy ruhaboltot, aminek BUDA volt a neve. Akkor már tényleg otthonosan éreztem magam:)
Ja, és találtunk csokitortát is,az utolsó 3szeletnyi részt mind befaltam. Miután a Szilvi befejezte a melót, hazamentünk. Kicsit pihentünk, aztán mentünk vissza a városba. Megint felmentünk a Bairro Altoba, de most egészen más képet mutatott, mint napközben. Igaz,a kkor is sokan voltak, de este!!Mint a Moszkva tér, csúcsidőben!Bementünk a kis utcákra, ami tömve volt (nem túlzok) emberekkel. Fiatalokkal, öregekkel, tényleg mindenki ott volt. Ilyen nincs Budapesten. 20méterenként van egy bár, vagy étterem vagy kocsma, mindenféle, hol élőzene szól, hol meg bulizene, de az emberek nagy része az utcán korzózik, alig lehet közlekedni, akkora tömeg van. Elmentünk a Carib nevezetű helyre, ami a Szilviék törzshelye, ott találkoztunk a haverjaival, akik angolaiak. Táncolgattunk, piálgattunk aztán továbbmentünk. Elmentünk egy másik helyre, ahol megismertem az Igazit. Mámint rátaláltam a kedvenc piámra. A neve morangosca v. a kisebb változata a morangito. Fekete vodka keverve cukorral, jéggel, eperdarabokkal. Valami eszméletlen, onnantól fogva én csak azt ittam. Ha hazaérek, csapunk welcome partit és ezt fogjuk inni:)Igaz, ez még messze van,de a morangosca-imádat örök:))
Onnan megint továbbmentünk egy másik partihelyre, akk már nem igazán tudtam merre, hogyan, valahogy hazakeveredtünk.
Másnap kicsit elbénáztuk a napot, egy bevásárló központot kutattunk, ahol diáknaptárt akartam venni (Coimbrában nincs), de elég nehezen találtuk meg, szóval kb az egész nap ezzel telt. És ráadásul nem is volt ott diáknaptár!De láttam a Sporting stadionját!
Este elmentünk a Kingával hajókázni a Tejora, ott van LKV hajó, ami átvisz a túlsó partra, ami elég messzi van. Hát a sok bénázást kompenzálta ez az út, mert hát a tenger, meg a naplemente.....szóval ott lenyugodtam. Összefutottunk az angolai srácokkal is,az egyikük nagyon be volt lelkesedve, hogy menjünk majd este. Aztán végül ők nem jöttek, csak 3an mentünk el, de így is király volt, sokat táncoltunk a Caribban. Ja, meg felmentünk mini-villamossal egy másik dombra, az Alfama negyedbe,ahol már tavaly jártam. Ott van a Szent György vár.
Szombaton sok dolgunk volt, mert estére lakásavatót szervezett a Szilvi az angolaiaknak, elmentünk bevásárolni, én felajnálottam, hogy megsütöm a sütit. Nem tudom, hallottatok-e a legendás svájci receptemről, amit mindenkinek reklámozok, na azt akartam megsütni, fejből emlékeztem is a hozzávalókra, de vm nem stimmelt vagy  sütővel vagy velem vagy a tésztával, mert 3szori sütés után a teteje leégett, a közepe nem sült át, az alját meg se néztem már. De mindegy, ez volt. A főétel paprikás-krumpli és rakott krumpli volt, azokat jól összeütötték a többiek, én állandóan kevertem a 2nevet:)
Aztán röpke 3óra késéssel megjöttek a vendégek (ez itt normális), hozzáláttunk a kajákhoz. A sütimet elneveztük trutyinak, mondtuk nekik, hogy ez a neve. De ettől függetlenül ízlett nekik. Itattunk velük pálinkát, nem igazán bírták, itt nem ismerik ezt az italt. Miután mindenki tele lett (és  a trutyi is szinte elfogyott) mentünk Bairro Altoba. Több magyarral is összefutottunk, úgy látszik divatos Erasmus-hely Lisszabon. A hangulat nem változott, sokat beszéltem portugálul. Ezek az angolaiak olyan kedvesek voltak meg barátkozósak, velük jól lehetett haverkodni.
Vasárnap reggel elmentem misére, na akkor már hulla voltam. Utána még aludtam nem tom mennyit. Mivel még mindig baromi meleg van, délután elmentünk az óceánhoz fürdeni. Ez kb Budapest-Szentendre távolságot jelent, van is oda egy HÉV-szerű jármű, vonat, ami fél óra alatt idaröpített. Asszem ezt az élményt nem kell részleteznem. Beach-hajók-víz-homok-napozás-óceán.Ennyi.:)Bízom benne, még eljutok a partra.
Este a Szilvivel még bementünk Bairro Altoba, de most teljesen más volt ott a hangulat. Vasárnap este volt, másnap kezdődött az egyetem, nagyon kevesen voltak. Azért mi még benyomtunk egy morangoscát, dumálgattunk, aztán hazamentünk.
Én hétfőn reggel korán indultam el vissza Coimbrába, mert délután már óráim voltak. Azért fájt a szívem, nagyon jól éreztem magam, de biztos nem ez volt az utolsó alkalom!

A romtemplomnál

hát ezt kissé félrefordították.....de a szándék a lényeg:)

Bairro Alto nappal

egy kedves házacska amarelejoval

Itt lakom!!

Petőfi is befigyel azért:p

Bairro Alto este-de ezt a hangulatot nem lehet visszaadni

A morangosca meg én

Magyar etnikum

Lisszabon látképe

Naplemente 1.

Naplemente 2.

Naplemente 3.

Elég brtuál a gyökere,nem?

A város este

Szilvivel a mini-villamoson

Angolai-magyar cooperáció

Cascais

Koncentrálok

Kislány,naplemente,óceán...

KAJA

Eszembe jutott, hogy a legfontosabbról nem is írtam. a kajáról. Ez az a dolog, ami a napi dolgokban, költségekben előjön. És most, hogy önellátó lettem, oda kell figyelnem, mit, hol, mennyiért eszem. Eddig mindig vettem gyümölcsöt, kenyérfélét, sajtot, portésztát, meg ilyen dolgokat otthonra, de tegnap úgy gondoltam, nekivágok a portugál étkezdék világának. Tanév közben úgysem lesz időm főzni, akkor majd menzára fogok járni, csak azok ilyenkor még nincsenek nyitva.
Elindultam tehát, és kilyukadtam a város piacánál. Tudvalevő, hogy ott szoktak lenni kajáldák. Bementem, látom a táblán, hogy restaurante/bar- gondoltam, na erre. Lementem az alaksorba, befordultam, és hopp, ott is volt a menza, de pár tizedmásodperc alatt leesett, hogy ez a piaci munkások, kofák számára fenntartott étkezde. De nem volt visszaút, hirtelen elnémult mindenki, s muszáj volt valamit tennem. Odamentem egy pasihoz, kérdeztem, hogy van-e salátájuk, de nem nagyon értette, mit akarok. Mondtam, hogy vegyessalit kérek. Aztemkkor is furán nézett rám. Aztán végül kértem hozzá halat, akkor már felfogta. Készítettek nekem egy azstalt, s egyszeribe azon kaptam magam, hogy az egész piacmenza-társaság engem figyel. Nyilván levágták, hogy nem pont ide készültem. Aztán elég gyorsan kihozták a kaját, a hal mellé rizs is volt, na gondoltam, ezt tuti nem fogom mind megenni, mert valahogy az egész hely elég gusztustalan volt. A kaja nem volt rossz, de elég olajos volt, így szépen-lassan nyeltem a falatokat, egyiket a másik után, miközben lestek a piaci munkások. Egyszercsak látom, hogy a pacák a maradék kajáját, meg a többiekét beleönti egy átlátszó műanyag vödörbe, ami már elve tele volt valami piros lével, erre beledobta azt a sok maradékot, és odatolta pont elém. Na akkor tartottam ott, hogy én MOST fogok idehányni. Próbáltam a szemeimet arra ösztönözni, hogy másfelé nézzenek, de nem nagyon ment. Borzalmas érzés volt, nem értem, hogy nem vették észre, hogy pont a kompsztra rálátok? Na mindegy, az evést gyorsan befejeztem, kértem, hogy csomagolják be a maradékot, és villámgyorsan leléptem, vissza se néztem. LEgalább megtudtam hova NEM szabad mennem.
Ma már nagyobb szerencsém volt, bementem Dolce Vita-ba, a plazába, ahol egy szint csak kajálda volt. Találtam ott egy telejsen hasonló kajáldát, mint tavaly Porto-ban, ahol rendelsz salátát, és hozzá kiválasztasz 5 rávalót (rákot, halat, zöldséget,tojást,stb.), és az egész csak 4,75. Ez felidézte bennem a tavalyi kiruccanást, úgyhogy ide még vissza fogok járni!

Ez még akkor volt mikor még nem tudtam mi van bent

Zsófi, ezt neked küldöm (félig tészta+sali, rák, lazac, vm hal, tojás és sajt, ja és joghurtszósz):)))

Milyenek is a portugálok?

Gondoltam illik azért egy ilyen bejegyzés is, hogy tudjátok, kik közé hagytátok, hogy elmenjek:) Meg ha netán majd eljuttok ide, tudjátok, kikkel álltok szemben:)
Először a külsejükről írok, bár szemetek nektek is van:)
Háát....úgy allgemeinen azt tudom mondani, hogy a férfiak tök mindegy,hogy idősek vagy fiatalok, CUKIK. Ennél nincs jobb szó. A nők nagy része elég otromba, nem tudom rájuk azt mondani, hogy szépek, de aki meg nem az, az nagyon szép, latinos. Van valamilyen egyedülálló portugál haj-bőr-szemszín, ami szinte az összes emberre jellemző, egyből kiszúrni, ki külföldi.
Belső tulajdonságokra nyilván még nem ismerem őket annyira, hogy pontos képet tudjak adni róluk, de pár benyomásom azért már megfogalmazódott: temperamentumra természetesen latinosak, de azért annyira nem hangosak, mint az olaszok. Van bennük valamilyen érzékenység, amit ők saudade-nek hívnak, ez elvágyódást, honvágyat, búskomor vágyakozást jelent. Ez egy életérzés, és ezt ők a népzenéjükben 'írják ki' magukból. De a legfeltűnőbb tulajdnoságuk az, hogy irtó kedvesek, jószándékúak. Ha valakit megkérdezek valamiről, nem elég, hogy a választ megmondja, elkezd még ezer más dologról hablattyolni nekem, amire én csak annyit mondok sim,sim, persze nem nagyon értem, mit hadar:)
Történt velem egy érdekes történet: mikor megérkeztem, kb másnap akartam pizzát készíteni a sütőben, ám amikor kinyitottam az ajtaját, találtam benne egy zsírral telt büdös, mocskos fazekat. Na, majdnem odaokádtam, gondoltam, ezt biztos az előző lakó tehette oda szép diszkréten. Kiöntöttem azt a mocskos levet, de a fazék kívül-belül zsírban tocsogott, hadd ne részletezzem. Másnap mondtam a Tiagonak, hogy ez a helyzet,mondta, hogy elnézést, nem vette észre, de rájöttünk, hogy a mosogatószerrel ezt nem is lehet kiszedni, ráadásul az alja tiszta kozma volt!
Ebben maradtunk. Aztán kedden este épp skypeolok, amikor valami zajt hallottam. Pár percre rá kapok egy sms-t, de nem néztem meg, csak fél órával később. A Tiago írt, hogy itt áll az ajtó előtt, és jött mosogatni, csak én bent hagytam a kulcsot a zárban. Fúúúú ott égett a fejem, hogy mostanra már biztos elment, mekkora gyökér vagyok.
Aztán másnap írtam neki sms-t, hogy bocsi, és ,hogy nem kell eljönnie, mert majd megoldom. Erre tegnap este megint zörögnek, és képzeljétek, mégis eljött, hozott magával CIF-et meg mindenféle mosóeszközt, és nekilátott mosogtani. Több, mint egy órát sikálta nem csak azt a fazekat, hanem az összeset, és nem engedte, hogy segítsek. A végén adtam neki egy pilóta kekszet (kiderült, hogy az portugálul egy elég csúnya szót jelent), de már éjfél lett, mire elment. Valahogy annyira jól esett ez a gesztusa, hogy úgy éreztem, ezt a dolgot meg kell veletek osztanom.
Szóval ilyenek a portugálok. Eddig.

Első napok gyötrelmei-kalandjai

Halihó!

Lassan letelt az első ominózus hét, itt az ideje, hogy nyekkenjek valamit róla:)
A lakásban kezdek egyre otthonosabban mozogni, az ablakomból pompás kilátás nyílik a városra, most pl. épp naplemente van, és bíbor-narancs színekben tarkállik a táj...
A város kb. olyan nagy, mint Győr, vagy Szeged, szóval még épp belátható, nem az a multiváros, de azért van itt minden, mire csak szükségem van. A 7-es busszal jutok le a Centro-ba, onnan egy hattalmas lépcsőn kell felmennem az egyetemi negyedbe, ami egyben a város központja is. Hétfőn beiratkoztam, meg elmentem a központi könyvtárba, ahová először nem vettek fel, mert kell ilyen engedély a nyilvántartási hivataltól, hogy te miért vagy itt fél évig. Ezt muszáj elkészíteni. De utána már én is beiratkozhattam, és ki is vettem egy Jane Austin könyvet, kezdésnek. Tehát ez az egyetemi részleg nagyon impozáns, kimagasodik, az utcák kacskaringósak, picik, és mind macskakövesek. Ezeknek a mániájuk a macskakő, úgyhogy nem érdemes mgassarkúban járkálni. Lent, az alóvárosban teljesen más hangulat uralkodik. Az a kereskedőrészleg, ott is kicsik az utcák, de jóval rendezetlenebbek is, kis boltokkal, hentesekkel, halárusokkal, szóval megvan ott a sajátos szag is. Feletted száradnak a vizes ruhák, a sikátoron 2 ember ha elfér egymás mellett....de nekem bejön ez a hangulat, tényleg igazi mediterrán. És ott van még a folyópart, a Mondego folyó partja, ahol csodás pálmafás parkokat láttam.
Szóval hétfőtől máig kb, ezeket néztem meg+ ügyet intéztem. Sajnos nem mennem itt olyan egyszerűen a dolgok. Kiderült,hogy nem küldték vissza a tanulmányi szerződésemet, mert nem voltak képesek aláírni, holott az nekik kötelességük lett volna, és most ezért nem kapom még meg az ösztöndíjam. Egy cseppet dühítő a helyzet, dehát ez van, ezek portugálok, nem németek.
Ja,ja, vasárnap elmentem templomba, és mondthaom a legédesebb templom az ott van a közelünkben, majd rakok fel róla fényképet. És összehaverkodtam a pappal, és mondta, hogy van hittan és ,hogy menjek:)
Vasárnap fog megjönni a lengyel lakótársam, addig még egyedül leszek a lakásban, azért most már várom ,hogy megjöjjön, mert nem beszélek eleget:)
De legalább írok!

Kilátás a szobámból

A kéró

A bizonyos bazi nagy lépcső teteje....innen nem látszik mekkora is valójában...

Portagem-Alsóváros

Folyópart

Park a parton