2010. október 5., kedd

Zenehét

Olá, olá,

már többedszerre állok neki ennek a bejegyzésnek, remélem ezúttal be is fogom fejezni. IGazából legszívesebben most bedőlnék az ágyba és másnap délig fel sem kelnék, dehát muszáj megosztanom veletek mi minden történt velem a múlt héten:))Persze szívesen teszem, de a mai nap az durva volt...
De inkább maradjunk a múlt hétnél.
Szóval hétfőn asszem nem volt semmi érdekes dolog, nem mentünk este sehová, suliban csak egy órám volt.
Kedd aztán eseménydúsabb volt. Egy órám volt, cultura portuguesa, ahol egy kisméretű nő tartja nekünk az órát, de olyan magas hangja van, nem tudom ez milyen ultraszoprán, de nem elég, hogy gyorsan beszél, még odafönt sipítozik is, úgyhogy nem könnyű megérteni. De nagyon kedves, meg minden, úgyhogy nincs vele bajom. Óra után úgy döntöttem, elkezdek komolyan tanulni, mert már itt az ideje. Ezért elmentem a JArdim botanico-ba, és ezennel kijelentem, hogy ezt a helyet kinevezem Coimbra legnyugisabb, legcsodálatosabb helyének. Az a kert.....a kerítés, meg a szökőkutak XVIII századból valók, Marques de Pombal idejéből, ő építtette. Rengeteg ritka és monumentális fa található itt, csomó pálma pl.:)Úgyhogy letelepedtem egy szökőkút közelében, s a víz csobogása mellett belekezdtem a tanulásba...bár azt hiszem el is tudtam volna ott aludni.szóval az biztos, hogy ide vissza fogok járni, amikor csak tehetem. Fényképező sajnos nem volt nálam, de pótlom később.ígérem. Aztán este megkezdtük kultúrális programjainkat. Belelkesítettem a lengyel csajokat, meg az angol lányt, hogy menjünk el fado-estre, el is mentünk a Café Santa Cruz-ba, ami a Praca de 8 de Maio-n található. A helyet úgy képzeljétek el, hogy régen egy templom képolnája volt, még megvannak a régi, gótikus stílusú födémek, az apszis is kivehető, az ablakok helyén csodás üvegablakok. Szóval kissé csórónak éreztem magam ehhez az elegáns helyhez...de ahhoz képest, az áraik tök olcsók, a tejeskávé (galao) csak 1.20volt, a suliban meg 0.80.Szóval letelepedtünk, ezek a lengyelek tényleg annyira jófejek!!Elvileg 10-kor kezdték, gyakorlatilag 11-kor:)3gitáros volt, kettő ebből egy apa és fia, a tipikus portugál gitárral, meg egy harmadik férfi hagyományossal. Két énekes volt, de általában külön énekeltek egymástól, az egyik felvette a tógát és abban nyomta:)Én oda-meg-vissza voltam (most is), annyira élveztem, fle is vettem videóra, remélem fel tudom ide tölteni mert ezt meg kell hallgatnotok!!!Tudnivaló, hogy Coimbrában a nők nem énekelnek fado-t, mert valahogy az összes dal férfihangra van írva.Hallgattam nőt is, de az borzalmasan hangzott. De gyönyörű, tényleg szomorkásabb, mint a Lisboa-i, valahogy te is átérzed azt a feelinget...a műsor közben eszembe jutott, hogy mi lenne ,ha készítenék egy interjút az egyik énekessel. Mondtam a Magdának, ő is belekesedett, és utána odamentünk hozzá, hogy ebszélhetünk-e. Mondta, hogy ok, csak előbb kimegy cigizni. Ki is ment, de utána odament hozzá egy csomó ember gratulálni, és ő meg leült a haverjaival egy asztalhoz. De kb ránk se bagózott, úgyhogy végülis elmentünk. Talán nem is akart velünk beszélni. Igazából kicsit rosszul esett.
No mindegy, utána mentünk Bigorna-ba, jót beszélgettem Susana-val, az egyik lengyellel.Ezek tényleg folyékonyan beszélnek, nem tudom, miben különbözik ott az oktatás, de valamiben tuti, mert én kis gagyinak érzem magam mellettük.
Utána nem tudom már mikor leléptünk a Magdával, de hamarosan egy újabb buliba csöppentünk bele, ami szó szerint az utunkat állta a Praca de Dom nem tudommin, a lépcsők tetejénél volt festa az orvosis gólyáknak, összehaverkodtunk pár sráccal, majd továbbmentünk az Academiara, hogy találkozzunk Diogoval, de kiderült, hogy ő már kb szunyál...úgyhogy nemsokára mi is hazamentünk. Ezek a hazsétálások mindig gyötrelmet jelentenek, de abból a szempontból jók, hogy mindig ki tudjuk értékelni a történteket.
Szerdán pihinapot tartottam.Este mondta a Magda, hogy tuna-est van az ő szakán, ami mellesleg baromi közel is van ide, úgyhogy elmentünk megnézni. Hát jól tettük, mert ezzel is csak jobban megismejük ezeknek a diákoknak az életét, és én minden alkalommal azt a következtetést vonom le, hogy basszus, itt van diákélet, itt formálódnak közösségek, kultúrálisan is művelik a tanulókat, és itt úgy érzem senki nem szégyenli a hagyományokat, mindenki lelkes, mindenki hordja a tógát, énekel, jól érzi magát.
Az est a kertben volt, az Academica csoportjai vonultak fel, és mutatták be tudományukat.Mi először egy néptánc-csoportot láttunk, akik vidám zenére ropták, de azért azt hozzá kell tennem, hogy a magyar táncok azért jobbak:)De mindazonáltal divertido volt az egész.Utána jött egy lány tuna csoport.Ezek olyan vicces kis társaságok, képzeljétek el a lehető legkülönbözőbb hangszereket egymással. Körülbelül ilyen a hangzása, most pl. volt kis gitár, nagy gitár, mini gitár, fuvola, kis dob, üstdob. Elég furán hangzik elsőre, de vicces. Miközben énekelek, és játszanak, ide-oda dülöngélnek. A dalok a diákélet különböző eseményeiről szólnak. Amúgy most hétvégén lesz internacionális tuna- ünnepség, ahová remélem eljutok. (Bár nem értem, hogy internacionális, ha ez úgymond coimbrai sajátosság, de mindegy).
Utána jött a férfi tuna. Hát, mondanom se kell, mint a fado-ban, ebben a műfajban is a férfiaké a főszerep. Legalábbis itt.Őszintén szólva ők jobban tolták sokkal. Igazi profik:)
Aztán csütörtök....ez a 2-6folyamatos óra mindig kikészít, még mindig nem megy annyira a koncentrálás, mint szeretném. De eúttal benyomtam egy galaot irodalom előtt, és már jobban ment. De megint rádöbbentem, hogy iszonyat sokat kell olvasnunk, minden órára minimum van 3 kötelező, hogy fogom én ezt kivégezni, hogy????????????
Órák után asszem hazamentem, készülődtünk, aztán este leléptünk, ugyanis hivatalosak voltunk egy szülinapi vacsorára. Tudnivaló, hogy a portugálok sokszor rendeznek ilyen kisebb-nagyobb baráti vacsorákat, hét közben is, összeütnek valamit, és mondjuk meghívnak 30embert. Ilyenkor, ha vendég vagy, kell fizetned valamennyi pénzt, nem sokat,és akkor órákis megy a kajálás. A lakótársaink, a Sol meg a Rita csomószor csinálnak ilyet, mert nekik még annyira nem indult be a suli, és van rá idejük. Például most is elmentek valami ilyenre. Mi csütörtökön egy kicsit más vacsira mentünk, ugyanis a srác egy étteremben ünnepeltette magát, röpke 80embert hívott meg. Én eddig összesen két mondatot beszéltem vele, és annyira nem is volt szimpatikus, de mivel a Magda azt mondta, menjek, nem probléma, gondoltam, miért is hagynám ki??:)
Ott volt a többi lengyelke is.Be kellett fizetni valamennyit, de utána annyit ehettél.ihattál, amennyi csak belédfért. Sorban hozták a csirkéket, sangriákat.Mi jól kikoplaltuk magunkat a Magdával, úyhogy nem tartóztattuk magunkat. Hát az a hangzavar,ami ott volt, én még ilyet soha az életben nem láttam.Mindenki folyamatosan ordítozott.Mondjuk az is igaz, hogy valaki a terem másik felében szintén ünnepeltette magát, és azok tán még nagyobb hangzavart csaptak mint mi.Jól elvoltunk, összehaverkodtam egy galego lánnyal, de szerintem már be volt rúgva ahhoz,hogy emlékezzen rám.Mondjuk én se voltam a helyzet magaslatán. Aztán csomót beszélgettem a Susana-val, vele tök jól el lehet dumálni, meg azért is szimpatikus, mert szereti a magyar népzenét.Aztán valahogy összekeveredünk a másik szülinap résztvevőivel, és összebarátkoztunk egy baromi jófej csajjal, végre egy jófej portugál lány, aki nyitott felénk, a lányok sajnos nem túl barátkozósak. De ő igen, vele, meg a barátaival folytattuk utunkat, elmentünk egy 7nevű helyre, volt ott egy srác aki nem akart hozzánk portugálul beszélni, csak angolul, hiába bizonygattuk neki, hogy beszéljük a nyelvet. Elég fura volt. Aztán onnan az Academiara mentünk, ahol elvesztettük egymást a Magdával. Kétségbe estem, mert én kinn, ő meg bennragadt.És akkor már csak ketten voltunk. De valami hihetetlen szerencsével, pont összefutottunk Andréval, aki kihúzott a slamasztikából. Aztán elmentünk vele, meg a haverjával egy sokadik helyre, bulizgattunk még,aztán hazavittek kocsival. Azért nem volt rossz, hogy nem kellett gyalolgolni...
Péntek nyugisan telt, este elmentünk a Rúbennel mekizni, utána meg Bigrona-ba, találkoztunk a lengyel csajokkal, meg még volt ott egy csomó ismerősük.Képzeljétek, megismertem egy Sao Tomé-i, és egy Zöld-foki srácot!!Na, nem godoltam volna, hogy ez is bekövetkezik!A Zöld-foki srác tiszta arc:))Sokat beszélgettem vele a hazájáról, az életkörülményeikről. Hát, más.Kiderült, hogy ismer egy magyar lányt, aki pont ott volt, úgyhogy végre találokztam az első magyarral Coimbrában!De nem volt valami nagy élmény, a csaj pár perc után közölte, hogy ő most fényképeket kell készítsen a barátairól, és kb otthagyott. Elég fura volt, mondjuk nekem sem volt túl nagy kedvem hosszabban beszélgetni, valahogy nem is baj, hogy nem ismerek magyarokat, főleg, ha olyanok, mint ez a lány...
Szombaton elmentem hittanra, ahol megnéztük a Crash nevű filmet, egész jól megértettem, de azért elég félelmetes volt. A rasszizmusról szólt. Aztán este főztem vacsorát, mert meghívtuk a Rúbent, onnan mentünk a U2 kocertre. Hú........hihetetlen élmény volt élőben hallani, szerencsére régi és új dalokat is játszottak, persze azért nyilván jobb volt bent, dehát ez is hatalmas dolog, hogy épp most, amikor ott vagyok, pont akkor jön a U2!Fel is vettem pár számot, megpróbálom feltenni őket!
Vasárnap is elmentünk, de akkor már elég rossz idő volt, egész nap esett.Meg azért már hideg van itt is, kell, hogy vegyek egy melegebb kabátot.
Ma nagyon hosszú és nehéz napom volt, mert elkezdődött a portugál nyelvi kurzus, ami reggel 9-11-ig tart, így nem aludhatok sokáig, ez kissé felemésztette az energiáimat. Képzeljétek, kiderült, hogy ezen az órán is együtt vagyok a finn lánnyal. Múltkor óta előtt elemnt mellettem, de nem köszönt, pedig én direkt rá is néztem, aztán, miután látta, hogy nincs senki,akinek nyalizhatna, kegyeskedett odajönni hozzám, és köszönt, de én nem szóltam hozzá. Egyszerűen idegesít engem ez a lény, nem tehetek róla. És szinte minden óráról késik, de kb egy órát. Jó ez nem az én dolgom, de akkor is idegeít.Ez van.
 Na, legjobb lesz, ha most elmegyek aludni, holnap nincs suli, mert állami ünnepük van, ezért nyugodtan szunyálhatok...már várom....igyekszem hamarabb jelentkezni legközelebb!!!

Fadisták a Santa Cruz-ban


Ilyen jellegű volt a kávézó


Balról Anneliese,England-jobbról Justinia, Polónia


Magdával:)


Bigorna-i hangulat


Néptánc-sajna nem bírtam bemozdulás nélkül levenni


Lánytuna-felismeritek a hangszereket?


Itt láthatjátok a fadot,remélem hallatszik is valami...


ezt meg felismeritek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése