mostanság

tudom, tudom, ismét rég nem írtam...
a mostani hetek valahogy nyugisabbak...ennek örülök, de persze nem jelenti azt, hogy csak lopom a napot:))
Nem tudom, írtam-e már, de lassan kezd leesni, hogy ez az önellátó rendszer milyen nehéz is tud lenni néha. Egyfelől baromi jó, meg én szeretek főzni, vasalni (mosogatni nem), meg ha nem pókot kell porszívózni, azt is elviselem.De itt nem erről van szó. Itt nem az van, hogy megkér a mama, hogy légyszi takarítsd fel a szobádat vagy valami, itt mindenért Te vagy a felelős, azért hogy kaja legyen a hűtőben, WC-papír a WC-ben, tiszta ruha a szekrényben. És örülök, hogy megtapasztalhatom, milyen is ez, ideje volt már!
Ezen a héten elég zajos volt a ház, mert a csőrendszer már régi (25éves), és ezért az egészet kicserélik. Nem tudom, említettem-e ,hogy a mi fürdőszobánkban a  csap elég szemét, csak tűzforró, és jéghideg vizet bír produkálni, s ami víz van is, az épp, hogy csurran-cseppen. Nem tom az előző lakókat nem zavarta-e ,de én szóltam a Tiagonak, és mondta, hogy elintézi. Hát ez beletelt neki másfél hónapba, de MA sikeresen kaptunk új csapot, úgyhogy már várom az esti zuhanyozást:))(az élet apró örömei). De azért ezt is beszívtam, mert reggel, mikor épp WC-re akartam menni, rámnyitott a vízszerelő, éshát úgy konkrétan már elértem az ülőhelyzetet, szóval elég kellemetlen volt. nem értem, miért nem bírt kopogni!!!
De mindegy, a lényeg, hogy van víz!
Azóta szaporodtunk újabb undorító állatokkal, ezúttal egy ezerlábúval, aki épp a konyhán akart átslisszolni irtózatos tempóban, mikor észrevettem, Sol elintézte, beszorítottuk a szekrény möogé és eltorlaszoltuk a kijáratot.........
A lakótársakkal amúgy jól kijövünk, általában a konyhában szoktunk összefutni, ott éljük szociális életünket. Eddig még nem mentünk el együtt, de már tervbe van véve. Az egyik lány, Sol, akinek elég magas hangja van, így éjjel mindig felébredünk rá, a barátnőja Rita, aki baromi jó arc, én őt kedvelem legjobban. Carolina, ő elsős, kedves, csendes lány, a negyedik meg Joana, de ő csak a héten költözött be, és már Mastert végez, így nem látjuk túl gyakran. És hát a Magda, továbbra is jóban vagyunk, minden nap beszélgetünk elég sokat, mindig tudjuk, hol a másik, kicsit olyan ,mintha a nővérem lenne. Csak ő általában elutazik hétévégre, meg a többiek is, csak én meg a Sol szoktunk itt maradni. Ilyenkor amúgy minden csendesebb, a hétvége a családnak szentelt idő, a pihenés, a tanulás ideje, nincsenek is bulik. De nem is baj, mert hétközben úgyis mindenki fáradt, legalább kipihenjük magunkat.
Órák: elindult a portugál nyelvi kurzus is, ahol csak Erasmusoskkal vagyunk. A pasas nagyon kedves, egyből megjegyezte a teljes nevemet:)Átnézzük az egész nyelvtant, meg szemantikai szempontokat is vizsgálunk. Bár én már tanultam ezekről a dolgokról, nem árt az ismétlés. Irodalmon szerveztem tanulókört, felváltva olvassuk a kötelezőket, és utána megbeszéljük, remélem összejön. Elkezdtem olvasni egy Saramago könyvet, hát, elég nehéz, küzdök vele. Barzil kultúra nagyon jó, azt szeretem legjobban. A nő, a nagydarab, vehemens brazil asszonyság jó arc, kikéri a véleményünket, tényleg interaktívvá teszi az órát. Csomó brazil csoporttársam van, akik a hozzászólásaikkal még érdekesebbé teszik az anyagot. Most az indiánokról tanultunk, és a nő hozott be nekünk esőbotot, indián pearcinget, ami elég durva. Egy hatalmas papagájtoll, amit át húznak az orrlyukon, az a pearcing...de nekem a legdurvább a skalpolóeszköz, amivel kb lenyúzzák a harcosok bőrét, amíg már vérzik, így készítik fel a mérkőzésekre...no comment.
A portugál kultúra sajnos nem túl jó, én azt hittem sokrétű, éa izgalmas lesz, de csak középkori krónikákat elemezünk Portugália alapításáról, mai elsőre érdekes, de 3hét után, mikor még mindig ugyanazt tanuljuk...kissé uncsi.De nem baj, majd kivesszük a részünk a kultúrából, Anneliese,az angol barátnőm szervez színházat jövő hétre, már várom nagyon. Tegnap meg elmentünk a Rúbennel moziba, és megnéztünk egy Saramago könyv alapján készített filmet.Hát húúúú na ez a film volt életeme legfárasztóbb,legfrusztrálóbb filmje.Ha rágondolok, kiráz a hideg. Nem volt rossz film, de nem volt jó sem. Egy pasiról szólt, aki felfedezett egy masinát, amivel analizálni lehet a lábfejeket. A pasi nagyon szegény, és bénázik ezerrel, sosem tudja eladni, mert hol elaludja a találkozókat, hol épp balesete van. A balesetet után feleszmél, tud vezetni, de nem tud valamiért kiszállni a kocsiból. Ezután az egész film alatt a kocsiban ül. Ki akar venni pénzt az autómatából, de nem éri el a lyukat, benyeli a kártyát. És folyton felhangzik vm gregorián zene, amitől tényleg olyan frusztráció kezd uralkodni rajtad, a végén már nem bírtam nyugton maradni...a film vége az, hogy a pasi eladja a masinát 3 10év alatti gyereknek, cserébe egy rollerért, talál egy nyuszit, és hazaviszi a kislányának. Na bumm...
Szóval asszem nem nézek több ehhez hasonló move-t, ez már nekem is sok, pedig én szeretem a művészfilmeket...
Végre sikerült találkoznunk Diogoval, elmentünk karaokezni, de nem került ránk sor, ott volt az angol srác is, akinek még mindig cukik a grübedliei:)de sajna már nem tudok angolul, érteni értem nagyjából, de megszólalni képtelen vagyok!!
Majd jövő héten kezdődik a Festa das Latas, a nagy őszi diákfesztivál, lesz egy szünnapunk is, tökre várom, lesz csomó koncert, program. Addig rákapcsolok a tanulásra:)
Na, megyek is, itt az ideje elkezdeni...minden jót!Anna