Az Erős sziget - 2.nap

Na jó, megírom a második napot is, nagy meló lesz, mire mind az 5-t leírom, de üsse kő...
Szóval Madeirai második napon elhatároztuk, nekivágunk az erdőknek, csapunk egy amolyan spontán kirándulást. Célunk elsősorban a Madeira északi részén fekvő Santana falucska volt, ahová már portugál tanulmányaim elejétől fogva el akartam jutni, hogy megnézhessem a cuki kis háromszög alakú házakat. Naiv fejjel azt képzeltem, hogy még ma is azokban élnek az emberek, és az egész falu olyan házakból áll, hát, ehhez képest van vagy 5-6 ilyen ház, a többi ma már modern. De abban a pár házban legalább élnek, és nem csak úgy ott állnak. Na mindegy.
Ez a hely amúgy UNESCO része is, van egy Madeira park, ami mintegy összefoglalja a madeirai hagyományokat.
Útközben baromi nagy felhőbe és eső keveredtünk. Funchalból felmentünk busszal a 1400 méteren lévő Poisora, ahonnan leereszkedtünk, majd a tenger mentén újra fel. Hát, el kell mondjam, Madeira nem a tériszonyosoknak való hely. És sajnos emiatt pár igen nehéz percet okozott nekem. Ez az utazás amúgy nem a legrosszabb volt, de amikor azt látod, hogy alattad konkrétan 800 méteres szakadék, és egy kis kétsávos utacska van, ami rohadtul kanyarog, és nem ám normális védőkorlát van, hanem csak különálló fél méteres bóják, akkor elgondolkozol, hogy most mit is keresek én itt??!! Visszafele úton volt a mélypont, a busz egy baromi meredek kanyar kellős közepén megállt, hegynek lefelé, az orra konkrétan az út szélén, onnan feltolatott (!!) egy még meredekebb lejtőre, csakhogy meg tudjon fordulni!! Hát, én még ilyen durvát nem éltem, lejátszódott az életem. Persze tudom, hogy ők ezt csinálják évek óta, de akkor is....de ismétlem, nem ez volt a legrosszabb út!
Szóóóval, így vagy úgy, de megérkeztünk Santana-ba, ahol zuhogott az eső és megfagytunk. Csak két kis esernyő volt nálunk, na mondom marha jó, itt vagyunk a semmi közepén, épp egy szívrohamon vagyok túl és még kirándulni se tudunk? Beültünk egy caféra, és akkor megittam életem legjobb galao-ját. Ez azért jobb kedvre derített :)
Elindultunk az eső dacára, felfelé. Nem nagyon tudtuk hová, csak azt, hogy az erdőbe szeretnénk menni. Megkérdeztük az embereket, de rájöttünk, Madeirán nem érdemes kérdezni, mert amikor jobbrát mutatnak, balt mondanak, távolságérzékük pedig egyáltalán nincsen. Úgyhogy csak bandukoltunk felfelé, és egyszerre csak elállt az eső. És ez így megy Madeirán, folyton változik, és ha a sziget egyik részén esik, akkor a másik részén még nyugodtan süthet a nap.
Találtunk egy erdei szerű ösvényt, elindultunk nagy lelkesen, mire egy hatalmas fekete kecskével találtuk szembe magunkat. Mivel mindketten baromira értünk az állatokhoz, ezért inkább visszafordultunk :D
Még magasabbra mentünk, egészen fel a Pico das Pedras-ra. Ott összefutottunk egy pasassal, aki végre megmutatta az official erdős ösvényt. Ezeket az ösványeket már a kezdetek óta fejlesztgetik, építgetik, ún. levadákat építenek ki, ez amolyan öntöző rendszer. Fut az ösvény, mellette egy kis csatorna friss forrásvízzel/csapadékkal. Így aztán sokkal jobban eloszlik a csapadék, nem folyik le egy az egyben a hegyekről. Az utak nagyon rendesen ki voltak építve, nem volt olyan őserdős fellingje. A vegetáció viszont annál különb, tényleg kicsit úgy éreztem magam mint egy esőerdőben, főleg, hogy minden vizes volt :)
Nem mentünk sokat, pár km-t, de mivel már előtte megmásztunk egy csúcsot, elég is volt így. Egyszerre csak egy kis erdészháznál találtuk magunkat, volt ott jópár ember, és ismét elkezdett cseperegni...onnan még több kilométer lett volna vissza Santana-ba, így gyorsan leszerveztünk magunknak egy fuvart, de nem volt gáz. Percek alatt újra Santana-ban voltunk, és kiderült, hogy épp aznap van a Carnaval. Jöttek is buszokkal mindenhonnan, rohadt nagy dugó lett hirtelen a kis hegyi faluban. Petárdáztak meg szerintem fegyverekkel is lövöldöztek, ami azért túlzás, de itt így ünnepelnek. Elmentünk abba az UNESCO-s parkba, onnan meg a feira-ba. Ittunk egy poncha-t de ez már sokkal erősebb volt mint az előző napi, kicsit be is szédültünk tőle. Meg ettünk Bolo de Caco-t, ez volt a legfinomabb nekem. A mulatság abból állt, hogy felállítottak egy hatalmas babát a tér közepére, amit aztán elégettek, közben a TV-től néhányan osztották az észt, és mindenki örült a fejének.
Megnéztük a többi aranyos kis házacskát, a tengeri kilátással, aztán el kellett indulni vissza a buszhoz. Próbáltuk kiszedni az emberekből merre van a megálló. 3-an háromfélét mondtak, még a rendőrnek is telefonálnia kellett, hogy biztosra megmondja!! Egy kb ezer fős faluban :)
Na mindegy, a visszafele utat már meséltem, azt túléltük, utána a vacsival nem volt nagy szerencsénk, kicsit át akartak verni. Szóval vigyázzatok, mert hajlamosak vagy gagyi kaját adni, vagy gyanúsan sokat kérni érte (lásd egy korty facsart narancsléért 2 euro?!).
De ezt leszámítva klassz napunk volt!

                                                                      Madeira erdeje

                                                             Levadával szegélyezett turistaösvény

                                                                 Tájkép háttérben az óceánnal

                                                      Santana cuki kis házikói

                                                               Poncha és Bolo de Caco

Az Erdős sziget - 1.nap

Sziasztok!

Mint ígértem, rengeteg új izgalmas élményről fogok beszámolni, mégpedig nem másról, mint Portugália ismert szigetéről, Madeiráról!!
Miután végeztem a munkával, Magdával úgy döntöttünk, belevágunk ebbe az utazásba, mait már olyan régóta terveztünk. Én m
tulajdonképpen már 3 éve is el szerettem volna jutni Madeirára, de valami mindig közbejött, úgyhogy végül is elnapoltam a dolgot. És most, végre sikerült!
Madeira az a hely, amit bátran ajánlanék mindenkinek: fiataloknak, idősebbeknek, művészlelkeknek, természet funoknak, nyugalomra vágyóknak, kisgyerekes családoknak, nászutasoknak, tényleg, mindenkinek.
1418/1420-ban fedezték fel a portugál hajósok, a fő sziget Madeira, de még tartozik hozzá Porto Santo, meg az Ilhas Desertas és Ilhas Selvagens is. De Madeira a fő sziget. Itt mindent erdő borított amikor megérkeztek a hajósok, természetesen, nagy részét felégették, de azért még így is nagy része érintetlen természet. Éghajlata szubtrópusi, és mivel közel van hozzá a Golf áramlat, a hőmérséklete nagyrészt 20 fok körül van, ergo egész évben jó hely! Elvileg sokat esik az eső, mi szerencsére csak egyszer fogtuk ki, különben végig sütött a nap, vagy felhős volt az ég.
Lisszabonból amúgy baromi olcsó járatok vannak, 40-50 eurótól kezdve, a szállás pedig nevetségesen olcsó, hostelek és szerényebb szállodák már 10 eurótól vannak, reggelivel együtt. Lehet, hogy ez most téli szezon és ezért olcsóbb...
A repülőúton még mindig azon morfondíroztam, hogy ezt csak beképzelem. Aztán megláttam a sziget magasodó sziklaszirtjeit...minden tiszta zöld, tavasz.
A reptérről megy autóbusz Funchalba, a taxi baromi drága, meg lehet autót is bérelni. Mi ezzel nem kísérleteztünk, és jól is tettük, de ezt majd később...
Hamar benn voltunk a fővárosban, és percek alatt megtaláltuk a szállást. Lepakoltunk és már mentünk is be a városba. Az első napot Funchalban töltöttük, és rájöttem, hogy király hely! Először is rengeteg botanikus kert van, némelyik ingyenes, pár fizetős. Először elmentünk egy ilyen "átlagos" parkba, ami azt jelenti, hogy pálmák mindenfelé, kaktuszok, mediterrán virágzó fák ezer színben, nagy rét ahol frizbiznek, és pazar kilátás nyílik az óceánra. nem semmi. Aztán elmentünk a híres Madeirai piacra, a Mercado dos Lavradores-be. Itt aztán végképp el lehet veszni a színkavalkádba: ezernyi virág, gyümölcs, zöldség, mind mind trópusi jellegű, és ott termesztik. Mi főleg banánültetvényeket láttunk. Ahogy körülnéztem, fogalmam nem volt a gyümölcsök feléről hogy micsoda. De ahogy odamentünk egy "kofához" rögtön mondták, hogy akkor kóstoljunk meg mindent. És ezzel kb. jól is lehet lakni :)
Volt ott banán, de nem csak az amit mi ismerünk, hanem kevésbé édes változat is, mangó, gránátalma, anona, és a különböző maracuja fajták, a körte-maracuja, vanília-maracuja, banán-maracuja, és még sorolhatnám. Volt ott savanyú paradicsom, és egy gyümölcs, ami egyszerre volt ananász, banán és kiwi!!! Ami még extra az a Cana de acúcar, bambuszhoz hasonló bot, ami édes, és nyalogatni kell, abból készítenek tömény piát, és az az alapja a madeirai shotnak, a poncha-nak. Jópár dolgot összevásároltunk, mert ezek a gyümölcsök nagyon egészségesek.
Piacozás után étek után néztünk, elmentünk az öreg városrészbe, ahol nehézkes a járás a fura járdán, picik a házak, és szinte mindegyik kapu ki van festve. Sok galéria van itt, csak úgy bemész az utcáról, nyitva van egész nap. Sok színes ajtó este kinyílik és bárrá változik. Találtunk egy jó kis helyet, ahol kipróbáltuk a híre madeirai halat, az espada-t. Ez magyarul abroncshal asszem, nagyon finom omlós húsa van. A hal maga ronda, és csak éjszaka jelenik meg, ekkor mennek halászni is. Izgi.
De tudom ajánlani, sőt, kötelező mindenkinek aki Madeirára megy, mi 3x ettünk espada-t, de ennék én bármikor :)
Aztán kávézáshoz megtaláltuk a best of helyet, egy Tea House-t, ami a Teleférico aljával szemben van, piros kapu és lila asztalok. Mivel hajnali 5 óta fenn voltunk, jól is jött az a kávé...
Aztán megkerestünk még egy botanikus kertet, ez kevésbé ismert, és kicsit kijjebb fekszik, a neve Jardim das Magnólias. Itt csak pár ember lézengett rajtunk kívül, a lényeg a csönd, nyugalom, és gyönyörű természet. Azt hiszem, sok pozitív gondolat, vers, műalkotás tud születni egy ilyen helyen.
Este ismét visszamentünk a Parte Velha-ba, ahol megittuk az első poncha-t, ami igazi gyümölcslével kevert koktél, ebbe teszik bele a Cana de Acúcart. Enni pedig Bolo de Caco-t ettünk, ez is kötelező Madeirán, a kenyérféleségnek külön receptje van, olyan manna-szerű, készítik tosta-ból meg rendes, melegített kenyérből is, és beletesznek egy fokhagymás krémet, vagy csak simán fokhagymát. Áginak nem ajánlom :)
Ezután már csak ahhoz volt erőnk, hogy visszavánszorogjunk a hotelbe. Funchal különben meredek város, az egész völgyekre épült, sok híd köti össze a dombocskákat. Aztán lent van egy kisebb egyenes rész, de különben emelkedik. Na, hamarosan folytatom a 2. nappal!

                                                 Kilátás a parkból    

                                                    Egy átlagos kínálat...

                                                      Kilátás Funchalra a Teleférico aljából

                                                               Egy kedves kis kapu a Parte Velha-ban

                                                               Esti hangulat

A tavasz első pillanatai

Jó hírem van: vége a totál rossz időnek, most már csak két naponta esik az eső :D
De amikor nem esik, végre azt érzem, itt a tavasz, már előfordult, hogy virágillatot is éreztem a levegőben!
Az elmúlt héten igyekeztem minél többet a szabad levegőn lenni, a legszebb idő pont hétvégén volt!
Szombaton délelőtt (csak hogy testi egészségemet is épen tartsam) ,elmentem egy közeli uszoda-edzőterem komplexumba, ahová egyszeri jeggyel, ismerősön keresztül ingyen bemehettem. Először is rávetettem magam a futógépre, és egy tök jó teniszes film ment a képernyőn, így hát maradtam egy helyben, és néztem a filmet...hopp-hopp teltek múltak a percek és azon kapom magam, hogy már egy órája futok...!! Jó kis bemelegítés volt :) Kicsit nyújtottam utána, onnan irány az uszoda. Egy kis családias medencécske volt, amiben szinte csak mi voltunk ,volt egy egész sávom, ahol végre kiúszhattam magam! Rájöttem, többet kéne úsznom..miután így helyretettem magam fizikailag, délután, felkerekedtünk egy kis kirándulásra, Sesimbráig meg sem álltunk. Ez egy kis halászfalu Lisszabontól nem messze, Délre. Annyiban hasonlít Nazaréra, hogy szintén dombra épült, és az alján van a sétálóutca. Itt valahogy más volt a part, nyugodtabbak voltak a hullámok, és még egy középkori kis erődítményt is felhúztak bástyákkal meg minden. Gyönyörűen sütött a nap is, csomó szörföst láttunk a parton, az egyikkel le is fényképeztek :) Kár, hogy nem maradok többet, akkor biztos szörföztem volna egyet! (bár az én hatalmas szörftudásommal max a deszkáig jutottam volna el..)
Szóval Sesimbra nagyon kellemes kis hely, ajánlom ha itt vagytok!
Vasárnap aztán új úticélt néztünk ki, ezúttal Setúbalt és a vele szemben levő Trója félszigetet. Setúbal halász és gyárváros, ide futnak be a nagy szállítmányos hajók, a város maga nem valami szép, sok a lerobbant ház, de a belvárosa kellemes. Itt már jártam korábban, most a fő cél a Trója volt. Ide komppal lehet átmenni, gyalog vagy kocsival, amúgy kocsival is át lehet menni szárazföldön, de ahhoz le kéne menni még vagy 80 km-t mert akkora, szóval akkor már egyszerűbb Setúbalból átmenni. Van ott pár település, de főleg üdülésre használják. Szép kis apartmanokat húztak fel oda, meg egy nagy Kaszinót, ami totál üres és kihalt volt. Nem tudom, van -e értelme, az emberek zöme úgyis az Estoriliba megy, ők tudják... viszont csodás idő volt, kifejezetten meleg, úgyhogy végre levettem a cipőm, és mezítláb mendegéltem a puha homokban!! ohh hogy az micsoda csodás érzés, jobb mint a masszázs! és komolyan, a víz sem volt olyan nagyon hideg. A nagy hullámok rengeteg kagylót kihordtak a partra, ekkorákat még sosem láttam a partokon. Ja, meg csomó tengeri csillag is volt, egynémelyik még élt is, azt bedobtuk vissza vízbe, nehogy kiszáradjon szegényke. Találtunk tintahal csontot is, ami olyan volt, mint a hungarocell. Ja, meg valami mérges csigának is megtaláltuk az odúját, ami annyira veszélyes, hogy képes az embert is megölni...azért, ha jobban belegondolok, elég para az óceán. Nincs cápa (elvileg), oké, de attól még van egy csomó más vadállat. Úgyhogy valahol örülök, hogy a mi kis Balatonunk nincs tele ilyen szörnyekkel és lehet úszkálni. Kagylógyűjtés után kiültünk a partra és napoztunk. Februárban!! Kicsit le is barnultam, már nagyon áhítottam a napot.
De hát a hétvége se tart örökké, eljött a munka utolsó hete...hihetetlen, hogy milyen gyorsan...úgyhogy, mondhatni, ez a hét a saudades, az elmúlás jegyében telik, hiszen nemsokára megyek haza...szomorú vagyok, hogy vége a munkának, nehéz lesz otthagyni...de a jó dolgok mindig gyorsan eltelnek. és azért ennek a történetnek még nincs itt vége :) és az elindulásomig még rengeteg élmény és utazás vár....arról majd később!!

Vida cultural húngara em Lisboa

Sim, há. E para nós, húngaros, isto é um grande orgulho.

1, Fundacao Árpád Szenes e Vieira da Silva

A Museu fica na zona de Rato, numa rua quieta, a Fundacao do casal luso-húngaro.
Nós participámos na inauguracao da nova exibicao deles, mais precisamente da exibicao "Escríta Íntima".
Árpád Szenes, o artista húngaro nasceu na Hungria, comecou a estudar pintura do famoso pintor húngaro, József Rippl-Rónai. Na primeira fase da sua carreira interssa-se no estilo futurista, cubista, construtivista. Passando o tempo, instala-se em Paris, onde conhece a pintora portuguesa, Vieira da Silva. Depois de um curto namoro, os dois casam-se em 1930, e viviam juntos durante 55 anos. A exibicao demonstra estes anos do ponto de vista do amor. Pode -se ver em princípio as cartas que o casal trocava quando estavam longe do outro. As cartas sao mito carinhosas, até incluem algumas palavras húngaras (em teoria sao em frances), e eles chama o outro sempre Bicho ou Bichinho...é estranho, mas o amor é assim :)
Além disso pode-se ver também pinturas que pintaram de si próprios, Árpád pintava muitas vezes a sua esposa. E há algumas fotos deles de cada década, que passavam no Rio de Janeiro em Paris ou em Lisboa. Pode -se ver os dois a envelhecer, mas nao deixar a amar o outro. Já pela expressao da cara se pode ver, que estas duas pessoas realmente eram alams-gémeas. É muito bonito ver um amor verdadeiro entre pessoas mais velhas...e, infelizmente é muito raro....
mais informacoes: http://fasvs.pt/exposicoes/exposicoesview/195

2, Takács kvartett

E a música!
Por acaso nesta semana aconteceu que o famoso quarteto Takács veio a Lisboa, e tive oportunidade de os ver no grande auditório da Fundacao Gulbenkian. O tamanho deste auditório era como o do Palácio das Artes em Budapeste. Este quarteto foi fundado em 1975 por quatro estudantes da Academia da Música da Hungria (hoje Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem). O quarteto teve tanto sucesso que conseguiram inundar todo o mundo, enfim instalaram-se na EUA. Hoje tocam dois dos quatro membros fundadores na banda, os outros dois sao americanos. O nível da apresentacao era profissional, mais que isso...podia ver-se que este grupo toca juntos há muito tempo, o arco deles estava quase a deslizar no corpo dos instrumentos, como se fosse um barco leve no mar. Tocaram quartetos de Mozart, Janacek e Dvorak. O que eu gostei mais foi o último, o Quarteto da América de Dvorak. Estou orgulhosa ás minhas compatriotas, e estou feliz que consegui participar nesta apresentacao da nível alta.

A viharok vihara

Enyhén túlbecsültem a portugáliai klímát. Kezdjük ott, hogy mióta itt vagyok, szinte folyamatosan fázom. A szobám az még oké, bekapcsolom a kis fűtődobozkát és pár óra múltán már jól érzem magam a szobában. Reggel persze nagy gondot okoz, amikor kikelek az ágyból, mert ismét minden fagyos körülöttem. De ami inkább baj, az az, hogy kint is hideg van, és az irodában is. Hoztak ugyan múlt héten egy fűtőtestet, de az meg lecsapja a biztosítékot mert túl sokat fogyaszt, ergo azt nem lehet bekapcsolni... :S De ezeket még mindig túl lehet élni :)
Viszont, az elmúlt napokban uhh...körülbelül Özönvíz jellegű állapotok uralkodnak, nem csak itt, de egész Nyugat-Európában. Mindenhol árvíz meg hasonló parák. Itt folyamatos eső meg szél. Vasárnap volt az évszázad vihara, azt is mondták, hogy 50 éve nem esett itt ennyi eső. Király :D
Hétvégére elutaztam Marinha Grande-be Magdához. Nagyon jó volt, kicsit eljönni a nagyvárosból a csöndes kisvárosba. Egy amolyan igazi portugál házban voltam, igazi portugál szállásadókkal :) A bácsi tipikus kis cuki portugál bácsika, megállás nélkül tolta a dumát, olyan gyorsan és tájszólásban, hogy ha nem figyeltem, nem értettem mit mond. De olyan kis kedves volt, rögtön fűtött szobával vártak, meg megvetett ággyal, estére Magda készített nekem Bacalhau á Brás-t. Ez egy igen kedvelt elkészítési módja a tőkehalnak, a portugálok kedvenc halának. A halat összemixelik reszelt krumplival (ABC-ben reszelve lehet kapni), tojással, petrezselyemmel. Úgy kábé ennyi a kaja, de nagyon fincsi meg laktató. Hát, házilag még nem is ettem ilyet! Hozzá lecsúszott egy-két pohárka házibor is, a bácsiék mindent megtermeltek ott. Vagy ha nem ő, akkor az egyik unokaöccse vagy valami más rokona. Volt ott minden. A ház, mint mondtam tipikus: 60'-70'-es évek hangulatát idézi, hatalmas ágyakkal, óriási képekkel a komódokon, azulejos konyhafal, Benfica jelvények itt-ott, a polcokon fatimai szobrocskák. Kicsit dohos szag, ami keveredik a bacalhau átható illatával. Végre jó nagyot tudtam aludni, ilyenkor jön ki az egész hét, a fáradság. Másnap omlettet készítettünk Magdával, bár nem nagyon hagyta hogy beleszóljak :) A "reggeli" (értsd délkörül) után szinte rögtön jött a vendégsereg. A bácsika szülinapját ünnepelték, és meghívták a gyerekeiket, unokáikat, 15 ember, akárcsak nálunk :) Meg is jött a sereg, ezúttal brazilnak néztek, ez a három opció van: vagy portugálnak vagy olasznak vagy brazilnak néznek. Aztán ha megszólalok, látszik ,hogy távol járok a brazil kiejtéstől :p
A háznak tulajdonképpen két konyhája volt, egy a házban, egy pedig félig meddig a szabadban, egy fészer szerű épületben. A ház meg a fészer között meg egy fedett rész volt, egy kályhával, amin grillezni is lehet. Szóval a bácsika fogta a frissen halászott halakat meg húsokat, rányomta a vasra, és már szinte kész is volt. Emellé ettünk kenyeret, hegyi sajtot, főtt krumplit, meg portugálos levest. Nagyon tipikus volt, hogy úgy mondjam "uma casa portuguesa com certeza"....mi nem maradtunk sokáig, mert ment a buszunk Nazaréba.
Nazaré, magyarul Názáret (szeretik bibliai nevekkel illetni a városokat, pl. Belém is), 20 km-re volt MG-től, gyorsan ott voltunk. Ez a városka arról híres, hogy itt vannak a világ legnagyobb hullámai!!! Igen, a leges legnagyobbak!!!
A város két részből áll, van egy alsó, tengerhez közeli része, ott van a strand is. Ettől feljebb található egy sziklafalon a másik része, ahová lift meg út is megy fel (meg felűről meg lehet közelíteni kocsival is). A sziklaszirt végén meg egy világítótorony áll. Az óceán állítólag itt nagyon mély, és a hullámok hirtelen törtnek fel a felszínre, és van valami áramlat is benne, vagy nyomás, ami miatt olyan hatalmasra nőnek. Pontosan nem tudom miért, de itt dőlnek meg a világrekordok, múltkor 30 méteres hullámot mértek és voltak olyanok, akik ott szörföztek benne!!!!!!!!! No comment.
Mindenesetre mikor mi ott voltunk, nem voltak akkora hullámok, bár számomra azok is óriásiak voltak, amiket láttam. Próbáltam lefényképezni, de sajnos a kamerám nem elég profi, azért remélem valami látszik...a hely amúgy nem annyira extra, a szokásos házacskák, cafék, egy-két düledező ház, sok brazil turista. A kedvünkért még a nap is kisütött rövid időre, addig a parton sétálgattunk, és döbbenve figyeltük a sirályokat. Hatalmas csoportba verődve szálltak, aztán együtt letelepedtek a homokon, és mindegyik egyed, kivétel nélkül a víz felé fordulva bámulta az óceánt. Egyikük sem csipogott, vagy mi, csendben ültek /álltak és nézték a vizet. Biztos valami szertartás, nem tudom, mindenesetre vicces volt, egy halom sirály egy irányba néz. Lehet, hogy tudnak valamit amit mi nem....
Aztán felerősödött a szél, és a hullámok is, bementünk egy helyre, én ettem egy meleg levest, és közben néztük a hatalmas hullámokat. Ez is ilyen meditatív jellegű volt, és nagyon jól kikapcsolt. Tudom mindenkinek ajánlani, aki ideges, az eredmény garantált nyugalom.
Este aztán baromira kidöglöttünk, a bácsika meg egy madeirai srác még akartak velünk borozni, de mi már nem voltunk kapacitálhatóak. Vasárnap aztán ismét sokat aludtam, mire felkeltem úgy felerősödött a szél, hogy kedvem se volt kimenni az utcára. Maradt még hal a szombati lakomáról, a bácsika nagyon kínálgatott, meg közben befűtöttek a kályhába is, úgy elviselhető volt. De még 3 pulcsival is fagyoskodtunk... mesélték, hogy régen nem voltak ilyen hidegek a telek, és ezért nincs sehol fűtés Portugáliában. De most már kéne, úgyhogy az új építésű házakban mér van központi fűtés. Tehát úgy tűnik, mindenhol változik a klíma.
Visszafele úton az autópályán valami hihetetlen milyen erős szél volt, a híradóban bemondták, több száz fa dőlt ki, meg árvíz is volt, meg rengeteg helyen havazott. Szóval mondom, Özönvíz. Este ki kellett kapcsolnunk az összes elektromos berendezést, mivel mi konkrétan a hídnál lakunk, veszélyes volt, hogy bevonzza a villámokat. Ja, már belecsapott a villám amúgy a hídba asszem, de volt villámhárító rajta. Le is zárták a hidat vasárnap. De azóta sem javult sokat az idő. Nincs ugyan akkora szél, de folyamatosan esik, és ha közben a szél is fúj, még az ernyő se ér semmit, úgyhogy ma mikor zilált hajjal, csuromvizes gatyával és egy erősen megtépázott esernyővel beértem a munkahelyre, kissé kiakadtam. Mikor lesz már jó idő??!

De amúgy minden király, a hétvége nagyon jól sikerült, ettem egy csomó mindent :)
Sajnos nagyon telik az idő, néptáncon is voltam múlt héten, meg most is megyek, lelkes vagyok :) Csütörtökön kiállításmegnyitón is voltunk, a Szenes Árpád- Vieira da Silva múzeumban. A festőházaspár közötti levelezést, intim beszélgetést állították ki, meg néhány festményt. Szenes Árpád magyarországi származású festő volt, élt Párizsban, Rio de Janeiróban, Lisszabonban. Rippl-Rónaitól is tanult többek között, aztán Párizsban megismerkedett a portugál Maria Helena Vieira da Silva-val, összeházasodtak, és emigráltak Brazíliába. Az ő tiszteletükre hozták létre ezt a múzeumot. Nagyon szép kiállítás volt, olyan hogyismondjam, jó volt olvasni ezeket a leveleket, látszik mennyire szerették egymást, még öreg korukban is. Volt néhány fénykép, nagyon odavoltak egymásért. Milyen szép dolog így megöregedni!

na, most már jó sokat írtam, ideje befejeznem, tolok még néhány képet. jövő héten jelentkezem!!!

                                                     Fundacao Árpád Szenes e Vieira da Silva

                                                          A kiállítás

                                                      Nazaré-i hullámok (a háttérben a legnagyobbak)

                                                             Sirályceremónia

:)

E agora..um bocadito em portugues :)

Queridos amigos falantes da língua portuguesa,

finalmente tenho noção de escrever em português para vocês. é difìcil resumir os acontecimentos das últimas semanas, por isso vou escrever sobre coisas que são ligadas a nós, húngaros.
Ultimamente tenho tido acesso a conhecer os grupos e companhias húngaras que existem aqui, em Lisboa. é incrível, mas existem alguns. Na última quinta fomos às danças húngaras! Devem saber, a Hungria tem uma grande tradição folclórica, partindo da música até às danças. A dança húngara é geralmente enérgica, rápida e cansa muito. Mas no sentido psitivo, depois de a dançar, já não precisa do ginásio :) Eu, por acaso nunca gostava tanto das nossas danças, não sei por quê...talvez porque quando era criança, na escola primária era obrigatório ir às danças, e sabem, o que é obrigatório, a gente já não o gosta...assim foi comigo, mas agora senti, que tenho esta possibilidade e aqui, em Portugal, devo aproveitá-la! E assim fui lá. Há alguns anos que fundaram o grupo "Paprika" e desde então continuam a frequentar ao curso, húngaros, em maioria, mas estava lá um corajoso português e um polaco entusiasmado. Eu valorizo muito estas pessoas, não é fácil aprender estas danças! Fui lá ter então e começámos pelo treino. Já foi bastante para mim :) Mas depois começámos a aprender uma coreogafia completa da dança "Csárdás". Talvez esse tipo seja o mais conhecido. é dançado em pares e tem um ritmo rápido. Até ao fim da aula consegui mais ou menos aprendé-la, mas espero que hoje ainda vamos praticá-la. O grupo tem a cerca de 15 membros, e ás vezes apresentam danças ao público, nas feiras nacionais. Depois, no fim do encontro dançámos ainda a minha preferida dança da Transilvânia, chamada "O caminho do Diabo". Quem me conhece de Coimbra, pode se lembrar á nossa ceia húngara quando quis ensinar-vos uma dança, foi esta. Mas infelizmente não chegámos ao ponto de a aprender, porque chegou o meu vizinho e começou a bater à porta, e assim devemos acabar a dançar. Foi engraçado até...Nesta vez não veio ninguém e assim pomos o ponto final da aula. Se estão interessados nas danças húngaras e querem conhecer um grupo animado, podem juntar-se a eles!

https://www.youtube.com/watch?v=Rl6PGGibPik
caminho de diabo...nao se assustem! :)