Még azelőtti szerdán kezdődött egy fado szerenáddal, ami persze mondanom se kell, hogy a szívem csücske volt. A Praca do Comércio-n gyűlt össze a fekete ruhás tömeg, csupa diákok, és a régi templom lépcsőjén adott szerenádot az egyetemi fado társulata...nekem ez a zene valahogy annyira szívhezszóló, és ez az egész tradicó, hogy ennyien összegyűlnek hallgatni...látni kell...
A hét többi napján minden este volt koncert meg buli a folyó túlpartján. Mi a Magdával megbeszéltük, hogy spórolósra fogjuk a figurát, mert sajnos elég drágák voltak a koncertek. Így mi maradtunk a szokásos Bigornás-sétálgatós ünnepelgetésnél. Hétfőn meghívott minket az Alex (angol barátunk) vacsorázni. Portugál srácokkal lakik, és oyan vacsit ütöttek nekünk össze!Volt sodort szalvéta, meg hatalmas tányér meg finom kaja, vettek portóit, pezsgőt, tényleg lakoma volt !Ott volt Diogo barátocskánk is, aki közölte, hogy tulajdonképp mi is gólyák vagyunk, és nekünk is át kell esnünk a másnapi szertartáson, ami nem volt elég világos, hogy mi is. Másnapra én vendégeket vártam, eljött a Matyi, meg barátnője, Kata. Elég rohanósra sikeredett a kedd, mert aznap volt a legnagyobb feszt, a gólyaavatás. Fent találkoztunk a Közgáznál a Magdával, aztán megint vissza Baixába, ahol egy olyan szintű tömeggel találtuk magunkat szembe, én még ilyet nem láttam...az egész coimbrai egyetem, meg az összes intézmény felvonult , mentorok a gólyáikkal, akik hüléybbnél hülyébb ruhákban voltak. A fiúk többnyire a neccharisnya pelenka, miniruha szerkót pereferálták, a lányok vagy indiánok, vagy börtöntöltelékek, vagy cigisdobozoknak öltöztek, mindenki a saját szakának megfeleően. Tehát mindegyik szaknak van egy színe, a miénk a sötétkék, de én nem láttam egy sötétkék gólyát sem!!!:sna mindegy.És közben meg egy bilibe pénzt kéregetnek:))
Az egész tömeg végigmasírozott a Praca da Repúblicán, onnan le egészen a folyóig, és ott a mentorok megkeresztelték a gólyáikat. Végülis mi kimaradtunk ebből a szertartásból, hazamentünk estére, főztem a Matyiéknak kaját, aztán emg még visszamentünk a városba,a hol hattalmas volt még mindig a tömeg, de mi már iszonyú fáradtak voltunk, kb 4-szer,5-ször tettük meg a le-föl utat. Ezt csak az érti, aki már megtette:))
Hétközben felavattuk Magdával kedvenc kávézónkat, a Bossa-Nova-t, ami az ucánkban van, és irtó jó hely. A pasas úgy tűnik már felismert minket, engem olasznak nézett, éss a lottózásról beszélgettünk vele. Itt kb 500forint egy szelvény. Otthon olcsóbb,nem??
Szóval valahogy ilyen volt a Latada, mostmár megkezdődött az igazi tanulás, csütörtökön írtam egy elég kemény ZH-t irodalomból, nehezebb volt, mint amire számítottam , remélem azért meglesz!!
De jó érzés volt, hogy megmutathattam magyaroknak, hol élek, hogy élek, kikkel.
Serenade do fado
Ez volt a templom melletti lépcsőkön...valahol ott van a Magda, meg a cseh csajok
És a maestrok
Egy kedves ki caloiro, olyan mintha nyomik lennénk ezen a képen...
tömeg 1
tömeg 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése