Elsősorban lányoknak- a Taxisofőr históriája (külön kérésre)

Szóval....teszek egy kis kiugrót, melyben leírom taxis-lovagom történetét:))
Tehát,mikor megérkeztem a reptérre, olyan elhagyatott voltam, mint egy kis törött szárnyú madár, akinek ráadásul bazi nehéz cuccokat is kell cipelnie. Ezért első utam a taxikhoz vezetett..ott (a Sors akaratából) épp Őhozzá ültem be. 40-es pasi, ing,nyaklánc, félig ősz haj (Réka, ugye Te buksz erre?). Az elején kicsit hülyének nézett, hogy ott akarok vonatra szállni, ahol nincs is vonat, dehát ezt néztem a neten, na. Aztán mikor elvitt a Sta Apollónia-ra, felajánlotta, hogy segít becipekedni a pályaudvarra. Elkezdtünk csevegni s odáig fajult a dolog, hogy ottmaradt velem, míg ki nem derítettük, hogy mikor megy a vonat. Aztán kérdezte, hogy nem innék -e valamit. Akkor már két kávé volt bennem. Mondtam ,hogy de. Erre bementünk az állomáson vm kávézóba, és rendelt nekem valami hihetetlen erős kávét kb cukor nélkül. Ja, kb tej se volt benne, de nem akartam megbántani, úgyhogy azt is lehúztam. Akkor már tudtam, nem fogok aludni. De különben hozzá kell szoknom, mert a portugálok kávézósak, nem szeretik a teát pl.
A kávé után mondtam, hogy fel kell töltsem a mobilom, hogy tudjak beszélni Tiago-val, erre keresett nekem konnektort az állomáson, de kiderült, hogy a repülőút alatt tönkrement a töltőm. Szóval hoztam a formám. Erre pont ott volt egy telefonos bolt,és segített nekem töltőt választani, meg próbálta lealkudni az árát. Szóval kb mindent elintézett helyettem, de aztán sajna eljött a perc, mikor mennie kellett. De így is elbénázott velem valami 40percet. Mondta, hogy milyen talpraesett vagyok, és nem kell félteni. Hát én nem így látom ezt!Aztán adott két puszit én meg mondtam neki, hogy majd ha megyek haza, féltétlen az ő taxijával fogok utazni:)
Remélem így is lesz!

Utazás

Szombat reggel indultam, a Ferihegy 2B teminálról. A búcsú nagyon nehéz volt, még sosem éltem át ilyet, még szinte fel sem fogtam hogy fél évig nem látok majd senkit. Aztán szerencsére összefutottam ismerősökkel a milánói gépen (mert ott kellett átszállnom), akik tartották bennem a lelket, így kicsit jobb kedvem lett. Ja, és puszta véletlenből beraktak engem a buisness class-ra, ahol baromi jó volt a kiszolgálás, a stewardessek csak lesték minden óhajom-sóhajom, biztos levágták, hogy én nem ide fizettem :)
A második repcsin sajnos csatlakoznom kellett a plebs-hez, és nem részesülhettem már olyan figyelmességben. De azért túléltem a dolgot, a második út elég hosszú volt, le messze az óceánig. Lisszabonnál izgalmas a leszállás, mert konkrétan a város közepén van a reptér, a város meg egy folyó torkolatánál van, szóval olyan mintha a városba vagy a folyóba zuhannál bele.  
Mikor leszálltam szembesülnöm kellett az irgalmatlan nehéz csomagjaimmal, amiket csak azért engedtek fel a repülőre, mert buisness classon utaztam:)Szóval gyorsan elvontattam őket az első taxiig. A taxisofőr felvilágosított, hogy a vonatállomás, ahová menni szeretnék, nem létezik,ezért elvitt valami másik helyre, ahonnan tényleg ment is Coimbrába vonat. Nagyon összehaverkodtunk a sofőrrel, meghívott kávézni, és cipelte a csomagjaimat:)
Ezután következett a kétórás vonatút, ahol próbáltam felfogni, hogy mi van. Az állomáson ott volt Tiago, a szállásadóm, meg a felesége, meg a kislánya, ők adják bérbe ezt a lakást, de ők nem itt laknak. Elvittek, megmutattak mindent és megkaphattam a legédesebb szobát, ami nem olyan nagy, de nekem tökéletes lesz. Ezután körbevittek kocsival a városon, de én akkorra már olyan fáradt meg szomjas voltam, hogy nem bírtam figyelni rájuk, mondták, hogy kitesznek a bevásárlóközpontnál, és vegyek magamnak valami ennivalót, de otthagytak, mert a kislánynak már aludnia kellett volna. Elég ijesztő volt a helyzet, gyorsan vettem egy-két kaját, majd ismét taxiztam, hiszen azt sem tudtam, hol vagyok. Ja, és az albérletben egyelőre senki sem lakik, hétvégén jön még egy lengyel lány, meg aztán majd két portugál, csak ezeknél valahogy később kezdődik a tanév, mint nálunk. Amúgy, utánanéztem, hogy nálunk is csak 13.-án, de előtte még annyi dolgom van, hogy nem árt, hogy előbb itt vagyok. Szóval hazatértem, megettem a kaját, skypeoltam egy keveset és bedőltem az ágyba.

Ízelítő a buisnesswoman kajájából...

Valahol Hispániában

A kezdet kezdetén

Kedves Mindenki!

Ezennel ünnepélyesen megnyitom ezt a blogot azon ismerőseim, barátaim számára, akik követni szeretnék piciny életem alakulását a messzi Coimbrában. Igyekszem minden fontos eseményt dokumentálni, de előre szólok, hogy gyorsan felejtek, úgyhogy pár dolog ki fog maradni. Ja, és nem tom,hogy kell blogot írni, nem lesz csúcsprofi a dolog.

Na, el is kezdem az első nappal!

Beijinhos:Anna