Milyenek is a portugálok?

Gondoltam illik azért egy ilyen bejegyzés is, hogy tudjátok, kik közé hagytátok, hogy elmenjek:) Meg ha netán majd eljuttok ide, tudjátok, kikkel álltok szemben:)
Először a külsejükről írok, bár szemetek nektek is van:)
Háát....úgy allgemeinen azt tudom mondani, hogy a férfiak tök mindegy,hogy idősek vagy fiatalok, CUKIK. Ennél nincs jobb szó. A nők nagy része elég otromba, nem tudom rájuk azt mondani, hogy szépek, de aki meg nem az, az nagyon szép, latinos. Van valamilyen egyedülálló portugál haj-bőr-szemszín, ami szinte az összes emberre jellemző, egyből kiszúrni, ki külföldi.
Belső tulajdonságokra nyilván még nem ismerem őket annyira, hogy pontos képet tudjak adni róluk, de pár benyomásom azért már megfogalmazódott: temperamentumra természetesen latinosak, de azért annyira nem hangosak, mint az olaszok. Van bennük valamilyen érzékenység, amit ők saudade-nek hívnak, ez elvágyódást, honvágyat, búskomor vágyakozást jelent. Ez egy életérzés, és ezt ők a népzenéjükben 'írják ki' magukból. De a legfeltűnőbb tulajdnoságuk az, hogy irtó kedvesek, jószándékúak. Ha valakit megkérdezek valamiről, nem elég, hogy a választ megmondja, elkezd még ezer más dologról hablattyolni nekem, amire én csak annyit mondok sim,sim, persze nem nagyon értem, mit hadar:)
Történt velem egy érdekes történet: mikor megérkeztem, kb másnap akartam pizzát készíteni a sütőben, ám amikor kinyitottam az ajtaját, találtam benne egy zsírral telt büdös, mocskos fazekat. Na, majdnem odaokádtam, gondoltam, ezt biztos az előző lakó tehette oda szép diszkréten. Kiöntöttem azt a mocskos levet, de a fazék kívül-belül zsírban tocsogott, hadd ne részletezzem. Másnap mondtam a Tiagonak, hogy ez a helyzet,mondta, hogy elnézést, nem vette észre, de rájöttünk, hogy a mosogatószerrel ezt nem is lehet kiszedni, ráadásul az alja tiszta kozma volt!
Ebben maradtunk. Aztán kedden este épp skypeolok, amikor valami zajt hallottam. Pár percre rá kapok egy sms-t, de nem néztem meg, csak fél órával később. A Tiago írt, hogy itt áll az ajtó előtt, és jött mosogatni, csak én bent hagytam a kulcsot a zárban. Fúúúú ott égett a fejem, hogy mostanra már biztos elment, mekkora gyökér vagyok.
Aztán másnap írtam neki sms-t, hogy bocsi, és ,hogy nem kell eljönnie, mert majd megoldom. Erre tegnap este megint zörögnek, és képzeljétek, mégis eljött, hozott magával CIF-et meg mindenféle mosóeszközt, és nekilátott mosogtani. Több, mint egy órát sikálta nem csak azt a fazekat, hanem az összeset, és nem engedte, hogy segítsek. A végén adtam neki egy pilóta kekszet (kiderült, hogy az portugálul egy elég csúnya szót jelent), de már éjfél lett, mire elment. Valahogy annyira jól esett ez a gesztusa, hogy úgy éreztem, ezt a dolgot meg kell veletek osztanom.
Szóval ilyenek a portugálok. Eddig.