egy csupornyi Portugália: Lisszaboni mókák

Sziasztok!

Hú, már igencsak régen szorgoskodtam, most bűntudatom is van, mert annyi minden történik, de mentségemre legyen mondva, nem volt túl sok időm irogatni, szóval nem a lustálkodtam.

Nos, az egész úgy kezdődött, hogy mikor még otthon voltam, az egyetemen összefutottam egy lánnyal, akiről kiderült, hogy pont aznap megy vissza Lisszabonba fél évre dolgozni, mondtam, hogy én meg megyek ki tanulni. A lány (amúgy Szilvi) rögtön mondta, hogy akkor látogassam majd meg, megadta az email címét, telefonját. Gondoltam, na majd meglátom, lesz e időm, stb.

Aztán, ugye úgy volt, hogy lakótársam egy hét után érkezik. Egy hétig még úgy-ahogy elvoltam egyedül. aztán vasárnap küldött egy emialt, hogy még egy hétig nem jön. Na akkor kicsit kiborultam, már elegem volt. Így gyorsan írtam is a Szilvinek, hogy nekem még van egy hetem a suliig, és mit szólna, ha most ejtenénk meg a látogatást? Kicsit furán éreztem magam, mert hát még nem is ismertem, meg ilyenek, de nem volt semmi para, pár nap múlva már indultam is a fővárosba. A vonatút kb. 2 órás volt, és megfagytam, ezek úgy nyomatják a klímát! Mikor kiszálltam, már ott várt rám egy másik magyar lány, a Kinga, aki a Szilvi lakótársa. Ő is Erasmussal van itt, csak a Szilvi nap közben dolgozott, és ő csak este tudott velünk lenni. Ők Belémben laknak, ez a külső városrésze Lisszabonnak, van ott egy gyönyörű kolostor+ régi torony, ja meg egy híres cukrászda. A lakásuk nagyon kis aranyos, az egyetlen amivel nem tudtam megbarátkozni, az a fejem felett, ill. mellett található akkupunktúrát ábrázoló "műremek" volt. Vm szadista festő lakhatott itt..Leraktuk a cuccokat, aztán visszamentünk a városba (kb. Margithíd-Hegyalja távolság nekem:). Lisszabon is 7 dombra épült, lekopintották Rómát, vagy fordítva, de a lényeg h vannak kaptatók. Egy ilyen dombra mentünk fel, amit Bairro Altonak hívnak (mámint a városrészt), megnéztünk egy romtemplomot, amit az 1755-ös földrengés+tűzvész+áradás megrongált. Hát nem semmi, gótikus stílusú az épület, a teteje hiányzik, de különben egész jól megúszta. ráakadtunk az elevador tetejére, ami egy lift, és aki lusta ,azt felviszi a domb tetejére. Én nem mertem onnan képeket készíteni, de a Kinga igen, baromi jó volt onnan a kilátás. Utána sétálgattunk ebben a negyedben, még nem sejtettük akkor, hogy még vissza fogunk oda térni.

Ezekkel el is ment kb a délután, akartam enni csokitortát, elmentünk keresni vmlyen cukrászdát. Épp a magyar és portugál melankólia közti különbségeket ecsetelgettem, amikor megszólal mellettünk egy nő, hogy sziasztok! Kiderült, hogy pár éve kinn él, mert annyira megtetszett neki az ország! Mondta, hogy épp egy portugál szakos lánnyal találkozik, úgyhogy mi is elkísértük. Ekkor már 4 en voltunk magyarok. Utána elmentünk a Szilvihez a fagyizóba, ahol dolgozik. Akkor már 5en voltunk:)Vicces érzés volt!Közben láttunk egy ruhaboltot, aminek BUDA volt a neve. Akkor már tényleg otthonosan éreztem magam:)
Ja, és találtunk csokitortát is,az utolsó 3szeletnyi részt mind befaltam. Miután a Szilvi befejezte a melót, hazamentünk. Kicsit pihentünk, aztán mentünk vissza a városba. Megint felmentünk a Bairro Altoba, de most egészen más képet mutatott, mint napközben. Igaz,a kkor is sokan voltak, de este!!Mint a Moszkva tér, csúcsidőben!Bementünk a kis utcákra, ami tömve volt (nem túlzok) emberekkel. Fiatalokkal, öregekkel, tényleg mindenki ott volt. Ilyen nincs Budapesten. 20méterenként van egy bár, vagy étterem vagy kocsma, mindenféle, hol élőzene szól, hol meg bulizene, de az emberek nagy része az utcán korzózik, alig lehet közlekedni, akkora tömeg van. Elmentünk a Carib nevezetű helyre, ami a Szilviék törzshelye, ott találkoztunk a haverjaival, akik angolaiak. Táncolgattunk, piálgattunk aztán továbbmentünk. Elmentünk egy másik helyre, ahol megismertem az Igazit. Mámint rátaláltam a kedvenc piámra. A neve morangosca v. a kisebb változata a morangito. Fekete vodka keverve cukorral, jéggel, eperdarabokkal. Valami eszméletlen, onnantól fogva én csak azt ittam. Ha hazaérek, csapunk welcome partit és ezt fogjuk inni:)Igaz, ez még messze van,de a morangosca-imádat örök:))
Onnan megint továbbmentünk egy másik partihelyre, akk már nem igazán tudtam merre, hogyan, valahogy hazakeveredtünk.
Másnap kicsit elbénáztuk a napot, egy bevásárló központot kutattunk, ahol diáknaptárt akartam venni (Coimbrában nincs), de elég nehezen találtuk meg, szóval kb az egész nap ezzel telt. És ráadásul nem is volt ott diáknaptár!De láttam a Sporting stadionját!
Este elmentünk a Kingával hajókázni a Tejora, ott van LKV hajó, ami átvisz a túlsó partra, ami elég messzi van. Hát a sok bénázást kompenzálta ez az út, mert hát a tenger, meg a naplemente.....szóval ott lenyugodtam. Összefutottunk az angolai srácokkal is,az egyikük nagyon be volt lelkesedve, hogy menjünk majd este. Aztán végül ők nem jöttek, csak 3an mentünk el, de így is király volt, sokat táncoltunk a Caribban. Ja, meg felmentünk mini-villamossal egy másik dombra, az Alfama negyedbe,ahol már tavaly jártam. Ott van a Szent György vár.
Szombaton sok dolgunk volt, mert estére lakásavatót szervezett a Szilvi az angolaiaknak, elmentünk bevásárolni, én felajnálottam, hogy megsütöm a sütit. Nem tudom, hallottatok-e a legendás svájci receptemről, amit mindenkinek reklámozok, na azt akartam megsütni, fejből emlékeztem is a hozzávalókra, de vm nem stimmelt vagy sütővel vagy velem vagy a tésztával, mert 3szori sütés után a teteje leégett, a közepe nem sült át, az alját meg se néztem már. De mindegy, ez volt. A főétel paprikás-krumpli és rakott krumpli volt, azokat jól összeütötték a többiek, én állandóan kevertem a 2nevet:)
Aztán röpke 3óra késéssel megjöttek a vendégek (ez itt normális), hozzáláttunk a kajákhoz. A sütimet elneveztük trutyinak, mondtuk nekik, hogy ez a neve. De ettől függetlenül ízlett nekik. Itattunk velük pálinkát, nem igazán bírták, itt nem ismerik ezt az italt. Miután mindenki tele lett (és a trutyi is szinte elfogyott) mentünk Bairro Altoba. Több magyarral is összefutottunk, úgy látszik divatos Erasmus-hely Lisszabon. A hangulat nem változott, sokat beszéltem portugálul. Ezek az angolaiak olyan kedvesek voltak meg barátkozósak, velük jól lehetett haverkodni.
Vasárnap reggel elmentem misére, na akkor már hulla voltam. Utána még aludtam nem tom mennyit. Mivel még mindig baromi meleg van, délután elmentünk az óceánhoz fürdeni. Ez kb Budapest-Szentendre távolságot jelent, van is oda egy HÉV-szerű jármű, vonat, ami fél óra alatt idaröpített. Asszem ezt az élményt nem kell részleteznem. Beach-hajók-víz-homok-napozás-óceán.Ennyi.:)Bízom benne, még eljutok a partra.
Este a Szilvivel még bementünk Bairro Altoba, de most teljesen más volt ott a hangulat. Vasárnap este volt, másnap kezdődött az egyetem, nagyon kevesen voltak. Azért mi még benyomtunk egy morangoscát, dumálgattunk, aztán hazamentünk.
Én hétfőn reggel korán indultam el vissza Coimbrába, mert délután már óráim voltak. Azért fájt a szívem, nagyon jól éreztem magam, de biztos nem ez volt az utolsó alkalom!