Ismét ideje géphez ülnöm és beszámolnom az elmúlt hét eseményeiről, ismét sok színes és vicces sztorival gazdagodtam. Talán érdemes hétfőtől kezdeni.....reggel még Lisszabonban voltam, kettőre mentem suliba, akkor volt az első órám. Itt még nagyon meleg van, így mire felérek az egyetemre a már említett lépcsősoron, addigra totál lefáradok. Hát igen, tudom, nem vagyok épp a legjobb kondiban, de már elkezdtem dolgozni az ügyön:)
Tehát első óra, portugál irodalom 2.A tanár kb. 20percet késett. Csak. De kiderült, hogy a koordinátorom, Maria Joao Simoes az, egy igen kedves nőszemély. Rajtam kívül volt ott még több Erasmusos is, egy német, egy angol ,egy finn meg azt hiszem olaszok, de velük nem beszéltem. Innen a legszimpatikusabb az angol lány volt, de ő is már idősebb lehet, mert már van gyereke. A német lány elsőre oylan kis szendének tűnt, aztán kiderült, hogy annyira nem is az, a finn csaj meg valami hihetelenül antipatikus. Nem tudom megmagyarázni miért, az életemben nincs sok ilyen ember, de aki beletartozik ebbe a kategóriába, annak tényleg nem bírom a búráját. Az órán elég érthetően beszélt Maria, mindent megértettem, csak a végén volt egy kis sötét folt, amikor mondta, hogy minden órára hozzunk magunkkal fóliát meg filctollat, mert diagramokat fogunk rajzolni a versekről. Na, annak kissé Holt költős beütése volt, nem értettem, mire jó ez...
Az óra után még volt 2szabad órám a következőig. Elmentem kajálni a városba, nagy sokára találtam egy kis utcai kajáldát, ahol rendeltem vm hatalmas adag csirkét, itt minden kaja hatalmas adag ,és elég zsíros is. A nyanya nem volt túl kedves, nem tudtam, most nem hallja, vagy nem érti, mit akarok. A végén kiderült, nem lehet kártyával fizetni...pffff, mehettem automatát keresni.....
6-ra mentem vissza, akkor kezdődött brazil kultúra c. tantárgyam. Csomó brazil csoptársam van:)A tanárnő egy nagydarab, felékszerezett matróna, elsőre elég ijesztőnek tűnt. A nő 6-kor elkezdett dumálni, de kb. 8-ig abba sem hagyta(itt 2órás minden óra). Elindított egy bemutatkozó kört, és elég hamar fény derült rá, hogy ebben a csoportban én vagyok a leggyengébb láncsszem, rajtam kívül vagy brazilok v. portugálok vagy már éltek kinn sokáig a többiek. Ott volt a finn csaj is, ott menőzött, hogy ő már élt Brazíliában és blabla....Aztán rám is sor került...a nő tényleg két órát dumált, de olyan gyorsan és brazilosan, hogy a végére már belefáradtam, és elkezdtem máson gondolkozni, tényleg annyira kell koncentrálnom folyamatosan, hogy egy idő után már nem bírja az ember. És ekkor hallom fél füllel a következőket:".....igen, és van 2 híres magyar is.Ön tudja kik?"-na gyorsan próbáltam magamhoz térni és épkézláb választ adni, de persze fogalmam sem volt, milyen két híres magyarról kéne tudnom. Mondtam, hogy most nem igazán tudom. Mondta, hogy az egyik Rónay Pál. Ja, mondom, igen, ő volt ilyen nagy brazil-magyar kapcsolatokat ápoló pasas, róla már tanultunk. Aztán megszólal, hogy a másik meg Stephan Zweig. (?!!)Hirtelen megakadtam. Mi van?? Dehát ő német, vagy legalábbis németül ír!!-gondoltam. Nem tudtam, illik-e első órán ellent mondani a tanárnak, de megmondtam, hogy szerintem S.Z. nem magyar. A tanár nem akarta nekem elhinni, kezdett kellemetlen lenni. Mondtam, hogy már olvastam novelláit, és tényleg van egy-két magyar szereplője, de ő maga nem az. Ő ott erősködött h van valami magyar útlevele, és ő arról tud. Odáig fajult a dolog, hogy bekapcsolta a netet, és megnézte. Osztrák volt. Végülis jó döntés volt, hogy megmondtam a véleményem, mert a nő utána nem utált meg, hanem úgy tűnt, megkedvelt.
Az óra után hulla voltam, még elmentem bevásárolni, aztán haza. Végre normálisan találkoztam a Magdával, a lengyel lakótársammal, meg ott volt még egy lengyel csaj, aki épp lakást keresett. Együtt vacsiztunk, meg boroztunk, aztán lementünk a városba ismerkedni az éjszakai élettel. Kb. fél óra tőlünk gyalog a belváros, szóval elég hosszú az út. Beültünk egy helyre másokkal, odajött több Erasmusos, köztük a német csaj is. Jött pár portugál srác is meg még egy rakat lengyel lány, na ők jó arcok, meg irtó jól beszélnek portugálul! Velük össze is haverkodtam. Nem maradtunk olyan sokáig, a hazaút talán még hosszabb is volt...na de akkor már tényleg nagyon fáradt voltam....
Hú, viszont most is eléggé fáradt vagyok, így a hét többi napjáról később fogok írni. Bocsánat, kicsit hosszúra nyúlt. Bár a többi nap se lesz rövidebb:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése