elég zúzós két hét áll mögöttem. az egész múlt szombaton kezdődött....
megérkezett, Mária, kedvenc és egyben egyetlen bérmalányom:). már az első nap beleszeretett Portugáliába, amit nem is csodálltam, kezdte megérteni mi is történik itt velem. egy hétig volt nálam és, mondhatni minden egyes percét kihasználtuk. aznap este fado estre akartam elvinni a szokásos helyre, de fado helyett helyi pimba együttes zenélgetett a Santa Cruz templom előtt. volt ott mindenféle hagszer dudától elkezdve, és minden zenlszben volt valami kedvesen furcsa.az egyikük Rubik kockás pólót viselt!!volt ott két kisgyerek, akik kinéztek maguknak bennünket.a kisfiú elkezdte küldözgetni a kislányt mindenféle izgalmas kérdésekkel, például hogy hívnak, hány évesek vagytok stb...úgy látszik a portugál kisfiúk korán kezdik a flörtölést:)a nagypapájuk meg csak nézte mi folyik...sajnos a románcnak vége lett mikor a koncert véget ért, de azért elinegettek minket.
másnap Aveiro-ba kirándultunk el, ahova már régen szerettem volna eljutni. Ezt a várost mondják Portugália Velencéjének, persze némi kis túlzással, de azért belopta magát a szívembe. vasárnap volt, Virágvasárnap. az utcákon, ki tudja miért, ruhába öltöztették a fákat, meg mindenfélét aggattak rájuk. ezen kívül akkora bolhapiacot rittyentettek össze ,hogy csak néztünk. szóval komolyan itt MINDEN volt: gramofon, XXszázad eleji fényképezőgép, templomokból összeszedett arany puttók, bélyeggyűjtemény, focikártyagyűjtemény, rozsdás ekevasak, szögek, stb...valami hihetetlen volt, én nem tudom, ezek az emberek komolyan azt gondolják, hogy valaki gramofont akar venni??:)))
kisétáltunk a kanálishoz, ahol más vásár volt. a csatornán álltak szépen sorjában a bárkák, amik jellegzetes festésükről híresek, mindegyik tatjára egy kis mondat van ráfestve. ahogyo tt sétáltunk próbáltak minket bepalizni egy túristaútra, de mi keményen álltuk a sarat.aztán egy álomhelyes pasi is utánunkszólt, hogy szép lányoknak féláron van az út:)na, mondom mennyi az a fél ár, 2euró, gondoltam na azért az megéri,így ketten egy jeggyel feketén beslisszantunk egy bárkába és a következő pillanatban már vizen voltunk. hááát öööö azért Velencének nem mondanám, de nagyon kedves városka, ez olyan, de jó lehet itt élni városka. sótermeléséről híres, mutogattak sómedencéket, meg elmagyarázták hogyan készül kb.
visszatérve nem várt kitérőnkről az óceán felé orientálódtunk, hiszen az volt napunk 2es számú célja. kiderült, hogy kicsit messzebb van,mint gondoltuk, így buszra kellett szállnunk, amit természetesen csodás véletlennek köszönhetően épphogy elértünk.hipp-hopp ott voltunk az óceánnál....onnan még kicsit gyalogoltunk a kinézett part felé (Costa Nova). gyönyörű nyári nap volt, tökre jól le is barnultunk, meg szórakoztunk hogy ide oda futottunk a víz elől, ami néha meglepően sokáig kijött a partra......:)de persze fürödni nem lehetett úgy komolyabban a 15fokos vízben.
késő délután indultunk vissza Coimbrába, de onnan még előbb elmentünk piknikezni a többiekkel. Mária teljesen jól feltalálta magát az Erasmusos közegben, este bedobtunk még velük egy sört, s így zártuk az eseménydús első napot.
másnap, hétfőn Fátimába látogattunk el, én már másodszorra, de ezúttal több mindent láttunk.Kasia is jött velünk. Megnéztük a nagy, központi teret, a két templomot, a jelenések kápolnáját. aztán elindultunk fő célunk, a Magyar Kálvária felé. Nem tudom, ez mennyire ismert tény otthon, de 56után emigrált magyarok létrehoztak egy alapítványt a 60-as években, és építettek Fatimában egy keresztutat,melyet hálaként ajánlottak fel szabadulásukért. Eszméletlen megható élmény volt végigmenni az állomásokon, mindegyik aljába bevésve ki volt az adományozó, mind magyar nevek, Amerikából, Londonból. A végén pedig még egy kápolnát is építettek, Szent István névvel. Az összes szentünk képmása is látható volt az üvegablakokon. Fátimában, ismétlem. Mintha kicsit otthon lettünk volna....
Ezután elmentünk abba a helységbe,ahol a három pásztorgyerek élt, megnéztük a házukat, és megimertem egy öreg nénit, akiről kiderült, hogy az unokahuguk!!az egész olyan megható volt...
Visszatérve a nagy térre mi még Máriával ott maradtunk, Kasia hamarabb visszament. Mikor mi is elindultunk, mér esteledett, s nem csak ,hogy esetledett, de kezdett beborulni, majd konkrétan esni.Nálam nem volt konkrétan semmit, Máriánál mindössze egy kis esernyő. De jött az ötlet, hogy stoppoljunk haza Coimbrába, ezért kiálltunk az útra s természetesen bőrig áztunk.Akkor még vicces volt.Aztán rájöttünk ,hogy az emberek még fátimában is érzéketlenek a szegény kis ázó stoppolókért, és megnéztük, mikor megy busz.Még egy óra.....akkor mér kezdtünk fázni.Ezért bementünk egy bevásárlóközpontba, de mire odaértünk,még jobban eláztunk.Bezúztunk a WC-be s a kézszárítóknál elkezdtünk szárítkozni, de persze nem segített sokat, a semminél viszont több volt. Aztán benyomutnk egy meleg kávét s rohantunk vissza a buszhoz. Akkor már nem esett. Mire megérkeztünk Coimbrába, újra rákezdett....akkor már taxiztunk. Ennyi ázás után limitáltuk az esti tevékenységeket teaivásra, meleg fürdésre meg ilyenekre...
Kedden maradtunk helyben, mert nekem még óráim voltak, Mária is jött velem, a fura amcsi tanár órájára, aki Brownie-t sütött nekünk!utána én még elmentem művtöri előadásra s utána, ismét esőben ismét kávéztunk egyet. Este bevezettem Mériár egy Bigornás este rejtelmeibe, s mondjuk nem voltak olyan sokan, mert már hazautaztak sokan, azért így is jól sült el.
Szerdán hm...mi is volt....ja, Lousa!!az eső sajnos maradt, de azért mi nekivágtunk Lousanak, s mint az első alkalommal, most is akkor zendített rá igazán, mikor megérkeztünk Lousaba.Na, mostmár volt nálam esőkabát!dehát akkor sem volt valami ösztönző a zuhogó esőben erdőt járni, úgyhogy csak a kisközponzig mentünk el, piscina fluvial, capela, castelo.ÉS stoppoltunk is, és csodák csodájára, rajtunk kívül volt még más is, aki befelé ment:)És plusz adtak is nekem egy ingyen ernyőt, szal jófejek voltak.Úgy már túlélhető volt a dolog. Visszatérva Coimbrába kiderült, hogy lesz aznap fadoest, így beiktattuk azt is.Persze Mária rögtön emegszerette, tudtam én:)
Következő nap egy brutál napi tervet tűztünk ki magunk elé, megnézni Portot, Bragat egy nap alatt.Aztán reggel annyira esett az eső, hogy Bragaról lemondtunk, és csak Portoba mentünk el, később, mikor már nem esett annyira. Portoban viszonylag lassan haladtunk, mert volt egy utca, ami tele volt cipőboltokkal....végsősoron zsákmánnyal távoztunk onnan remek áron. Tudom ajánlani mindenkinek azt az utcát!Aztán ott sétálgattunk, de Portohoz illik is ez a szürke felleg, eső, zivatar, ez a portoi hangulat. Estig elvoltunk, de sajna portoi bort nem sikerült innunk.Vettünk ugyan, de nem tudtuk kinyitni.Néha elég furán vannak csomagolva a portugál borok. Este szintén egy csoda folytán sikerült elérnünk a visszafelé menő buszt,ami konkrétan abban a pillanatban indult, mikor mi odaértünk. Ez volt a búcsúestünk.Mária másnap reggel ment Lisszabonba, én pedig visszatértem a Coimbrai életbe, de nem a hétköznapokba....gyorsan tudomásul kellett vennem, hogy Húsvét, és két nap múlva 15fős vendégség lesz nálunk, amire rohadtul össze kell szednem magam...de ezt majd később, most megyünk enni:)
2011. április 26., kedd
2011. április 12., kedd
meleg van
igen, elérkezett, no eső, reggeltől estig süt a nap, langyos szellő fújdogál és még nincs kibírhatatlan kánikula sem.ez való nekem!kiülünk a teraszra pihenni, barnulni, egyszóval nyár van.a tavasz vhogy kimaradt, persze virágoznak a fák, de nyáriruhás szezon van már bőven!na, ebből a szempontból (s még sok másból) jó hely ez a Portugália. bár a fenti hegyes területek nem ilyen nyájasak, pár hete ott még hó volt!nagy álmom volt megnézni a Serra de Estrela-t télen, dehát sajnos ez nem jött össze.majd máskor!
múlt héten elmentünk jantar-ra a művtörisekkel, ők többször szoktak szervezni, csak én még nem voltam. a Jardim de Manga-ba mentünk, ahol én már voltam, de most nem ehettünk annyit amennyi belénkfért, hanem tányérokon hozták ki az adagokat. a szervező srác elég szórakozott fazon, meg ilyen ultrajámbor feje van, de jófej, egész este ordította az ivós vesrikét, mostmár felfogtam h miről szól, és a végére én is megtanultsm, egy portugál vacsora az erről szól. mindig van egy ügyeletes aki nézi, kinek van teli pohara, és rögtön rákezdi...ja, meg a művtöriseknek van egy "oficial grito"- juk vagyis egy egyetemes üvöltésük, amit be is mutattak az étteremben, én egym ukkot nem értettem belőle, sztem halandzsa:p
közben ment az UEFA kupa liga is, a PSV Eindhovennel mente a Benfica ezért boldog ,boldogtalan azt nézte, s mikor gól volt azt hittem szívrohamot kapok.de hál'Istennek győztek és továbbjutottak...azért sajnáltam Dzsudzsákot...:))
a vacsi után nyakunkba vettük a várost ahogy az lenni szokott bárról bárra járva, az egyik csoporttársamról kiderült ,hogy ismeri a magyar nagykövet unokaöccsét:))--gyűlnek a kapcsolatok!!!:pp
végülis az NM-ben lyukadtunk ki, az egy elég nagy partihely, mindig ott vannak az Erasmusos bulik is.igazából én tök jól éreztem magam, de pár csoporttársamról elég érdekes dolgok derültek ki...na mindegy.
most viszont mennem kell órára, a kedvenc tutti művtöris órámra, majd később folytatom!
múlt héten elmentünk jantar-ra a művtörisekkel, ők többször szoktak szervezni, csak én még nem voltam. a Jardim de Manga-ba mentünk, ahol én már voltam, de most nem ehettünk annyit amennyi belénkfért, hanem tányérokon hozták ki az adagokat. a szervező srác elég szórakozott fazon, meg ilyen ultrajámbor feje van, de jófej, egész este ordította az ivós vesrikét, mostmár felfogtam h miről szól, és a végére én is megtanultsm, egy portugál vacsora az erről szól. mindig van egy ügyeletes aki nézi, kinek van teli pohara, és rögtön rákezdi...ja, meg a művtöriseknek van egy "oficial grito"- juk vagyis egy egyetemes üvöltésük, amit be is mutattak az étteremben, én egym ukkot nem értettem belőle, sztem halandzsa:p
közben ment az UEFA kupa liga is, a PSV Eindhovennel mente a Benfica ezért boldog ,boldogtalan azt nézte, s mikor gól volt azt hittem szívrohamot kapok.de hál'Istennek győztek és továbbjutottak...azért sajnáltam Dzsudzsákot...:))
a vacsi után nyakunkba vettük a várost ahogy az lenni szokott bárról bárra járva, az egyik csoporttársamról kiderült ,hogy ismeri a magyar nagykövet unokaöccsét:))--gyűlnek a kapcsolatok!!!:pp
végülis az NM-ben lyukadtunk ki, az egy elég nagy partihely, mindig ott vannak az Erasmusos bulik is.igazából én tök jól éreztem magam, de pár csoporttársamról elég érdekes dolgok derültek ki...na mindegy.
most viszont mennem kell órára, a kedvenc tutti művtöris órámra, majd később folytatom!
2011. április 3., vasárnap
1/4 letelt!
hááát, be kell valljam nagyot csalódtam Portugáliában....azért márciusra már számítottam a szép időre s ezért nem pakoltam tele a táskámat téli cuccokkal...ehelyett az elmúlt héten nem volt valami kecsegtető idő...jó,jó volt egy-két nap, mikor sütött a nap, de különben csak záporzivatar, meg hűvös...pedig már úgy elővenném a kis fidres-fodros szoknyácskákat, akik már nagyon várják, hogy felvegyem őket...de elvileg mostmár (persze, mindig ezt mondják), de jön a meleg...ez nyári meleget jelent, szóval király!de még nem kánikula!
így esténként, jó ücsörögni a nagyszobában, olyan szép a kilátás a kivilágított egyetemre, a szembehegyen, a kivilágított római vízvezetékre, nameg a naplemente!fúúú múltkor csak álltunk a balkonon és néztük néztük amíg le nem ment...a napfelkelte-nézés is kivan tűzve célul, de azt még nem sikerült teljesíteni. ilyenkor, este Kasia-val üldögélünk a nagyszobában, tanulunk, vagy dumálunk forraltbor mellett, néha filmet nézünk. például tegnap beiratkoztunk egy könyvtárba, ahonnan kivettünk egy elég furcsa filmet :Fur. egy amcsi fényképész életéről szól, akinek egycsapásra megváltkozik az élete, mikor találkozik egy oroszlán-emberrel (igaz történet!!!).
a suliban mostmár elég sokat kell tanulni.két házidogát kéne sürgősen elkezdenem, meg csütörtökön ZH kedvenc angolból. az az óra...az egy életélmény. a tanár John Mock, vagyis Gúnyos János:)naggyon amerikai, kinézetre, belsőre, folyton osztja az igét mindenféléről, szerintem nincs olyan téma amiről ő ne tudna beszélni!van egy könyv, foreign student, amiről házidogát kell írni, de senki nem érti pontosan miről. mikor megkérdezzük ,elkezd magyarázni, hadoválni, de semmi konkrétum. néha kapunk tőle emailt, amelyben leírja, hogy emgdobálták a kocsiját tojással, vagy, hogy mi van a feleségével, de múltkor Descartes filozófiájáról szónokolt, és arról, hogy msotanság folytatnak kísérleteket, hogy az emberi agyat +fejet leválasztják a testről s vajon megmarad -e (kicsit, mint a majmos effekt, hogy kicserélték a fejüket...nem tom ,asszem ezt a majorban tanultuk). szóval ez mind érdekes meg minden , de MI KÖZÜNK VAN EHHEZ????senki sem érti, de azért jól elszórakozunk ezeken az órákon...szal most lesz ez a ZH, amire nagyon sok nyelvtant meg kell tanulnom, főleg, hogy alúlról súrolom a nívóhatárt és brillíroznom kéne előtte...de elvileg bír,tehát nem kell aggódni!
a másik ominúzus óra a reneszánszos. nincs valami sok tanuló, szóval meglehetősen családias a légkör. a tanár elég szeszélyes, kiszámíthatatlan. néha nagyon mérges ránk amiért "semmit" nem tudunk, néha meg tök aranyos. van pár brazil barátom ott, velük szoktam lenni.de ezeken a műűvtöris órákon vanak idős emberek, akik vagy hobbiból, vagy nem tom miért jönnek és tanulnak. van egy 40-50körüli férfi,és 50-60körüli, meg van két erősen 60feletti nő. az egyik közülük a csoport és sztem az egyetem legnagyobb strébere...vagyis a Nyaló- Nyanya.tudom, csúnya dolog ilyet mondani valakire, de én még ilyet nem láttam!valami gazdag család sarja lehet a néni, mert folyton Louis Vuitton ill Chanel táskákkal jelenik meg, kikenve-kifenve természetesen. irtó készségesen nyújt segítséget a tanárnak legyen szó a dátum megmondásáról, vagy egyéb dolgokról. persze ez önmagában még nem stréberség. na de. ezeken az órákon (ami mellesleg tetszik nagyon) a tanárok rengeteget kérdeznek tőlünk, a véleményünkre is kíváncsiak, meg persze a háttértudásunkra, ez Mo.-n nincs, ott ha kollokvium van, mi nem szólalaunk meg, itt igen. tehát a tanár kérdéseket tesz fel, ez a nő pedig mindegyikre akar válaszolni, de úgy, hogy csak magát érvényesítse, és csomószor butaségokat beszél, és a tanár is mondja, hogy valaki más?de ez a nő nem adja fel, ő be akarja bizonyítani, hogy ő baromi művelt, nagyban helyesel, s akkor a tanár felteszi a kérdést: a keresztrefeszítésnél ki áll a keresztfa mellett?és bakker senki nem tudta, hogy Szent János.én próbáltam halkan mondogtani, a Nyaló Nyanya meghallotta, erre hangosan bemondja.a tanár persze baromira megdícséri, hogy na végre valaki aki tudja ezt az evidens kérdést...na pffff és azon az órán ezt nem egyszer adta elő, játszotta a nagyokost, de közben csak fülelte mások mit mondogatnak, én meg, sajna nem volt elég bátorságom elmondani a véleményem.szóval az a nő nagyon antipatikus.és mellesleg gáz, hogy 60x éves létére azt nem tudja melyik apostol áll a keresztfa alatt,úgy, hogy művtörit tanul ráadásul.nem is vallásosság kérdése.na mindegy.
továbbra is járunk úszni, és ennek igen örülök, az a 40-50perc elég is, ha nem görcsöl be a lábam azalatt. meg egy jó kis séta előtte-utána.
most nagy gázok vannak itt különben bénáznak a krízissel, a most választott miniszterelnök már le is mondott. minden nagyon drága lett, már mi is tapasztaljuk, és az egyetemről sok diáknak el kellett mennie mert nem tudták fizetni. Bizony, Portugáliában mindenkinek fizetnie kell a tanulmányaiért, plusz a lakás, plusz a kaja, és itt nem divat, hogy dolgozzanak, szóval egy szülőnek havi 600eurójába kerül kb a gyermekük ellátása.és, jogosan ezt nem bírják ebben a helyzetben,ezért múlt héten hatalmas tüntetést szerveztek a coimbrai diákok, fekete talárt aggattak a szobrokra, lesátoroztak a suli előtt, talán ott is aludtak, meg nem volt tanítás sem.stb.felfordulás, ahhoz jól értenek a portik:)
meg most idejött a brazil miniszterelnöknő, meg a helyettese, mert a helyettest díszdoktorrá avatták.de hamar leléptek mert a helyettes exe mámint az ex helyettes meghalt, úgyhogy sajnos a nagy audiencia elmaradt.de nagy volt a kalamajka.
hát kb ezek történtek a héten, most hirtelen ezek jutottak eszembe...drukkoljtaok az angol ZH-hoz, mostmár nagyon muszáj elkezdenem tanulni, megyek is!
így esténként, jó ücsörögni a nagyszobában, olyan szép a kilátás a kivilágított egyetemre, a szembehegyen, a kivilágított római vízvezetékre, nameg a naplemente!fúúú múltkor csak álltunk a balkonon és néztük néztük amíg le nem ment...a napfelkelte-nézés is kivan tűzve célul, de azt még nem sikerült teljesíteni. ilyenkor, este Kasia-val üldögélünk a nagyszobában, tanulunk, vagy dumálunk forraltbor mellett, néha filmet nézünk. például tegnap beiratkoztunk egy könyvtárba, ahonnan kivettünk egy elég furcsa filmet :Fur. egy amcsi fényképész életéről szól, akinek egycsapásra megváltkozik az élete, mikor találkozik egy oroszlán-emberrel (igaz történet!!!).
a suliban mostmár elég sokat kell tanulni.két házidogát kéne sürgősen elkezdenem, meg csütörtökön ZH kedvenc angolból. az az óra...az egy életélmény. a tanár John Mock, vagyis Gúnyos János:)naggyon amerikai, kinézetre, belsőre, folyton osztja az igét mindenféléről, szerintem nincs olyan téma amiről ő ne tudna beszélni!van egy könyv, foreign student, amiről házidogát kell írni, de senki nem érti pontosan miről. mikor megkérdezzük ,elkezd magyarázni, hadoválni, de semmi konkrétum. néha kapunk tőle emailt, amelyben leírja, hogy emgdobálták a kocsiját tojással, vagy, hogy mi van a feleségével, de múltkor Descartes filozófiájáról szónokolt, és arról, hogy msotanság folytatnak kísérleteket, hogy az emberi agyat +fejet leválasztják a testről s vajon megmarad -e (kicsit, mint a majmos effekt, hogy kicserélték a fejüket...nem tom ,asszem ezt a majorban tanultuk). szóval ez mind érdekes meg minden , de MI KÖZÜNK VAN EHHEZ????senki sem érti, de azért jól elszórakozunk ezeken az órákon...szal most lesz ez a ZH, amire nagyon sok nyelvtant meg kell tanulnom, főleg, hogy alúlról súrolom a nívóhatárt és brillíroznom kéne előtte...de elvileg bír,tehát nem kell aggódni!
a másik ominúzus óra a reneszánszos. nincs valami sok tanuló, szóval meglehetősen családias a légkör. a tanár elég szeszélyes, kiszámíthatatlan. néha nagyon mérges ránk amiért "semmit" nem tudunk, néha meg tök aranyos. van pár brazil barátom ott, velük szoktam lenni.de ezeken a műűvtöris órákon vanak idős emberek, akik vagy hobbiból, vagy nem tom miért jönnek és tanulnak. van egy 40-50körüli férfi,és 50-60körüli, meg van két erősen 60feletti nő. az egyik közülük a csoport és sztem az egyetem legnagyobb strébere...vagyis a Nyaló- Nyanya.tudom, csúnya dolog ilyet mondani valakire, de én még ilyet nem láttam!valami gazdag család sarja lehet a néni, mert folyton Louis Vuitton ill Chanel táskákkal jelenik meg, kikenve-kifenve természetesen. irtó készségesen nyújt segítséget a tanárnak legyen szó a dátum megmondásáról, vagy egyéb dolgokról. persze ez önmagában még nem stréberség. na de. ezeken az órákon (ami mellesleg tetszik nagyon) a tanárok rengeteget kérdeznek tőlünk, a véleményünkre is kíváncsiak, meg persze a háttértudásunkra, ez Mo.-n nincs, ott ha kollokvium van, mi nem szólalaunk meg, itt igen. tehát a tanár kérdéseket tesz fel, ez a nő pedig mindegyikre akar válaszolni, de úgy, hogy csak magát érvényesítse, és csomószor butaségokat beszél, és a tanár is mondja, hogy valaki más?de ez a nő nem adja fel, ő be akarja bizonyítani, hogy ő baromi művelt, nagyban helyesel, s akkor a tanár felteszi a kérdést: a keresztrefeszítésnél ki áll a keresztfa mellett?és bakker senki nem tudta, hogy Szent János.én próbáltam halkan mondogtani, a Nyaló Nyanya meghallotta, erre hangosan bemondja.a tanár persze baromira megdícséri, hogy na végre valaki aki tudja ezt az evidens kérdést...na pffff és azon az órán ezt nem egyszer adta elő, játszotta a nagyokost, de közben csak fülelte mások mit mondogatnak, én meg, sajna nem volt elég bátorságom elmondani a véleményem.szóval az a nő nagyon antipatikus.és mellesleg gáz, hogy 60x éves létére azt nem tudja melyik apostol áll a keresztfa alatt,úgy, hogy művtörit tanul ráadásul.nem is vallásosság kérdése.na mindegy.
továbbra is járunk úszni, és ennek igen örülök, az a 40-50perc elég is, ha nem görcsöl be a lábam azalatt. meg egy jó kis séta előtte-utána.
most nagy gázok vannak itt különben bénáznak a krízissel, a most választott miniszterelnök már le is mondott. minden nagyon drága lett, már mi is tapasztaljuk, és az egyetemről sok diáknak el kellett mennie mert nem tudták fizetni. Bizony, Portugáliában mindenkinek fizetnie kell a tanulmányaiért, plusz a lakás, plusz a kaja, és itt nem divat, hogy dolgozzanak, szóval egy szülőnek havi 600eurójába kerül kb a gyermekük ellátása.és, jogosan ezt nem bírják ebben a helyzetben,ezért múlt héten hatalmas tüntetést szerveztek a coimbrai diákok, fekete talárt aggattak a szobrokra, lesátoroztak a suli előtt, talán ott is aludtak, meg nem volt tanítás sem.stb.felfordulás, ahhoz jól értenek a portik:)
meg most idejött a brazil miniszterelnöknő, meg a helyettese, mert a helyettest díszdoktorrá avatták.de hamar leléptek mert a helyettes exe mámint az ex helyettes meghalt, úgyhogy sajnos a nagy audiencia elmaradt.de nagy volt a kalamajka.
hát kb ezek történtek a héten, most hirtelen ezek jutottak eszembe...drukkoljtaok az angol ZH-hoz, mostmár nagyon muszáj elkezdenem tanulni, megyek is!
2011. március 21., hétfő
2011. március 20., vasárnap
felturbóztam magam fizikailag
szervusztok!
megint eltelt egy csomó idő, és elég sokminden történik...
néha úgy érzem, itt Coimbrában kissé elzártan élünk, távol a világ nagy eseményeitől, ami speciel nem baj, de valahogy mikor belegondolok mi zajlik a világ túlsó végén, elszorul a szívem, és elgondolkozom, én miért pont itt vagyokm és miért nem ott?Vajon mi a feladatom itt? Persze, örülök, hogy ilyen jó helyzetben vagyok, szeretném megbecsülni.
A múlt héten elég aktívan kivettem a részem mindenből. Délelőtt és koradélután suliban voltam, délután dolgoztam, este tanultam, vagy sportoltam. Kezdem kicsit úgy érezni, mintha nem is Erasmus tanuló lennék, hanem egy teljes értékű polgár a portugál társadalomban. Dehát fél év után nyilván az ember szerez egy kis rutint, és már nem viselkedik idegenül. Már nem lepődök meg annyira a dolgaikon, csak legyintek egyet, hogy " we are now in Portugal" és ezzel már mindenki tudja mire gondolok, nem kell magyarázni. A dolgoknak meg kell itt érni, nem megy minden úgy, mint a karikacsapás, és őket ez nem zavarja. És ha őket nem zavarja, engem sem kell, hogy zavarjon. Szolidaritásban is feljődöm úgy érzem, kíváncsi vagyok, mikor hazaérek mely tulajdonságok fognak megmaradni, melyek fognak eltűnni, miket fogtok ti észrevenni....
A kajálást illetően is javult a helyzet. Mostmár nagyon odafigyelek arra mit és mennyit eszem, mert eléggé durván lefogytam múlt félévben. Meg lehet találni a módját az olcsó étkezésnek, most például egy sokkal olcsóbb boltban vásárolok, ahol több árut olcsóbb áron tudok megvenni, elég egyszer vásárolni egy héten, elvagyok vele 7napig, és az egész nem több mint 17-20euro. Többet is főzök. Talán a lakótársam is motivál ebben, ő nagyon kis pedáns, rendes, precíz személyiség, mindennke megadja a módját. Ebből fakad a kissé eltérő alvásigényünk. Ő már felkel órákkal azelőtt, hogy elindulna, mert neki sok időre van szüksége. Elnyammogja a reggelijét, betekeri a haját, tornázik. Én ezeket a dolgokat ki szoktam hagyni, inkább alszom tovább, és utána kapkodok. Ezért sokszor már elég korán felébredek én is vele. Ő is szeret főzni, kitaláltuk, hogy hétvégente fogunk szervezni ebédeket, ma volt az első, képzeljétek el, hogy én főztem Cordon (avagy Gordon:) bleut, és baromi jó lett:))Csak úgy sacc per kbra tudtam mit kell cisnálni, persze nem olyan bonyi, de én mindig cska tésztákat főztem, ez most egy lépéssel komolyabb kaja volt számomra. Jövő héten ő fog főzni, mert így legalább nem kell minden nap magunkra főzni, megtanulunk más recepteket, meg ez valahol közösség-barátság építő is. Pénteken elmentünk uszodába, hihetetlen, hogy eljutottam idáig!!Az első félévben csak bénáztam, hogy majd elmegyek blabla de persze nem mozogtam semmit az olivais-i sétákat leszámítva (becsiccsentve, Magdával felfelé, 50perc az éjszaka közepén ,örök emlék). Na de lényeg, hogy elmentünk, lehet egyalkalmas diákjegyet venni, ami tök olcsó, és 50percet úszhatsz kb, ami elég is nekem. Oda vissza levezető séta, teljesen korrekt. Szombaton pedig elkirándultunk a Serra de Lousa- ba. Ez kb 40km-re van Coimbrától, nem egy nagy táv. Már múlt héten voltunk ott néhány barátnőmmel, csak nagyon rossz idő volt, és alig láttunk valamit. A mondego-i metro-val mentünk oda, ami távolsági busznak a fedőneve,elég nevetséges. Ott elmentünk a helyi etnográfikus múzeumba (ingyenes:p), és még felügyelő sem volt, úgyhogy lelkiismeret furdalás nélkül próbálgattuk a kiállított busó maszkhoz hasonlító hegyi emberkék által kifaragott jelmezeket:)Majd feltűztünk egy picit a hegyekbe. Mostanra beköszöntött a tavasz, ezt értsétek úgy ,hogy 25fok, napfény. Így egy nagyobb társasággal elindultunk ismételten Lousaba ezúttal kocsival. Ez egy ilyen kis völgy meg hegyek, és itt kérték meg az angol barátnőnk kezét, szal elég romantikus hely. Van itt egy régi várrom, amit igazából nemtom minek használtak anno mert egy völgy kellős közepén van lent és a völgy kanyarulata miatt nem látod az elterülő medencét, ahonnan jöhetne az ellenség, vagy a hegyek tetjéről lenyilaz, szóval semmi értelme annak az erődnek sztem. Meg van egy gyönyörűséges kápolna egy sziklaszirten, kis lépcsőkkel, és van egy titkos magnó, amiből ABBA szól:) ja, meg a völgyben egy medence ,ami nyáron strand, télen meg egy patak medre. Úgy nevezik "piscina fluvial". A kápolnánál, mikor felfel mész, vannak ilyen kis oldal mélyedések (nem tom rendesen elmagyarázni mik), és kis kifaragott asztalokon meg padokon kajálhatsz, nagyon kis édes. Meg medencék kis aranyhalakkal. Egy másik sziklaszirten áll egy kereszt, oda is felmásztunk. Na, és akkor kezdődik a hegység. A hegyekben kis faluk vannak elrejtve, ahol 20-30ember él, kb kocsival nem is lehet oda feljutni. Van hippi falu, meg olyan ,ahol különleges hegyi sütiket árulnak. Olyan, mintha felmennél a havasokba és titkos kis falukra bukkannál. Na, mi is ezt tettük. De sajnos az én túravezetésemmel sikerült eltévednünk, vagyis nem tévedtünk el, csak nem oa lyukadtunk ki, ahova akartunk. Szóval erről ennyit. De attól még a természet gyönyörű, a süti finom volt, és csupa sziámi macskával találkoztunk. Ilyenek ezek a hegyi népek.
Szóval eseménydús hetem volt, voltunk egyszer egy spanyol buliban, ahol jól belakmároztunk spanyol tapasokat:)Mostanában sokat vagyok a lengyel lányokkal, egyrészt mert a Kasia-val lakom, másrészt, mert nagyon bírom őket, kialakult egy ilyen társaság velük, és ennek őszintén örülök.
A parókián is rendben van minden, a munkát kedvelem, kicsit olyan, mintha nyomozó lennék, és belelátnék az emberek életébe. ÉS ez izgalmas dolog, mindig belegondolok mi lehetett azoknak a babáknak a sorsa, akiket itt kereszteltek...van néhány speciális eset is. A sekrestyés bácsi nagyon kis cuki, mindig ad valami kaját, vagy könyvecskét, meg felajánlotta, hogy megtanít spanyolul. Kis lelkes. A parókia pótolja a családomat, a barátok meg az otthoni barátok hiányát tűntetik el.
megint eltelt egy csomó idő, és elég sokminden történik...
néha úgy érzem, itt Coimbrában kissé elzártan élünk, távol a világ nagy eseményeitől, ami speciel nem baj, de valahogy mikor belegondolok mi zajlik a világ túlsó végén, elszorul a szívem, és elgondolkozom, én miért pont itt vagyokm és miért nem ott?Vajon mi a feladatom itt? Persze, örülök, hogy ilyen jó helyzetben vagyok, szeretném megbecsülni.
A múlt héten elég aktívan kivettem a részem mindenből. Délelőtt és koradélután suliban voltam, délután dolgoztam, este tanultam, vagy sportoltam. Kezdem kicsit úgy érezni, mintha nem is Erasmus tanuló lennék, hanem egy teljes értékű polgár a portugál társadalomban. Dehát fél év után nyilván az ember szerez egy kis rutint, és már nem viselkedik idegenül. Már nem lepődök meg annyira a dolgaikon, csak legyintek egyet, hogy " we are now in Portugal" és ezzel már mindenki tudja mire gondolok, nem kell magyarázni. A dolgoknak meg kell itt érni, nem megy minden úgy, mint a karikacsapás, és őket ez nem zavarja. És ha őket nem zavarja, engem sem kell, hogy zavarjon. Szolidaritásban is feljődöm úgy érzem, kíváncsi vagyok, mikor hazaérek mely tulajdonságok fognak megmaradni, melyek fognak eltűnni, miket fogtok ti észrevenni....
A kajálást illetően is javult a helyzet. Mostmár nagyon odafigyelek arra mit és mennyit eszem, mert eléggé durván lefogytam múlt félévben. Meg lehet találni a módját az olcsó étkezésnek, most például egy sokkal olcsóbb boltban vásárolok, ahol több árut olcsóbb áron tudok megvenni, elég egyszer vásárolni egy héten, elvagyok vele 7napig, és az egész nem több mint 17-20euro. Többet is főzök. Talán a lakótársam is motivál ebben, ő nagyon kis pedáns, rendes, precíz személyiség, mindennke megadja a módját. Ebből fakad a kissé eltérő alvásigényünk. Ő már felkel órákkal azelőtt, hogy elindulna, mert neki sok időre van szüksége. Elnyammogja a reggelijét, betekeri a haját, tornázik. Én ezeket a dolgokat ki szoktam hagyni, inkább alszom tovább, és utána kapkodok. Ezért sokszor már elég korán felébredek én is vele. Ő is szeret főzni, kitaláltuk, hogy hétvégente fogunk szervezni ebédeket, ma volt az első, képzeljétek el, hogy én főztem Cordon (avagy Gordon:) bleut, és baromi jó lett:))Csak úgy sacc per kbra tudtam mit kell cisnálni, persze nem olyan bonyi, de én mindig cska tésztákat főztem, ez most egy lépéssel komolyabb kaja volt számomra. Jövő héten ő fog főzni, mert így legalább nem kell minden nap magunkra főzni, megtanulunk más recepteket, meg ez valahol közösség-barátság építő is. Pénteken elmentünk uszodába, hihetetlen, hogy eljutottam idáig!!Az első félévben csak bénáztam, hogy majd elmegyek blabla de persze nem mozogtam semmit az olivais-i sétákat leszámítva (becsiccsentve, Magdával felfelé, 50perc az éjszaka közepén ,örök emlék). Na de lényeg, hogy elmentünk, lehet egyalkalmas diákjegyet venni, ami tök olcsó, és 50percet úszhatsz kb, ami elég is nekem. Oda vissza levezető séta, teljesen korrekt. Szombaton pedig elkirándultunk a Serra de Lousa- ba. Ez kb 40km-re van Coimbrától, nem egy nagy táv. Már múlt héten voltunk ott néhány barátnőmmel, csak nagyon rossz idő volt, és alig láttunk valamit. A mondego-i metro-val mentünk oda, ami távolsági busznak a fedőneve,elég nevetséges. Ott elmentünk a helyi etnográfikus múzeumba (ingyenes:p), és még felügyelő sem volt, úgyhogy lelkiismeret furdalás nélkül próbálgattuk a kiállított busó maszkhoz hasonlító hegyi emberkék által kifaragott jelmezeket:)Majd feltűztünk egy picit a hegyekbe. Mostanra beköszöntött a tavasz, ezt értsétek úgy ,hogy 25fok, napfény. Így egy nagyobb társasággal elindultunk ismételten Lousaba ezúttal kocsival. Ez egy ilyen kis völgy meg hegyek, és itt kérték meg az angol barátnőnk kezét, szal elég romantikus hely. Van itt egy régi várrom, amit igazából nemtom minek használtak anno mert egy völgy kellős közepén van lent és a völgy kanyarulata miatt nem látod az elterülő medencét, ahonnan jöhetne az ellenség, vagy a hegyek tetjéről lenyilaz, szóval semmi értelme annak az erődnek sztem. Meg van egy gyönyörűséges kápolna egy sziklaszirten, kis lépcsőkkel, és van egy titkos magnó, amiből ABBA szól:) ja, meg a völgyben egy medence ,ami nyáron strand, télen meg egy patak medre. Úgy nevezik "piscina fluvial". A kápolnánál, mikor felfel mész, vannak ilyen kis oldal mélyedések (nem tom rendesen elmagyarázni mik), és kis kifaragott asztalokon meg padokon kajálhatsz, nagyon kis édes. Meg medencék kis aranyhalakkal. Egy másik sziklaszirten áll egy kereszt, oda is felmásztunk. Na, és akkor kezdődik a hegység. A hegyekben kis faluk vannak elrejtve, ahol 20-30ember él, kb kocsival nem is lehet oda feljutni. Van hippi falu, meg olyan ,ahol különleges hegyi sütiket árulnak. Olyan, mintha felmennél a havasokba és titkos kis falukra bukkannál. Na, mi is ezt tettük. De sajnos az én túravezetésemmel sikerült eltévednünk, vagyis nem tévedtünk el, csak nem oa lyukadtunk ki, ahova akartunk. Szóval erről ennyit. De attól még a természet gyönyörű, a süti finom volt, és csupa sziámi macskával találkoztunk. Ilyenek ezek a hegyi népek.
Szóval eseménydús hetem volt, voltunk egyszer egy spanyol buliban, ahol jól belakmároztunk spanyol tapasokat:)Mostanában sokat vagyok a lengyel lányokkal, egyrészt mert a Kasia-val lakom, másrészt, mert nagyon bírom őket, kialakult egy ilyen társaság velük, és ennek őszintén örülök.
A parókián is rendben van minden, a munkát kedvelem, kicsit olyan, mintha nyomozó lennék, és belelátnék az emberek életébe. ÉS ez izgalmas dolog, mindig belegondolok mi lehetett azoknak a babáknak a sorsa, akiket itt kereszteltek...van néhány speciális eset is. A sekrestyés bácsi nagyon kis cuki, mindig ad valami kaját, vagy könyvecskét, meg felajánlotta, hogy megtanít spanyolul. Kis lelkes. A parókia pótolja a családomat, a barátok meg az otthoni barátok hiányát tűntetik el.
2011. március 14., hétfő
pár kép
Miniszotyi Santiagoban
Galícia szimbóluma, a kagyló
Kasia, Justyna, én, katedrális
cuki kis nikecipős Lugoban
Lugo-i sokadalom
A Coruna costa
Herkules torony a parttal, tényleg olyan ,mint valami kelta tengerpart!
új sport: gondosurf
Vége a Földnek
egy szőke, egy vörös egy étcsokibarna és egy zöld:)
jah, Vigoban a Don Bosco utcában laktunk...nem véletlen!
Vigo-i kikötő
Galiza - que padre!
Karnevál ünnepe igen fontos az ibériai népek számára, olyannyira, hogy az egyetemen két nap szünetet kaptunk (que padre!). Kalandvágyó lengyel barátnőimmel elhatároztuk, hogy nem fogunk Coimbrában "ücsörögni", hanem inkább kihasználjuk az időt, és utazunk. Galíciát választottuk úticélul, ez kb. 4-5órára van Coimbrától. Béreltünk két autót, és nekivágtunk, kilenc lány s egy fiú:)
Első alkalommal léptem át a spanyol határt a Földön. Az ország első ránézésre nem különbözik sokban Portugáliától, de beljebb érve azért kitűnt, hogy anyagilag jobban állnak, mint a portugálok. Kezdő célul Santiago de Compostela- t választottuk. Jó,jó tudom, nem így kellett volna oda eljutnom, és épp ezért nem okozott olyan nagy katarzist a katedrális látványa, viszont a városba totál beleszerettem, és elhatároztam, ha valamikor alkalmam lesz rá, el is megyek a vándorútra, mert megéri! Teljesen vállalható létszámú, nagyságú helység, világosszürkésbarnás kőből épült házakkal, ami olyan elegánssá, rendezetté teszi, ilyen házak pl nincsenek Portugáliában. Már nagyon készülődtek a Karneválra, a népesség fele beöltözve mászkált az utcákon, szinte kívülállónak éreztem magam kabátban és farmerban. A város közepén találkoztunk a Zolival, aki azután "körbevezetett" minket. Az óváros nagyon kis kedves, viszont az nem tetzsett, hogy egy kirakatba kitettek egy halom rákot, akik egymás hegyén-hátán fulladoztak az amúgy is kis űrtartalmú akváriumban, szomorú szemekkel várva a halált, komolyan mint a siralomházban...de volt más kaja is, a híres tapas, amit máig nem sikerült megértenem, hogy pontosan micsoda, talán magyarul ropogtató- bekapnivaló kis kajának nevezném. Beültünk egy helyinek tűnő étterembe, hozzáteszem éhgyomorral, de sajna rá kellett döbbenjünk, hogy ez bizony nem a mi pénztárcánknak való, szóval 20perces bénázás után szolidan leléptünk a helyről....végül egy piizériában kötöttünk ki, rácáfolva a régi elméletemre, hogy egy új helyen mindig azzal a vággyal indulsz el kajahelyet nézni (éhgyomorral), hogy na, most valami helyit eszem, de az esetek többségében Meki, pizza vagy szendvics lesz belőle és szégyelheted magad. De ezt leszámítva kellemes esténk volt egy brazil bárban, hát hogyne lett volna móka, ha brazilok is vannak:)Kértem forrót a DJ-től, egészen otthonosan éreztem magam, a Zoli elhozta a mexikói barátnőit, akiknél végülis aludtunk. Nagyon kis aranyosak voltak, és egész jól eldiskuráltunk spanyol-portugálul. Igyekeztem jól sziszegni. Rájöttem /ünk, ha egyszer valaki már megtanult spanyolul, akkor nem nagyon tetszik meg neki a portugál nyelv mert túl szlávosnak tartja, ha valaki pedig portugálul tud előbb, annak a spanyol pösze és infantilis. Szóval nem tudom valaha megtanulok-e, bár ez a mostani kétségkívül jó benyomást keltett bennem a spanyolokról. Ja, itt amúgy nem nagyon szeretik őket, sőt a két nép között is van egyfajta elhidegülés, szintén történelmi okokból, azért nincs akkora szivatás, mint nálunk, de mindkettőnek "megvan a véleménye a másikról".
Másnap elmentünk a Zoli féle tempolmba misére, ami tele volt gyerekekkel, akik irtó cukik voltak, utána meginvitáltak bennünket egy ebédre, galíciai kajákkal, nyammmmmmm de fincsi volt, így végülis pótoltuk az előző esti hiányosságot. Utána elbúcsuztam a másik ibériai Szotyitól, de jó tudni, hogy van a "közelben" valaki!
Ezek után Lugo-ba mentünk, ahol szintén Karnevál volt, a város tök üres volt, mert az egész embersereg felsereglett a főtérre, ahol viszont lépni nem lehetett, s ott banzájkodtak. Ez már délután volt, mire kajához jutottunk ,ismét beesteledett. Beültünk egy olcsó étterembe, ahol a többiektől eltérve egy ismeretlen 4-es menüt rendeltem...a többieké igen gusztusos csirke volt, már csak hármunk ételét nem hozták ki, egy salátát, egy hamburgert meg az enyém. Aztán 50perc után megérkezett a sali meg a szenya s maradtam egyedül...akkor már olyan éhes voltam, hogy puffogni se volt kedvem...de végülis kihozták több mint egy óra után a fantasztikus borjút. Murphy.
Eléggé este volt már, mire A Coruna-ba értünk, mely az egyik központi városa Galíciának. Itt csak arra volt időnk, meg energiáink, hogy elosszuk az embereket, s már ment is mindenki a maga szállására. Ez volt az első eset, hogy cuoch surfing-vel aludtam, és pozitív tapasztalatokat szereztem. Az első szállásunkra Kasiaval mentünk, ahol egy kedves nő várt minket. Kiderült, hogy mi vagyunk az első vendégei, s ezért nagyon izgult. Mindennel ellátott minket, szuper modern lakásban lakott, ami meleg volt, és tiszta ágyneműt is adott. Reggel hatalmas reggelivel várt minket, sütött palacsintát, vett spanyol sonkát, meg avokádót meg mindenfélét, ezek után még városnéző sétára is elvitt minket. Úgyhogy én teljesen le voltam /vagyok nyűgözve, hogy élnek még ma olyan emberek, akik tök ingyen vendégül látnak vad idegeneket, kaját is adnak s egy fillért sem várnak el érte, tök önzetlenül, csak azért mert tudják, diák vagy kevés a pénzed, s meg szeretnének ismerni embereket a világ más országaiból. Én sosem bíztam ezekben a dolgokban, de talán változtatni kéne a hozzáállásomon, mert igenis vannak még korrekt emberek!Amúgy a város nem volt valami nagy szám, azon kívül ,hogy tengerpartja van, én nem láttam semmi szépet, de a szállás jó emlék marad.
Következő állomásunk Finisterra volt, mint a nevéből is kitűnik egy parti település, s gondolom régen azt vélték, itt a világ vége. Kb olyan érzésem volt, mint Cabo da Rocha-nál, amikor kiülsz egy sziklaszirtre alattad az óceán, körülötted szikla +tenger és csak ülsz ülsz nézed a naplementét, és végigpereg előtted az életed. Szóval ide érdemes volt elmenni. Szintén késő este volt, mire megérkeztünk Vigoba, esti szálláshelyünkre, de akkor már annyira kimerültek voltunk, legalábbis én, hogy azt se tudtam mi van. Ez a szállás is klassz volt, a srác átengedte nekünk az ágyát! Másnap körülnéztünk, nekem San Fransisco benyomásom volt domborzat szempontjából, amúgy ez is egy kikötőváros, de szép a fekvése, plussz kelta faluk voltak itt régen, a galíciai gallok ír leszármazottnak tartják magukat, s ezért van itt sok spanyol, aki fekete hajjal s kék szemmel született...a városnézés elég lelassult volt, már mindenki a végét járta, s ráadásul az a sok domb! A napi kávé némileg visszalendített a normális létállapotba, de egy idő után visszatértünk a kómába s kocsikba, hazafelé útra. Volt, akit az energiaital felpörgetett ezért még megálltunk egy benzinkútnál Time of your life-ozni, mert a rádióban csak azt adták...de így, összegezve, szép emlékem marad Spanyolországról,és a couch surfingről:)
Első alkalommal léptem át a spanyol határt a Földön. Az ország első ránézésre nem különbözik sokban Portugáliától, de beljebb érve azért kitűnt, hogy anyagilag jobban állnak, mint a portugálok. Kezdő célul Santiago de Compostela- t választottuk. Jó,jó tudom, nem így kellett volna oda eljutnom, és épp ezért nem okozott olyan nagy katarzist a katedrális látványa, viszont a városba totál beleszerettem, és elhatároztam, ha valamikor alkalmam lesz rá, el is megyek a vándorútra, mert megéri! Teljesen vállalható létszámú, nagyságú helység, világosszürkésbarnás kőből épült házakkal, ami olyan elegánssá, rendezetté teszi, ilyen házak pl nincsenek Portugáliában. Már nagyon készülődtek a Karneválra, a népesség fele beöltözve mászkált az utcákon, szinte kívülállónak éreztem magam kabátban és farmerban. A város közepén találkoztunk a Zolival, aki azután "körbevezetett" minket. Az óváros nagyon kis kedves, viszont az nem tetzsett, hogy egy kirakatba kitettek egy halom rákot, akik egymás hegyén-hátán fulladoztak az amúgy is kis űrtartalmú akváriumban, szomorú szemekkel várva a halált, komolyan mint a siralomházban...de volt más kaja is, a híres tapas, amit máig nem sikerült megértenem, hogy pontosan micsoda, talán magyarul ropogtató- bekapnivaló kis kajának nevezném. Beültünk egy helyinek tűnő étterembe, hozzáteszem éhgyomorral, de sajna rá kellett döbbenjünk, hogy ez bizony nem a mi pénztárcánknak való, szóval 20perces bénázás után szolidan leléptünk a helyről....végül egy piizériában kötöttünk ki, rácáfolva a régi elméletemre, hogy egy új helyen mindig azzal a vággyal indulsz el kajahelyet nézni (éhgyomorral), hogy na, most valami helyit eszem, de az esetek többségében Meki, pizza vagy szendvics lesz belőle és szégyelheted magad. De ezt leszámítva kellemes esténk volt egy brazil bárban, hát hogyne lett volna móka, ha brazilok is vannak:)Kértem forrót a DJ-től, egészen otthonosan éreztem magam, a Zoli elhozta a mexikói barátnőit, akiknél végülis aludtunk. Nagyon kis aranyosak voltak, és egész jól eldiskuráltunk spanyol-portugálul. Igyekeztem jól sziszegni. Rájöttem /ünk, ha egyszer valaki már megtanult spanyolul, akkor nem nagyon tetszik meg neki a portugál nyelv mert túl szlávosnak tartja, ha valaki pedig portugálul tud előbb, annak a spanyol pösze és infantilis. Szóval nem tudom valaha megtanulok-e, bár ez a mostani kétségkívül jó benyomást keltett bennem a spanyolokról. Ja, itt amúgy nem nagyon szeretik őket, sőt a két nép között is van egyfajta elhidegülés, szintén történelmi okokból, azért nincs akkora szivatás, mint nálunk, de mindkettőnek "megvan a véleménye a másikról".
Másnap elmentünk a Zoli féle tempolmba misére, ami tele volt gyerekekkel, akik irtó cukik voltak, utána meginvitáltak bennünket egy ebédre, galíciai kajákkal, nyammmmmmm de fincsi volt, így végülis pótoltuk az előző esti hiányosságot. Utána elbúcsuztam a másik ibériai Szotyitól, de jó tudni, hogy van a "közelben" valaki!
Ezek után Lugo-ba mentünk, ahol szintén Karnevál volt, a város tök üres volt, mert az egész embersereg felsereglett a főtérre, ahol viszont lépni nem lehetett, s ott banzájkodtak. Ez már délután volt, mire kajához jutottunk ,ismét beesteledett. Beültünk egy olcsó étterembe, ahol a többiektől eltérve egy ismeretlen 4-es menüt rendeltem...a többieké igen gusztusos csirke volt, már csak hármunk ételét nem hozták ki, egy salátát, egy hamburgert meg az enyém. Aztán 50perc után megérkezett a sali meg a szenya s maradtam egyedül...akkor már olyan éhes voltam, hogy puffogni se volt kedvem...de végülis kihozták több mint egy óra után a fantasztikus borjút. Murphy.
Eléggé este volt már, mire A Coruna-ba értünk, mely az egyik központi városa Galíciának. Itt csak arra volt időnk, meg energiáink, hogy elosszuk az embereket, s már ment is mindenki a maga szállására. Ez volt az első eset, hogy cuoch surfing-vel aludtam, és pozitív tapasztalatokat szereztem. Az első szállásunkra Kasiaval mentünk, ahol egy kedves nő várt minket. Kiderült, hogy mi vagyunk az első vendégei, s ezért nagyon izgult. Mindennel ellátott minket, szuper modern lakásban lakott, ami meleg volt, és tiszta ágyneműt is adott. Reggel hatalmas reggelivel várt minket, sütött palacsintát, vett spanyol sonkát, meg avokádót meg mindenfélét, ezek után még városnéző sétára is elvitt minket. Úgyhogy én teljesen le voltam /vagyok nyűgözve, hogy élnek még ma olyan emberek, akik tök ingyen vendégül látnak vad idegeneket, kaját is adnak s egy fillért sem várnak el érte, tök önzetlenül, csak azért mert tudják, diák vagy kevés a pénzed, s meg szeretnének ismerni embereket a világ más országaiból. Én sosem bíztam ezekben a dolgokban, de talán változtatni kéne a hozzáállásomon, mert igenis vannak még korrekt emberek!Amúgy a város nem volt valami nagy szám, azon kívül ,hogy tengerpartja van, én nem láttam semmi szépet, de a szállás jó emlék marad.
Következő állomásunk Finisterra volt, mint a nevéből is kitűnik egy parti település, s gondolom régen azt vélték, itt a világ vége. Kb olyan érzésem volt, mint Cabo da Rocha-nál, amikor kiülsz egy sziklaszirtre alattad az óceán, körülötted szikla +tenger és csak ülsz ülsz nézed a naplementét, és végigpereg előtted az életed. Szóval ide érdemes volt elmenni. Szintén késő este volt, mire megérkeztünk Vigoba, esti szálláshelyünkre, de akkor már annyira kimerültek voltunk, legalábbis én, hogy azt se tudtam mi van. Ez a szállás is klassz volt, a srác átengedte nekünk az ágyát! Másnap körülnéztünk, nekem San Fransisco benyomásom volt domborzat szempontjából, amúgy ez is egy kikötőváros, de szép a fekvése, plussz kelta faluk voltak itt régen, a galíciai gallok ír leszármazottnak tartják magukat, s ezért van itt sok spanyol, aki fekete hajjal s kék szemmel született...a városnézés elég lelassult volt, már mindenki a végét járta, s ráadásul az a sok domb! A napi kávé némileg visszalendített a normális létállapotba, de egy idő után visszatértünk a kómába s kocsikba, hazafelé útra. Volt, akit az energiaital felpörgetett ezért még megálltunk egy benzinkútnál Time of your life-ozni, mert a rádióban csak azt adták...de így, összegezve, szép emlékem marad Spanyolországról,és a couch surfingről:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)