Na, akkor jöjjön a negyedik nap, ami számomra a legnehezebb volt.

Tulajdonképpen nem volt fix tervünk erre a napra, de olvastunk egy kedves kis halászfaluról, Câmara de Lobos-ról, és gondoltuk, nézzük meg! Egészen közel, 7 km-re van Funchaltól, és van egy lenti autóút, gondoltam ez minden szempontból jó kis hely lehet. Egy kis öbölben fekszik a falu, a csónakjaik jellegzetes, sok színűre festett kis bárkák, ezekkel mennem ki éjszaka a halászok espadat lesni. Épp akkor érkezett meg valami nagy halrakomány, odagyűlt egy sereg halász, azt vizslatták. Kiderült közben, hogy Churcillnek ez volt a kedvenc helye Madeirán! Hamar bejártuk a centrumot, kis falu ez, felmentünk egy kilátóba, ahonnan fantasztikus kilátás volt a Cabo Girão-ra, Európa legmagasabb tengeri sziklájára, 500valamennyi méter amúgy. A sziklaszirt oldalában van egy brutál kabinos felvonó, ami oszlop nélkül szállítja fel az utasokat. Brrr!! Eleinte azt gondoltuk, megmásszuk mi ezt gyalog, de aztán rájöttünk, hogy ez nem túl kivitelezhető, ezért úgy döntöttünk, buszra szállunk ismét, és elmegyünk Ribeira Brava-ba, egy közeli falucskába. Csakhogy azt nem gondoltuk át, hogy ahhoz át kell menjünk a Cabo Girão-n. Nos, ezekről a madeirai buszokról érdemes tudni, hogy egy némelyik busz elég régi, és hangos, és a vezetők baromi gyorsan mennek. Hát mi kifogtunk egy ilyet. Na, nekem az az út tényleg olyan volt, mintha az utolsó utamra mennék. Legörnyedtem a padlóra, ki se mertem nézni. Ott már a Magda is félt. Az egész busz rólunk, helyesebben mondva rólam beszélt, nekik nyilván ez mindennapi dolog és nem félnek. Persze tudtam, hogy a sofőr rutinos meg minden, de azért akkor is. Para. Úgyhogy mire megérkeztünk Ribeira Bravaba, saját magam árnyéka voltam, és leszögeztem a Magdának, hogy én itt vissza nem megyek. Szerencsére van olyan busz, ami a belső autópályákon közlekedik, és nem megy fel a hegyi falvakba, azok gyorsabbak és nem is drágábbak, és a legfontosabb: nem életveszélyesek :). Persze ettől ne menjen el a kedvetek, menjetek el Madeirára, én mindamellett, hogy kikészültem, bevállaltam ezeket az utazásokat, és azt mondom, megérte, mert gyönyörű helyek, de ezt jobb, ha előre tudjátok, mint, hogy a buszon szembesüljetek vele….

Ribeira Brava egyébként nagyon kedves, csöndesebb falucska, a Cabo alatt, itt volt egy kis strand is, tényleg mini. És nagyon érdekes, itt fekete a homok, és majdnem teljesen köves az egész. A kövek vulkanikus kőzetekből származnak, gyűjtöttem is párat.

Ja, és a legjobb: az utcán öreg emberes figyelmeztető kresztábla van kirakva, ilyet se láttam még :D

Viszonylag korán visszaértünk Funchalba, az volt az utolsó esténk, úgyhogy sokat sétáltunk a belvárosban, a Ritz szálloda előtt élő gitárzenét hallgattunk, , lementünk a kikötőbe hajóutakat nézni. Pár luxushajó is állomásozott ott, többnyire német turistákkal. Amúgy a legtöbb az német és angol turista volt, de meglepő módon szinte minden nap hallottam magyar szót (az egyik nap kicsit ráijesztettem két magyarra, mikor a buszmenetrend előtt állva vitatkoztunk a Magdával, majd hirtelen odafordultam hozzájuk, hogy segíthetek? :D)Amúgy valahol röhejes, hogy egy magyar és egy lengyel csaj portugálul beszélnek, persze senki se találta el honnan jöttünk, legtöbbször  Azori-szigetekinek(!!), spanyolnak néztek minket. De nekünk automatikus ,hogy portugálul beszéljünk, angolul fura lenne.

 

                                                             Camara de Lobos halászhajói

   

                                                                      Cabo Girao

 
                                                                 Egyedülálló kresztábla :D

Madeirai tengerparton pecázó néni