Húsvét - Mária - mindenegyéb

elég zúzós két hét áll mögöttem. az egész múlt szombaton kezdődött....
megérkezett, Mária, kedvenc és egyben egyetlen bérmalányom:). már az első nap beleszeretett Portugáliába, amit nem is csodálltam, kezdte megérteni mi is történik itt velem. egy hétig volt nálam és, mondhatni minden egyes percét kihasználtuk. aznap este fado estre akartam elvinni a szokásos helyre, de fado helyett helyi pimba együttes zenélgetett a Santa Cruz templom előtt. volt ott mindenféle hagszer dudától elkezdve, és minden zenlszben volt valami kedvesen furcsa.az egyikük Rubik kockás pólót viselt!!volt ott két kisgyerek, akik kinéztek maguknak bennünket.a kisfiú elkezdte küldözgetni a kislányt mindenféle izgalmas kérdésekkel, például hogy hívnak, hány évesek vagytok stb...úgy látszik a portugál kisfiúk korán kezdik a flörtölést:)a nagypapájuk meg csak nézte mi folyik...sajnos a románcnak vége lett mikor a koncert véget ért, de azért elinegettek minket.
másnap Aveiro-ba kirándultunk el, ahova már régen szerettem volna eljutni. Ezt a várost mondják Portugália Velencéjének, persze némi kis túlzással, de azért belopta magát a szívembe. vasárnap volt, Virágvasárnap. az utcákon, ki tudja miért, ruhába öltöztették a fákat, meg mindenfélét aggattak rájuk. ezen kívül akkora bolhapiacot rittyentettek össze ,hogy csak néztünk. szóval komolyan itt MINDEN volt: gramofon, XXszázad eleji fényképezőgép, templomokból összeszedett arany puttók, bélyeggyűjtemény, focikártyagyűjtemény, rozsdás ekevasak, szögek, stb...valami hihetetlen volt, én nem tudom, ezek az emberek komolyan azt gondolják, hogy valaki gramofont akar venni??:)))
kisétáltunk a kanálishoz, ahol más vásár volt. a csatornán álltak szépen sorjában a bárkák, amik jellegzetes festésükről híresek, mindegyik tatjára egy kis mondat van ráfestve. ahogyo tt sétáltunk próbáltak minket bepalizni egy túristaútra, de mi keményen álltuk a sarat.aztán egy álomhelyes pasi is utánunkszólt, hogy szép lányoknak féláron van az út:)na, mondom mennyi az a fél ár, 2euró, gondoltam na azért az megéri,így ketten egy jeggyel feketén beslisszantunk egy bárkába és a következő pillanatban már vizen voltunk. hááát öööö azért Velencének nem mondanám, de nagyon kedves városka, ez olyan, de jó lehet itt élni városka. sótermeléséről híres, mutogattak sómedencéket, meg elmagyarázták hogyan készül kb.
visszatérve nem várt kitérőnkről az óceán felé orientálódtunk, hiszen az volt napunk 2es számú célja. kiderült, hogy kicsit messzebb van,mint gondoltuk, így buszra kellett szállnunk, amit természetesen csodás véletlennek köszönhetően épphogy elértünk.hipp-hopp ott voltunk az óceánnál....onnan még kicsit gyalogoltunk a kinézett part felé (Costa Nova). gyönyörű nyári nap volt, tökre jól le is barnultunk, meg szórakoztunk hogy ide oda futottunk a víz elől, ami néha meglepően sokáig kijött a partra......:)de persze fürödni nem lehetett úgy komolyabban a 15fokos vízben.
késő délután indultunk vissza Coimbrába, de onnan még előbb elmentünk piknikezni a többiekkel. Mária teljesen jól feltalálta magát az Erasmusos közegben, este bedobtunk még velük egy sört, s így zártuk az eseménydús első napot.
másnap, hétfőn Fátimába látogattunk el, én már másodszorra, de ezúttal több mindent láttunk.Kasia is jött velünk. Megnéztük a nagy, központi teret, a két templomot, a jelenések kápolnáját. aztán elindultunk fő célunk, a Magyar Kálvária felé. Nem tudom, ez mennyire ismert tény otthon, de 56után emigrált magyarok létrehoztak egy alapítványt a 60-as években, és építettek Fatimában egy keresztutat,melyet hálaként ajánlottak fel szabadulásukért. Eszméletlen megható élmény volt végigmenni az állomásokon, mindegyik aljába bevésve ki volt az adományozó, mind magyar nevek, Amerikából, Londonból. A végén pedig még egy kápolnát is építettek, Szent István névvel. Az összes szentünk képmása is látható volt az üvegablakokon. Fátimában, ismétlem. Mintha kicsit otthon lettünk volna....
Ezután elmentünk abba a helységbe,ahol a három pásztorgyerek élt, megnéztük a házukat, és megimertem egy öreg nénit, akiről kiderült, hogy az unokahuguk!!az egész olyan megható volt...
Visszatérve a nagy térre mi még Máriával ott maradtunk, Kasia hamarabb visszament. Mikor mi is elindultunk, mér esteledett, s nem csak ,hogy esetledett, de kezdett beborulni, majd konkrétan esni.Nálam nem volt konkrétan semmit, Máriánál mindössze egy kis esernyő. De jött az ötlet, hogy stoppoljunk haza Coimbrába, ezért kiálltunk az útra s természetesen bőrig áztunk.Akkor még vicces volt.Aztán rájöttünk ,hogy az emberek még fátimában is érzéketlenek a szegény kis ázó stoppolókért, és megnéztük, mikor megy busz.Még egy óra.....akkor mér kezdtünk fázni.Ezért bementünk egy bevásárlóközpontba, de mire odaértünk,még jobban eláztunk.Bezúztunk a WC-be s a kézszárítóknál elkezdtünk szárítkozni, de persze nem segített sokat, a semminél viszont több volt. Aztán benyomutnk egy meleg kávét s rohantunk vissza a buszhoz. Akkor már nem esett. Mire megérkeztünk Coimbrába, újra rákezdett....akkor már taxiztunk. Ennyi ázás után limitáltuk az esti tevékenységeket teaivásra, meleg fürdésre meg ilyenekre...
Kedden maradtunk helyben, mert nekem még óráim voltak, Mária is jött velem, a fura amcsi tanár órájára, aki Brownie-t sütött nekünk!utána én még elmentem művtöri előadásra s utána, ismét esőben ismét kávéztunk egyet. Este bevezettem Mériár egy Bigornás este rejtelmeibe, s mondjuk nem voltak olyan sokan, mert már hazautaztak sokan, azért így is jól sült el.
Szerdán hm...mi is volt....ja, Lousa!!az eső sajnos maradt, de azért mi nekivágtunk Lousanak, s mint az első alkalommal, most is akkor zendített rá igazán, mikor megérkeztünk Lousaba.Na, mostmár volt nálam esőkabát!dehát akkor sem volt valami ösztönző a zuhogó esőben erdőt járni, úgyhogy csak a kisközponzig mentünk el, piscina fluvial, capela, castelo.ÉS stoppoltunk is, és csodák csodájára, rajtunk kívül volt még más is, aki befelé ment:)És plusz adtak is nekem egy ingyen ernyőt, szal jófejek voltak.Úgy már túlélhető volt a dolog. Visszatérva Coimbrába kiderült, hogy lesz aznap fadoest, így beiktattuk azt is.Persze Mária rögtön emegszerette, tudtam én:)
Következő nap egy brutál napi tervet tűztünk ki magunk elé, megnézni Portot, Bragat egy nap alatt.Aztán reggel annyira esett az eső, hogy Bragaról lemondtunk, és csak Portoba mentünk el, később, mikor már nem esett annyira. Portoban viszonylag lassan haladtunk, mert volt egy utca, ami tele volt cipőboltokkal....végsősoron zsákmánnyal távoztunk onnan remek áron. Tudom ajánlani mindenkinek azt az utcát!Aztán ott sétálgattunk, de Portohoz illik is ez a szürke felleg, eső, zivatar, ez a portoi hangulat. Estig elvoltunk, de sajna portoi bort nem sikerült innunk.Vettünk ugyan, de nem tudtuk kinyitni.Néha elég furán vannak csomagolva a portugál borok. Este szintén egy csoda folytán sikerült elérnünk a visszafelé menő buszt,ami konkrétan abban a pillanatban indult, mikor mi odaértünk. Ez volt a búcsúestünk.Mária másnap reggel ment Lisszabonba, én pedig visszatértem a Coimbrai életbe, de nem a hétköznapokba....gyorsan tudomásul kellett vennem, hogy Húsvét, és két nap múlva 15fős vendégség lesz nálunk, amire rohadtul össze kell szednem magam...de ezt majd később, most megyünk enni:)