Sziasztok!
Na, összerittyentem még a többi napot. Tehát a harmadik nap
ismét erdőjárást terveztünk, kinéztünk egy útvonalat, ami nekem gyanúsan
rövidnek tűnt: másfél km, előre kiépített útvonalon. Ugyanarra a buszra
szálltunk fel, ami Santana-ba megy, csak mi ezúttal leszálltunk Ribeiro
Frio-nál, ami a sziget közepén levő kis falucska. És a neve alapján, valóban
rohadt hideg van ott. Egy nagy völgyben terül el, erdei házakkal körülvéve, meg
olyan lakóházakkal, amik egy meredek hegyoldalba épültek. Kb. 10-20 ház van ott
össz-vissz, meg néhány étterem. Tiszta alpesi hangulat különben, senki nem
mondaná meg, hogy Madeirán vagyunk. Szóval leszálltunk, hamar meg is találtuk a
Balcoes-hez vezető utat, az egy kilátó amúgy, ahonnan el lehet látni egészen az
óceánig és a közeli csúcsokig. (legmagasabb csúcs a Pico Ruivo és Pico Areeiro,
de azok le voltak zárva). Az út baromi rövid volt, kb 10 perc alatt ott
voltunk, kicsit gyanúsak is voltunk, mert rajtunk kívül csak idősek jártak azon
az úton. Úgyhogy elhatároztuk, nem hagyjuk ennyiben a dolgot, meg mutatjuk,
hogy tudunk mi ennél hardosabb túrát is. Úgyhogy gondoltuk, végigmegyünk a
11km-es másik útvonalon is, ami már igazi kihívásnak ígérkezett. Csakhogy, az
az útvonal le volt zárva, mert a sziklák rádőltek az útra vagy mi. De a pasas
aki megkérdeztünk azt mondta, egy ideig el lehet menni, és mások is átmentek
már a tiltó kordonon. Úgyhogy fogtuk magunkat, mi is így tettünk. Ez az útvonal
valóban a meredek hegyoldalban volt, néha egészen elvékonyodott, de volt korlát
szerencsére. Meg mellettünk ott futott a kis levada szüntelenül, benne
csordogált a hideg hegyi víz. Volt egy hely, ahol felettünk ömlött a víz,
alattunk mélység, és a kettő között volt az út. Huhh, na az izgi volt, gyorsan
átszaladtunk rajta, de sokkal tovább valóban nem lehetett menni, az t teljesen
el volt torlaszolva, úgyhogy visszafordultunk. Itt a vegetáció különben egészen
különleges, van itt orchidea meg szubtrópusi növények, az egész erdő a
Világörökség része (Floresta Laurissilva). Úgyhogy érdemes elmenni.
Visszatérve azt tapasztaltuk, hogy még mindig túl korán van
és mi már az összes létező útvonalat bejártuk, így elindultunk a falucskába. Az
úton összetalálkoztunk egy „tipikus” madeirai öreg bácsival. Ott ballagott,
fején a jellegzetes sötétbarna kötött sapkával, amiért mellesleg teljesen
odavagyok, és vettem is egyet apukámnak :) Szóval köszönt nekünk, aztán szóba
elegyedtünk, mondta, hogy egész életében a levadás utak javításán dolgozott,
naponta több tíz km-t járt az erdőben. Az arcán valamilyen nagy nyugalom,
életszeretet tükröződött, látszott rajta, hogy neki az élet teljesen jó itt a
semmi közepén egy 50 fős faluban, és nem vágyik a városba. Úgy tudom tisztelni
az ilyen embereket.
A beszélgetés után elkezdtünk filózni a Magdával, hogy most
hogy jussunk vissza Funchalba. A busz 4 óra múlva jött volna. Vagy felmegyünk a
betonúton valameddig, vagy stoppolunk. A második verziónál maradtunk..de
érdekes módon senki nem ment Funchal felé, mindenki Sanatanaba ment! Úgyhogy
kezdtük feladni a reményt, ráadásul már be kellett vetnünk a hiéna verziót is=
mikor megláttunk kocsihoz igyekvő turistákat, lerohantuk őket :) De végül
mégiscsak megállt egy német (házas) pár, és elvittek. Monte-nál azonban
kiszálltunk. Hogy mi van Monte-ban? Magyaroknak nem elhanyagolható látnivaló!
Utolsó királyunk, IV. Károly sírja. A Habsburg királyt Madeirára küldték a
családjával együtt, de spanyolnáthában egy év múlva meghalt. Ami durva, mert
csak 34 éves volt. Ja, ő Habsburg Ottó papája volt. Na, és ők ott éltek Monte-ban,
ami Funchal fölött van közvetlenül. Van ott egy gyönyörű templom, ahonnan az
egész várost lehet látni, valami fantasztikus a kilátás! Monte-ban nekem
egészen XX.század eleji hangulatom támadt, mert onnan indulnak a híres madeirai
szánkók is (Botegas). Két fehér ruhát és szalmakalapot viselő pasi tolja a
szánt a meredek lejtőn, két fő ülhet a szánkóba, és valami hihetetlen gyorsan
leszáguldanak Funchalig. Igazi mulatság, de én a tériszonyosoknak nem
ajánlanám, mi nem próbáltuk ki. Ja, meg Monte-ban van egy csomó botanikus kert,
mi elmentünk az egyikbe, ami ingyen volt, de pl. van a Jardins do Imperador,
annak gondolom van valami köze IV. Károlyhoz, az is tiszta XIX-XX. század
felling. Szóval mindenképp menjetek el Monteba, ha arra jártok!
Aztán mi is leereszkedtünk, busszal. Utána rögtön kajálni
mentünk, mert baromi éhesek voltunk már. Kinéztünk az öreg városrész
központjában, a Teleférico aljánál lévő téren egy helyet, a neve Restaurante
Romano. Van egy jó kis esplanada-ja, ki lehet ülni. Épp naplemente volt, jót
napoztam. Rendeltünk menüt, mindössze 11 euróért, ebben volt 3 fogás! Ez nagyon
jó árnak számít, és ráadásul a kaja is jó volt. Én előételnek creme de
Camarão-t kértem, ez ilyen rákos krém volt, baromi fincsi. Magda tenger
gyümölcsit evett a jellegzetes fokhagymás-Olivaolajas szószban, ez itt
Portugáliában gyakori mártás. Aztán főételnek ismét espadat kértünk, madeirai
mártással. Kicsit hasonlított a lecsóhoz, de ez madeirai borral volt, ami még
különlegesebbé tette. Csillagos ötös :) Desszertnek egy sima csoki krémet
kértem, lecsúszott az is!
Az ilyen kajálások jelentik számomra a legszebb pillanatokat
egy utazás során. Akkor érzi az ember, hogy igen, most pihenek, most töltődök
lelkileg, és gyomorilag is :)
Floresta Laurissilva
Monte temploma, ami már messziről látszik
a szánkók :)
A kaja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése