szervusztok!
megint eltelt egy csomó idő, és elég sokminden történik...
néha úgy érzem, itt Coimbrában kissé elzártan élünk, távol a világ nagy eseményeitől, ami speciel nem baj, de valahogy mikor belegondolok mi zajlik a világ túlsó végén, elszorul a szívem, és elgondolkozom, én miért pont itt vagyokm és miért nem ott?Vajon mi a feladatom itt? Persze, örülök, hogy ilyen jó helyzetben vagyok, szeretném megbecsülni.
A múlt héten elég aktívan kivettem a részem mindenből. Délelőtt és koradélután suliban voltam, délután dolgoztam, este tanultam, vagy sportoltam. Kezdem kicsit úgy érezni, mintha nem is Erasmus tanuló lennék, hanem egy teljes értékű polgár a portugál társadalomban. Dehát fél év után nyilván az ember szerez egy kis rutint, és már nem viselkedik idegenül. Már nem lepődök meg annyira a dolgaikon, csak legyintek egyet, hogy " we are now in Portugal" és ezzel már mindenki tudja mire gondolok, nem kell magyarázni. A dolgoknak meg kell itt érni, nem megy minden úgy, mint a karikacsapás, és őket ez nem zavarja. És ha őket nem zavarja, engem sem kell, hogy zavarjon. Szolidaritásban is feljődöm úgy érzem, kíváncsi vagyok, mikor hazaérek mely tulajdonságok fognak megmaradni, melyek fognak eltűnni, miket fogtok ti észrevenni....
A kajálást illetően is javult a helyzet. Mostmár nagyon odafigyelek arra mit és mennyit eszem, mert eléggé durván lefogytam múlt félévben. Meg lehet találni a módját az olcsó étkezésnek, most például egy sokkal olcsóbb boltban vásárolok, ahol több árut olcsóbb áron tudok megvenni, elég egyszer vásárolni egy héten, elvagyok vele 7napig, és az egész nem több mint 17-20euro. Többet is főzök. Talán a lakótársam is motivál ebben, ő nagyon kis pedáns, rendes, precíz személyiség, mindennke megadja a módját. Ebből fakad a kissé eltérő alvásigényünk. Ő már felkel órákkal azelőtt, hogy elindulna, mert neki sok időre van szüksége. Elnyammogja a reggelijét, betekeri a haját, tornázik. Én ezeket a dolgokat ki szoktam hagyni, inkább alszom tovább, és utána kapkodok. Ezért sokszor már elég korán felébredek én is vele. Ő is szeret főzni, kitaláltuk, hogy hétvégente fogunk szervezni ebédeket, ma volt az első, képzeljétek el, hogy én főztem Cordon (avagy Gordon:) bleut, és baromi jó lett:))Csak úgy sacc per kbra tudtam mit kell cisnálni, persze nem olyan bonyi, de én mindig cska tésztákat főztem, ez most egy lépéssel komolyabb kaja volt számomra. Jövő héten ő fog főzni, mert így legalább nem kell minden nap magunkra főzni, megtanulunk más recepteket, meg ez valahol közösség-barátság építő is. Pénteken elmentünk uszodába, hihetetlen, hogy eljutottam idáig!!Az első félévben csak bénáztam, hogy majd elmegyek blabla de persze nem mozogtam semmit az olivais-i sétákat leszámítva (becsiccsentve, Magdával felfelé, 50perc az éjszaka közepén ,örök emlék). Na de lényeg, hogy elmentünk, lehet egyalkalmas diákjegyet venni, ami tök olcsó, és 50percet úszhatsz kb, ami elég is nekem. Oda vissza levezető séta, teljesen korrekt. Szombaton pedig elkirándultunk a Serra de Lousa- ba. Ez kb 40km-re van Coimbrától, nem egy nagy táv. Már múlt héten voltunk ott néhány barátnőmmel, csak nagyon rossz idő volt, és alig láttunk valamit. A mondego-i metro-val mentünk oda, ami távolsági busznak a fedőneve,elég nevetséges. Ott elmentünk a helyi etnográfikus múzeumba (ingyenes:p), és még felügyelő sem volt, úgyhogy lelkiismeret furdalás nélkül próbálgattuk a kiállított busó maszkhoz hasonlító hegyi emberkék által kifaragott jelmezeket:)Majd feltűztünk egy picit a hegyekbe. Mostanra beköszöntött a tavasz, ezt értsétek úgy ,hogy 25fok, napfény. Így egy nagyobb társasággal elindultunk ismételten Lousaba ezúttal kocsival. Ez egy ilyen kis völgy meg hegyek, és itt kérték meg az angol barátnőnk kezét, szal elég romantikus hely. Van itt egy régi várrom, amit igazából nemtom minek használtak anno mert egy völgy kellős közepén van lent és a völgy kanyarulata miatt nem látod az elterülő medencét, ahonnan jöhetne az ellenség, vagy a hegyek tetjéről lenyilaz, szóval semmi értelme annak az erődnek sztem. Meg van egy gyönyörűséges kápolna egy sziklaszirten, kis lépcsőkkel, és van egy titkos magnó, amiből ABBA szól:) ja, meg a völgyben egy medence ,ami nyáron strand, télen meg egy patak medre. Úgy nevezik "piscina fluvial". A kápolnánál, mikor felfel mész, vannak ilyen kis oldal mélyedések (nem tom rendesen elmagyarázni mik), és kis kifaragott asztalokon meg padokon kajálhatsz, nagyon kis édes. Meg medencék kis aranyhalakkal. Egy másik sziklaszirten áll egy kereszt, oda is felmásztunk. Na, és akkor kezdődik a hegység. A hegyekben kis faluk vannak elrejtve, ahol 20-30ember él, kb kocsival nem is lehet oda feljutni. Van hippi falu, meg olyan ,ahol különleges hegyi sütiket árulnak. Olyan, mintha felmennél a havasokba és titkos kis falukra bukkannál. Na, mi is ezt tettük. De sajnos az én túravezetésemmel sikerült eltévednünk, vagyis nem tévedtünk el, csak nem oa lyukadtunk ki, ahova akartunk. Szóval erről ennyit. De attól még a természet gyönyörű, a süti finom volt, és csupa sziámi macskával találkoztunk. Ilyenek ezek a hegyi népek.
Szóval eseménydús hetem volt, voltunk egyszer egy spanyol buliban, ahol jól belakmároztunk spanyol tapasokat:)Mostanában sokat vagyok a lengyel lányokkal, egyrészt mert a Kasia-val lakom, másrészt, mert nagyon bírom őket, kialakult egy ilyen társaság velük, és ennek őszintén örülök.
A parókián is rendben van minden, a munkát kedvelem, kicsit olyan, mintha nyomozó lennék, és belelátnék az emberek életébe. ÉS ez izgalmas dolog, mindig belegondolok mi lehetett azoknak a babáknak a sorsa, akiket itt kereszteltek...van néhány speciális eset is. A sekrestyés bácsi nagyon kis cuki, mindig ad valami kaját, vagy könyvecskét, meg felajánlotta, hogy megtanít spanyolul. Kis lelkes. A parókia pótolja a családomat, a barátok meg az otthoni barátok hiányát tűntetik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése