egy csupornyi Portugália: 5. nap

Ez volt az utolsó napunk, este már mentünk vissza. De délelőttre még beterveztünk egy nagy programot: hajóutat egy katamaránnal!! Sikerült lealkudnunk az árát (25eur), a változatosság kedvéért ismét csak idősek voltak rajtunk kívül, de már megszoktuk, Madeira nem kifejezetten a bulizós fiatalok szigete (aki ilyet akar, az menjen Ibizára). De nem zavartattuk magunkat, király, 25 fokos idő volt, kifeküdtünk a napra és még le is barnultam. A hajóút 3 órás volt, a cél az volt, hogy megnézzük a Madeirai partoknál élő teknőcöket, bálnákat és delfineket. Nagyon izgatottan vártam, még sosem láttam élőben, nem állatkertben ilyen állatokat! És képzeljétek, mindegyiket láttuk!!Először egy kis tekit pillantottunk meg, helyesebben mondva a hajósok. Volt egy távcsöves pasi, aki felmászott a katamarán tetejére és onnan leste van-e valami a közelben. Aztán jeleztek, hogy van valami, mire az egész bagázs odarohant, egy angol pasas pedig előre zúzott, ahova elvileg nem is lett volna szabad menni. Olyan Titanicos bácsi volt. Szóval láttunk teknőst, és nem sokkal utána megláttuk az uszonyokat. Huhh, mondom delfinek!! Párosával úsztak, és egyszerre villant ki az uszonyuk, nagyon kis cukik voltak. De valahogy a fejük nem olyan delfines volt….rájöttünk hogy ezek a bálnák! Persze, mert én az óriási, vizet lövellő állatra gondoltam, és kicsit féltem is, nehogy felborítsa a hajót, de ezek kis bálnák voltak, nagyon aranyosak. Sokáig utána nem láttunk semmit, vissza is fordultunk. Mire végre megláttuk a delfineket. De mennyit! Egy egész kolónia volt ott! Nagyon közel merészkedtek a hajóhoz, ott mókáztak velünk, ugrándoztak, produkálták magukat. Sikerült sok fényképet kattintanom róluk, ezek azok a szürke delfinek voltak, de elvileg van a kardszárnyúból is.Szóval totál sikeres volt a hajóutunk, így láttunk tengert, erdőt, várost, falut, hegyet, mindent! Nagyon tartalmas kis utazás volt. Visszatértünk Funchalba, ott még ettünk egy nagyot, az espadas helyen, aztán ittunk egy kis madeirai bort, amit szintén érdemes megkóstolni. Aztán elmentünk még egyszer a Tea House-ba, majd összepakoltunk, és ki a reptérre. El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy eljutottam Madeirára, egyedülálló élmény volt!

Ezután eljött portugáliai tartózkodásom utolsó pár napja, ami már nagyon saudades hangulatú volt. Csak a nosztalgia kedvéért elmentem a Mosteiro Jerónimoba, komolyan, ezt a helyet sosem lehet megunni, mindig találok itt valami újat! Megnéztem a Sé-t is, és nem utolsósorban elmentünk az utolsó este egy fado étterembe. Ajj, ez volt az ideális befejezés! Alfama kis utcáiban rengeteg aprócska hely bújik meg, ahol nem feltétlen csak turistáknak énekelnek. Ahova mi mentünk egy (Porta d'Alfama) pont egy ilyen hely volt, piros lámpásokkal és gyertyákkal megvilágított apró helyiség, benne kicsi székek. Alig fértünk el, én már a fadista nyakában voltam kb. úgyhogy jó hangos volt az énekszó :) Egy asztalnál ültek ilyen 50-60 éves emberek, az egyik felállt, elkezdett énekelni, énekelt 3-4 dalt, aztán leült, jött a következő. Az egész nagyon familiáris volt, bár beszélgetni nem lehetett, olyan volt, mint egy koncert. Aztán egyszerre csak a pincérnők is dalra fakadtak, majd az egyik fadista nő megjelent bohócruhában, és úgy is énekelt egy dalt :D jah, mert most Portugáliában karnevál van, a sulikban két hetes szünet, mindenki vonul az utcán különböző maskarákban. Próbálják utánozni Riót :P

Szóval nagyon kis kellemes este volt, ezúttal peixe espadat ettünk, ami nem volt azért olyan finom mint a sima espada, meg sokat szenvedtünk a szálkákkal, de sebaj, a hangulat megvolt. Aztán még egy utolsó Bairro + Morangosca, és ezzel zártam utolsó estémet Lisszabonban.

Most egy időre elbúcsúzom tőletek is, de csak egy időre, mert Portugália vár vissza!