Szóval Madeirai második napon elhatároztuk, nekivágunk az erdőknek, csapunk egy amolyan spontán kirándulást. Célunk elsősorban a Madeira északi részén fekvő Santana falucska volt, ahová már portugál tanulmányaim elejétől fogva el akartam jutni, hogy megnézhessem a cuki kis háromszög alakú házakat. Naiv fejjel azt képzeltem, hogy még ma is azokban élnek az emberek, és az egész falu olyan házakból áll, hát, ehhez képest van vagy 5-6 ilyen ház, a többi ma már modern. De abban a pár házban legalább élnek, és nem csak úgy ott állnak. Na mindegy.
Ez a hely amúgy UNESCO része is, van egy Madeira park, ami mintegy összefoglalja a madeirai hagyományokat.
Útközben baromi nagy felhőbe és eső keveredtünk. Funchalból felmentünk busszal a 1400 méteren lévő Poisora, ahonnan leereszkedtünk, majd a tenger mentén újra fel. Hát, el kell mondjam, Madeira nem a tériszonyosoknak való hely. És sajnos emiatt pár igen nehéz percet okozott nekem. Ez az utazás amúgy nem a legrosszabb volt, de amikor azt látod, hogy alattad konkrétan 800 méteres szakadék, és egy kis kétsávos utacska van, ami rohadtul kanyarog, és nem ám normális védőkorlát van, hanem csak különálló fél méteres bóják, akkor elgondolkozol, hogy most mit is keresek én itt??!! Visszafele úton volt a mélypont, a busz egy baromi meredek kanyar kellős közepén megállt, hegynek lefelé, az orra konkrétan az út szélén, onnan feltolatott (!!) egy még meredekebb lejtőre, csakhogy meg tudjon fordulni!! Hát, én még ilyen durvát nem éltem, lejátszódott az életem. Persze tudom, hogy ők ezt csinálják évek óta, de akkor is....de ismétlem, nem ez volt a legrosszabb út!
Szóóóval, így vagy úgy, de megérkeztünk Santana-ba, ahol zuhogott az eső és megfagytunk. Csak két kis esernyő volt nálunk, na mondom marha jó, itt vagyunk a semmi közepén, épp egy szívrohamon vagyok túl és még kirándulni se tudunk? Beültünk egy caféra, és akkor megittam életem legjobb galao-ját. Ez azért jobb kedvre derített :)
Elindultunk az eső dacára, felfelé. Nem nagyon tudtuk hová, csak azt, hogy az erdőbe szeretnénk menni. Megkérdeztük az embereket, de rájöttünk, Madeirán nem érdemes kérdezni, mert amikor jobbrát mutatnak, balt mondanak, távolságérzékük pedig egyáltalán nincsen. Úgyhogy csak bandukoltunk felfelé, és egyszerre csak elállt az eső. És ez így megy Madeirán, folyton változik, és ha a sziget egyik részén esik, akkor a másik részén még nyugodtan süthet a nap.
Találtunk egy erdei szerű ösvényt, elindultunk nagy lelkesen, mire egy hatalmas fekete kecskével találtuk szembe magunkat. Mivel mindketten baromira értünk az állatokhoz, ezért inkább visszafordultunk :D
Még magasabbra mentünk, egészen fel a Pico das Pedras-ra. Ott összefutottunk egy pasassal, aki végre megmutatta az official erdős ösvényt. Ezeket az ösványeket már a kezdetek óta fejlesztgetik, építgetik, ún. levadákat építenek ki, ez amolyan öntöző rendszer. Fut az ösvény, mellette egy kis csatorna friss forrásvízzel/csapadékkal. Így aztán sokkal jobban eloszlik a csapadék, nem folyik le egy az egyben a hegyekről. Az utak nagyon rendesen ki voltak építve, nem volt olyan őserdős fellingje. A vegetáció viszont annál különb, tényleg kicsit úgy éreztem magam mint egy esőerdőben, főleg, hogy minden vizes volt :)
Nem mentünk sokat, pár km-t, de mivel már előtte megmásztunk egy csúcsot, elég is volt így. Egyszerre csak egy kis erdészháznál találtuk magunkat, volt ott jópár ember, és ismét elkezdett cseperegni...onnan még több kilométer lett volna vissza Santana-ba, így gyorsan leszerveztünk magunknak egy fuvart, de nem volt gáz. Percek alatt újra Santana-ban voltunk, és kiderült, hogy épp aznap van a Carnaval. Jöttek is buszokkal mindenhonnan, rohadt nagy dugó lett hirtelen a kis hegyi faluban. Petárdáztak meg szerintem fegyverekkel is lövöldöztek, ami azért túlzás, de itt így ünnepelnek. Elmentünk abba az UNESCO-s parkba, onnan meg a feira-ba. Ittunk egy poncha-t de ez már sokkal erősebb volt mint az előző napi, kicsit be is szédültünk tőle. Meg ettünk Bolo de Caco-t, ez volt a legfinomabb nekem. A mulatság abból állt, hogy felállítottak egy hatalmas babát a tér közepére, amit aztán elégettek, közben a TV-től néhányan osztották az észt, és mindenki örült a fejének.
Megnéztük a többi aranyos kis házacskát, a tengeri kilátással, aztán el kellett indulni vissza a buszhoz. Próbáltuk kiszedni az emberekből merre van a megálló. 3-an háromfélét mondtak, még a rendőrnek is telefonálnia kellett, hogy biztosra megmondja!! Egy kb ezer fős faluban :)
Na mindegy, a visszafele utat már meséltem, azt túléltük, utána a vacsival nem volt nagy szerencsénk, kicsit át akartak verni. Szóval vigyázzatok, mert hajlamosak vagy gagyi kaját adni, vagy gyanúsan sokat kérni érte (lásd egy korty facsart narancsléért 2 euro?!).
De ezt leszámítva klassz napunk volt!
Madeira erdeje
Levadával szegélyezett turistaösvény
Tájkép háttérben az óceánnal
Santana cuki kis házikói
Poncha és Bolo de Caco
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése