egy csupornyi Portugália: A viharok vihara

Enyhén túlbecsültem a portugáliai klímát. Kezdjük ott, hogy mióta itt vagyok, szinte folyamatosan fázom. A szobám az még oké, bekapcsolom a kis fűtődobozkát és pár óra múltán már jól érzem magam a szobában. Reggel persze nagy gondot okoz, amikor kikelek az ágyból, mert ismét minden fagyos körülöttem. De ami inkább baj, az az, hogy kint is hideg van, és az irodában is. Hoztak ugyan múlt héten egy fűtőtestet, de az meg lecsapja a biztosítékot mert túl sokat fogyaszt, ergo azt nem lehet bekapcsolni... :S De ezeket még mindig túl lehet élni :)
Viszont, az elmúlt napokban uhh...körülbelül Özönvíz jellegű állapotok uralkodnak, nem csak itt, de egész Nyugat-Európában. Mindenhol árvíz meg hasonló parák. Itt folyamatos eső meg szél. Vasárnap volt az évszázad vihara, azt is mondták, hogy 50 éve nem esett itt ennyi eső. Király :D
Hétvégére elutaztam Marinha Grande-be Magdához. Nagyon jó volt, kicsit eljönni a nagyvárosból a csöndes kisvárosba. Egy amolyan igazi portugál házban voltam, igazi portugál szállásadókkal :) A bácsi tipikus kis cuki portugál bácsika, megállás nélkül tolta a dumát, olyan gyorsan és tájszólásban, hogy ha nem figyeltem, nem értettem mit mond. De olyan kis kedves volt, rögtön fűtött szobával vártak, meg megvetett ággyal, estére Magda készített nekem Bacalhau á Brás-t. Ez egy igen kedvelt elkészítési módja a tőkehalnak, a portugálok kedvenc halának. A halat összemixelik reszelt krumplival (ABC-ben reszelve lehet kapni), tojással, petrezselyemmel. Úgy kábé ennyi a kaja, de nagyon fincsi meg laktató. Hát, házilag még nem is ettem ilyet! Hozzá lecsúszott egy-két pohárka házibor is, a bácsiék mindent megtermeltek ott. Vagy ha nem ő, akkor az egyik unokaöccse vagy valami más rokona. Volt ott minden. A ház, mint mondtam tipikus: 60'-70'-es évek hangulatát idézi, hatalmas ágyakkal, óriási képekkel a komódokon, azulejos konyhafal, Benfica jelvények itt-ott, a polcokon fatimai szobrocskák. Kicsit dohos szag, ami keveredik a bacalhau átható illatával. Végre jó nagyot tudtam aludni, ilyenkor jön ki az egész hét, a fáradság. Másnap omlettet készítettünk Magdával, bár nem nagyon hagyta hogy beleszóljak :) A "reggeli" (értsd délkörül) után szinte rögtön jött a vendégsereg. A bácsika szülinapját ünnepelték, és meghívták a gyerekeiket, unokáikat, 15 ember, akárcsak nálunk :) Meg is jött a sereg, ezúttal brazilnak néztek, ez a három opció van: vagy portugálnak vagy olasznak vagy brazilnak néznek. Aztán ha megszólalok, látszik ,hogy távol járok a brazil kiejtéstől :p
A háznak tulajdonképpen két konyhája volt, egy a házban, egy pedig félig meddig a szabadban, egy fészer szerű épületben. A ház meg a fészer között meg egy fedett rész volt, egy kályhával, amin grillezni is lehet. Szóval a bácsika fogta a frissen halászott halakat meg húsokat, rányomta a vasra, és már szinte kész is volt. Emellé ettünk kenyeret, hegyi sajtot, főtt krumplit, meg portugálos levest. Nagyon tipikus volt, hogy úgy mondjam "uma casa portuguesa com certeza"....mi nem maradtunk sokáig, mert ment a buszunk Nazaréba.
Nazaré, magyarul Názáret (szeretik bibliai nevekkel illetni a városokat, pl. Belém is), 20 km-re volt MG-től, gyorsan ott voltunk. Ez a városka arról híres, hogy itt vannak a világ legnagyobb hullámai!!! Igen, a leges legnagyobbak!!!
A város két részből áll, van egy alsó, tengerhez közeli része, ott van a strand is. Ettől feljebb található egy sziklafalon a másik része, ahová lift meg út is megy fel (meg felűről meg lehet közelíteni kocsival is). A sziklaszirt végén meg egy világítótorony áll. Az óceán állítólag itt nagyon mély, és a hullámok hirtelen törtnek fel a felszínre, és van valami áramlat is benne, vagy nyomás, ami miatt olyan hatalmasra nőnek. Pontosan nem tudom miért, de itt dőlnek meg a világrekordok, múltkor 30 méteres hullámot mértek és voltak olyanok, akik ott szörföztek benne!!!!!!!!! No comment.
Mindenesetre mikor mi ott voltunk, nem voltak akkora hullámok, bár számomra azok is óriásiak voltak, amiket láttam. Próbáltam lefényképezni, de sajnos a kamerám nem elég profi, azért remélem valami látszik...a hely amúgy nem annyira extra, a szokásos házacskák, cafék, egy-két düledező ház, sok brazil turista. A kedvünkért még a nap is kisütött rövid időre, addig a parton sétálgattunk, és döbbenve figyeltük a sirályokat. Hatalmas csoportba verődve szálltak, aztán együtt letelepedtek a homokon, és mindegyik egyed, kivétel nélkül a víz felé fordulva bámulta az óceánt. Egyikük sem csipogott, vagy mi, csendben ültek /álltak és nézték a vizet. Biztos valami szertartás, nem tudom, mindenesetre vicces volt, egy halom sirály egy irányba néz. Lehet, hogy tudnak valamit amit mi nem....
Aztán felerősödött a szél, és a hullámok is, bementünk egy helyre, én ettem egy meleg levest, és közben néztük a hatalmas hullámokat. Ez is ilyen meditatív jellegű volt, és nagyon jól kikapcsolt. Tudom mindenkinek ajánlani, aki ideges, az eredmény garantált nyugalom.
Este aztán baromira kidöglöttünk, a bácsika meg egy madeirai srác még akartak velünk borozni, de mi már nem voltunk kapacitálhatóak. Vasárnap aztán ismét sokat aludtam, mire felkeltem úgy felerősödött a szél, hogy kedvem se volt kimenni az utcára. Maradt még hal a szombati lakomáról, a bácsika nagyon kínálgatott, meg közben befűtöttek a kályhába is, úgy elviselhető volt. De még 3 pulcsival is fagyoskodtunk... mesélték, hogy régen nem voltak ilyen hidegek a telek, és ezért nincs sehol fűtés Portugáliában. De most már kéne, úgyhogy az új építésű házakban mér van központi fűtés. Tehát úgy tűnik, mindenhol változik a klíma.
Visszafele úton az autópályán valami hihetetlen milyen erős szél volt, a híradóban bemondták, több száz fa dőlt ki, meg árvíz is volt, meg rengeteg helyen havazott. Szóval mondom, Özönvíz. Este ki kellett kapcsolnunk az összes elektromos berendezést, mivel mi konkrétan a hídnál lakunk, veszélyes volt, hogy bevonzza a villámokat. Ja, már belecsapott a villám amúgy a hídba asszem, de volt villámhárító rajta. Le is zárták a hidat vasárnap. De azóta sem javult sokat az idő. Nincs ugyan akkora szél, de folyamatosan esik, és ha közben a szél is fúj, még az ernyő se ér semmit, úgyhogy ma mikor zilált hajjal, csuromvizes gatyával és egy erősen megtépázott esernyővel beértem a munkahelyre, kissé kiakadtam. Mikor lesz már jó idő??!

De amúgy minden király, a hétvége nagyon jól sikerült, ettem egy csomó mindent :)
Sajnos nagyon telik az idő, néptáncon is voltam múlt héten, meg most is megyek, lelkes vagyok :) Csütörtökön kiállításmegnyitón is voltunk, a Szenes Árpád- Vieira da Silva múzeumban. A festőházaspár közötti levelezést, intim beszélgetést állították ki, meg néhány festményt. Szenes Árpád magyarországi származású festő volt, élt Párizsban, Rio de Janeiróban, Lisszabonban. Rippl-Rónaitól is tanult többek között, aztán Párizsban megismerkedett a portugál Maria Helena Vieira da Silva-val, összeházasodtak, és emigráltak Brazíliába. Az ő tiszteletükre hozták létre ezt a múzeumot. Nagyon szép kiállítás volt, olyan hogyismondjam, jó volt olvasni ezeket a leveleket, látszik mennyire szerették egymást, még öreg korukban is. Volt néhány fénykép, nagyon odavoltak egymásért. Milyen szép dolog így megöregedni!

na, most már jó sokat írtam, ideje befejeznem, tolok még néhány képet. jövő héten jelentkezem!!!