Röpke, ám annál élménydúsabb kalandozás

Sziasztok!

Most fejeztem be egy beadandó megírását s odakinn az idő elég vészjósló (már napok óta, értsd óránként hatalmas világrengető zuhé majd dupla szivárvány stb), tehát éppen megfelelő idő arra, hogy írjak!
Ahogy ígértem Queima part II.: miután letoltam ezt a 7estét amiről az előbb írtam, a következő nap sem pihentem /ünk, mert rögtön indultunk 4napos utazásunkra Alentejo-ba. Ez egy másik régiója az országnak, a szó etimológiája az 'além do tejo', vagyis Tejo-n kívüli területet jelöli. Tejo a legnagyobb folyó (de nem Portugáliából ered). Ettől délebbre fekszik Alentejo. Béreltünk kocsit, csakúgy, mint Galíciában, s 5en indultunk el utunkra: Kasia, com certeza, Paulina, másik lengyel lány, Welton, brazil haverom s Dobrin, a bolgárok képviseletében. Tomarban kezdtünk, ahol én már voltam, ezért kihasználtam az időt amíg a többiek a kolostorban voltak, és aludtam, Illetve megpróbáltam, de annyira meleg volt ,hogy nem ment. Aztán utána gyorsan egy kávézóba siettünk ahol betoltunk egy meia leite-t. Azaz toltunk volna, ha meia leite lett volna.... de ez toda leite volt....hadd magyarázzam meg: azt írtam már, hogy a portugálok mindenféle kávévariációt készítenek, és mindegyiknek külön neve van, s a külön régiókban külön szót is használnak.A meia leite az egész egyszerűen a fele tej fele kávé elnevezés akart lenni, de azon a helyen kifelejtették a kávét a dologból...de végülis "beszóltunk" és hoztak mellé kávékávét is:)
Tomarból irányunkat az igazi Alentejonak vettük...a táj békés, falusi, gólyafészkek a póznákon, igaziból kicsit hasonlított is Mo.-hoz, bár nálunk nincsenek olaj meg parafák.Elsőként Castelo de Vide-be mentünk, de mivel sietnünk kellett csak egy rövid séta fért bele, sajnos. Gyönyörű város, egy domb tetején és naplemente volt, szóval minden sárgás fényben pompázott, apró macskaköves utcák, virágok az ajtók előtt, ja és minden ajtó icipici, ne mtom milyen méretre van szabva!Szóval továbbmentünk Marvao-ba, mert már a google pics is beizzított minket ,hogy oda érdemes elmenni, így siettünk, hogy még sötétedés és a közelgő vihar előtt odaérjünk. Ez is egy dombtetőre épült városka csupa fehér házzal, nagyon kis cuki, de nem volt ott egy lélek sem az utcákon, talán későn jöttünk...de nagyon király volt, az ég egyik fele koromfekete volt, de a másik felén még bepróbálkoztak za aranyló napsugarak...készítettem képet is róla.Közben végigjártuk a városkát, és Dobrinnak sikeresen elszakadt a szandálja, én is szenvedtem vm miatt, így leültem, utóbb kisült egy olyan helyre, ami tele volt a világon legjobban utált bogarammal, fülbemászókkal...brrrrrrr......
Ezután sietnünk kellett, mert nagyon közeledtek ám azok a fekete fellegek, s éppen mire bedopbtuk magunkat a járgányba rákezdett irdatlanul...már este volt, úgyhogy indultunk a szállás felé. Ismét couch surfinggel toltuk, és ismét pozitív élményeket szereztem e téren. MÉG léteznek normális és önzetlen emberek a Földön!!Szállásunk első este egy piciny faluban volt, egy falusi házban (így mondják?)egy pasi lakott ott, és valami hiiihetetlen király háza van!Tiszta designos berendezés, tudjátok a vidéki kúria tiszta rusztikus az egész, virág a vázában, terrakotta padló, kis kertecske hátul, kékre festett fal kívül, jameg tök alentejos, majd mutatok képet.És a pasi....főzött nekünk vacsit, meg mindent használhattunk, meg dumálgattunk is vele, nagyon kedves volt.Reggel korán keltünk, mert neki dolgoznia kellett (én már nem éreztem a fáradtságot), és a kis falu kis parkjában reggeliztünk. De, igazából azt figyeltük meg, hogy a portugál vidég igazán rendben van tartva. Mindegyik falunak van egy kis tere, kis templommal, és nincs lerobbanva, hanem szépen le van festve, nincs összefirkálva, folyton szedik a szemetet, és a házak fel vannak újítva mind. Nem tudom ,hogy ennek az eus pénzekhez van e köze, vagy alapból ilyen igényesek az emberek, de tény, hogy a portugál vidéki élet színvonalát sajnos vagy nem sajnos de többre értékelem, mint az otthonit...
Szóóval második nap. Hú de részletesen írok most!Tehát indultunk a súlyvölgyből és mentünk délebbre, egyéb városokba, Vila Vicosa, utána Monsaraz,ami már teljesen arab beütésű volt, az is dombtetős, előtte pedig a Európa legnagyobb kiterjedésű műtava terült el. Nem semmi, és senki sem tudja.A falu maga hasonló volt Marvao-hoz, fehér házakkal természetesen. Onnan pedig egyenest Évorába mentünk, ami Alentejo központi városa. Amúgy az Unesco részének is nyilvánították, hát van ott pár dolog, de mondjuk sztem annyira azért nem nagy. Bejárható egy nap alatt teljesen, megnéztük az egyetemet is, kis picurka a miénkhez képest:)25erasmusos van, ezt onnan tudom, hogy aznap a Kasia ismerősénél szálltunk meg, aki most ott tanul.Ő megmutatta az egész városkát, parkot, templomot, görög templomot, belvárost.A nagy terméke ennek a régiónak a parafa, s mindenféle dolgot csinálnak belőle, pl.táskát, képeslapot, nyakkendőt, stb.Ezek után megnéztük még a római vízvezetéket is, de kb máér be is jártunk mindent. Pihentünk a főtéren ahol fantasztikus tornász bemutatót tartottak.hát.....volt egy két durva dolog ott....estére visszamentünk a városba, és beültünk egy Sirius és Zöld Teknős keveréke helyre, nem gondoltam h van ilyen Portiban.
Másnap indítottunk Évora jellegzetes látnivalójával a Csontok kápolnájával. Ezt néhány szerzetes építette még régen, mivel pestisjárvány volt, sok volt a halott és már nem tudták eltemetni őket, ezért ki találták (mi sem lenne egyszerűbb), hogy a "maradékból" építenek egy kápolnát. Tudom, durva. A szemöldökfára az van írva, hogy " Mi, csontok, kik itt vagyunk, csak a tiétekre várunk"...vááá....aztán belépsz, és megérzed azt a szagot....durva!de ez akkoris egy kápolna, ahol misék vannak!És a fal tele van csontokkal meg koponyákkal, nincs semmi díszítés egy kereszten kívül csak hullák!Elöl még egy akasztott nő meg egy kisgyerek múmiája is "elég jó állapotban" látható...hát, no comment, megrázó élmény volt, dehát ez is az élet része...
Kiérve a napfényre benyomultunk a piacra, ahol baromi jó kis sajtokat lehetett kapni, hát vettem is kecskét.Aztán indultunk Évorából vissza a kőkorszakba.
Merthogy, itt Portiban van még őskori lelet is, egy 7000éves templom, ami idősebb a Stonhenge-nél is, csak ezt persze senki sem tudja!Megérte, mert még sosem láttam ilyet, bár azt senki se tudja, mi volt  a pontos rendeltetése a cuccnak. Ja, meg ott, sikerült hozzáérnem egy parafához:)Fergeteges élmény:)
Aztááán onnan elég hosszú út volt, mert elhagytuk a belső területeket, mentünk az óceánhoz, Setúbalba egészen pontosan. Ez a város Lisszabon kiegészítője, nagy kikötőkkel, kereskedelemmel, hajózásáról s persze az ellenállhatatlan polipos szendvicséről híres.Ettől én megkíméltem magam, de többiek megpróbálták, semmi kűűl, nem lettek rosszul tőle. Van a hegytetőn egy klassz vár is, ahol épp esküvő volt, wow!
Lementünk a Baixa-ba, ahol szenvedtünk, hogy hol együnk, én már beültem volna az első helyre, de az a Kasia-nak nem volt elég igényes hely, úgyhogy végülis több mint egy órát bénáztunk el azzal, hogy vm épkézláb helyet találjunk....végül Nicola-nál kötöttünk ki:)
Ja, meg Setúbalban található Portugália első mánueli stílusban épült temploma, amikért én odavagyok, és szerencsére ezt megnéztük, ez még nem Mosteiro dos Jerónimos de már közelít:)
Setúbal-ból Lisboa felé mentünk, átmentünk a ponte 25de abril- on, ahol vámot kellett fizetni!Meg láttuk a Krisztus szobrot is egészen közelről.Azért,elég klassz onnan a hídról a kilátás a Tejora, a városra s az óceánra...már esteledett, Cabo da Roca- hoz mentünk.Ugye, én ott már jártam, de megérte persze visszamenni, de elég szeles idő volt, szóval nem volt olyan kellemes.De a kocsiból megnéztük a naplementét, ami gyönyörű volt...Európa legnyugatibb pontjáról....sötét volt, mikor inne nindultunk utolsó szálláshelyünk felé, ismét Couch Surfinggel. Ezúttal vm ismeretlen farm felé mentünk, csak azt tudtuk, a tulaj különc, mert ő tanítja a gyerekeit, meg farmja van meg ilyenek. Aztán mikor megérkeztünk a remekül kitáblázott faluba, ahol már ember nem mozgott csak a kutyák ugattak, kiderült, hogy nem tudjuk a címet...végül eljöttek értünk, és kiderült, hogy nem is különc a pasas, hanem tök aranyos volt, 5gyereke van, meg csomó más rokon is ott lakik, de ennek ellenére vállal turistákat is, igazán rendes dolog, megengedte a fiúknak, hogy a fiai szobájában aludjanak, mi maradtunk a nagyszobában, reggel meg meghívtak kávézni. De a pasas tökre odavolt, hogy húúú egy magyar, meg hogy ő ismer valami Ildikót, aki portugál szakot végzett 20éve, és mutogatta képét, hogy nem ismerem-e...közben néztük Azerbadzzsán hatalmas győzelmét s láttam amagyar bemondót!!!:))
Másnap húú...az a nap....durva volt!
Korán reggel indultunk ugye, mint mindig, már nem is tudom honnan volt energiánk...a faluból Peniche felé vettük az irányt. Én már voltam ott tavalyelőtt, de sajnos elég rossz időnk volt, így semmit sem láttunk. De aznap sütött a nap, és ezt jó jelnek vettem. Megérkezvén célunk csak egy volt: as Berlengas.Elmagyarázom: még két éve Zsófival elhatároztuk, hogy teszünk egy kirándulást erre a szigetcsoportra, amiről már sokat hallottam. De a rossz idő miatt törölték akkor a hajókat. De a terv azért megmaradt bennem, mindig is szerettem volna eljutni valamilyen óceáni szigetre ezalatt az idő alatt, de sajnos Madeira nem jött össze (még). Így , gondoltam, most beizzítom a többieket, és mindenki vevő volt az ötletre. Így elindultunk a deles hajóval ki, a nyílt óceánra! Fúúú tök izgi volt, kiültünk a hajó orrára szemlélni a vizet, egészen addig, míg...jöttek a bazi nagy hullámok, amikre igazából előtte nem is gondoltam...talán valami békés illuzió élt bennem, de bakker, hát majdnem beborultunk, a vezető meg csak nevetett, ezért tudtam az eszemmel, hogy nem fogunk, de azért ,nem tagadom, eszembe jutott, hogy el sem búcsuztam rendesen a családtól...:)mostmár vicces, akkor elég komoly volt, fleg, hogy rosszul is lettem egy picit,de főleg Kasia. Azt senki sem tudja, mi zajlott benne pontosan, de mikor végre kikötöttünk, néhány percig állnunk kellett, hogy magunkhoz térjünk...a sziget amúgy gyönyörű volt, én olyan türkizkék vizet még sohasem láttam, csodás volt!A szigeten nem voltak fák, viszont egy érdekes virág borította be szinte az egészet, ami tavirózsához volt hasonló, meg csomó sirály volt aki különféle hangokon óbégattak, gondolom mérgesek voltak, hogy betörtünk a privát szférájukba.A szigetet be lehetett járni pár óra alatt, utána mentünk a strandra, mert még az is volt, egy picike öbölben, ahol szintén olyan kék volt a víz...csodás volt, ja, vettünk étcsokis sört, és azt ittuk mellé...hát...azért jobb az eredeti, de nem rossz ötlet.
4kor indultunk vissza, számomra a visszút kellemesebb volt, nem kavarodott fel a gyomrom, és nem kerültünk függőleges állapotba. KAsia sajna nem javult. De akkor már szerintem nagyon fáradt volt, mert egész végig ő vezetett. Mikor visszatértünk, megnéztük kicsit a belvárost, majd indultunk volna hazafelé. Beültünk a kocsiba, elindulunk, hopp nagyon ugrik a kocsi valamin. MEgnéztük, kiderült, hogy ráhajtottunk egy híd lejárójára és defektet kaptunk...nahh, ez elég érdekes helyzet volt, kiderült, hogy nagyon senki sem tud kereket cserélni..de aztán egy pasas önkéntesen segített, és az egészet megoldottuk 10perc alatt.Nem gondoltam volna...kicsit lesokkolt a helyzet..szegény Kasia, láttam rajta, hogy már nagyon kivan..de azért még 100km-t hazavezetett és éjfélre meg is érkeztünk, másnap meg mehetett a kölcsönzőbe magyarázkodni...
De összességében csodás 4nap volt, ha mentek Portugáliába, menjetek el Alentejoba!