Nem tudom, eddig milyen a benyomásotok arról amiket ide leírtam, de bizonyosan állítom, hogy az elmúlt két hét megerősítette bennem azt, mait már eddig is tudtam valahol: Portugália az ország ahova érdemes menni Erasmusra, ezen belül is Coimbrába, ez az az ország ahol tudnék még élni, ahol jó dolog felkelni, jó dolog tanulni, barátokat szerezni, szóval minden. Még ha vannak is hiányosságaik, meg válság van, az emberek természete, életszeretete, türelme tudja kompenzálni a mindennapi keserűségeket. S a tradíciók adják meg az oszlopait a társadalomnak. A tradíciók,amelyeket büszkén betartanak, legyen bármilyen furcsa is.
A diákélet legfontosabb hetén vagyok túl, a Queima das Fitas-on, ez magyarul szalagégetést jelent. Mindannyiunkban felmerül a kérdés: az meg mi a fene?Nos, itt a végzősöknek,mint ahogy a gólyáknak is, elég nagy figyelmet szentelnek. Ahogyan a gólyáknak nem elég egy gólyabál, a végzősöknek sem elég egy ballagás. Itt egy egész hetet kapnak az ünneplésre, még a vizsgaidőszak előtt. Minden fakultánsnak van egy színe s minden diáknak egy szalagja, ami természetes olyan színű ami megfelel a szakának. A miénk pl sötétkék. Innen ered a név, mert ezeket a szalagokat égetik el, mintegy kifejezve, hogy végeztek. Majdnem:)
De nemcsak ebből áll, kábé erről az action.-ról nem is nagyon tudnak. Az egész csütörtökön kezdődik.....a régi székesegyház tere már reggeltől telve van itteni, illetve más városokból (országokból) jött diákokkal, akik egészen éjfélig várnak, hogy elkezdődjön a fado szerenád a templom lépcsőjén. Én művtöri szakos csoptársaimmal ismét vacsizni voltam aznap este. Minden portugál viselte a fekete tógát, csak néhány szines pont látszott, az voltunk mi, külföldiek. A város zsongott, hatalmas feeling volt. A vacsi jól sikerült, mondhatni "szokásos" jantar hangulat, evés ivás ordibálás:)
Aztán siettünk fölfelé az egyetem elé, ahol kiderült, hogy megint gólyakeresztelés lesz. A többiek nem jöttek el a szerenádra, így csak a brazil bnőmmel meg pár spanyollal mentünk el. Brtuál nagy tömeg volt, leírhatatlan, az egész tér tömve volt. Nem is jutottunk el, csak egy kivetítőig, de azért onnan is lehetett hallani. Visszaférve a zegyetemnhez "megkerszteltek" de most szerencsére nem volt vízöntés, csak ránkborítottak egy tógát. Elég nehéz egy anyag, de azért jó érzés volt "oda tartozni". Utána mentünk partizni de igazából akkor tömeg volt az egész egyetemi negyedben, hogy már maga a tömeg megadta a hangulatot, a kémia fak elé beraktak egy DJ-t és mindenki táncolt mulatott...remek kezdés volt!
Másnap korán keltem, mert még volt egy órám ahol elvileg ZH-t írtam volna, de a tanár elfeljtette...szóval sok értelme volt felkelni. Este húúúú hogy is volt?Összefolynak a napok....igen, aznap a lengyikkel mentünk el az első koncertre. Mert a folyó túlpartján építettek egy koncertparkot ahol egy héten keresztül minden nap bulik meg koncertek voltak éfjéltől hatig. De kétségkívül az első nap volt a legjobb! Először Deolinda volt, a vidám fadista, majd Editors, nem is gondoltam h ilyen híres együtteseket is meghívnak!és mindez 10euróért!Aztán még az orvosi tuna is zenélt, természetesen a kedvenc dalommal együtt:)
Közben ide oda mentünk, meg fél éjszaka kerestük egymást, mindig szétszakadtunk. Jóba lettem egy másik lengyel lánnyal, Anya-val:), vele kalandoztunk aznap, aztán páran kb 4en ottmaradtunk zárásig és reggel mentünk haza. Vicces volt, a reggeli város, tele diákokkal hazafelé furcsa állapotban. Otthon még összedobtam egy rántottát, aztán kidőltem. Másnap a nap szintén este kezdődött a kis templomi csoportommal, szerveztek a vezetők egy jantart, és ez tök jó volt, jót tett a közinek. Fenn voltunk az Olivais-on és úúúúú tök jó volt az is, ők is totál fekában, aztán mivel hideg volt, kölcsön kaptam az egyiküktől. De akkor kezdték elmagyarázni, hogy a tógaviselet bonyolult dolog. Alapjába véve gólyáknak tilos a viselete, csak Queima -kor vehetik fel először. Ha nincs tógád, ergo gólya vagy és éjfél után még a városban vagy, elkaphatnak a terrorcsoportok (erről asszem már meséltem), és levághatják a hajad, meg van más szivatás is. A szívástól csak akkor menekülhetsz meg, ha egy családtagoddal vagy, vagy a barátoddal/nőddel, vagy a mentoroddal. Ez azon a bizonyos estén nem igazán volt ránk érvényes a Magdával, de vmiért nem bántottak. Aztán kiderültek még dolgok.....pl. a tógát és a hozzátartozó zakót nem lehet szétválasztani, ha mégis leveszed az egyiket, nem viheted 6méternél messzebb egymástól. Vmiért sosem értettem miért hurcibálják a portik nyári melegben az egész hacukát, most megértettem. De kiderült, hogy van egy egész könyv ezekről a szabályokról!!Kemény, na ilyenek miért nincsenek otthon??
Utána lementünk a Baixa-ba mert mentek a koncertre. Én ott elváltam a csapattól, mert már meg voltam beszélve a többiekkel. A bázison találkoztunk, vagyis a 3lengyi lakásán volt ott egy rakat ember, mert közben érkeztek Lisszabonból, ja meg közben nekünk is voltak vendégeink otthon. Szóval ez a cirka 20ember elindult, de végülis nem mentünk el a koncertre, csak a bejáratig. Vagy bementünk? Komolyan ,már nem tudom hogy volt....igazából jártuk a várost, hatalmas nyüzsgés volt mindenhol, végülis reggelre keveredtünk haza. Jött két olasz srác Lisszabonból, akikkel elég jóba lettem, az egyikkel elkezdtünk hülyülni, hogy milyen jó lenne Carbonarat enni reggelire. Az elhatározást végülis tett követte, beizzítottuk a többieket is, és hajnali fél hétkor a srác nekilátott nálunk Carbonarat főzni. Igazából baromi finom lett, kiderült, hogy nem kell bele tejszín....én mindig azzal csinálom, dehát egy olasszal nem merek versenyezni...a tartalmas reggeli után kb nyolckor mentünk szunyálni. Jött két olasz, két lengyel meg egy szlovák. A két lengyel elég jól beszélt portiul, kelés után együtt elmentünk kávézni egyet, mert közben sietni kellett. Kávézáskor elkezdtem dumálni az egyik lengyel lánnyal. De a beszélgetés egy kicsit furcsa volt. Kijelentette, hogy én vagyok az első ismerőse, aki portugál szakos. Mondtam neki, hogy hát a többi lengyel is porti szakos. A lány fura fejeket vágott, nem értettem. Aztán dumáltunk más dolgokról is, én elmeséltem ,hogyan jutottam el erre az egyetemre. Mondta, hogy nem is tudta, hogy nálunk ez így megy. Aztán elkezdett magáról mesélni, közölte, hogy ő egy Erasmus nevezetű program keretében van itt, és elkezdte nekem magyarázni mi az hogy külföldi ösztöndíj, és hogy én erről hallottam -e. Na, akkor már tényleg fura volt, megkérdeztem mit gondol rólam; kiderült, hogy azt hitték portugál vagyok, aki itt tanul. De akkor már egy napja ismertek, és beszéltünk is, szóval elég röhelyes helyzet volt. De, ha így nézzük jó érzés is. Igazából ha külföldiekkel találkozunk, mindenki azt hiszi, hogy portugál vagyok, csak mikor közlöm, hogy magyar, akkor csodálkoznak hogy jéééé. A portugálok között azért más, elsőre ők brazilnak vagy olasznak szoktak nézni, de volt már olyan is aki csak bizonyos idő után jött rá, hogy én nem portugál vagyok. Ez tök jó visszajelzés, hogy akkor jó úton járok, és talán a kiejtésem javul.
Kávézás után mentünk fel az egyetemhez, mert újabb program várt ránk, a Cortejo.Ez is egy ünnepség a Queimán belül. Ekkor az összes fakultáns feldíszít teherautókat, hatalmas járgányokat virágokra emlékeztető színes szalagokkal, természetesen kar szerint mindenki a csoporttársaival. Itt ott lehetnek a szülők, család is, szóval most aztán tényleg az egész város konkrétan tele volt. Háromkor kezdődött az egész, de eltartott vagy éjfélig. A kocsikkal lefelé haladva mennek a diákok hatalmas sereggel a folyópartig. Ja, és az elején kaját meg piát lehet kérni a kocsikról az egész totál ingyen!Az alkalmat kihasználva Kasia baromira beindult, kocsiról kocsira járva kérte a sört, a martinit, a malibut, mindent, teljesen ingyen. Úgyhogy a végén valami 5-6sört vittünk haza, mint maradék. De igazából már az maga a feeling megéri, hogy ott vagy, ülsz valahol és nézed a forgatagot, az egymást sörrel locsoló diákokat, néha te is kapsz egyet...és mindenki együtt ünnepel. Este nagyjából ugyanazokkal az emberekkel mentünk, jött Alex is, aki felvilágosító órát tartott nekem Whiskyből, az a srác.....annyira angol....és most megy Magyarországra.de az már a negyedik este volt nekem, úgyhogy kissé le voltam fáradva, hamarabb hazamentünk a Kasia-val, de sztem mindneki ki volt dőlve, már fél háromkor aludtam:)
Hétfőn elmentem dolgozni, meg persze punnyadtunk egész nap, próbáltuk összeszedni magunkat. Este találkoztam Anya-val, mert meghívott egy folyóparti piknikre az ő közijével. Tök jó volt, a portik vásároltak pingo doce zsömlét, meg csirkecombokat, szóval a figurát King Arthur's-osra vették, egy játszótér közepén mindez, ahol még ráadásul kisgyerekek is voltak (11-kor!!). Az elején természetesen mint minden portugál, ők sem voltak túl nyitottak, de aztán a pia segített, meg a remek ivósjáték, ahol mindössze 21-ig kellett tudni elszámolni, de ez nem mindig volt egyszerű....aztán az egész bagázs megindult, és végülis a koncerten kötöttünk ki, de marha jó volt, megint jó együttesek jöttek, meg megint volt tuna, meg buli meg minden, meg Anya-val remekül elvoltunk egész este. Végülis megint reggelire értem haza, de asszem aznap nem ettem semmit...már igazából nem tudom. Aztán.....kedden....ja, aznap lightos napot tartottunk,Anyaval elmentünk időpontot kérni fogorvoshoz mert elkezdett nőni egy bölcsességfogam s nem tudom merre tovább.Este csak a lengyikhez mentünk át és ott dumálgattunk, de már mindenki a tartalékokból élt, én 4és fél nemalvós este után, ők 12ottalvós vendég után...ja, németül is beszéltem kicsit egy félnémet sráccal, dehát inkább ne kommentáljuk azt a beszélgetést...durva, hogy emnnyire nem tudok megszólalni, bár mindent értek, de válaszolni csak portugálul vagy angolul tudok.
Szerdán nekiálltam tanulni sikeresen, mert már el kellett kezdenem, sok a beadandó. Este találkoztam néhány lengyellel, mert az egyikükhöz jött a barátnője, aki magyar szakos Krakkóban. Ez tökre feldobott, még sosem találkoztam emberrel aki magyar szakot végzett volna!!A lány teljesen tökéletesen tudott magyarul, le voltam döbbenve, és kultúra terén is mindent tudott. Még olyan ragozásokat is tudott, hogy Pécsett, nem Pécsen, hihetetlen!Jó élmény volt, de aznap csak egyig maradtam, mert másnap indultunk kis utazásunkra Alentejoba. Mikor T/1-ben beszélek, az Kasia+engem jelent, mert igazából mindent együtt csinálunk, igazából tök jó vele lakni, meg programozni, tisztára mintha a nővérem lenne.
Az útról majd később írok, mert mostmár mennem kell, de ígérem, nem fogom elfelejteni!
Jó éjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése