egy csupornyi Portugália: Az elmúlt hét

hát hümmm...nehéz összeszedni...kezdjük a múlt hét végével!

Pénteken ismét elmentünk a Magyar Filmszemlére, ezúttal a Hukkle c. előadásra, ami még mindig kísért álmatlan éjszakákon....:) Mámint filmileg szerintem kiváló alkotás, de hát nyomasztó nagyon, mint a kortárs filmek nagy része, úgy látszik, ma ez a divat. Egész sokan voltak, és úgy tűnt, tetszett a portiknak. A poénokat is vették.
Szombaton szokásos rántottás reggelit főztem, ez amolyan tradíció, mert szombat a pihenős reggelek napja, amikor van időm, hogy összeüssek egy kis ínyencséget. Ezúttal a gombás-tejszínes omlettre voksoltam, amit vasárnap követett a gombás-tejszínes csirkeragu megfőzése. Három ünnepnap a gyomromnak :)
Szóval miután megebédeltem (szinte addig húzódott a rántottás szertartás), indultam is, Magdával találkoztunk a Sete Riosnál. Nagyon király, mert oda vonattal! tudok menni, ami kb. 5 perc Alcantarától. Kezdésnek bedobtunk egy galaot, mert valamiért eléggé szórakozott voltam akkor, és éreztem, nem fog menni a nap egy kis galaozinho nélkül :) aztán nekivágtunk a városnak, és lengyel szokáshoz híven (erre Coimbrában eszméltem rá), egész nap gyalogoltunk. De tényleg, egy darab közlekedési eszközre nem szálltunk fel, összeszámoltuk, min. 10 km-t gyalogoltunk aznap. Így megy ez, ha lengyelekkel van az ember! Tulajdonképpen délután nem csináltunk semmit, aztán átmentünk a Magdáék lakásába, onnan meg elmentünk kajálni, ismét a csokitortás helyre, valamiért Magdának is tetszett! Onnan meg fel a Bairroba...óóó, ez volt idei első Bairrozásom, és szokásomhoz híven most is azt a bizonyos bárt kerestem, ahol árulják azt a bizonyos fajtájú morangosca-t, és szokásomhoz híven most se találtam meg. Tök elkeserítő. Vettem más helyen, de az nem ugyanaz! Nem az az erdei gyümis zamat, ami a best of! Bárcsak tudnám melyik utcában van...de ott annyira egyformák az utcák, meg mindig dugó van, és nem akarom az éppen aktuális barátaimat azzal idegesíteni hogy keressük azt a bárt....azt tudom, hogy a pohárra az van felírva, hogy fiéis, nem tudja valaki véletlen??!!!
Na mindegy, azért jó volt, de azért éreztem azt az egy hét munkát, nem is bírtam hajnalig. Meg vasárnap kelni kellett, célba vettük ugyanis Guincho-t. Ez Lisszabontól nem messze az egyik legkedveltebb strand, Cascais irányába. Oda könnyen eljutottunk vonattal, onnan elkezdtünk gyalogolni az óceán mellett. Mehettünk vagy fél órát, mire megláttuk a biciklikölcsönzőt. Érdekes, itt lehet ingyen biciklit kölcsönözni, és még a személyit se kell otthagyni, valahogy megbíznak az emberben... tehát elindultunk, végig az óceán mentén...iszonyatosan süvöltött a szél a fülembe, de nem érdekelt, mert a látvány mindent feledtetett. Magda mögöttem jött, és ordibálva próbált szólni, hogy majd valahol megállhatunk körülnézni meg fényképezni. Én ebből annyit fogtam, hogy álljunk meg. Valahogy gyorsan nyomtam meg a féket, meg megijedtem a hirtelen információtól, és egy akkor zúgtam előre, hogy na. Kicsit lesokkoltam. Meg valahogy éreztem, hogy el fogok esni, annyira kevésszer biciklizem, folyton kijövök a gyakorlatból...de szerencsére nem lettem sebes, mehettünk tovább. A Guincho egy öbölben található, ahol valahogy mások a hullámok mint máshol, és valamiért ez jó a szörfösöknek. Volt is egy tábla, ami elmagyarázta a geológiai vagy hullámtani folyamatokat, én nem igazán vágom. De ha elmentek, nézzétek meg, érdekes. Ismét nagy hullámokat láttunk, és ami a legszebb volt, hogy a strand után jött a sziklás rész, ott már hegyek voltak, a Sintra hegység. A hegy hatalmas felhőbe burkolózott, szóval mi voltunk a felhő alatt, ezért volt olyan borongós idő, de lehetett látni, mi van a felhő felett, és szerteszét sütött a nap! Gyönyörű volt, persze nem tudtam lefényképezni. A ilyen csajos kamerák nem hozzák ki eléggé a lényeget...
Aztán elindultunk visszafelé, mert már eléggé éhesek voltunk. Cascaisban találtunk egy kedves kis helyet, ott ebédeltünk, először bacalhaut, desta vez. Hát, aznapra már nem is kívántam mást, annyira tele lettem tőle!

A hét: úgy átlagban elég esős idő van. Valami mindig szötyörög, ha nem eső akkor valami pára szerűség, amit nem tudok beazonosítani. Ezért sajnos futni nemigen tudok, mert minden vizes, és csúszik.
Kedden kicsit hamarabb végeztem, ezért úgy döntöttem itt az ideje, hogy elmenjek a Gulbenkianba! A Fundacao Calouste Gulbenkian Lisszabon egyik, ha nem a leghíresebb múzeuma. Ez a pasi a XX. században élt, és műgyűjtő volt, élete végén Lisszabonban telepedett le, és itt megalapította a saját alapítványát, és kiállítást készítettek a műkincseiből. A helyen amúgy időszakos kiállítások is vannak, ez az egyik legmenőbb kulturális központjuk. Érdemes elmenni, mert az a kiállítás...hú....nem semmi!! Van ott minden korból mindenféle szépség: az egyiptomi művészettől a XX.század eleji ékszerekig tényleg minden megtalálható. Perzsa szőnyegek, különböző azulejok, görög kancsók, reneszánsz festmények, Corot, Rodin, Monet, Degas, stbstbstb nem tudom hogy csinálta ez a pali, de valamit nagyon tudhatott!!
A hét második felében tovább folytattam a kulturális elmélyedést, ugyanis tegnap a kollégákkal elmentünk egy kiállításmegnyitóra. Szokás szerint a meghívóból nem jött le (legalábbis nekem), mi akar ez lenni, de gondoltuk, miért ne menjünk el, hátha összeszedünk valami fontos ismeretséget. A kiállítás, mint utóbb kisült két művész kooperálódása. Az egyik tükörből készített egy Földközi-tengert, a mögöttes tartalom, hogy ugye a Mediterrán vidék mennyire megosztott vallásilag és társadalmilag, és ha belenézünk a tükörbe mi, európaiak, meg mediterránok (ez esetben a portik) akkor átérezhető ez a szitu. Vagy valami ilyesmi. A másik művész meg készített egy filmet: 12.21.2012 címmel. 12 helyszínen lefilmezte, mit csinálnak az emberek a maják szerint világ végén. Volt, aki gitározott, volt aki naplót írt, volt aki imádkozott, volt aki egyenleteket rajzolt egy táblára...szóval a reakciók egészen eltérőek voltak, mily meglepő :) Hozzáteszem, a mi máglyarakásunk olyan király volt, hogy azt is be kellett volna rakni a filmbe!! A helyszínen erdei gyümis limonádét szolgáltak fel, uhh de finom volt!!! Még sosem ittam ilyet!!
Ja, meg a héten Gyurinak hála megkóstoltam egy csomó gyümölcsöt amit eddig még soha nem ettem: mangót, papaját, gránátalmát, és a gránátalma valami fantasztikus és állítólag baromi egészséges is, úgyhogy rendszeresíteni fogom!
Na, a kiállítás megnyitó után még nem ért véget az este, mentem néptáncra!! Igen, én. Én is csodálkoztam magamon, nem gondoltam volna, hogy Lisszabonban vetemedek ilyenre :) Pár éve az itteni magyarok megalapították a Paprika néptáncegyüttest, minden héten van óra, meg fellépéseik is vannak, és szóltak, hogy ha van kedvem, jöjjek, amíg itt vagyok. Hát gondoltam, megnézem. Kb 15-en voltunk, többség magyar, egy portugál meg egy lengyel is volt. Két tánctanár is van, az egyik hivatásos táncos, a másik meg hobby, de baromi jól nyomják, csárdást tanultunk és nagyon élveztem! Nem is gondoltam volna, de néhány lépés a rockyra emlékeztetett :)
Beszélgettem a többiekkel, a többségük (nő) portugál férfi miatt jött ki, és itt alapítottak családot. Volt ott egy kutya is, aki meglepően barátságos volt velem, és én se féltem tőle, haladok!
Szóval szerintem jövő héten is elmegyek, jó kis társaság!!
A munkahelyen meg egy izgalmas kutatást végzek jelenleg, sok érdekes helyre eljutok, elmegyek majd az itteni nagykönyvtárba is. A mostani hétvége pihenősebb lesz, be kell valljam, elég fáradt vagyok. Magdával majd vasárnap találkozom, jövő héten jelentkezem, ja és csatolom a fényképeket is!
Jó hétvégét mindenkinek!