egy csupornyi Portugália: A nagy visszatérés

Sziasztok!

Tudom, nem tértek magatokhoz, élek még?? Igen, méghozzá nagyon is!!
Az életem úgy alakult, hogy most két hónapot Lisszabonban tölthetek, és úgy gondoltam, túllépek a nyafin, meg a lustaságomon, és újrakezdem a blogot. Ne fűzzetek azért nagy reményeket hozzám, várhatóan nem fog soká tartani, de ebben a két hónapban igyekszem minden fontos infót és történetet közölni Veletek. Ezúton köszönöm meg a sok nézőt, aki rákattint a blogomra, komolyan a múlt hétig nem is sejtettem, hogy már több ezres nézettségem van :) Szóval most már meg kell válogassam a szavaimat...
Na, de rátérek a lényegre: Portugália! Ismét!
Még mindig nem térek magamhoz. Itt írogatok egy Alcantara-beli bérház ötödik emeletén, előttem Lisszabon egyik nagy hídja, a Ponte 25 de Abril (nagy piros), és a szemközti oldalon néz le rám a Krisztus szobor...a mai napot már teljesen portugál stílusban toltam, hamar sikerült hozzászoknom, illetve visszaszoknom az itteni élethez, no de pörgessük azért vissza az időt tegnap hajnalra, amikor még nagyon is aggódós magyar lányka voltam! :)

Tehát felkeltem a napnál is korábban, hogy elérjem azt a fantasztikus KLM járatot, ami elröpített Amszterdamba. A légitársaság nevét azért hangsúlyozom, mert nemrég megváltoztatták a poggyászra vonatkozó szabályokat, és már csak a kézipoggyász tartozik bele a repülőjegy árába, poggyászért külön díjat kell fizetni. Ezt azoknak mondom, akik a közeljövőben KLM-vel terveznek utazni, én sajnos belesétáltam a csapdába, de még időben észrevettem....
Szóval megérkezem Amszterdamba, ahol természetesen elromlott a laptop táskám cipzárja, és benne volt mindenem. Hát marha jó, a cipzárt amúgy még a drága Easyjetes angolok rontották el, a bizonyos "londoni incidens" során, azóta nem működött túl jól, de persze pont most adja fel...bepróbálkoztam az amszterdami reptér elektronikai boltjában, ahol készségesen segítettek is, a pasas odavezérelt egy bütykölő emberhez, aki állítólag mindent meg tud szerelni (ha gondotok támadna Schipolon, őt keressétek). És lám, pár fogóhúzás és már meg is volt a cipzár. Egy plusz pont a hollandoknak.
Aztán 3 óra múlva ment a következő gép, már Lisboaba. Hihetetlen volt a megérkezés, azt hittem, álmodok. Verőfényes napsütés, zöldellő mezők, tiszta tavasznak tűnt. A reptérről egyenesen az albérletbe mentem, amivel kapcsolatban volt pár fenntartásom, legfőképp az, hogy a szobát nem is láttam még képről sem, és kicsit féltem, nehogy olyan jellegzetes lisszaboni régi házas kisszoba legyen, ami annyit jelent hogy frankón nincs ablaka, egy kis sufni, ami ráadásul a lakások közepén van és minden behallatszik. De nem így történt...odaérve a lakáshoz írtam a tulajnak, hogy ott vagyok, erre kiderült, hogy ő még nagyon a munkahelyén van és "35" perc múlva jön...mondom marha jó, azt mondta, addig csöngessek be, mert otthon van valaki. Mondom jó, az albérlet a ház ötödik emeletén található, felmegyek egyszer, csöngetek, semmi. Felmegyek másodszor, csöngetek háromszor, semmi, a harmadik csöngetésre hallom, hogy valaki az ajtóhoz lopódzik, és még egyszer ráfordítja...:S Oké, még egyszer le a cuccokhoz, megint szól a pasi, hogy most már tényleg jön, és közli, hogy a jobb oldali ajtó. Elkezdek gondolkozni, rájövök, hogy netán pont a másik jobb, tehát én a balba csöngettem be. Röhögve felmegyek még egyszer, de a jobb oldalit se nyitja ki senki....erre ismét lemegyek, ismét felhív a pasi, hogy ő telefonált az otthon levő lánynak, hogy nyisson ajtót. Mondom már rég bent vagyok az épületben, mire hallom, valaki az ötödikről ordibál le, hogy olá,olá, visszaordítok, de persze a nehéz cuccokat nem tudtam felcipelni, szóval mindegy, ottmaradok. Még úgy fél órát vártam Joaora...ekkor már csak röhögni tudtam, és szembesültem vele: Portugáliában vagyok, nincs értelme túlparázni. Aznap még kétszer tettem meg a le-föl távot. Érdekes, mert mára kiadós izomlázra számítottam, hátha később jön...mindenesetre a coimbrai lépcsők után itt is kárpótolva vagyok :)
A szoba jó nagy, van ablaka is, hatan lakunk és van egy másik magyar lány, szóval képviseljük magunkat :) Az egyetlenegy probléma, hogy baromi hideg van itt!!! Én tudtam előre, hogy ez lesz, de már nem fért be a kis fűtőtestem, ó be kár érte! Ideérve kellett szembesülnöm azzal is, hogy még paplan sincs az albérletben, és kezdett nagyon ránk esteledni. Mondom, nyugi, lesz paplan. Valahogy. Elmentem pingozni már úgy hiányzott!!De sajnos még ott sem volt paplan. Végigkajtattam a környék tyompi boltjait, semmi. Na akkor már kezdtem kétségbe esni, tekintve, hogy hajnali 4 óta fenn voltam, már alig álltam a lábamon. Aztán, mint utolsó mentsvár felvillant előttem a házunkkal szemben lévő LIDL. Megmondom őszintén, családi szinten nem vagyunk nagy LIDL-sek, én szerintem csak egyszer voltam ott, bevallom, némi előítélettel viseltettem iránta, de ennek vége, ugyanis csak a LIDL-ben volt paplan! LIDL, megkövetlek, tudsz te valamit, most már ha ALDI vagy LIDL közül kell választanom, tudom mi a jó megoldás... :) (nem lesz így belőlem Aldi háziasszony...:D )
Na szóval, örömtől ragyogó arccal ötödszörre is megmásztam az öt emelet lépcsőmennyiségét és rástartoltam az alvás-projektre. Ebből persze nem lett semmi, mert rámjött éjjel a szokásos kór, akik ismernek, azok tudják: ekkor 4 napig totál benáthásodom, és nem tudok magammal mit kezdeni. Ez a jelenség cirka 3-4 havonta ismétlődik, amikor stresszelek és fáradt vagyok, valamiért az immunrendszerem nem bírja és így jön ki rajtam. Szóval alig aludtam valamit, olyan kómásan ébredtem hogy csak na. De sebaj, Lisszabonban vagyok!! Mi következik ebből? :)))) ----> Galao!!!!
Szóval összekapartam magam és indultam ki az utcára, gyalogosan, elmentem egész Belémig. Ott szétnéztem és megállapítottam, hogy a Mosteiro még mindig a leglélegzetelállítóbb középkori kolostor, amit ismerek. Tudom én, hogy Tomar a leghíresebb meg minden, de ennél impozánsabbat aligha van. Ott tudnék állni órákig és nézegetni a kapuzat alakjait, mintáit, de szemben ott áll a Nagy Felfedezők emlékműve, amit lehetetlen nem észrevenni. Az egész hasonlít egy nagy toronyra, melynek oldalát, mintegy hajót formálva díszítik a nagy felfedezők alakjai, természetesen az élen, a hajó orrán Tengerész Henrik áll, ő alapította a hajós iskolát, az ő uralma alatt futottak ki a nagy Caravellák a lisszaboni és lagosi kikötőkből. Most az emlékmű is, a Ponte 25 de Abril is ködben, vagy inkább párában úszott, amely felett átsütött a nap. Gyönyörű volt, ilyennek még sohasem láttam. Leültem a parkba és napoztam egyet, rám fért. Aztán bementem a belvárosba, innen csak impressziókat sorolok: Cais do Sodré, gesztenye illat, Chiadoi forgatag, fado zene az utcán, zavaros közlekedés, stb. minden egycsapásra visszajött. A nyelv is. Azt hittem, egy év kihagyás után nem fog menni, de szerencsére még tudok portugálul. Úgy hiányzott!! Bementem egy fnac-ba és sikerült megvennem portugálul a Szerelem, örökség, portugál c. filmet (A Gaiola Dourada)!!! Ezt még Cini mutatta, és már akkor elhatároztam, hogy itt fogom megvenni a DVD-t. Végre egy jó film, ami összefogja a portugál és francia kultúrát, egy valós problematikát, a Fr.-ban élő portugál emigránsok témakörét dolgozza fel, gyönyörű felvételekkel, humorral, és szívszaggató fado zenével. Ajánlom mindenkinek. A másik ilyen film az Éjféli gyors Lisszabonba (Comboio nocturno para Lisboa). Ezt pár hete néztük meg (ugyancsak Cini ajánlása:) : tiszta Szél árnyéka feeling, de ez is egy valós, ezúttal történelmi eseményt dolgoz fel: a Salazar idejében történő ellenállásról, titkosrendőrségről szól, a történetet párhuzamba állítva egy ma élő professzor útkeresésével. Mestermunka ez is, zene, felvétel, minden jó, de egyet hiányolok benne, de azt nagyon: szinte az összes főszereplő angol/német/amcsi, portugál csak mellékszerep, ebből következően a film is angol, és érdekes módon a filmbeli svájci főhős is minden további nélkül tud portugálul. A színészek próbálják ugyan portugálosan kiejteni a neveket, de szerintem baromira fals az egész, nem értem miért nem portugál színészekkel forgatták, ez a portugál történelemről szól!!! Na mindegy, attól még nézzétek meg, csak engem ez zavart...
De ne kanyarodjunk el, vissza a mához. Igazából délután sétálgattam, nézelődtem, szimplán csak élveztem az ittlétet, ja és a legfontosabb: fáradságom enyhítésére természetesen letoltam egy galaot, pastellel egybekötve, alább mellékelek egy képet az eseményről, feladat: hol készült a kép? :)
Nemrég értem haza, mindjárt vacsi, ja vettem orrcseppet, és reménykedem hétfőig hatni fog, mert kezdődik a meló!!!
Majd jövő héten jelentkezem, addig is minden jót!!