Ismét ideje írnom.
Még a múlt hétvégéről se írtam semmit! Hát pedig történt sok minden!
Először is elmentem két, eddig ismeretlen helyre. Először a Cristo Rei-hoz. Igen, ez az a hatalmas szobor amit a képeslapokon mutogatnak. A Ponte 25 de Abril mellett található, csak éppen a másik oldalon, szemben velünk, Alcantarával. A szobor mintegy köszöntő jelleggel bír azok számára, akik hajón érkeznek Lisszabonba. Jézus Krisztus alakja a város felé fordul, karjait kitárja, oltalmazva a város lakóit. A szobrot a Riói szobor ihlette, a püspökök már régóta törték a fejüket, hogy milyen apropóból építhetnének egy olyan hasonlót. De hát az ilyesmi rengeteg pénz, szóval elég jó indok kell ahhoz, hogy adakozzanak. Aztán találtak egyet! Portugáliának elég nagy szerencséje volt,  valamiképpen sikerült kimaradnia a II.világháborúból és annak következményeiből. Ez aztán megért egy szobrot! Hálából építették,amiért megmenekültek a világégéstől. Azt hiszem, az ő helyükben én is építtettem volna egy szobrot. A legtöbb adomány természetesen az asszonyoktól érezett, akik nem vesztették el férjeiket, fiaikat a háborúban. A szobrot amúgy egy park veszi körül. A hegy tetején általában fúj a szél, de ez megadja a hangulatot. Ha az ember elindul a szobor felé, először egy olajfa ligetben találja magát, nem véletlenül: ez az Olajfák-hegyét akarja szimbolizálni. Mikor ebből kiérünk, kezdődik egy kálvária, ami a szobornál ér véget. A szobor aljában amúgy egy templomocska is van. És előtted, ott az egész város! A folyó, a híd, a túlpart, az óceán....majdnem Cascais-ig ellátni. Csodálatos.
Utam második helyszíne a Costa de Caparica volt, ez Lisszabon legnagyobb strandja, csupán 17 km hosszú...aznap, mikor ott voltam, irtó nagy hullámok voltak, hihetetlen idő volt, az egész hét végén amúgy hol esett az eső, hol sütött a nap, hol jégeső vagy enyhe havazás, vagy szivárvány volt, szóval tényleg minden meteorológiai jelenség előfordult ott. Akkor éppen csak a szél fújt, és borzolta a hullámokat. Bemenekültünk egy kis bárba, azért onnan jobb volt kifelé nézni! Ismét tengeri herkentyűt ettem, ezúttal valami pikáns rákot, hmmmm....nyammm de jó volt!! Közben a tenger annyira megemelkedett, hogy mikor újra kimentünk, a hullámok felcsapdostak egészen a sétálórészig, egyszer majdnem elkaszált!Aztán elkezdett zuhogni...és sajnos nem állt el estig, pedig akkor mentem ismét Ivával egy alternatív koncertre. Hát, erősen gondolkodtam, hogy elinduljak-e, de aztán gondoltam, kit érdekel egy kis eső!! Persze jól megáztam, az ernyő ellenére is. A Baixa teljesen üres volt, kb. az egyetlen hely,ami nyitva volt az volt, ahová mentünk. Jó sok ember benyomorgott oda, ahová kb 20 ember fért volna el...a koncert egy elég érdekes portugál "akcentusú" német és egy briliáns gitáros spanyolból állt. A német csávó "verseket" írt,amiket felolvasott, a spanyol srác meg a versre improvizált dallamot. De a német nem énekelt, hanem szavalt. Érdekes témák voltak...lisszaboni macskák, napraforgók :), "Black Forest" (és minden alkalommal mikor kimondta belehörgött a közönségbe...), szóval, mondjuk ki: alternatív. Azért legalább elmondhatom,ilyet is láttam. Érdekes, ez a német srác, amúgy az utcán szokott irogtani, meg hostelben dolgozik, látszott rajta, hogy nem dúsgazdag, de ez őt nem zavarta, tényleg nagyon művészi volt, én biztos nem mertem volna felállni és szavalni úgy, hogy alig tudom a nyelvet (a kiejtést meg pláne nem).
Vasárnap aztán!!! Jött a Magda!!! ÚÚ, annyira rég nem találkoztunk már, tiszta nosztalgia, de semmi se változott, se ő, se én, se a barátságunk. Elmentünk egy tyompi étterembe, és életemben először ettem sushit! Nem is tudtam, hogy ezek a nyers halat eszik, meg az ikrákat pfuj, de be kell valljam, ha túl teszem magam azon, hogy az mi, meg az miből jött ki, akkor egészen finom! Sőt valójában mindegyik ízlett. De nem ennék ilyet naponta  az fix. Félévente :) Azért ez más ízvilág, és az én európai nyelvemnek ez az adat most egyelőre elég volt. Az indiai kajával is így voltam. Finom, de módjával. Aztán sétáltunk az Oriente-nél, itt van a Parque das Nacoes, a régi Expo területe. Itt van az ócenárium is, ahová még mindig nem sikerült elmennem, de már tervbe van véve. Végigsétáltunk a mólón, akkor épp sütött a nap, és nem volt túl hideg. De annyira eldumáltuk az időt, hogy kb. már menni is kellett utána, mert neki 6-kor ment a vonata. Ő ment vissza vidékre, mert nem Lisszabonba dolgozik, de hétvégente majd programozunk. Én is elég későn értem haza, főztem másnapra, aztán mentem szunyálni.
Fejlemények a héten: nem fogjátok elhinni, de a Joao kicserélte a zárat! Én már nem is számítottam rá, gondoltam, portugál, elfelejti, de nem kellett volna ilyen előítéletesnek lennem :) Tegnap felhívott, hogy kicserélte a zárat az ajtón, és van egy biztonsági kulcs amit eldugott valahova az ajtó köré, valami víztartóban. Nem igazán értettem, sosem láttam flakonokat az ajtó mellett. Így kicsit ideges voltam hazafelé, vajon bejutok? Felérve az 5.emeletre megállapítottam, hogy van egy vízóra az ajtó mellett, arra gondolt, és ott is volt a kulcs, szerencsére, szóval most már nem fog betörni hozzánk az a girnyó tolvaj. Délután elmentem futni, úúú erről is akartam írni, fantasztikus! Tegnap naplementében voltam, ahogy látja az ember Belém felé futva a horizonton a lebukó napot, áááááá és előtte hétfőn meg már sötétedéskor, akkor meg mellettem úszott egy Titanic szerű uszály, ezer lámpással megvilágítva óóóó gyönyörű volt az is!!!Olyan jól esik ez a kis mozgás munka után!!Szóval tegnap hazaértem, bezúztam a zuhany alá, mikor hevesen dörömbölnek az ajtón. Na mondom, király, gyorsan bebugyoláltam magam a törölközőmbe, és kirohantam, mert már konkrétan verték az ajtót. Az észt csaj volt, és kiderült, hogy nekik nem is szólt a Joao, és azt se tudta, hogy új zár van. Marha jó, ha én nem vagyok otthon épp, hogy jutott volna be??!!
A munka továbbra is jó, minden feladat kihívás a számomra. És naponta tanulok valami újat. Igazán felvillanyoz, hogy nem kell otthon tanulnom, és ZH-kat írnom, hanem kicsit a magam ura lehetek.Persze nyilván kezdő vagyok meg minden, és a munkámnak súlya van, nagyobb, mint egy ZH-nak, de végre profitálhatok a tudásomból.
Most sajnos mennem kell, mert konyhát kell takarítanom (brrrr), de majd még leírom a keddi napomat, érdekes tapasztalatot szereztem. Pá!

                                                             A szobor és az "Olajfák hegye"

                                                                Nos bracos do Cristo Rei

                                                                 A kilátás se rossz :)

                                                                   Costa de Caparica

...és gasztrofotó természetesen...