Nagyon megy az idő...bár még csak 5 nap telt el, mióta itt vagyok, már most nehéz összeszedni mindazt, ami velem történik. Még mindig nehezen hiszem el, hogy itt vagyok, minden nap úgy kelek fel, hogy el sem tudom képzelni, mennyi élmény fog rám várni!!Ez az időszak nagy ajándék számomra, ezért meg kell becsülnöm, igyekszem a maximumot kihozni belőle.
Na, akkor kezdek kronologikus sorrendben, amíg még emlékszem rá. (Nehogy azt higgyétek, hogy ez mindig így lesz, biztos nem fogom tudni reprodukálni a napokat, és abban sem vagyok biztos, hogy pár naponta fogok tudni írni, élvezzétek amíg még képes vagyok rá:p)
Szóval vasárnap. Az nyugis nap volt, délelőtt otthon pihi, ja, meg ápoltam magam a náthámmal. Fűtőtestet szerzett a bérlőm, így most már nem fagyok cövekre a szobában. Viszont kiderült, hogy múlt héten kirabolták a lakást, mert a bérlő kiadta vm csajnak az egyik másik szobát, aki készségesen elfogadta a kulcsokat, ám ezután eltűnt, a TV-vel együtt. Így most van valaki, akinek kulcsa van a lakásunkhoz, és egy szobához is. Ezt persze nem közölte a pasas mikor megérkeztem, és kissé kétségbe estem, mert a zár az ajtómon,háát nem nagy was ist das. Felhívtam Joaot, mondta, hogy majd ezen a héten lecseréli a külső zárat. Azóta is várom a fejleményeket...úgy látszik, minden albérlettel van valami nyavalya, emlékszem az előzőnél a gáz miatt aggódtunk. Tehát napközben ilyeneken tobzódtam, délután meg felkerekedtem, hogy végre megkeressem a lisszaboni szalit. Szalisok, figyelem, ez a rész nektek szól!!! Tehát megnéztem google mapsen, 2 szali is van Lisszabonban, az egyik valahol a búsban, úgyhogy azt nem erőltettem, a másik viszont ebben a körzetben, Alcantara-ban. Betájoltam nagyjából hol lehet, de nem volt térképem, buszra meg nem akartam ülni (spórolok a jegyekkel, mert nem akarok bérletet venni..tipikus:), így nekiindultam a környéknek. Valahol a közelben kerestem egy cafét, be kellett tolnom egy galaot, mert nagyon nem találtam magam aznap. Aztán továbbmentem, sacc per kb-ra, láttam, hogy ott van egy domb, na mondom, ezt biztos meg kell mászni, fel is mentem, és ha hiszitek, ha nem, egy ember nem volt az utcán. Hol lehetnek ezek? Már érett egy kérdezősködés, és sehol senki. Aztán egyszerre csak több helyről is óriási üvöltések, komolyan, mint valami medvebarlangban, az egész utca zengett az ordítozástól. Gondolom, épp focimeccset néztek. Tudni kell, hogy a focimeccs szent idő, ilyenkor pisszenni se lehet egy bárban pl. mindenki a monitort figyeli, feszülten. Így nem csoda, hogy senki nem járkált arrafelé...továbbindultam, és valahol szemben megpillantottam a szalit! Nagy nehezen odataláltam, megkérdeztem egy nénit, és képzeljétek, pont fél 6-ra oda is értem! Jó nagy templom ez a lisszaboni szali, és olyan volt, mintha otthon lettem volna :) Vettem is egy Szalézi Értesítő portugál példányt, és benne van a Claudius meg a Cs.Marci is!!!! :)))) (nem lep meg:p)
Visszafelé már könnyedén hazataláltam, és nagy izgalommal aludtam el, készülve a másnapra.
Hétfőn kezdődött a munka, korán keltem, ami egyelőre nehézséget okoz, már elszoktam az ilyen korai keléstől :) Így a reggelek meglehetősen nehezen indulnak. Úgy kb. 10-11-ig tiszta kómának érzem magam, utána egészen tűrhető, és mire eljutok a délutáni kávéhoz, mondhatni, felébredek. Furcsa a reggel, mert itt még tök sötét van, és szinte csak iskolás gyerekeket látni az utcán, a portugálok később járnak dolgozni. A munka fergeteges, komolyan, én soha nem gondoltam ,hogy valaha ilyen helyen dolgozhatok. A munkaköröm nagyon változatos, soha nem unatkozom, mindig van valami feladat, amibe bele tudom élni magam, mert valahogy mindegyik közel áll hozzám. Szóval gyorsan elmegy a munkaidő. Nagyon jól érzem itt magam!
A délutánok eddig elég izgalmasak voltak : tegnap felkerekedtünk, és elmentünk Estorilba meg Cascaisba, Cascais Lisszabon közelében található helység, melybe beletartozik Estoril. Tudni kell, hogy Cascais-ban a legnagyobb a GDP per capita, ez olyan, mint nálunk Budaörs vagy Szentendre. Nagyon cuki kis városkák, stranddal, kikötővel, sétáló utcácskákkal, romantikus sétautakkal a tenger mellett. De mi főleg azért mentünk ki, mert most itt baromi nagyon a hullámok. Nazarénál akár a 30 métert is elérik, az már életveszélyes (sajnos sok tragikus baleset is történik, úgyhogy ha erre jártok, csak óvatosan!). Messziről azért lehet őket figyelni, mert gyönyörű látvány. Különösen egy borongós naplementében, ahol ezernyi szín találkozik: a gomolygó szürke-feketétől kezdve a meleg árnyalatokig. Ezt a gépem sajnos nem tudta rögzíteni...a Cascais-i strand amúgy nosztalgikus hely is, már kétszer jártam arra, szóval az ismerős volt. Ahol még sosem voltam, az Estoril. Ott élt haláláig Horthy Miklós is. Ezen kívül itt található Portugália legnagyobb kaszinója is,ahová természetesen be is mentünk. Én még sosem jártam kaszinóban, úgyhogy itt volt az ideje...és hihetetlen, délután 5 óra felett lehetett, a nyerőgépek szinte mind foglaltak voltak, a kis portugál nénik bácsik ott ütötték el az idejüket és bámulták a banánokat meg a cseresznyéket....ők tudják....azért vicces volt. Ez a kaszinó ugyanakkor kulturális központ is, volt ott egy elég modern kiállítás is. A nézelődések után betértünk egy kis étterembe, ahol lehetőségem nyílt herkentyűzni egyet :) Szóval elég király délután volt, estére értem csak haza, gyorsan kaját csináltam, és már mentem is aludni. Ma ismét új élménnyel gazdagodtam: felfedeztem a legélménydúsabb zsírégető programot!!! Figyelem, fogyósok!!! A következőből áll: menj el Lisszabonba, végy fel egy sportcipőt, menj át az Avenida do Brasil feletti felüljárón, menj ki a Tejoig, és ott kezd el futni Belém felé. Az eredmény: gyönyörű kilátás a Ponte 25 de Abrilra, a Cristo Rei-ra, előtted a Felfedezések Emlékműve, melletted a folyó,mely az óceánba torkollik, érzed a sós tengervíz illatát, és ha még egy kis zenéd is van, akkor már tényleg nem lehet hova fokozni a hatást :) ja, és az utána levő jó érzésről még nem is beszéltem. Egyhuzamban lefutottam a lakótársammal (aki időközben feladta) 6 kilométert!!Úgyhogy Balikám, követem a példád! :) De a munka alatti ülés után rám is fér a mozgás, ezt meg szeretném ismételni, mert tényleg egy életérzés. Ezek után hazarohantam, mert 6-ra már mennem kellett Cais do Sodréra, találkoztam Ivával egy régi-régi Erasmusos ismerősömmel, aki - mily meglepő- itt ragadt Portugáliában :) Elmentünk a Sé mellett egy kis helyre, ami nem is volt olyan tipikus portugálos, de a kaja!! Húú, hát most alig bírok megmozdulni, nem tudom írtam-e már a francesinha-ról, hát most kb. olyan érzésem van, mint az után. Szóval egy különleges burgert ettünk, aminek a tetején egy tükörtojás volt, közte meg hús-hús-hús meg egy kis zsemle....én szeretem a húst, nem mondom, na de ekkora mennyiségben...úgyhogy az éhes férfiaknak tudom ajánlani ezt a helyet, Cruzes Credo a neve, konkrétan a Sé mellett található. Na de ami utána jött!! Sokan tudjátok, hogy bírom a csokis desszerteket (Somlói, Gundel pali, stb.) hát itt olyan bolo de chocolate-t ettem mint még soha az életben!!! A külseje ropogós, a belseje krémes, rajta erdei gyümik, mellette tejszínhab, áhhhhh egy gasztronómiai élmény!! Oda vissza kell menni! úgyhogy asszem úgy holnap délig nem nagyon fogok semmit se enni, ez a burger nagyon ott volt. Nemrég értem haza, de most már lassan fekszem, holnap kelni kell. No de a hétvégén sok érdekes program vár rám, amint tudok, jelentkezem!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése