lousai busók
a bizonyos furavár
Tisaval
és a szirti kápolnácska
itt ettünk
ez egy kis hegyi falu
hernyómenet- talán a szuperhod miatt volt, de legalább százan haladtak egymás után szorosan
new flatmate!
2011. március 21., hétfő
2011. március 20., vasárnap
felturbóztam magam fizikailag
szervusztok!
megint eltelt egy csomó idő, és elég sokminden történik...
néha úgy érzem, itt Coimbrában kissé elzártan élünk, távol a világ nagy eseményeitől, ami speciel nem baj, de valahogy mikor belegondolok mi zajlik a világ túlsó végén, elszorul a szívem, és elgondolkozom, én miért pont itt vagyokm és miért nem ott?Vajon mi a feladatom itt? Persze, örülök, hogy ilyen jó helyzetben vagyok, szeretném megbecsülni.
A múlt héten elég aktívan kivettem a részem mindenből. Délelőtt és koradélután suliban voltam, délután dolgoztam, este tanultam, vagy sportoltam. Kezdem kicsit úgy érezni, mintha nem is Erasmus tanuló lennék, hanem egy teljes értékű polgár a portugál társadalomban. Dehát fél év után nyilván az ember szerez egy kis rutint, és már nem viselkedik idegenül. Már nem lepődök meg annyira a dolgaikon, csak legyintek egyet, hogy " we are now in Portugal" és ezzel már mindenki tudja mire gondolok, nem kell magyarázni. A dolgoknak meg kell itt érni, nem megy minden úgy, mint a karikacsapás, és őket ez nem zavarja. És ha őket nem zavarja, engem sem kell, hogy zavarjon. Szolidaritásban is feljődöm úgy érzem, kíváncsi vagyok, mikor hazaérek mely tulajdonságok fognak megmaradni, melyek fognak eltűnni, miket fogtok ti észrevenni....
A kajálást illetően is javult a helyzet. Mostmár nagyon odafigyelek arra mit és mennyit eszem, mert eléggé durván lefogytam múlt félévben. Meg lehet találni a módját az olcsó étkezésnek, most például egy sokkal olcsóbb boltban vásárolok, ahol több árut olcsóbb áron tudok megvenni, elég egyszer vásárolni egy héten, elvagyok vele 7napig, és az egész nem több mint 17-20euro. Többet is főzök. Talán a lakótársam is motivál ebben, ő nagyon kis pedáns, rendes, precíz személyiség, mindennke megadja a módját. Ebből fakad a kissé eltérő alvásigényünk. Ő már felkel órákkal azelőtt, hogy elindulna, mert neki sok időre van szüksége. Elnyammogja a reggelijét, betekeri a haját, tornázik. Én ezeket a dolgokat ki szoktam hagyni, inkább alszom tovább, és utána kapkodok. Ezért sokszor már elég korán felébredek én is vele. Ő is szeret főzni, kitaláltuk, hogy hétvégente fogunk szervezni ebédeket, ma volt az első, képzeljétek el, hogy én főztem Cordon (avagy Gordon:) bleut, és baromi jó lett:))Csak úgy sacc per kbra tudtam mit kell cisnálni, persze nem olyan bonyi, de én mindig cska tésztákat főztem, ez most egy lépéssel komolyabb kaja volt számomra. Jövő héten ő fog főzni, mert így legalább nem kell minden nap magunkra főzni, megtanulunk más recepteket, meg ez valahol közösség-barátság építő is. Pénteken elmentünk uszodába, hihetetlen, hogy eljutottam idáig!!Az első félévben csak bénáztam, hogy majd elmegyek blabla de persze nem mozogtam semmit az olivais-i sétákat leszámítva (becsiccsentve, Magdával felfelé, 50perc az éjszaka közepén ,örök emlék). Na de lényeg, hogy elmentünk, lehet egyalkalmas diákjegyet venni, ami tök olcsó, és 50percet úszhatsz kb, ami elég is nekem. Oda vissza levezető séta, teljesen korrekt. Szombaton pedig elkirándultunk a Serra de Lousa- ba. Ez kb 40km-re van Coimbrától, nem egy nagy táv. Már múlt héten voltunk ott néhány barátnőmmel, csak nagyon rossz idő volt, és alig láttunk valamit. A mondego-i metro-val mentünk oda, ami távolsági busznak a fedőneve,elég nevetséges. Ott elmentünk a helyi etnográfikus múzeumba (ingyenes:p), és még felügyelő sem volt, úgyhogy lelkiismeret furdalás nélkül próbálgattuk a kiállított busó maszkhoz hasonlító hegyi emberkék által kifaragott jelmezeket:)Majd feltűztünk egy picit a hegyekbe. Mostanra beköszöntött a tavasz, ezt értsétek úgy ,hogy 25fok, napfény. Így egy nagyobb társasággal elindultunk ismételten Lousaba ezúttal kocsival. Ez egy ilyen kis völgy meg hegyek, és itt kérték meg az angol barátnőnk kezét, szal elég romantikus hely. Van itt egy régi várrom, amit igazából nemtom minek használtak anno mert egy völgy kellős közepén van lent és a völgy kanyarulata miatt nem látod az elterülő medencét, ahonnan jöhetne az ellenség, vagy a hegyek tetjéről lenyilaz, szóval semmi értelme annak az erődnek sztem. Meg van egy gyönyörűséges kápolna egy sziklaszirten, kis lépcsőkkel, és van egy titkos magnó, amiből ABBA szól:) ja, meg a völgyben egy medence ,ami nyáron strand, télen meg egy patak medre. Úgy nevezik "piscina fluvial". A kápolnánál, mikor felfel mész, vannak ilyen kis oldal mélyedések (nem tom rendesen elmagyarázni mik), és kis kifaragott asztalokon meg padokon kajálhatsz, nagyon kis édes. Meg medencék kis aranyhalakkal. Egy másik sziklaszirten áll egy kereszt, oda is felmásztunk. Na, és akkor kezdődik a hegység. A hegyekben kis faluk vannak elrejtve, ahol 20-30ember él, kb kocsival nem is lehet oda feljutni. Van hippi falu, meg olyan ,ahol különleges hegyi sütiket árulnak. Olyan, mintha felmennél a havasokba és titkos kis falukra bukkannál. Na, mi is ezt tettük. De sajnos az én túravezetésemmel sikerült eltévednünk, vagyis nem tévedtünk el, csak nem oa lyukadtunk ki, ahova akartunk. Szóval erről ennyit. De attól még a természet gyönyörű, a süti finom volt, és csupa sziámi macskával találkoztunk. Ilyenek ezek a hegyi népek.
Szóval eseménydús hetem volt, voltunk egyszer egy spanyol buliban, ahol jól belakmároztunk spanyol tapasokat:)Mostanában sokat vagyok a lengyel lányokkal, egyrészt mert a Kasia-val lakom, másrészt, mert nagyon bírom őket, kialakult egy ilyen társaság velük, és ennek őszintén örülök.
A parókián is rendben van minden, a munkát kedvelem, kicsit olyan, mintha nyomozó lennék, és belelátnék az emberek életébe. ÉS ez izgalmas dolog, mindig belegondolok mi lehetett azoknak a babáknak a sorsa, akiket itt kereszteltek...van néhány speciális eset is. A sekrestyés bácsi nagyon kis cuki, mindig ad valami kaját, vagy könyvecskét, meg felajánlotta, hogy megtanít spanyolul. Kis lelkes. A parókia pótolja a családomat, a barátok meg az otthoni barátok hiányát tűntetik el.
megint eltelt egy csomó idő, és elég sokminden történik...
néha úgy érzem, itt Coimbrában kissé elzártan élünk, távol a világ nagy eseményeitől, ami speciel nem baj, de valahogy mikor belegondolok mi zajlik a világ túlsó végén, elszorul a szívem, és elgondolkozom, én miért pont itt vagyokm és miért nem ott?Vajon mi a feladatom itt? Persze, örülök, hogy ilyen jó helyzetben vagyok, szeretném megbecsülni.
A múlt héten elég aktívan kivettem a részem mindenből. Délelőtt és koradélután suliban voltam, délután dolgoztam, este tanultam, vagy sportoltam. Kezdem kicsit úgy érezni, mintha nem is Erasmus tanuló lennék, hanem egy teljes értékű polgár a portugál társadalomban. Dehát fél év után nyilván az ember szerez egy kis rutint, és már nem viselkedik idegenül. Már nem lepődök meg annyira a dolgaikon, csak legyintek egyet, hogy " we are now in Portugal" és ezzel már mindenki tudja mire gondolok, nem kell magyarázni. A dolgoknak meg kell itt érni, nem megy minden úgy, mint a karikacsapás, és őket ez nem zavarja. És ha őket nem zavarja, engem sem kell, hogy zavarjon. Szolidaritásban is feljődöm úgy érzem, kíváncsi vagyok, mikor hazaérek mely tulajdonságok fognak megmaradni, melyek fognak eltűnni, miket fogtok ti észrevenni....
A kajálást illetően is javult a helyzet. Mostmár nagyon odafigyelek arra mit és mennyit eszem, mert eléggé durván lefogytam múlt félévben. Meg lehet találni a módját az olcsó étkezésnek, most például egy sokkal olcsóbb boltban vásárolok, ahol több árut olcsóbb áron tudok megvenni, elég egyszer vásárolni egy héten, elvagyok vele 7napig, és az egész nem több mint 17-20euro. Többet is főzök. Talán a lakótársam is motivál ebben, ő nagyon kis pedáns, rendes, precíz személyiség, mindennke megadja a módját. Ebből fakad a kissé eltérő alvásigényünk. Ő már felkel órákkal azelőtt, hogy elindulna, mert neki sok időre van szüksége. Elnyammogja a reggelijét, betekeri a haját, tornázik. Én ezeket a dolgokat ki szoktam hagyni, inkább alszom tovább, és utána kapkodok. Ezért sokszor már elég korán felébredek én is vele. Ő is szeret főzni, kitaláltuk, hogy hétvégente fogunk szervezni ebédeket, ma volt az első, képzeljétek el, hogy én főztem Cordon (avagy Gordon:) bleut, és baromi jó lett:))Csak úgy sacc per kbra tudtam mit kell cisnálni, persze nem olyan bonyi, de én mindig cska tésztákat főztem, ez most egy lépéssel komolyabb kaja volt számomra. Jövő héten ő fog főzni, mert így legalább nem kell minden nap magunkra főzni, megtanulunk más recepteket, meg ez valahol közösség-barátság építő is. Pénteken elmentünk uszodába, hihetetlen, hogy eljutottam idáig!!Az első félévben csak bénáztam, hogy majd elmegyek blabla de persze nem mozogtam semmit az olivais-i sétákat leszámítva (becsiccsentve, Magdával felfelé, 50perc az éjszaka közepén ,örök emlék). Na de lényeg, hogy elmentünk, lehet egyalkalmas diákjegyet venni, ami tök olcsó, és 50percet úszhatsz kb, ami elég is nekem. Oda vissza levezető séta, teljesen korrekt. Szombaton pedig elkirándultunk a Serra de Lousa- ba. Ez kb 40km-re van Coimbrától, nem egy nagy táv. Már múlt héten voltunk ott néhány barátnőmmel, csak nagyon rossz idő volt, és alig láttunk valamit. A mondego-i metro-val mentünk oda, ami távolsági busznak a fedőneve,elég nevetséges. Ott elmentünk a helyi etnográfikus múzeumba (ingyenes:p), és még felügyelő sem volt, úgyhogy lelkiismeret furdalás nélkül próbálgattuk a kiállított busó maszkhoz hasonlító hegyi emberkék által kifaragott jelmezeket:)Majd feltűztünk egy picit a hegyekbe. Mostanra beköszöntött a tavasz, ezt értsétek úgy ,hogy 25fok, napfény. Így egy nagyobb társasággal elindultunk ismételten Lousaba ezúttal kocsival. Ez egy ilyen kis völgy meg hegyek, és itt kérték meg az angol barátnőnk kezét, szal elég romantikus hely. Van itt egy régi várrom, amit igazából nemtom minek használtak anno mert egy völgy kellős közepén van lent és a völgy kanyarulata miatt nem látod az elterülő medencét, ahonnan jöhetne az ellenség, vagy a hegyek tetjéről lenyilaz, szóval semmi értelme annak az erődnek sztem. Meg van egy gyönyörűséges kápolna egy sziklaszirten, kis lépcsőkkel, és van egy titkos magnó, amiből ABBA szól:) ja, meg a völgyben egy medence ,ami nyáron strand, télen meg egy patak medre. Úgy nevezik "piscina fluvial". A kápolnánál, mikor felfel mész, vannak ilyen kis oldal mélyedések (nem tom rendesen elmagyarázni mik), és kis kifaragott asztalokon meg padokon kajálhatsz, nagyon kis édes. Meg medencék kis aranyhalakkal. Egy másik sziklaszirten áll egy kereszt, oda is felmásztunk. Na, és akkor kezdődik a hegység. A hegyekben kis faluk vannak elrejtve, ahol 20-30ember él, kb kocsival nem is lehet oda feljutni. Van hippi falu, meg olyan ,ahol különleges hegyi sütiket árulnak. Olyan, mintha felmennél a havasokba és titkos kis falukra bukkannál. Na, mi is ezt tettük. De sajnos az én túravezetésemmel sikerült eltévednünk, vagyis nem tévedtünk el, csak nem oa lyukadtunk ki, ahova akartunk. Szóval erről ennyit. De attól még a természet gyönyörű, a süti finom volt, és csupa sziámi macskával találkoztunk. Ilyenek ezek a hegyi népek.
Szóval eseménydús hetem volt, voltunk egyszer egy spanyol buliban, ahol jól belakmároztunk spanyol tapasokat:)Mostanában sokat vagyok a lengyel lányokkal, egyrészt mert a Kasia-val lakom, másrészt, mert nagyon bírom őket, kialakult egy ilyen társaság velük, és ennek őszintén örülök.
A parókián is rendben van minden, a munkát kedvelem, kicsit olyan, mintha nyomozó lennék, és belelátnék az emberek életébe. ÉS ez izgalmas dolog, mindig belegondolok mi lehetett azoknak a babáknak a sorsa, akiket itt kereszteltek...van néhány speciális eset is. A sekrestyés bácsi nagyon kis cuki, mindig ad valami kaját, vagy könyvecskét, meg felajánlotta, hogy megtanít spanyolul. Kis lelkes. A parókia pótolja a családomat, a barátok meg az otthoni barátok hiányát tűntetik el.
2011. március 14., hétfő
pár kép
Miniszotyi Santiagoban
Galícia szimbóluma, a kagyló
Kasia, Justyna, én, katedrális
cuki kis nikecipős Lugoban
Lugo-i sokadalom
A Coruna costa
Herkules torony a parttal, tényleg olyan ,mint valami kelta tengerpart!
új sport: gondosurf
Vége a Földnek
egy szőke, egy vörös egy étcsokibarna és egy zöld:)
jah, Vigoban a Don Bosco utcában laktunk...nem véletlen!
Vigo-i kikötő
Galiza - que padre!
Karnevál ünnepe igen fontos az ibériai népek számára, olyannyira, hogy az egyetemen két nap szünetet kaptunk (que padre!). Kalandvágyó lengyel barátnőimmel elhatároztuk, hogy nem fogunk Coimbrában "ücsörögni", hanem inkább kihasználjuk az időt, és utazunk. Galíciát választottuk úticélul, ez kb. 4-5órára van Coimbrától. Béreltünk két autót, és nekivágtunk, kilenc lány s egy fiú:)
Első alkalommal léptem át a spanyol határt a Földön. Az ország első ránézésre nem különbözik sokban Portugáliától, de beljebb érve azért kitűnt, hogy anyagilag jobban állnak, mint a portugálok. Kezdő célul Santiago de Compostela- t választottuk. Jó,jó tudom, nem így kellett volna oda eljutnom, és épp ezért nem okozott olyan nagy katarzist a katedrális látványa, viszont a városba totál beleszerettem, és elhatároztam, ha valamikor alkalmam lesz rá, el is megyek a vándorútra, mert megéri! Teljesen vállalható létszámú, nagyságú helység, világosszürkésbarnás kőből épült házakkal, ami olyan elegánssá, rendezetté teszi, ilyen házak pl nincsenek Portugáliában. Már nagyon készülődtek a Karneválra, a népesség fele beöltözve mászkált az utcákon, szinte kívülállónak éreztem magam kabátban és farmerban. A város közepén találkoztunk a Zolival, aki azután "körbevezetett" minket. Az óváros nagyon kis kedves, viszont az nem tetzsett, hogy egy kirakatba kitettek egy halom rákot, akik egymás hegyén-hátán fulladoztak az amúgy is kis űrtartalmú akváriumban, szomorú szemekkel várva a halált, komolyan mint a siralomházban...de volt más kaja is, a híres tapas, amit máig nem sikerült megértenem, hogy pontosan micsoda, talán magyarul ropogtató- bekapnivaló kis kajának nevezném. Beültünk egy helyinek tűnő étterembe, hozzáteszem éhgyomorral, de sajna rá kellett döbbenjünk, hogy ez bizony nem a mi pénztárcánknak való, szóval 20perces bénázás után szolidan leléptünk a helyről....végül egy piizériában kötöttünk ki, rácáfolva a régi elméletemre, hogy egy új helyen mindig azzal a vággyal indulsz el kajahelyet nézni (éhgyomorral), hogy na, most valami helyit eszem, de az esetek többségében Meki, pizza vagy szendvics lesz belőle és szégyelheted magad. De ezt leszámítva kellemes esténk volt egy brazil bárban, hát hogyne lett volna móka, ha brazilok is vannak:)Kértem forrót a DJ-től, egészen otthonosan éreztem magam, a Zoli elhozta a mexikói barátnőit, akiknél végülis aludtunk. Nagyon kis aranyosak voltak, és egész jól eldiskuráltunk spanyol-portugálul. Igyekeztem jól sziszegni. Rájöttem /ünk, ha egyszer valaki már megtanult spanyolul, akkor nem nagyon tetszik meg neki a portugál nyelv mert túl szlávosnak tartja, ha valaki pedig portugálul tud előbb, annak a spanyol pösze és infantilis. Szóval nem tudom valaha megtanulok-e, bár ez a mostani kétségkívül jó benyomást keltett bennem a spanyolokról. Ja, itt amúgy nem nagyon szeretik őket, sőt a két nép között is van egyfajta elhidegülés, szintén történelmi okokból, azért nincs akkora szivatás, mint nálunk, de mindkettőnek "megvan a véleménye a másikról".
Másnap elmentünk a Zoli féle tempolmba misére, ami tele volt gyerekekkel, akik irtó cukik voltak, utána meginvitáltak bennünket egy ebédre, galíciai kajákkal, nyammmmmmm de fincsi volt, így végülis pótoltuk az előző esti hiányosságot. Utána elbúcsuztam a másik ibériai Szotyitól, de jó tudni, hogy van a "közelben" valaki!
Ezek után Lugo-ba mentünk, ahol szintén Karnevál volt, a város tök üres volt, mert az egész embersereg felsereglett a főtérre, ahol viszont lépni nem lehetett, s ott banzájkodtak. Ez már délután volt, mire kajához jutottunk ,ismét beesteledett. Beültünk egy olcsó étterembe, ahol a többiektől eltérve egy ismeretlen 4-es menüt rendeltem...a többieké igen gusztusos csirke volt, már csak hármunk ételét nem hozták ki, egy salátát, egy hamburgert meg az enyém. Aztán 50perc után megérkezett a sali meg a szenya s maradtam egyedül...akkor már olyan éhes voltam, hogy puffogni se volt kedvem...de végülis kihozták több mint egy óra után a fantasztikus borjút. Murphy.
Eléggé este volt már, mire A Coruna-ba értünk, mely az egyik központi városa Galíciának. Itt csak arra volt időnk, meg energiáink, hogy elosszuk az embereket, s már ment is mindenki a maga szállására. Ez volt az első eset, hogy cuoch surfing-vel aludtam, és pozitív tapasztalatokat szereztem. Az első szállásunkra Kasiaval mentünk, ahol egy kedves nő várt minket. Kiderült, hogy mi vagyunk az első vendégei, s ezért nagyon izgult. Mindennel ellátott minket, szuper modern lakásban lakott, ami meleg volt, és tiszta ágyneműt is adott. Reggel hatalmas reggelivel várt minket, sütött palacsintát, vett spanyol sonkát, meg avokádót meg mindenfélét, ezek után még városnéző sétára is elvitt minket. Úgyhogy én teljesen le voltam /vagyok nyűgözve, hogy élnek még ma olyan emberek, akik tök ingyen vendégül látnak vad idegeneket, kaját is adnak s egy fillért sem várnak el érte, tök önzetlenül, csak azért mert tudják, diák vagy kevés a pénzed, s meg szeretnének ismerni embereket a világ más országaiból. Én sosem bíztam ezekben a dolgokban, de talán változtatni kéne a hozzáállásomon, mert igenis vannak még korrekt emberek!Amúgy a város nem volt valami nagy szám, azon kívül ,hogy tengerpartja van, én nem láttam semmi szépet, de a szállás jó emlék marad.
Következő állomásunk Finisterra volt, mint a nevéből is kitűnik egy parti település, s gondolom régen azt vélték, itt a világ vége. Kb olyan érzésem volt, mint Cabo da Rocha-nál, amikor kiülsz egy sziklaszirtre alattad az óceán, körülötted szikla +tenger és csak ülsz ülsz nézed a naplementét, és végigpereg előtted az életed. Szóval ide érdemes volt elmenni. Szintén késő este volt, mire megérkeztünk Vigoba, esti szálláshelyünkre, de akkor már annyira kimerültek voltunk, legalábbis én, hogy azt se tudtam mi van. Ez a szállás is klassz volt, a srác átengedte nekünk az ágyát! Másnap körülnéztünk, nekem San Fransisco benyomásom volt domborzat szempontjából, amúgy ez is egy kikötőváros, de szép a fekvése, plussz kelta faluk voltak itt régen, a galíciai gallok ír leszármazottnak tartják magukat, s ezért van itt sok spanyol, aki fekete hajjal s kék szemmel született...a városnézés elég lelassult volt, már mindenki a végét járta, s ráadásul az a sok domb! A napi kávé némileg visszalendített a normális létállapotba, de egy idő után visszatértünk a kómába s kocsikba, hazafelé útra. Volt, akit az energiaital felpörgetett ezért még megálltunk egy benzinkútnál Time of your life-ozni, mert a rádióban csak azt adták...de így, összegezve, szép emlékem marad Spanyolországról,és a couch surfingről:)
Első alkalommal léptem át a spanyol határt a Földön. Az ország első ránézésre nem különbözik sokban Portugáliától, de beljebb érve azért kitűnt, hogy anyagilag jobban állnak, mint a portugálok. Kezdő célul Santiago de Compostela- t választottuk. Jó,jó tudom, nem így kellett volna oda eljutnom, és épp ezért nem okozott olyan nagy katarzist a katedrális látványa, viszont a városba totál beleszerettem, és elhatároztam, ha valamikor alkalmam lesz rá, el is megyek a vándorútra, mert megéri! Teljesen vállalható létszámú, nagyságú helység, világosszürkésbarnás kőből épült házakkal, ami olyan elegánssá, rendezetté teszi, ilyen házak pl nincsenek Portugáliában. Már nagyon készülődtek a Karneválra, a népesség fele beöltözve mászkált az utcákon, szinte kívülállónak éreztem magam kabátban és farmerban. A város közepén találkoztunk a Zolival, aki azután "körbevezetett" minket. Az óváros nagyon kis kedves, viszont az nem tetzsett, hogy egy kirakatba kitettek egy halom rákot, akik egymás hegyén-hátán fulladoztak az amúgy is kis űrtartalmú akváriumban, szomorú szemekkel várva a halált, komolyan mint a siralomházban...de volt más kaja is, a híres tapas, amit máig nem sikerült megértenem, hogy pontosan micsoda, talán magyarul ropogtató- bekapnivaló kis kajának nevezném. Beültünk egy helyinek tűnő étterembe, hozzáteszem éhgyomorral, de sajna rá kellett döbbenjünk, hogy ez bizony nem a mi pénztárcánknak való, szóval 20perces bénázás után szolidan leléptünk a helyről....végül egy piizériában kötöttünk ki, rácáfolva a régi elméletemre, hogy egy új helyen mindig azzal a vággyal indulsz el kajahelyet nézni (éhgyomorral), hogy na, most valami helyit eszem, de az esetek többségében Meki, pizza vagy szendvics lesz belőle és szégyelheted magad. De ezt leszámítva kellemes esténk volt egy brazil bárban, hát hogyne lett volna móka, ha brazilok is vannak:)Kértem forrót a DJ-től, egészen otthonosan éreztem magam, a Zoli elhozta a mexikói barátnőit, akiknél végülis aludtunk. Nagyon kis aranyosak voltak, és egész jól eldiskuráltunk spanyol-portugálul. Igyekeztem jól sziszegni. Rájöttem /ünk, ha egyszer valaki már megtanult spanyolul, akkor nem nagyon tetszik meg neki a portugál nyelv mert túl szlávosnak tartja, ha valaki pedig portugálul tud előbb, annak a spanyol pösze és infantilis. Szóval nem tudom valaha megtanulok-e, bár ez a mostani kétségkívül jó benyomást keltett bennem a spanyolokról. Ja, itt amúgy nem nagyon szeretik őket, sőt a két nép között is van egyfajta elhidegülés, szintén történelmi okokból, azért nincs akkora szivatás, mint nálunk, de mindkettőnek "megvan a véleménye a másikról".
Másnap elmentünk a Zoli féle tempolmba misére, ami tele volt gyerekekkel, akik irtó cukik voltak, utána meginvitáltak bennünket egy ebédre, galíciai kajákkal, nyammmmmmm de fincsi volt, így végülis pótoltuk az előző esti hiányosságot. Utána elbúcsuztam a másik ibériai Szotyitól, de jó tudni, hogy van a "közelben" valaki!
Ezek után Lugo-ba mentünk, ahol szintén Karnevál volt, a város tök üres volt, mert az egész embersereg felsereglett a főtérre, ahol viszont lépni nem lehetett, s ott banzájkodtak. Ez már délután volt, mire kajához jutottunk ,ismét beesteledett. Beültünk egy olcsó étterembe, ahol a többiektől eltérve egy ismeretlen 4-es menüt rendeltem...a többieké igen gusztusos csirke volt, már csak hármunk ételét nem hozták ki, egy salátát, egy hamburgert meg az enyém. Aztán 50perc után megérkezett a sali meg a szenya s maradtam egyedül...akkor már olyan éhes voltam, hogy puffogni se volt kedvem...de végülis kihozták több mint egy óra után a fantasztikus borjút. Murphy.
Eléggé este volt már, mire A Coruna-ba értünk, mely az egyik központi városa Galíciának. Itt csak arra volt időnk, meg energiáink, hogy elosszuk az embereket, s már ment is mindenki a maga szállására. Ez volt az első eset, hogy cuoch surfing-vel aludtam, és pozitív tapasztalatokat szereztem. Az első szállásunkra Kasiaval mentünk, ahol egy kedves nő várt minket. Kiderült, hogy mi vagyunk az első vendégei, s ezért nagyon izgult. Mindennel ellátott minket, szuper modern lakásban lakott, ami meleg volt, és tiszta ágyneműt is adott. Reggel hatalmas reggelivel várt minket, sütött palacsintát, vett spanyol sonkát, meg avokádót meg mindenfélét, ezek után még városnéző sétára is elvitt minket. Úgyhogy én teljesen le voltam /vagyok nyűgözve, hogy élnek még ma olyan emberek, akik tök ingyen vendégül látnak vad idegeneket, kaját is adnak s egy fillért sem várnak el érte, tök önzetlenül, csak azért mert tudják, diák vagy kevés a pénzed, s meg szeretnének ismerni embereket a világ más országaiból. Én sosem bíztam ezekben a dolgokban, de talán változtatni kéne a hozzáállásomon, mert igenis vannak még korrekt emberek!Amúgy a város nem volt valami nagy szám, azon kívül ,hogy tengerpartja van, én nem láttam semmi szépet, de a szállás jó emlék marad.
Következő állomásunk Finisterra volt, mint a nevéből is kitűnik egy parti település, s gondolom régen azt vélték, itt a világ vége. Kb olyan érzésem volt, mint Cabo da Rocha-nál, amikor kiülsz egy sziklaszirtre alattad az óceán, körülötted szikla +tenger és csak ülsz ülsz nézed a naplementét, és végigpereg előtted az életed. Szóval ide érdemes volt elmenni. Szintén késő este volt, mire megérkeztünk Vigoba, esti szálláshelyünkre, de akkor már annyira kimerültek voltunk, legalábbis én, hogy azt se tudtam mi van. Ez a szállás is klassz volt, a srác átengedte nekünk az ágyát! Másnap körülnéztünk, nekem San Fransisco benyomásom volt domborzat szempontjából, amúgy ez is egy kikötőváros, de szép a fekvése, plussz kelta faluk voltak itt régen, a galíciai gallok ír leszármazottnak tartják magukat, s ezért van itt sok spanyol, aki fekete hajjal s kék szemmel született...a városnézés elég lelassult volt, már mindenki a végét járta, s ráadásul az a sok domb! A napi kávé némileg visszalendített a normális létállapotba, de egy idő után visszatértünk a kómába s kocsikba, hazafelé útra. Volt, akit az energiaital felpörgetett ezért még megálltunk egy benzinkútnál Time of your life-ozni, mert a rádióban csak azt adták...de így, összegezve, szép emlékem marad Spanyolországról,és a couch surfingről:)
2011. március 4., péntek
Lengyelek,kiköltözés,beköltözés,megszokás
sziasztok.
na, most iszonyú szorgalmasnak érzem magam,muazáj utolérnem a történt eseményeket. szóval az első pár napom rendezkedéssel, kipakolással telt nem mondhatni, hogy nyugodtan. a még itt lakó lengyel lányhoz jöttek a barátnői, ergo még két lengyel lány, plusz itt volt még a portugál lány is. a csaj berakta őket a közös szobába aludni, kettőt egy ágyba, és mindig lehetőleg akkor jöttek haza, amikor én már aludtam, erre rámkapcsolják a villanyt. szóval az első pár éjjel nem nagyon aludtam, elég fura lányok voltak. igazából ami a legjobban feszélyezett, az a lakás volt maga. a konyha annyira gyanúsan piszkos volt ,hogy jobbnak láttam nem benézni a zeg-zugos fiókokba, csak vártam Kasiát, vagyis Katát, hogy jöjjön és rakjunk rendet.
ez meg is történt kedden, amikor az exlengyel kiköltözött, akkor költözött ő be. közben a portugál lány is kiköltözött, de aznap, mikor a Kasia beköltözött, rámtelefonált, hogy úgy döntött, mégis ittmarad, de akkorra aa cuccait már átvitte a másik lakásba, úgyhogy aznap ő is visszaköltözött, és újra megtelt a lakás:)
A Kasia úgy látom elég durván rendmániás lány (ami tegyük hozzá jó dolog), még ki sem csomagolta a bőröndjeit, máris nekilátott a konyha takarításának. az akcióba szerdán én is beszálltam este. a durva az, hogy nem tudom elképzelni, emberek itt laknak fél évig egy lakásban, és komolyan nem zavarja őket a kosz, a mosatlan konyharuhák, a fiókok mélyén leselkedő bogarak ill.lárvák, stbstbstb??!!
szóval beosztottuk a Kasia-val a teendőket, és a szerda estét 3órás súrolássla töltöttem.a portugál lány is beszállt, bár nekem fura, hogy mindig bizonygatta, hogy neki is milyen fontos a rend, de fél évig ő se csinált semmit...bár ő csak két napot van itt...igazából kedves lány, de nagyon sokat beszél és nem veszi észre mikor elég.
a Kasiat nagyon bírom, kicsit megint olyan mint a Magdával. persze nagyon hiányzik, hogy nincs itt.de a lényeg, mára már csillog-villog a lakás, élmény a konyhába belépni!
a suliban ezen a héten volt a nemtomhánydik évfordulója a zegyetem megalapításának, ezért kultúrális hetet tartottak. csomó előadás,fontos emberek, s ettől valahogy én is fontosnak éreztem magamat:)szerdán volt filmvetítés, és el is mentünk rá a Kasia-val. egy Németországba költöző olasz családról szólt, és húúúúú rég nem láttam ilyen jó filmet, Solino a címe, nem tudom megvan-e magyarul, de ha igen, meg kell nézni!a programok miatt sok óránk elmaradt, vagy rövidebb volt. azt nem tudom, írtam -e ,hogy elkezdtem megint angolt tanulni. a gond csak az, nem tudom melyik szinten. a 4.-ik szint kicsit nehéz, a 2.túl könnyű, 3.meg nincs!a 4.szint tanára egy amcsi pasas, John, aki közölte, menjek lejjebbi szintre, mert itt advanced emberek vannak.a 2.szint tanára egy angol pasas, és nem fogjátok elhinni, miután elkezdtem vele beszélgetni, és modntam, hogy magyar vagyok, közölte, hogy ez milyen érdekes, mert ő is!és kiderült, hogy Angliába emigráltak a szülei, de perfektül beszélt meg minden. vicces volt, rájöttem, mindenhol jelen vagyunk:)
tegnapra szerveztünk egy kis lakásavatót, pár emberrel, de én már annyira ki voltam dögölve...sütöttünk palacsintát is.végülis jól sikerült.
meg elkezdtem dolgozni.a programot nem lehet telepíteni a gépemre, mert nem portugál nyelvű, ezért egyelőre fel kell járjak a parókiára. ott a sekrestyés elmagyarázta a tennivalókat, a kereszteléseket csinálom, bár egyelőre nem hagy egydeül munkálkodni.nem olyan bonyolult igazából, adatokat kell beírni a gépbe, sok-sok portugál nevet, amikről tudni kell, hogy nem igazán változatosak. Silva,Santos, Pereira da Silva, Almeida, José, Manuel, Maria.majd csinálok ilyen top kivonatot, hogy mi a leggyakoribb nevük. szóval alapvetően tlejesen bevállalható ez a munka, és tetszik is.meg a suli is tetszik, a művtöris tárgyak elég jók, érdekel is az anyag, most tanulom meg kb azt, amire az elmúlt fél évben nem volt időm.
holnap a lengyelekkel megyünk Galíciába, elég spontán a szervezés, mert egyelőre nincs nagyon szállás,meg máig kocsi se volt.most nálunk szünet lesz hétfő kedden a karnevál miatt, náluk ez elég nagy hepaly, persze nem akkora ,mint a braziloknál, de két nap szünetet kapnak azért.
mellesleg a Kasia még mindig a konyhát takarítja, mert le kell még súrolni a csempét, úgyhogy lehet, segítenem kéne neki(?)...szóval most megyek, legközelebb galíciai élményekkel várlak benneteket:)
Anna
na, most iszonyú szorgalmasnak érzem magam,muazáj utolérnem a történt eseményeket. szóval az első pár napom rendezkedéssel, kipakolással telt nem mondhatni, hogy nyugodtan. a még itt lakó lengyel lányhoz jöttek a barátnői, ergo még két lengyel lány, plusz itt volt még a portugál lány is. a csaj berakta őket a közös szobába aludni, kettőt egy ágyba, és mindig lehetőleg akkor jöttek haza, amikor én már aludtam, erre rámkapcsolják a villanyt. szóval az első pár éjjel nem nagyon aludtam, elég fura lányok voltak. igazából ami a legjobban feszélyezett, az a lakás volt maga. a konyha annyira gyanúsan piszkos volt ,hogy jobbnak láttam nem benézni a zeg-zugos fiókokba, csak vártam Kasiát, vagyis Katát, hogy jöjjön és rakjunk rendet.
ez meg is történt kedden, amikor az exlengyel kiköltözött, akkor költözött ő be. közben a portugál lány is kiköltözött, de aznap, mikor a Kasia beköltözött, rámtelefonált, hogy úgy döntött, mégis ittmarad, de akkorra aa cuccait már átvitte a másik lakásba, úgyhogy aznap ő is visszaköltözött, és újra megtelt a lakás:)
A Kasia úgy látom elég durván rendmániás lány (ami tegyük hozzá jó dolog), még ki sem csomagolta a bőröndjeit, máris nekilátott a konyha takarításának. az akcióba szerdán én is beszálltam este. a durva az, hogy nem tudom elképzelni, emberek itt laknak fél évig egy lakásban, és komolyan nem zavarja őket a kosz, a mosatlan konyharuhák, a fiókok mélyén leselkedő bogarak ill.lárvák, stbstbstb??!!
szóval beosztottuk a Kasia-val a teendőket, és a szerda estét 3órás súrolássla töltöttem.a portugál lány is beszállt, bár nekem fura, hogy mindig bizonygatta, hogy neki is milyen fontos a rend, de fél évig ő se csinált semmit...bár ő csak két napot van itt...igazából kedves lány, de nagyon sokat beszél és nem veszi észre mikor elég.
a Kasiat nagyon bírom, kicsit megint olyan mint a Magdával. persze nagyon hiányzik, hogy nincs itt.de a lényeg, mára már csillog-villog a lakás, élmény a konyhába belépni!
a suliban ezen a héten volt a nemtomhánydik évfordulója a zegyetem megalapításának, ezért kultúrális hetet tartottak. csomó előadás,fontos emberek, s ettől valahogy én is fontosnak éreztem magamat:)szerdán volt filmvetítés, és el is mentünk rá a Kasia-val. egy Németországba költöző olasz családról szólt, és húúúúú rég nem láttam ilyen jó filmet, Solino a címe, nem tudom megvan-e magyarul, de ha igen, meg kell nézni!a programok miatt sok óránk elmaradt, vagy rövidebb volt. azt nem tudom, írtam -e ,hogy elkezdtem megint angolt tanulni. a gond csak az, nem tudom melyik szinten. a 4.-ik szint kicsit nehéz, a 2.túl könnyű, 3.meg nincs!a 4.szint tanára egy amcsi pasas, John, aki közölte, menjek lejjebbi szintre, mert itt advanced emberek vannak.a 2.szint tanára egy angol pasas, és nem fogjátok elhinni, miután elkezdtem vele beszélgetni, és modntam, hogy magyar vagyok, közölte, hogy ez milyen érdekes, mert ő is!és kiderült, hogy Angliába emigráltak a szülei, de perfektül beszélt meg minden. vicces volt, rájöttem, mindenhol jelen vagyunk:)
tegnapra szerveztünk egy kis lakásavatót, pár emberrel, de én már annyira ki voltam dögölve...sütöttünk palacsintát is.végülis jól sikerült.
meg elkezdtem dolgozni.a programot nem lehet telepíteni a gépemre, mert nem portugál nyelvű, ezért egyelőre fel kell járjak a parókiára. ott a sekrestyés elmagyarázta a tennivalókat, a kereszteléseket csinálom, bár egyelőre nem hagy egydeül munkálkodni.nem olyan bonyolult igazából, adatokat kell beírni a gépbe, sok-sok portugál nevet, amikről tudni kell, hogy nem igazán változatosak. Silva,Santos, Pereira da Silva, Almeida, José, Manuel, Maria.majd csinálok ilyen top kivonatot, hogy mi a leggyakoribb nevük. szóval alapvetően tlejesen bevállalható ez a munka, és tetszik is.meg a suli is tetszik, a művtöris tárgyak elég jók, érdekel is az anyag, most tanulom meg kb azt, amire az elmúlt fél évben nem volt időm.
holnap a lengyelekkel megyünk Galíciába, elég spontán a szervezés, mert egyelőre nincs nagyon szállás,meg máig kocsi se volt.most nálunk szünet lesz hétfő kedden a karnevál miatt, náluk ez elég nagy hepaly, persze nem akkora ,mint a braziloknál, de két nap szünetet kapnak azért.
mellesleg a Kasia még mindig a konyhát takarítja, mert le kell még súrolni a csempét, úgyhogy lehet, segítenem kéne neki(?)...szóval most megyek, legközelebb galíciai élményekkel várlak benneteket:)
Anna
2011. február 24., csütörtök
2.Felvonás
Tudom, tudom...szégyellem is nagyon ezt a három hónapos lustaságot! De tudjátok milyen vagyok, hadd ne magyarázkodjam..nálam a kitartó blog ill. naplóírás egy elég nehéz művelet...nomeg ha összejönnek a dolgok...szó ami szó, VISSZATÉRTEM és ez a fő!
Úgy döntöttem, megpályázom a Label ösztöndíjat, amivel még egy fél évet kint lehet maradni, ott ahol elkezdted a tanulmányokat. Viszont az egyetem (a mienk) nem támogat a tanulmányokat kivéve, szóval azért változott a helyzet. De Coimbra nem.
Most itt ülök az új lakás balkonján, cirka 22fok, ragyogóan süt a nap, nyugi van, szemben velem a dombon magasodik az egyetem. Szóval feelinges:)
A visszautam meglehetősen bonyolultra sikeredett, meg nehéz is volt újra elválni mindenkitől, úgy éreztem magam, mint augusztus végén. Főleg, miután megtudtam, hogy rosszul foglaltam le a repülőt. Fapadosat foglaltam, és félrenéztem a dátumot, kiderült, hogy egy nappal korábban el kell elmennem, és egy napot Londonban fogok tölteni. A hír elsőre meglehetősen lesokkolt, bár az, hogy Londonba megyek, meg feldobott, de, hogy most nekem egy nappal kevesebb időm lesz elbúcsúzni mindenkitől...elszomorított..dehát, mit mit tenni, elindultam vasárnap reggel fél négykor a Toronyából. Ferihegy 1-ről ment a gép, olyan ez a reptér, mint egy magánreptér, mert tök kicsi, kb minden egyben van, és nem kell órák hosszat gyalogolnod, meg nézni a kiírásokat, egy kijárat-egy bejárat, hopp már ott is a gép. A boardingnál mondták, hogy tegyem egybe a laptoptáskát meg a kézitáskám, mert csak egyet engednek fel, de nem vették észre, szóval könnyedén bejutottam. A repülőn összehaverkodtam egy lánnyal, aki Londonban dolgozott, és mikor odaértünk, készségesen utbaigazított. Leraktam a nagy táskát a csomagmegörzőbe, aztán nyomás be a városba!Azért...jó hely ez a London, meg kell hagyni...csak kegyetlen drága, ezt sem szabad elfelejteni! Beértünk Victoria metro stationra, ahonnan egyedül indultam tovább, fő célomhoz, a Tate Galériához. Vagyis,eredetileg le akartam rakni a cuccaim nagy részét a londoni ismerősünknél, akik, kiderült, hogy a külvárosban laknak, és oda aznap nem ment underground. Na azon kissé megütköztem, főleg, miután megvettem az egynapos jegyet...mindegy, lényeg, hogy végül cipeltem egész nap a két táskát, és úgy jártam be a város egy részét. Sajnos elég borús-hideg idő volt, így igyekeztem beltéren maradni. Eljutottam sikeresen a Tate-be, itt van a huszadik századi művek krémjének a gyűjteménye. Az állandó kiállítás ingyenes, az időszakikért fizetni kell, meg csomó workshopot is rendeznek, kvázi kultúrális központként működik. Én természetesen az ingyenes részbe mentem be, ahol minden híres alkotótól volt egy-egy kép. Jó volt végignézni, hogy amiből alig egy hónapja vizsgáztam, és csak a laptop képernyőjén láttam, most ott volt élőben. Próbáltam fényképezni, de sajnos nem lehet visszaadni azt a minőséget, szóval most nem is teszem ide fel azokat a képeket, oda el kell menni:) Mindazonáltal, hogy sok híres művész képviselte magát a kiállításon, én picit többet vártam..vagyis, azt hittem, nagyobb lesz, alig egy óra alatt végeztem is. Utána a shopban csorgattam a nyálam, dehát persze minden csillagászati áron volt, szóval (bár megfordult a fejemben a lopás gondolata:P), nem vettem, csak egy újságot.
A Tateből elmentem a Waterloo állomásra, ahonnan voltak vonatok Richmondba, ott ebédeltem, utána, hogy kihasználjam a fantasztikus egynapos underground jegyemet metróztam egyet:)De addigra már négy óra körül járt az idő, visszamentem Waterloo-ra, onnan ki Richmondba, ahol már vártak az ismerősök. Richmond egy régi, királyi városrész, a központban áll a volt királyi palota, ami még (asszem ) VII.Henrik idején épült, de ma már civil emberek laknak benne, mert a polgári forradalom idején elkobozták a királyi családtól. Fura, hogy ott a királyi címer a házon, és valaki szimpla meber lakik benne. Az Annáék emellett a palota mellett lanak. Elmentünk egyet sétálni a városkában, és húúú visszejött az összes angliai emlék, tipikus kis viktoriánus városka, a Temze partján, pubok, teehouse-ok tömkelegével. Elgondolkoztam, hogy azért jó lehet itt élni, talán egyszer én is kipróbálnám.De nem most.
Másnap korán keltem, fél 12-kor indult a gépem Lisszabonba. Akkor már volt metró, beértem Vicotriára, lekéstem a reptéri buszt. Na, akkro kezdtem el stresszelni. A későbbivel, úgy számoltuk, vagy elérem a gépet, vagy nem (mostmár ti is izgulhattok:)Szóval a másfél órás utat ki, Lutonba, végig idegeskedtem, de a busz persze nem ment gyorsabban miattam. Na, aztán kiértünk, gyorsan a csomagmegörzőbe, onnan kicipelni a dögöt, fel gyorsan departures-hez, ott beállni a sorba, már meg is vagyok jessz. Ott kiderült, hogy ez nem a chek-in, hanem le kell mennem. Na mondom ok, játszatok csak az idegeimmel.Leszaladok mindennel (akkor a vállaimat az egynapos cipelés után már nem is éreztem:), chek in, last minutes volt kiírva, de azért vm arab klán bepofátlankodik elém, köszi,köszi, jó mindegy. Lényeg: becsekkoltam, rohanás föl, mégegyszer sorbanállás, a csaj közli velem, hogy már egyszer lecsekkolta a boarding cardomat, és nem engedhet tovább...:Sna mondom, könyörgök ne szivózzon, mert lekésem a gépem (akkor volt fél11). Végtére is, tovább engedett. Utána jött a cipőlevevős cucc, oké, duty free, rohanás, tizenegykor kezdődött a boarding, oda is értem. Végigálltam a sort, easyjet, mikor sorra kerülök, közlik, hogy csak egy kézipoggyászt vihetek fel, és csináljak egyet a kettőből. Elkezdtem pakolni, de bárhogy is igyekztem, a laptoptáskából, meg a nagytáskámból nem lehetett egyet csinálni. Mondom, hogy nem tudom. Mondják, hogy pedig akkor nem engedhetnek fel a gépre. Na, akkor kezdett bederengeni a kép, hogy milyen is az, mikor valaki nem jut fel a gépre...nem volt kellemes érzés, és tök egyedül voltam. Akkorra a sor már elment. Mondtam nekik, hogy akkor egybefogom a kettőt, és úgy nem jó-e. Nem, természetesen. Közlik, hogy jó, akkor fizessek az egyikért, és berakják alúlra. 30font...már elment iszonyú sok pénz előző nap( a semmire)csak euróm maradt, az se sok. Mondom, hogy csak euróval tudok fizetni. Az nem jó, font kell. Van-e bankkártyám. Van, de nincs rajta pénz. Jó, akkor sajnálják, de nem szálhatok fel. Akkorra a pilóta már telefonált nekik, hogy késésben vagyunk, és indulhat-e a gép. Ott volt előttem tíz méterre és 1,azaz egy, kb 2kilós táska miatt nem engedték, hogy felszálljak. Mondom nekik, hogy tanuló vagyok, egy napot voltam Londonban, és szeretnék továbbmenni, nincs pénzem, engedjenek fel, könyörgök. Nem,sajnálják, de nem, senki nem segített semmit, szemrebbenés nélkül nézték végig, ahogy bénázok. Na akkor szakadt el nálam a cérna, elkezdtem sírni, mi mást tehettem volna??Belegondoltam, hogy pénz nélkül ittmaradni...erre elvették tőlem a táskáim, elkezdték ki, meg bepakolni, és miután az egészet felforgatták, és letépték az egyik táska cipzárját, rájöttek, hogy TÉNYLEG nem fér bele egyik a másikba!!! Ők is és én is tehetetlenek voltunk, végül közölték, hogy "na jó" akkor menjek fel...de akkor már annyira kivoltam, hogy igazából mindegy volt, mit mondanak, ilyen mértékű köcsögséggel, hogy ennyi embreség nem volt bennük, hogy segítsenek, szóval még ilyennel nem találkoztam. Tudom, ez a nagybetűs élet meg minden, de bakker!!Ez csak egy táska volt..na mindegy, felszálltam a gépre, 100ember néz, hogy na ki a fene miatt késik a gép, felszáll egy csaj, aki sír, nagyon kellemes érzés volt...nem, igazából rohadt megalázó, soha nem kívánom senkinek, igazából azért írtam le, hogy tudjátok; a fapadosokkal nem éri meg packázni (vagy az angolokkal?), meg mert ez egy elég felejthetetlen momentuma volt az utamnak.
Lényeg a lényeg az út alatt kisírtam magam, Lisszabonban már úgy-ahogy megnyugodtam. Onnan vonatállomás, onnan Coimbra. Ott várt már rám Erivelton, és segített cipekedni. Még aznap este összeszedtem a cuccok nagy részét a régi lakásból, és beköltöztem az újba. Itt az egyik másik lengyel barátnőmmel fogok lakni, a Magda visszament Lengyelországba, és nélküle má nem volt kedvem ott maradni.Meg, nagyon messze volt, ez tényleg egy köpésre van a sulitól.
Már voltak óráim is, felvettem művtöris tantárgyakat is, és nagyon tetszik. MEg elkezdtem angolt is tanulni, hogy szinten tartsam magam.Ma voltam egyeztetni a munkát a papokkal, mert ők fognak alkalmazni, a parókián fogom szerkeszteni az archívumot. Tök jó lesz, már várom. Úgyhogy most, délután van egy kis időm, és remélem rendszeresen fogok tudni írni. Bár az tény, hogy ebben a félévben kevesebb szabad időm lesz, aminek örülök, mert annál kevesebb időt fogok elszúrni felesleges dolgokra.
Na, most búcsuzom, már naplemente van, és kezd hűvös lenni...
Úgy döntöttem, megpályázom a Label ösztöndíjat, amivel még egy fél évet kint lehet maradni, ott ahol elkezdted a tanulmányokat. Viszont az egyetem (a mienk) nem támogat a tanulmányokat kivéve, szóval azért változott a helyzet. De Coimbra nem.
Most itt ülök az új lakás balkonján, cirka 22fok, ragyogóan süt a nap, nyugi van, szemben velem a dombon magasodik az egyetem. Szóval feelinges:)
A visszautam meglehetősen bonyolultra sikeredett, meg nehéz is volt újra elválni mindenkitől, úgy éreztem magam, mint augusztus végén. Főleg, miután megtudtam, hogy rosszul foglaltam le a repülőt. Fapadosat foglaltam, és félrenéztem a dátumot, kiderült, hogy egy nappal korábban el kell elmennem, és egy napot Londonban fogok tölteni. A hír elsőre meglehetősen lesokkolt, bár az, hogy Londonba megyek, meg feldobott, de, hogy most nekem egy nappal kevesebb időm lesz elbúcsúzni mindenkitől...elszomorított..dehát, mit mit tenni, elindultam vasárnap reggel fél négykor a Toronyából. Ferihegy 1-ről ment a gép, olyan ez a reptér, mint egy magánreptér, mert tök kicsi, kb minden egyben van, és nem kell órák hosszat gyalogolnod, meg nézni a kiírásokat, egy kijárat-egy bejárat, hopp már ott is a gép. A boardingnál mondták, hogy tegyem egybe a laptoptáskát meg a kézitáskám, mert csak egyet engednek fel, de nem vették észre, szóval könnyedén bejutottam. A repülőn összehaverkodtam egy lánnyal, aki Londonban dolgozott, és mikor odaértünk, készségesen utbaigazított. Leraktam a nagy táskát a csomagmegörzőbe, aztán nyomás be a városba!Azért...jó hely ez a London, meg kell hagyni...csak kegyetlen drága, ezt sem szabad elfelejteni! Beértünk Victoria metro stationra, ahonnan egyedül indultam tovább, fő célomhoz, a Tate Galériához. Vagyis,eredetileg le akartam rakni a cuccaim nagy részét a londoni ismerősünknél, akik, kiderült, hogy a külvárosban laknak, és oda aznap nem ment underground. Na azon kissé megütköztem, főleg, miután megvettem az egynapos jegyet...mindegy, lényeg, hogy végül cipeltem egész nap a két táskát, és úgy jártam be a város egy részét. Sajnos elég borús-hideg idő volt, így igyekeztem beltéren maradni. Eljutottam sikeresen a Tate-be, itt van a huszadik századi művek krémjének a gyűjteménye. Az állandó kiállítás ingyenes, az időszakikért fizetni kell, meg csomó workshopot is rendeznek, kvázi kultúrális központként működik. Én természetesen az ingyenes részbe mentem be, ahol minden híres alkotótól volt egy-egy kép. Jó volt végignézni, hogy amiből alig egy hónapja vizsgáztam, és csak a laptop képernyőjén láttam, most ott volt élőben. Próbáltam fényképezni, de sajnos nem lehet visszaadni azt a minőséget, szóval most nem is teszem ide fel azokat a képeket, oda el kell menni:) Mindazonáltal, hogy sok híres művész képviselte magát a kiállításon, én picit többet vártam..vagyis, azt hittem, nagyobb lesz, alig egy óra alatt végeztem is. Utána a shopban csorgattam a nyálam, dehát persze minden csillagászati áron volt, szóval (bár megfordult a fejemben a lopás gondolata:P), nem vettem, csak egy újságot.
A Tateből elmentem a Waterloo állomásra, ahonnan voltak vonatok Richmondba, ott ebédeltem, utána, hogy kihasználjam a fantasztikus egynapos underground jegyemet metróztam egyet:)De addigra már négy óra körül járt az idő, visszamentem Waterloo-ra, onnan ki Richmondba, ahol már vártak az ismerősök. Richmond egy régi, királyi városrész, a központban áll a volt királyi palota, ami még (asszem ) VII.Henrik idején épült, de ma már civil emberek laknak benne, mert a polgári forradalom idején elkobozták a királyi családtól. Fura, hogy ott a királyi címer a házon, és valaki szimpla meber lakik benne. Az Annáék emellett a palota mellett lanak. Elmentünk egyet sétálni a városkában, és húúú visszejött az összes angliai emlék, tipikus kis viktoriánus városka, a Temze partján, pubok, teehouse-ok tömkelegével. Elgondolkoztam, hogy azért jó lehet itt élni, talán egyszer én is kipróbálnám.De nem most.
Másnap korán keltem, fél 12-kor indult a gépem Lisszabonba. Akkor már volt metró, beértem Vicotriára, lekéstem a reptéri buszt. Na, akkro kezdtem el stresszelni. A későbbivel, úgy számoltuk, vagy elérem a gépet, vagy nem (mostmár ti is izgulhattok:)Szóval a másfél órás utat ki, Lutonba, végig idegeskedtem, de a busz persze nem ment gyorsabban miattam. Na, aztán kiértünk, gyorsan a csomagmegörzőbe, onnan kicipelni a dögöt, fel gyorsan departures-hez, ott beállni a sorba, már meg is vagyok jessz. Ott kiderült, hogy ez nem a chek-in, hanem le kell mennem. Na mondom ok, játszatok csak az idegeimmel.Leszaladok mindennel (akkor a vállaimat az egynapos cipelés után már nem is éreztem:), chek in, last minutes volt kiírva, de azért vm arab klán bepofátlankodik elém, köszi,köszi, jó mindegy. Lényeg: becsekkoltam, rohanás föl, mégegyszer sorbanállás, a csaj közli velem, hogy már egyszer lecsekkolta a boarding cardomat, és nem engedhet tovább...:Sna mondom, könyörgök ne szivózzon, mert lekésem a gépem (akkor volt fél11). Végtére is, tovább engedett. Utána jött a cipőlevevős cucc, oké, duty free, rohanás, tizenegykor kezdődött a boarding, oda is értem. Végigálltam a sort, easyjet, mikor sorra kerülök, közlik, hogy csak egy kézipoggyászt vihetek fel, és csináljak egyet a kettőből. Elkezdtem pakolni, de bárhogy is igyekztem, a laptoptáskából, meg a nagytáskámból nem lehetett egyet csinálni. Mondom, hogy nem tudom. Mondják, hogy pedig akkor nem engedhetnek fel a gépre. Na, akkor kezdett bederengeni a kép, hogy milyen is az, mikor valaki nem jut fel a gépre...nem volt kellemes érzés, és tök egyedül voltam. Akkorra a sor már elment. Mondtam nekik, hogy akkor egybefogom a kettőt, és úgy nem jó-e. Nem, természetesen. Közlik, hogy jó, akkor fizessek az egyikért, és berakják alúlra. 30font...már elment iszonyú sok pénz előző nap( a semmire)csak euróm maradt, az se sok. Mondom, hogy csak euróval tudok fizetni. Az nem jó, font kell. Van-e bankkártyám. Van, de nincs rajta pénz. Jó, akkor sajnálják, de nem szálhatok fel. Akkorra a pilóta már telefonált nekik, hogy késésben vagyunk, és indulhat-e a gép. Ott volt előttem tíz méterre és 1,azaz egy, kb 2kilós táska miatt nem engedték, hogy felszálljak. Mondom nekik, hogy tanuló vagyok, egy napot voltam Londonban, és szeretnék továbbmenni, nincs pénzem, engedjenek fel, könyörgök. Nem,sajnálják, de nem, senki nem segített semmit, szemrebbenés nélkül nézték végig, ahogy bénázok. Na akkor szakadt el nálam a cérna, elkezdtem sírni, mi mást tehettem volna??Belegondoltam, hogy pénz nélkül ittmaradni...erre elvették tőlem a táskáim, elkezdték ki, meg bepakolni, és miután az egészet felforgatták, és letépték az egyik táska cipzárját, rájöttek, hogy TÉNYLEG nem fér bele egyik a másikba!!! Ők is és én is tehetetlenek voltunk, végül közölték, hogy "na jó" akkor menjek fel...de akkor már annyira kivoltam, hogy igazából mindegy volt, mit mondanak, ilyen mértékű köcsögséggel, hogy ennyi embreség nem volt bennük, hogy segítsenek, szóval még ilyennel nem találkoztam. Tudom, ez a nagybetűs élet meg minden, de bakker!!Ez csak egy táska volt..na mindegy, felszálltam a gépre, 100ember néz, hogy na ki a fene miatt késik a gép, felszáll egy csaj, aki sír, nagyon kellemes érzés volt...nem, igazából rohadt megalázó, soha nem kívánom senkinek, igazából azért írtam le, hogy tudjátok; a fapadosokkal nem éri meg packázni (vagy az angolokkal?), meg mert ez egy elég felejthetetlen momentuma volt az utamnak.
Lényeg a lényeg az út alatt kisírtam magam, Lisszabonban már úgy-ahogy megnyugodtam. Onnan vonatállomás, onnan Coimbra. Ott várt már rám Erivelton, és segített cipekedni. Még aznap este összeszedtem a cuccok nagy részét a régi lakásból, és beköltöztem az újba. Itt az egyik másik lengyel barátnőmmel fogok lakni, a Magda visszament Lengyelországba, és nélküle má nem volt kedvem ott maradni.Meg, nagyon messze volt, ez tényleg egy köpésre van a sulitól.
Már voltak óráim is, felvettem művtöris tantárgyakat is, és nagyon tetszik. MEg elkezdtem angolt is tanulni, hogy szinten tartsam magam.Ma voltam egyeztetni a munkát a papokkal, mert ők fognak alkalmazni, a parókián fogom szerkeszteni az archívumot. Tök jó lesz, már várom. Úgyhogy most, délután van egy kis időm, és remélem rendszeresen fogok tudni írni. Bár az tény, hogy ebben a félévben kevesebb szabad időm lesz, aminek örülök, mert annál kevesebb időt fogok elszúrni felesleges dolgokra.
Na, most búcsuzom, már naplemente van, és kezd hűvös lenni...
2010. november 20., szombat
Ó Mondego tens nas águas todo o brilho desta cidade!
Kedves mindenki!
A jó hír: már alig egy hónap és otthon vagyok!Bár csak egy kis rövid időre, azért remélem sokatokkal tudok találkozni! Addig még sok-sok dolgom van, elsősorban megírni pár házidogát, készülni az otthoni vizsgáimra, ajj túllennék ezeken..
De ettől függetlenül csomó dolog történt velem ismét, amit meg kell osztanom veletek. Miután véget ért a nagy látogatós korszak, kicsit elszontyolódtam. Ám hétvégére elszállt a búskomoságom: jött a Márton-napi ünnepség, vagyis a magusto. Valahogy Magyarországon sosem tűnt fel annyira a gesztenyemánia, itt a város különböző pontjain kis öreg bácsikák-nénikék sütögetik a gyümölcsöt( a gesztenye gyümölcs??vagy termés szimplán??). Egyszer kajáltunk is belőle, és az angol haverom frankón bekapta az egészet héjastul...a Magda odavan érte,nekem elég volt pár szem. Szóval a sütögetés tetőpontja november 10körül van, ekkor ünneplik meg a Mártonokat is. Meghívtak a templom által szervezett ünnepségre is, ott volt egy csomó ember, gyerekektől elkezdve az öregekig. Feladatokat kellett megoldani, vicces volt, ahogy vonultak az emberek a városban. Összebarátkoztam egy kislánnyal aki nagyon cuki volt. Utána meg visszamentünk a plébániára, és kezdődött a dínom-dánom. Éppen tök ártatlanul beszélgettem pár emberrel, amikor jött a Joao, rányomta a kezét az arcomra. Azután esett le, hogy kormos volt...és onnantól kezdve senki sem könyörült a másikon. Kicsit a locsolásra emlékeztetett. Kár, hogy fehér kabát volt rajtam:pLényeg, hogy a végére konkrétan olyan lettem, mint egy feka. Bementem a boltba, csak kicsit néztek ám buggyatnak:)De ezt a hagyományt be fogom vezetni nálunk is, szent Márton amúgy is magyar származású...:))Mellesleg a portugálok egyik nagy szentje is, Santa Isabel, Szent Erzsébet unokája, és ugyanaz a rózsás sztori megtörtént állítólag vele is...persze lehet, hogy csak csak koppintották...:)de szóval azért vannak hasonlóságok, épp most fogok írni egy házidogát a közös eredetekről. Fura, hogy volt egy idő, amikor a portugálok azt hitték, az első királyuk Árpád-házi....(vissza lehetett volna hívni őket 1301 után..)
Aztán közben összehaverkodtam a az geyik pappal (4van, mind olaszok eredetileg), és mondta, hogy vasárnapra van két ingyen jegye valami színdarabra, meg, hogy ő meg akar hívni ebédre is. Ennek azért eléggé örültem, mivel hétévégre rendszeresen kifogyok a kajából, és mindig koplalósra kell vennem a figurát. Szóval Jonessal , mert őt is meghívták, a vasárnapi ebédünket a paplakban töltöttük. Elég vicces helyzet volt úgy alapból, de ezek a papok olyan jó arcok, teletömtek egy csomó kajával, gondolom rájöttek, hogy most kell ennem:))
Utána meg indultunk. Kiderült, hogy a darab nem is Coimbrában lesz, hanem Tomar-ban. Ez kb. 100km-re van. Tomar híres a régi, templomos-rendi kolostoráról, hát a darab természetesen ebben a kolostroban volt:)A Rózs neve c. darabot néztük meg. Egy olyan társulat adta elő, ami főleg nőkből áll, és különböző darabokat adaptálnak elég egyedi módon. Ezt úgy értem, hogy nincs színpad, nézőtér, ilyenek, hanem a darab magában a kolostorban játszódott, mentünk szobáról, szobára, együtt haladva a színészekkel és a cselekménnyel. A történéseket rendeszerint emgszakította egy kajaszünet, amikor is az "apátokkal" együtt beüétünk a kolostor ebédlőjébe, képzelhetitek a hosszú asztalok, visszhangzó terem, stb. és az éppen felelős kajaosztók már adták is elénk a cuccot. Összesen 6darab étkezésünk volt, én az olasz ebéd, és 6kaja után már tényleg azt hittem kidurranok...a darab így 4és fél óráig tartott, végigizgulhattuk az összes jelenetet, hiszen olyan volt, mitnha egy filmben lettünk volna láthatatlanul. Eszméltelen jó ötlet különben, ezt is meg kell csinálni:))És persze közben mint túristák belépőt nyertünk a kolostor kb összes szobájába, még olyanokba is, ahová más nem mehet be. Az utolsó jelenet egy vak sötét szobában játszódott, tapogatózva vezették a csoportot, na akkor már tényleg a középkorban éreztem magam:))és amúgy egész jól értettem mindent, amit mondtak, úgy érzem, fejlődtem.Szóval ez egy csodálatos élmény volt.
Hétközben a suliban besűrüsödtek a dolgok, beadandókat kell írni, közben olvasni kell a Delfim-t, ami egy elég nehezen érthető szürrealista regény, szenvedek vele. A Saramago-ba egész jól belejöttem már. De most még valahogy nem látom a fényt az alagút végén...ja, hétközben kiderült egy véletlen folytán, hogy nem vagyok még beiratkozva az egyetemre, mert valami hülye papírt nem töltöttem ki. Bementek a nemzetközi osztályra, ahol leordították a fejem. Mondtam, hogy és már szeptember első hetében elintéztem mindezt, és akkor azt mondták nekem, hogy minden ok, kész. Kifizettették velem még egyszer a beiratkozási összeget, jó nem nagy összeg, dehát basszus, már egyszer kifizettem!!A hülye bürokráciával folyton csak gondok vannak...
Szóval rohangálós volt a hetem. Csütörtökön a lengyel lányoknál volt event, csak lányok, már hiányzott egy ilyen lánybuli!Elvesztették az összes iratukat ketten, és valami 5-6euró kp-juk maradt, de most épp Portoban vannak, azt nem tudom miből finanszírzzák, merészek!De olyan jófejek, az egyik lánnyal kb ugyanakkor születtünk, már tervezzük a fesztet:))
Tegnap meg itt volt a Kinga egy másik magyar lánnyal, Zsófival. El akartunk menni a Santa Clara kolostorba, de senki se bírta elmagyarázni normálisan, hol is van, így aztán hagytuk. Ezek után minden bezárt már, szóval maradtunk a sétánál. Sajnos nem volt valami jó idő, így Nicoláztunk, aztán meg haza vacsizni. Otthon a helyzet változatlan, bár megbeszétük, hogy akkor mindenki mosogasson stb, a Rita ismét egész héten ott tárolta a cuccosát a mosogatóban. Ezek után tegnap bejöna konyhába, és szemrehányó arccal közli velem, hogy úúúú mennyi minden van a mosogatóban. Mintha én hagytam voltna ott!Aztán estére szerencséjére eltüntette, de ez akkora képmutatás!És az, hogy magad után elmosogatsz, az nem azt jelenti, hogy egy hét után mosogatsz el, addig a többiek bámulják a szemeted, hanem miután megettél, mosogass el!!Miért nem lehet ezt megcsinálni?Azon kívül a konyhapulton rohad már hetek óta 5doboz pörkölt hús, amivel senki nem csinál semmit, már penészes is.De most komolyan, ez egy lánylakás???!!!Most már komolyan nem tudom, szóljak, vagy tűrjek vagy mi a fene.
Na mindegy, este visszamentünk a városba, az orvosis Tuna most ünnepelte születésnapját, és a Santa Cruz-ban volt koncertjük. Hívtak más tuna-kat is a Minho-i egyetemről, mindenki énekelt pár dalt. Azt a felfordulást!!:))
Először felvonultak a mi egyetemünkről, aztán jött a Dagik csapata, ahol csomó duci fazon volt. Egyik jobb volt, mint a másik, a Kingáék odavoltak. Aztán jött a bajszosifjak tuna-ja, ahol komolyan mondom, az énekesek 80százalékának bajsza volt. Meg ilyen fura trubadúrruhába öltöztek, úgyl átszik, ott az a divat. De nem az a bajusz, ami jól néz ki, hanem a gáz, gagyi, lúzer bajusz.Remélem csak a koncert kedvéért viselték..:p
Aztán jött a pizsamás-udvari bolond tuna, ahol egy csomó srác szabályszerűen egy darab kék pizsibe öltözött, a többiek meg kék mintás trubadúrruhába, tényleg olyanok voltak, mint a bolondok:))Igazából mindegyik csoport ügyes volt, de ami igaz, az igaz: az übermaestro mégiscsak a coimbrai tuna. Olyan összeszokott, profi a hangzás, tiszta, és gyönyörűek a dalok. Az egyik Coimbráról szól, ezt meg kell tanulnom fejből. Közben zuhogott az eső, bár a Kinga szerint csak néha zendített rá:))
Ezek után felmentünk a Bigornába, de nem voltak sokan, azért egy Sangria belefért, örvendeztek a többiek ,hogy itt milyen olcsó minden Lisboa-hoz képest. Hát ja, ez bizony így van!
Másnap a Kingáék mentek tovább Portoba, úgyhogy nem maradhattunk a végtleenségig. Én is mentem volna, de mostmár nem merek kihagyni sok időt....bár a lengyel csajok nagyon hívnak Madeirára, mert találtak vm olcsó utat.És hát nekem Madeira nagy álmom...még nem tudom mi legyen...
Most igazából mindennel így vagyok, a jövőt illetően is, bízom benne, megkapom valamilyen úton módon a választ, hogy hol a helyem a következő félévben...de várom már nagyon a Karácsonyt, a Vörösmarty teret, a gyerekeket, mindent.
Addig is jók legyetek!
Anna
A jó hír: már alig egy hónap és otthon vagyok!Bár csak egy kis rövid időre, azért remélem sokatokkal tudok találkozni! Addig még sok-sok dolgom van, elsősorban megírni pár házidogát, készülni az otthoni vizsgáimra, ajj túllennék ezeken..
De ettől függetlenül csomó dolog történt velem ismét, amit meg kell osztanom veletek. Miután véget ért a nagy látogatós korszak, kicsit elszontyolódtam. Ám hétvégére elszállt a búskomoságom: jött a Márton-napi ünnepség, vagyis a magusto. Valahogy Magyarországon sosem tűnt fel annyira a gesztenyemánia, itt a város különböző pontjain kis öreg bácsikák-nénikék sütögetik a gyümölcsöt( a gesztenye gyümölcs??vagy termés szimplán??). Egyszer kajáltunk is belőle, és az angol haverom frankón bekapta az egészet héjastul...a Magda odavan érte,nekem elég volt pár szem. Szóval a sütögetés tetőpontja november 10körül van, ekkor ünneplik meg a Mártonokat is. Meghívtak a templom által szervezett ünnepségre is, ott volt egy csomó ember, gyerekektől elkezdve az öregekig. Feladatokat kellett megoldani, vicces volt, ahogy vonultak az emberek a városban. Összebarátkoztam egy kislánnyal aki nagyon cuki volt. Utána meg visszamentünk a plébániára, és kezdődött a dínom-dánom. Éppen tök ártatlanul beszélgettem pár emberrel, amikor jött a Joao, rányomta a kezét az arcomra. Azután esett le, hogy kormos volt...és onnantól kezdve senki sem könyörült a másikon. Kicsit a locsolásra emlékeztetett. Kár, hogy fehér kabát volt rajtam:pLényeg, hogy a végére konkrétan olyan lettem, mint egy feka. Bementem a boltba, csak kicsit néztek ám buggyatnak:)De ezt a hagyományt be fogom vezetni nálunk is, szent Márton amúgy is magyar származású...:))Mellesleg a portugálok egyik nagy szentje is, Santa Isabel, Szent Erzsébet unokája, és ugyanaz a rózsás sztori megtörtént állítólag vele is...persze lehet, hogy csak csak koppintották...:)de szóval azért vannak hasonlóságok, épp most fogok írni egy házidogát a közös eredetekről. Fura, hogy volt egy idő, amikor a portugálok azt hitték, az első királyuk Árpád-házi....(vissza lehetett volna hívni őket 1301 után..)
Aztán közben összehaverkodtam a az geyik pappal (4van, mind olaszok eredetileg), és mondta, hogy vasárnapra van két ingyen jegye valami színdarabra, meg, hogy ő meg akar hívni ebédre is. Ennek azért eléggé örültem, mivel hétévégre rendszeresen kifogyok a kajából, és mindig koplalósra kell vennem a figurát. Szóval Jonessal , mert őt is meghívták, a vasárnapi ebédünket a paplakban töltöttük. Elég vicces helyzet volt úgy alapból, de ezek a papok olyan jó arcok, teletömtek egy csomó kajával, gondolom rájöttek, hogy most kell ennem:))
Utána meg indultunk. Kiderült, hogy a darab nem is Coimbrában lesz, hanem Tomar-ban. Ez kb. 100km-re van. Tomar híres a régi, templomos-rendi kolostoráról, hát a darab természetesen ebben a kolostroban volt:)A Rózs neve c. darabot néztük meg. Egy olyan társulat adta elő, ami főleg nőkből áll, és különböző darabokat adaptálnak elég egyedi módon. Ezt úgy értem, hogy nincs színpad, nézőtér, ilyenek, hanem a darab magában a kolostorban játszódott, mentünk szobáról, szobára, együtt haladva a színészekkel és a cselekménnyel. A történéseket rendeszerint emgszakította egy kajaszünet, amikor is az "apátokkal" együtt beüétünk a kolostor ebédlőjébe, képzelhetitek a hosszú asztalok, visszhangzó terem, stb. és az éppen felelős kajaosztók már adták is elénk a cuccot. Összesen 6darab étkezésünk volt, én az olasz ebéd, és 6kaja után már tényleg azt hittem kidurranok...a darab így 4és fél óráig tartott, végigizgulhattuk az összes jelenetet, hiszen olyan volt, mitnha egy filmben lettünk volna láthatatlanul. Eszméltelen jó ötlet különben, ezt is meg kell csinálni:))És persze közben mint túristák belépőt nyertünk a kolostor kb összes szobájába, még olyanokba is, ahová más nem mehet be. Az utolsó jelenet egy vak sötét szobában játszódott, tapogatózva vezették a csoportot, na akkor már tényleg a középkorban éreztem magam:))és amúgy egész jól értettem mindent, amit mondtak, úgy érzem, fejlődtem.Szóval ez egy csodálatos élmény volt.
Hétközben a suliban besűrüsödtek a dolgok, beadandókat kell írni, közben olvasni kell a Delfim-t, ami egy elég nehezen érthető szürrealista regény, szenvedek vele. A Saramago-ba egész jól belejöttem már. De most még valahogy nem látom a fényt az alagút végén...ja, hétközben kiderült egy véletlen folytán, hogy nem vagyok még beiratkozva az egyetemre, mert valami hülye papírt nem töltöttem ki. Bementek a nemzetközi osztályra, ahol leordították a fejem. Mondtam, hogy és már szeptember első hetében elintéztem mindezt, és akkor azt mondták nekem, hogy minden ok, kész. Kifizettették velem még egyszer a beiratkozási összeget, jó nem nagy összeg, dehát basszus, már egyszer kifizettem!!A hülye bürokráciával folyton csak gondok vannak...
Szóval rohangálós volt a hetem. Csütörtökön a lengyel lányoknál volt event, csak lányok, már hiányzott egy ilyen lánybuli!Elvesztették az összes iratukat ketten, és valami 5-6euró kp-juk maradt, de most épp Portoban vannak, azt nem tudom miből finanszírzzák, merészek!De olyan jófejek, az egyik lánnyal kb ugyanakkor születtünk, már tervezzük a fesztet:))
Tegnap meg itt volt a Kinga egy másik magyar lánnyal, Zsófival. El akartunk menni a Santa Clara kolostorba, de senki se bírta elmagyarázni normálisan, hol is van, így aztán hagytuk. Ezek után minden bezárt már, szóval maradtunk a sétánál. Sajnos nem volt valami jó idő, így Nicoláztunk, aztán meg haza vacsizni. Otthon a helyzet változatlan, bár megbeszétük, hogy akkor mindenki mosogasson stb, a Rita ismét egész héten ott tárolta a cuccosát a mosogatóban. Ezek után tegnap bejöna konyhába, és szemrehányó arccal közli velem, hogy úúúú mennyi minden van a mosogatóban. Mintha én hagytam voltna ott!Aztán estére szerencséjére eltüntette, de ez akkora képmutatás!És az, hogy magad után elmosogatsz, az nem azt jelenti, hogy egy hét után mosogatsz el, addig a többiek bámulják a szemeted, hanem miután megettél, mosogass el!!Miért nem lehet ezt megcsinálni?Azon kívül a konyhapulton rohad már hetek óta 5doboz pörkölt hús, amivel senki nem csinál semmit, már penészes is.De most komolyan, ez egy lánylakás???!!!Most már komolyan nem tudom, szóljak, vagy tűrjek vagy mi a fene.
Na mindegy, este visszamentünk a városba, az orvosis Tuna most ünnepelte születésnapját, és a Santa Cruz-ban volt koncertjük. Hívtak más tuna-kat is a Minho-i egyetemről, mindenki énekelt pár dalt. Azt a felfordulást!!:))
Először felvonultak a mi egyetemünkről, aztán jött a Dagik csapata, ahol csomó duci fazon volt. Egyik jobb volt, mint a másik, a Kingáék odavoltak. Aztán jött a bajszosifjak tuna-ja, ahol komolyan mondom, az énekesek 80százalékának bajsza volt. Meg ilyen fura trubadúrruhába öltöztek, úgyl átszik, ott az a divat. De nem az a bajusz, ami jól néz ki, hanem a gáz, gagyi, lúzer bajusz.Remélem csak a koncert kedvéért viselték..:p
Aztán jött a pizsamás-udvari bolond tuna, ahol egy csomó srác szabályszerűen egy darab kék pizsibe öltözött, a többiek meg kék mintás trubadúrruhába, tényleg olyanok voltak, mint a bolondok:))Igazából mindegyik csoport ügyes volt, de ami igaz, az igaz: az übermaestro mégiscsak a coimbrai tuna. Olyan összeszokott, profi a hangzás, tiszta, és gyönyörűek a dalok. Az egyik Coimbráról szól, ezt meg kell tanulnom fejből. Közben zuhogott az eső, bár a Kinga szerint csak néha zendített rá:))
Ezek után felmentünk a Bigornába, de nem voltak sokan, azért egy Sangria belefért, örvendeztek a többiek ,hogy itt milyen olcsó minden Lisboa-hoz képest. Hát ja, ez bizony így van!
Másnap a Kingáék mentek tovább Portoba, úgyhogy nem maradhattunk a végtleenségig. Én is mentem volna, de mostmár nem merek kihagyni sok időt....bár a lengyel csajok nagyon hívnak Madeirára, mert találtak vm olcsó utat.És hát nekem Madeira nagy álmom...még nem tudom mi legyen...
Most igazából mindennel így vagyok, a jövőt illetően is, bízom benne, megkapom valamilyen úton módon a választ, hogy hol a helyem a következő félévben...de várom már nagyon a Karácsonyt, a Vörösmarty teret, a gyerekeket, mindent.
Addig is jók legyetek!
Anna
Ferencesekkel:))
jönnek az apátok...
kajaidő
kb ekkora az ebédlő
a boltozat se semmi
húúú de középkoros!
Tuna de Medicina
ezek asszem a pizsamások
ezt a dalt minden coimbrai diáknak tudni kell!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)