A második repcsin sajnos csatlakoznom kellett a plebs-hez, és nem részesülhettem már olyan figyelmességben. De azért túléltem a dolgot, a második út elég hosszú volt, le messze az óceánig. Lisszabonnál izgalmas a leszállás, mert konkrétan a város közepén van a reptér, a város meg egy folyó torkolatánál van, szóval olyan mintha a városba vagy a folyóba zuhannál bele.
Mikor leszálltam szembesülnöm kellett az irgalmatlan nehéz csomagjaimmal, amiket csak azért engedtek fel a repülőre, mert buisness classon utaztam:)Szóval gyorsan elvontattam őket az első taxiig. A taxisofőr felvilágosított, hogy a vonatállomás, ahová menni szeretnék, nem létezik,ezért elvitt valami másik helyre, ahonnan tényleg ment is Coimbrába vonat. Nagyon összehaverkodtunk a sofőrrel, meghívott kávézni, és cipelte a csomagjaimat:)
Ezután következett a kétórás vonatút, ahol próbáltam felfogni, hogy mi van. Az állomáson ott volt Tiago, a szállásadóm, meg a felesége, meg a kislánya, ők adják bérbe ezt a lakást, de ők nem itt laknak. Elvittek, megmutattak mindent és megkaphattam a legédesebb szobát, ami nem olyan nagy, de nekem tökéletes lesz. Ezután körbevittek kocsival a városon, de én akkorra már olyan fáradt meg szomjas voltam, hogy nem bírtam figyelni rájuk, mondták, hogy kitesznek a bevásárlóközpontnál, és vegyek magamnak valami ennivalót, de otthagytak, mert a kislánynak már aludnia kellett volna. Elég ijesztő volt a helyzet, gyorsan vettem egy-két kaját, majd ismét taxiztam, hiszen azt sem tudtam, hol vagyok. Ja, és az albérletben egyelőre senki sem lakik, hétvégén jön még egy lengyel lány, meg aztán majd két portugál, csak ezeknél valahogy később kezdődik a tanév, mint nálunk. Amúgy, utánanéztem, hogy nálunk is csak 13.-án, de előtte még annyi dolgom van, hogy nem árt, hogy előbb itt vagyok. Szóval hazatértem, megettem a kaját, skypeoltam egy keveset és bedőltem az ágyba.
Ízelítő a buisnesswoman kajájából...
Valahol Hispániában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése